Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-13 / 7. szám

SZATMAR ÉS VIDÉKE, 6245 K 65 f értékű vállalatilag fog végrehajtatni. Megengedte közgyűlés, hogy Bot­tyán László készpénz biztositéka ki- adassék s -helyette jelzálogi biztosítást adjon. Elfogadta a műgyalogjáró szabály- rendelet kiegészítését, mely szerint, ha a tulajdonos a járdán keresztül menő folyókát be nem fedeti, költségén a város fogja megtenni. Nagyon helyes. A nyugdíj választmány javasla­tára Horváth Géza lemondott rendőr­fogalmazónak kiutalta a nyugdíjalapra általa befizetett 218 K 60 f-t. özv. Raáb Sándorné nyugdiját 891 K-ban állapította meg s két gyermeke részére 20 illetve 18 éves korukig egyenként 148 K 50 f évi gyermeknevelési pót­lékot szavazott -meg, s ez alkalomból kifolyólag a szabályrendelet azon pont­jának módosítását, mely szerint gyer­meknevelési pótlék csak három gyer­meknél kezd járni, elrendelte. Ozv. Bertók Sándorné nyugdijját 107 K-ban állapította meg. Végül dr. Kölcsey Ferenc kórházi főorvos részére 6 heti szabadságot en­gedélyezett, mely után elnöklő polgár- mester a közgyűlést egynegyed 5 óra­kor berekesztette. Színház. Kedden „G ül Baba" siratta el rózsáit nyolcadszor, telt ház előtt, igen jó, összevágó előadásban. A darab, hogy úgy mondjuk Krémernek is „bevágott“ és még előreláthatólag fog egy pár telt házat vonzani. Szerdán az „Ideges nők“-et ismé­telték meg úgyszólván üres ház előtt, ami a színészek játékára nagyon is deprimáló hatással volt, hangjuk az üres teremben sokszor alig volt hallható. A két czimsze­mesebeli csipkerózsa, melyért eljön a tün­dérkirályfi, ki leszakítja, magával viszi s vágyainak teljesítése által irigyelt tündér- királynővé teszi 1 S minő szép, minő deli ez az ő lo­vagja! Minden számítás, álnokság, durva vágy fölé emelkedett eszményi hérosz! Nemes arcáról fenkölt lovagiasság sugár­zik ; bátor mintegy oroszlán, de szelíd mint egy kezes bárány! A jó, szép, ne­mesnek bajnoka, a rósz, gonosznak osto- rozója! Az csak egy boldogságot ismert az ő rózsakirálynője szemeinek feléje su­gárzó háláját, ölelő két karjának melegét, mézédes csókjainak mámoritó lehel letét 1 Szereti hát, rajong érte, bálványozza lovagját, szive választottját! Valósággal kultuszt űz szerelméből! Az neki mindene, éltető eleme! A levegőben, mit beléleg­zik, azt szívja be! A fényben, mit szemei felfognak, annak képe sugárzik vissza I Öröme annak érzéseiből fakad; szomorú­sága könnyeinek forrása! Mindegyre s mindenben párjának a lelke, kinek leiké­vel úgy olvadt össze, mint nemes érez a vaskohó lángtengerében, elválaszthatatla­nul, örökre! .... Csoda-e, hogy ez igy van ? Nem. Avagy lehet-e leánynak, virágnak megtil­tani, hogy ne nyíljanak az első szerelem, az első tavaszi napsugár csalogató, melen­gető hevére? Gyönge a női szív, miként a virág szirmaira lerakódott rezgő har- mátcsepp, mégis elég erős arra, hogy an­nak a férfiúnak, ki e harmatcsepp ra­gyogó tükrébe beletekintett, oltárképet emeljen s az övöktüz - soha ki nem alvó lángjaként imádja mindenek felett, s mind­örökké 1 Igen! Szereti őt azzal a mélységesen nagy szerelemmel, mely nem kérdi útja hová vezet, a boldogságra-e vagy a kár­hozatra? Mondjátok neki, hogy az a sze­szélyes, gondolatőlő