Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-11 / 50. szám

Huszonharmadik évfolyam. 50-ik szám. Szatmár, 1906. december 11. SZ&THAR TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre Ikor. 50 fill. Pél évre .... 3 » | Egyes szám ára 18 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. 8ZEBKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Marvai János könyvnyomdája Lotvös-utcza 6 ik sz. alatt = TKLEFON-SZAM : 78. A Szerkesztő lakása: Eöívös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK a lap kiadóhivatalában a legoloaébb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora V) fillér.----- Hirdetések díjjal el&ie fizetendők. ■■■« . r- ■ ■ - < Pap Géza >— » ■ ■ ■ * (T.) Egy erős agyvelő vértelene- dett el és egy pár éles szem zárult be Örökre. Meghalt egy „valaki“ ; egy-kétség- telen „valaki“. Nem tudjuk, hogy mi lesz az erős, határozott emberek fajá­ból. Mert ime meghalni látjuk őket csak; születni nem. Nem hasonlított az itteni embe­rekhez, s amint a - külseje az Ibsen közismert külsejének volt hasonmása, úgy a belső emberben is élt valami erő és szívósság, a mi az északiak hi­deg fölényére emlékeztetett. A nagyság sokféle; benne is volt valami a római imperatorokéból. Ha­talomra termett. Megszokott határozni és cselekedni, mielőtt még polgármes­ter lett. A megválasztása csak a címet és jelleget adta hozzá a pozíciójához, amelyből már azelőtt is vezette a vá­ros ügyeit. A köztéren élt és halálával a kor­történet egy szaka zárult be. Szatmárváros tizenöt év óta nem tett nélküle semmit. Mindenben volt része és mert oroszlán volt, rendesen oroszlánrésze. Ez a tizenöt év a fejlődés szaka volt, amely sokat teremtett sokak közre­működésével. Későbbi idők történetíró­jának lesz feladata és lesz módjában elosztani ezeknek az eredményeknek az TAUCZA. Az igazi. A gyertyánost fürdő parkjában egy uj alak tűnt fel. Magas szőke férfi volt, de mégis bronzbarna arccal, a mely több, a tropikus öv forró napja alatt eltöltött évről tanúskodott. Hogy ki volt, azt még nem tudta senki sem, a fürdő vendégek­kel nem igen érintkezett. Reggel már kora hajnalban kelt,-este korán feküdt. Egye­dül barangolta be a környék erdőit, s a mikor visszatért többnyire nehány kész pastel 1 lapot hozott magával. Ilyenkor rendesen megnézték a sétáló asszonyok, s nem egynek szeméből égetőbb sugár vil­lant felé, mint a milyenek arcát barnára platinázták. Később azután alaposabban kezdtek érdeklődni iránta, megtudták, hogy egy magyar származású párizsi festő, s hogy Kuthy Árpádnak hívják. Szalánczy Gézáné szintén Gyertyá­noson töltötte a nyarat. Mikor a piktor a fürdőre megérkezett, Szalánczyné egy na­gyobb társasággal hosszabb kirándulásra ment a távoli Szedres völgybe. A mikor ismét megjelent a sétányon, neki is feltűnt Kuthy, de különben is a kis Földesné már előre mesélt neki róla: érdemeit. Egy nagy részt azonban előre ki lehet belőle utalni a Pap Géza emlékezetének, mert bizonyos, hogy ő reá sok fog esni belőle. Alább elmondja a krónikás, mit és hogyan cselekedett. Én csak azt bocsátóm előre, hogy ebből semmi sem ment könnyen. Ellenérdekek és személyes ellentétek nehéz harcai árán valósultak meg ezek. Ellenérdekek 'és személyes ellen­tétek... Az emberi élet nagy moz­gatói, amelyek a fejlődést tovább gör­getik. Ezeknek, volt ő nagy mestere. Ezer és ezer emberről tudta, hogy mi fáj, hol fáj; mit leplez és mit akar. Az ilyen emberek a tulajdonképeni bölcsek és nem