álomtipró sors rende­sen más tervet sző a szerelmes leányok számára, mint a milyet az ő ábrándozó lelkök kigondol, élénk fantáziájok kiszíne­zett ; figyelmeztethetik, hogy szerelme lesz megölő gyilkosa, — ő nem hallgat a szép szóra, a jó tanácsra, csak szeret mind ha­lálig, koporsója bezártáig. (Folyt, köv.) repben Radnai és Rónai nagyon jók, helye­sebben nagyon is jól idegesek voltak. Csütörtökön zsúfolt ház ünnepelte Radnai Zsuzskát, kinek e napon volt a jutalomjátéka a „Két tacskó“ színmű­ben, melyben Claudinet szerepét creálta. Radnaiban közönség megtalálta mindazon tulajdonságokat, melyek szükségesek ahkoz, hogy ily kitüntető ünnepeltetésben és ily igazi ragaszkodásban részesüljön a közön­ség részéről. Játéka keresetlen, egyszerű, minden hatáshajhászás, affectatio nélküli, soha semmi túlzás, semmi feltűnési vágy. Alakjaiban mindig fellelhetők azok az emberek, kiket személyesíteni akar és ez egy színész illetve színésznő legnagyobb érdeme, ideálisan a valót, a művészet fényével bearanyozni a kevésbé csillogót. Claudinet szerepe, bár az nem az ő szerep­körébe vág, annak dacára teljesen kifogás­talan volt, szem az egész játéka alatt nem maradt szárazon, utólsó, önfeláldozási jele­nete pedig óriási hatást keltett. A közön­ség egész virágesővel halmozta el ked vencét, kinek a vastapsól is kijutott. Igen sikerült estéje volt Harkányinak Tamphan, a másik tacskó szerepében, a többi szereplő Rónai, Jászai, Tisztái, Rajz, Kiss igen jók voltak. Tihanyi kitűnő volt a neki való rövid „naturbursch“ szerepben. Pénteken zónában a „Kis szökevényt“ ismételték meg zsúfolt előtt öszevágó jó előadásban A vendégfellépések és a premeierek megszokott napjain, szombaton és vasár­nap ismét vendégszereplés volt. R a d ó Rózsi, a miskolci színház drámai hős­nője mutatkozott be e két estén a szat­mári közönségnek. £lső ízben Suderman Hermann 4 felvonásos „O t t h o n“ cim i színmüvének Magda szerepét játszotta végig. Radó Rózsi — mint előadásából kivettük — egyike azon jeles egyéneknek, akik a vidéki sinészet művészi nívó­ját fentartják. Alakitó képessége mellett különös előnye az a szép, sugár alak, amely a drámai szerepkörhöz feltétlenül megkivátatik. Orgánuma nem erős az igaz, de ezen csekély hibáját kellemes hangjának érzékenysége pótolja nála. Szóval egy hatá­rozott művésznőt vélünk feltalálni benne, akit ha Krémer szerződtetés céljából invitált Szatmárra, bátran mondhatjuk, hogy nem fog csalódni benne. Magda szerepe eléggé jó bizonyság e mellett. Az erkölcsös élet­ről letért leány vásott jellemét, — aki eleinte hányatva, jó és balsors között, később mint felkarolt énekesnő tizenkét éven át távol tartja magát a szülei háztól, anélkül, hogy életjelt adna magáról, s mikor végre visszakerül, inkább romba dönti meg­bántott szülei otthonát, halálba kergeti jó- lelkü öreg atyját, semhogy feltett szándé­káról lemondjon, — továbbá e tévedt leány félviiágias gondolkozásmódját, kü­lönös modorát és szokásait annyira termé­szetesen és olyan nyugodt elökellőséggel adta elő, hogy alakításában a szerep ere­detijének hamisítatlan mását kaptuk meg: Sikerült fellépését meg is tapsolta a kö­zönség lelkiismeretesen. A nézőközönség soraiban azonban bizonyos pangást vet­tünk észre, dehát hiába, drámai darabot játszottak. Bezzeg, ha operett lett volna — lett volna közönség is. Szép müizlés. A művésznő második vendégszerep­lésével, amikor is Lampérth Géza „Veér Judit rózsája“ cimü regényes vígjá­tékénak cimszerepét játszotta végig, csak tetézte előbbi esti sikerét és elmondott vé­leményünket ez alkalommal még jobban megerősítette. Szép megjelenése most is rokonszenves fogadtatásban részesült. Az előadott darab a régi kuruez világból van merítve, tele hazafias lelkesedéstől duzzadó jelenetekkel. Rímbe öntött, szavaló játéka sok aktuális részecskét tartalmaz, ame­lyek a jelenlegi viszonyok között igen csattanósak. A vendégszereplőn kívül Radnay-, Tihanyi-, Szöreghy- és Várady- nak volt sikerült és Borsodynak kevésbbé sikerült jelenete. Hétfőn este a „D rótos tót“ von­zott zóna előadásban majdnem telt házat. Dicsérettel kell megemlékeznünk Kállay- ról, ki az egész előadáson a legnagyobb indispositióval sőt nagyfokú rosszulléttel küzdve játszotta végig az esetleges zavar elkerülése végett az egész előadást. Az előadás különben igen jó volt. Volt kedv, pajzánság és kissé változatos díszletek és kiállítás. A kar és zenekar jó volt. Heti műsor. Ma este „Heidelbergi diákélet“, éne­kes szinmü. Szerdán : „Gül-Baba“, operetet. Csütörtökön Tisztái Miksa jubiláns juta­lomjátékául „Stern Izsák“, énekes szinmü, utána tarkaszinpad. Pénteken „Csöppség“, énekes vígjáték. Zóna előadás. Szombaton a budapesti népszínház nagy sikert ért müsordarabja: „Leányka“, regényes Ope­rette, itt először. Apróságok. A tegnapi közgyűlésen, mikor az 1905. végéig hátralékban maradt és behajthatatlan kutyaadó törlése javasoltatott, azt mondja az az egyik szomszédom: — Helyes! csakhogy még helyesebb volna, ha a többi adóval is azt tennék. Úgyis kutyaadó az valamennyi. * Annyi bál és mulatság talán soha sem volt mint mostanában van. Szombaton volt kettő, vasárnap szintén, s a tűzoltó-bálon annyian voltak, hogy a tultömöttség miatt nem lehetett táncolni. No ha igy néz ki az annyiszor han­goztatott „nyomor és szenvedés“, akkor csakugyan nincs miért megijedni az abszo­lutizmustól. * A virzsiniáról esvén a szó, Bögre ur mélabusan jegyezte meg, hogy a világ e tekintetben is megváltozott. Eddig ugyanis a virz8iniás ember nyugodtan vehette elő a szivurtárcájáf, nem kellett attól tartania, hogy a szivarját valaki megkívánja, de ma, amikor már minden második ember virzsi- niát szív, lépten-nyomon veszedelem fenyegeti. * Mulatozás közben baráti pohár ürítése után járáBbiró és postafőnök összecsókolódzott. — Hogy esett a csók? — kérdik a bírótól. — Olyan íze volt, mintha levélbélyeget nyaltam volna. * A hercegprímás állapota örvendetesen jobbra fordult. — No én pedig — mondja egy szenve­délyes újságolvasó — mikor olvastam, hogy Kétli profeszort konzíliumra hívták hozzá, lemondtam az életéről s csak akkor kezdtem remélni, mikor másnap hozták a lapok, hogy a nevezett profeszor akadályozva volt az elmenetelben. Mert kérem én babonás vagyok s azt tartom, ha ott van Kétly, akkor már senki sem kétli, hogy nagy baj van. Demeter. HÍREINK. — .Lapunk jelen számához egy negyed iv melléklet van csatolva. — Minister! köszönet. A vall. és közokt. Minister