azok, akik a minden- ség lényegét kutatják. Mennyi ember­nek a titkát vitte sírba 1 Örökre elnémult ajka milyen sokat mondhatna arról hogy egy csomó közéleti kitűnőségnek mi a „Hühnere“ és hogy valósultak meg egyes dolgok azoknak az akarata ellenére, akik a világ előtt mint alkotó tényezők szerepeltek! Magával vitte ezeket az ismerete két és a nagy helyi ismeret és rendező tehetség dolgában nem lesz utóda. Magános ember volt és érdekes. Jellegzetes árcát ellehetett nézni sokáig és nem lehetett tudni, hogy belől mi­lyen helyiérdekű dolog fölött döntött véglegesen éppen abban a pillanatban talán. Nem volt hosszú élet, de olyan, amelyre ráfér az örök pihenés, ahol nincsenek pártok, tusák, emelkedések — Tudod édes, ismét uj alak van. egy hóbortos piktor. Úgy vagy 30—35 éves lehet. Te, — de olyan érdekes fiú. Azt hiszem nőtlen. Magas szőke hajú em­ber, s a mellett fekete mint egy cigány, no és a szemei! Olyan feketék, hogy szinte perzselni tud velük. Hanem nemigen használja őket. Tudod az asszonyok úgy fixirozzák, hogy majd megeszik a szemük­kel, s képzeld, ez az alak, a legtöbbször még csak vissza sem néz. En nem tudom, hogy miből van az az ember. Szalánczyné másnap szemtől szembe látta ezt az embert. — ő azonban nem érte be annyival mint a többi asszo­nyok, hanem a mint az első pillantást váltották egymással, oda lépett hozzá és megszóllitotta; — Jó napot Árpád I Hát maga hogy jön -ide? •— Úgy a mint maga Nagyságos asszonyom, felelt áz a köszöntést fogadva, sót talán nekem szükségesebb ez a pár heti pihenés, mint magának. — Hogy-hogy ? — Hiszen tudja, hogy mennyit dől gozom. Az az hogy nem tudja. De ez mit sem változtat azon, hogy nekem e pár heti üdülésre okvetlenül szükségem legyen. — Hanem mondja csak Árpád, hol járt maga legutóbb? Hiszen olyan fekete, mint egy muzsikus cigány. — Gúnyolódik? — felelt a piktor, — majd én megmondom, hogy hol jártam. és bukások, a gyengék összetartása az erős ellen, az erős hatalma a gyöngék ölött. Nyugodjék meg békén és csende­sen, mig mások folytatják a tusát. Az ellenérdekek és személyes el­lentétek küzdelmét... Pap Géza született i855. évi junius 10-én. Középiskoláit Szatmáron és Sáros­patakon, a jogot ez utóbbi helyen és Bu­dapesten végezte. 1878. szeptember 15-én lépett a tiszti ügyészi hivatalba, mint joggyakornok. 1880. julius 6-án aljegyző, 1886. ja­nuár 5-én közigazgatási tanácsos, 1896. február 12 én főjegyző s 1902. május 12-én polgármester lett. Ezen 29 év alatt az elsőrangú mun­káitoknak nagy sorát hajtotta végre. törvényhatóság szabályrendeletét, mely a város saját külön házi törvényv- könyve, újonnan átdolgozta. Ez a munká­dat ma is irányitó fonala a törvényható- Ksági életnek. Felváltva vezette, mint elnök, a sze­gényügyi, jogügyi és szinügyi bizottsá gokat. A közópitkezési bizottságnak előadója volt s élénk részt vett a városház, szín­ház, laktanyák, vashid, méntelep, villamos világítási müvek s valamennyi helyiérdekű vasutaink életrehivásában. Főnöke volt az állami fogyasztási adók városi kezelésének. A szatmárhegyi szőllötelepet és szőllő iskolát létrehozta. Az utolsó kolerajárvány alatt a jár­vány bizottság fáradhatatlan megbízottja volt. A városi jogok, jövedékek és vámok hozadékának emelése körül sokat fára­dozott. A községi iskolák államosításában nagy része volt. Utolsó nagyobb müvei a Pannónia, a vasúti internátus és a városi háztartás kiépítés sikerében való sikeres tevékeny­ség s ami egészen a tegnapra