a szatmári ezres asztaltár­saságnak- 375 kor., az izr. filléregyletnek 500, a Deák Kálmán asztaltársaságnak 230 kor. a szatmári ev. ref- egyháznak 280 kor., a németi ev. ref. egyháznak 225 kor. ado­mányaiért, melyekkel a szatmár-németi áll. iskolába járó szegénygyermekek felruházására hozzájárultak, a szatmári Népkonyha elnök­ségének, mely naponként 140 gyermeknek adományoz meleg ebédet, köszönetét fejezte ki. — Huszonöt év, Szatmár város fő­számvevője, Novák Lajos 1880. óta tartja elfoglalva állását, csendes, zajtalan, de fá­rasztó, nehéz és mégis eredményes munká­ban eltöltve. E negyedszázados munkáról számol be most, mikor a város háztartásának huszonöt évi (1880—1904) egyetemes zár­számadását közreadta. Előttünk fekszik Szat­már város legutóbbi 25 évének története — számokban. Er a 25 esztendő e fejlődő város életében igen nagy jelentőséggel bir. Ép azért az „Egyetemes zárszámadás“ meg­becsülhetetlen értékű munka, a melyet azért végzett Novák Lajos, „hogy abból a törvény­hatóság a múltakból tanúságot vonva s a fejlődés okait és eszközeit megismerve, azt a jövőben e város javára használhassa.“ A munka három részből áll. Az I-ső részben a város háztartásának menete, a rendes és rendkívüli tételek; Il ik részben az állami adók, házi adók, évi hiányok, a házi adó alapja, előírása és százaléka ; Ill ik részben pedig az előirányzaton kivül létesí­tett alkotások; a város vagyona, tartozása s ezek egybevetésével a város tiszta vagyona van kimutatva. Hiába próbálnánk részletezni e munkát, sem u hely nem elég sem pedig a nagy mű nem alkalmas arra. Kiveszünk mégis nehány érdekes tételt, hogy némileg ineg- megértethessük a munka iméntiéit. A pótadó 1880-ban 35%» 1902-ben 86®/#, 1904-ben 70%. Az emelkedés nagy ugyan, azonban a jelenlegi pótadonak mintegy 36% az iskolai s egyházi célokra fordittutik. Ennek figye­lembevételével azt látjuk, hogy városunk a többi törvényhatóságok közt igen előnyös anyagi helyzetben van. Van u városnak a Szatmár—Erdőd h. é. vasúti 30 ezer kor. értékű, bikszádi vasúti 28 ezer kor. értékű részvénye. A tagositási költségek eddig a városnak 23 ezer koronába kerültek. A Kossuth-kert 42 ezer, az ottani gőzfürdő 82 ezer, a közvágóhíd 71 ezer, a Kioszk 51 ezer koronába került. A Pannó­niába 590 ezer korona van befektetve. (Éven- kinti ráfizetés 3248 korona.) A számadásból látható, hogy a mén­telep s a laktanyák a városra állandó terhet rónak, a mely azonban közvetve, a forgalom emelkedése által megtérül. A szatmári hidvárn 1697-ben enge­délyeztetett, a mit most kizárólag a hid fentartására fordít a hatóság. A műgyalogjáró eddig 411 ezer korona aszfult, 97 ezer korona beton. Szegények ellátására a város most 24 ezer koronát fordít. Színházra 1880-ban volt 858 korona, 1904-ben 9294 kor. A város tiszta vagyonú 1904-ben 9 millió 764 ezer kor., 1880-ban 4 millió 523 ezer kor. A szaporulat tehát 5 miliő 240 ezer kor. — Jubiláris-jutalomjáték. Tisz tai Miksa színtársulatunk közkedvelt ko­mikusa — 25 éves szinész. Huszonöt éve tapossa már azt az utat, amelyen a művész rendesen rózsát keres s számára végtére is csak tövis terem. Tövis és méltatlanság — ez a művész sorsa. És ebből Tisztainak is jutott elég. Pedig ő jó szinész. Szerepében mindig tökéletes alak. Méltán megérdemli tehát, hogy legulább jutalomjáléka alkal­mával lerójjuk iránta hálánkul. Jutalma­zandó nevezetes évfordulója -alkalmával „Stern Izsá k“-ot fogja játszani s utána Richter Pál hegedű-művész s a színtársulat tagjai közreműködésével tarkaszinpadot ren­dez, melynek műsora nagyszerű számokból van összeállítva. O megtett mindent hogy minket mulattasson, most tehát a közön­ségen a sor, hogy az ötpecsétes levelekből ő is mulasson. A jutalomjáték csütörtökön este lesz megtartva. — Katonai hír. Közös ház.iezredünk- nek első zászlóalját Priboljéból Rogaticábn helyezték át és ez áthelyezést még husvót előtt végrehajtják. — Adomány. Nagyságos Pászlory Árkád ur Turvékonyáról 10 koronát küldött be a tornaegyleti bál költségére, u mely szi­ves adományért ez utón mond köszönetét az egyesület. — Adomány. Domahidy Viktorué, gróf Teleky Blanka uruszony 50 koronát,, özv. Turman Otivérné úrasszony 40 koronát,, küldött az e hó 17-én tartandó protestáns­bál javára. Adományukért a rendezőség kő-, szünetét fejezte ki. — Bírói kinevezés. Dr. G e r»- v i c 8 Ernő szabadkai kir. törvényszéki al­jegyző a nagyszőllősi járásbírósághoz albi-. róvá neveztetett ki. — Lelkészválasztás. A Szatmár megyei dancsházi ev. ref. gyülekezet a na­pokban tartotta meg lelkészválasztását.. Nagy* többséggel Bal lay. Aladár józsefházi pa­pot, Ballay Győző nyíregyházi kir. járásbiró. fiát, választották meg lelkipásztornak. — Tornász tánoestély. F. hó 10-én szombat este tartotta a Torna s Vívó egy­let idei fursangi mulatságát a Társaskör helyiségeiben. A mulatság, bár az érdeklő­dés az idén nem volt oly nagy iránta, mint máskor, — pompásan sikerült. Atlétáink nagy buzgalommal rakták az erőmüvész csárdást s lejtették a bajnok-bosztont az Oláh Feri .kitűnő talpalá valója mellett virradó reggelig. — Csarnok estély. Február hó 10-én a szatmári Kereskedelmi és Gazdasági csar­nok vigalmi bizottsága fényesen sikerült estét tartott a Csarnok helyiségeiben. A fény, a pompa elragadó, a mulatás, jókedv, Bunkó Vince zenéje mesés lehetett; de ezen az estén mindezek a jelenségek mintha nem tudták volna lekötni a figyelmet. De termé­szetes is. Hiszen a mi káprázatos volt ott ragyogott a megjelent hölgyek arcán. Fé­nyes, pompás toiléttekben ott sürögtek-fo­rogtak és hódítottak a szatmári szép virágok, a hol máskor férjeik vagy utyjok igyekez­nek — hódi tani. Erre az estére azonban megszabadultam szenvedéseimtől mióta a „György életbalzsamot“ használom és a gyógyerejét nem tudom eléggé dicsérni! Igy írja Török Anna, Úszódról (Pestmegye). Számtalan beteg kapta vissza egészségét a „György életbalzsam“ által, melynek gyógyhatása cso­dálatos, kiválóképpen : gyomorbaj, bélbaj, étvágytalanság, influenza, kolika, láz, osúz, köszvény, fej- és fogfájásban szenvedőknél. 84.711 elismernie vél bizonyítja ezt. — |2 kis vagy 6 nagy dupla üveget 4 K 50 fill, bérmentve. Minden ily rendeléshez 1 üveg ingyen lesz mellékelve pontos használati utasítással. Szétküld! az egyedüli készítő: Városi gyógyszert. Temesvár, Szt-György-tér 603 György lovag védjegy 6—16 gr Ezen házlszer ne hiányozzon egy családnál sem. ~^f György lovag védjegy

Next

/
Thumbnails
Contents