emlékeztet, a felső kereskedelmi iskola, dohánybeváltó hivatal s az ipari szakiskola ügyeinek szeretetteljes támogatása. Elnöke volt a kereskedelmi és ipar­banknak. Mint. szónok, rögtönző és vitatkozó módszerével sok csatát nyert. A fehér asz- taluál azonban sohasem, fogadásoknál rit­kán beszélt; a zöld asztal volt csaknem a küzdőtere. Mint házigazda, rendkívül vendég- szerető, előzékeny és nyájas volt. A polgári és hivatali erényekkel ily gazdagon megáldott férfiúnak utolsó pár éve sok betegeskedése közt telt el. A sors lassanként visszaszedte tőle az egészség, kedély és munka nagy kin­cseit. Gyomor- s szívbaj és érelmeszesedés vett rajta erőt s december 8-án, este 6 órakor, nehány órai szenvedés után, vá­ratlanul meghalt. * A temetés tegnap délután fél 3 órakor vette kezdetét a közönség óriási részvéte mellett, dacára, hogy az eső állandóan esett. Ott voltak a külön­böző hivatalok testületileg, a városi törvényhatósági bizottság és tisztikar a főispán vezetése alatt, a katonai tiszti­kar, az egyházak és iskolák stb. stb. Tele volt az udvar és az utca ember­re), s mély szomorúság fogta el a szi­veket, mikor az iparos dalárda egy gyászdalra rázendített, melynek végez­Hat évet töltöttem Maroccóban és Egyip tómban. — Maga Afrikában volt? De hát mit tudott ott ennyi időn át csinálni? Mi azt hittük már, hogy talán meg is halt. — Messze nem jártam tőle, sőt egy párszor nagyon is közel, azonban ismeri Nagyságos Asszonyom azt a közmondást, hogy „Csalánba nem üt a villám.“ Való- szinüleg én is e közmondás igazságának köszönhetem', hogy ma ismét látjuk egymást. — Tiz év után — tette hozzá saját­ságos hangon a szép asszony. — Először is nem tiz, hanem nyolc év után, másodszor pedig mi különös van ebben ? — Ugyan Árpád, hát nem találja maga azt különösnek, hogy valaki annyi időre távol tudjon valakitől maradni, a ki ... különben ne, — beszéljen csak nekem arról, hogy mit csinált azóta, hogy nem láttuk egymást ? —4 Már mondtam nagyságos asszo­nyom. — Ej, ne nagyságos asszonyozzon engemet, hiszen talán volt idő a mikor egyszerűen csak Ilonának szóllitott, vagy már azt is elfeledte? — Nem felejtettem el, tehát jó, ha parancsolja, Ilona. Nos hát az után az em­lékezetes nap után, — azt meg talán még maga nem feledte el, — a mikor gratuláltam magának a Szalánczyval történt eljegy­zéshez, vagy két-három napig azon gon dolkoztam, hogy mi volna kellemesebb, a morphium-e vagy az ólom ? Hanem ekkor közbe jött valami. Egy reggel Pataki Ernő, a kit talán szintén ismert, azzal jött fel hozzám, hogy ő megyen Párisba. Az ese­tet tudta ö is, hiszen legjobb barátom volt, s igy azt mondta, hogy menjek vele. Az jót fog tenni nekem. Dolgozni fogok ott sokat, s talán felejteni is. Beláttam, hogy igaza van, s másnap este már vonaton ültünk. Hogy a fővárosból eltűntem, azt bi­zalmasabb barátaimon kívül talán senki sem vette észre, Hiszen fiatal kezdő vol­tam, alig ismertek. — De ismertem én! — Nem Ilona, erről ne beszéljünk, hiszen épen maga mondta az előbb. — Igaza van, tehát folytassa. — Párisba megérkezve, az volt a sorsom a mi a többi magamforma ember­nek. Eleinte nem ismerés, majd közöny, sok-sok nehéz nélkülözés, később a mikor valóságos emberfeletti küzdelem után emel­kedni kezdtem, akkor a féltékénység int­rikája. De hála Istennek végre sikerült ezeket leküzdeni, s ma már boldogan mondhatom, hogy a mi édes hazánkon ki- vül talán a kontinens minden jobb helyén ismerik a nevemet. Voltam künt hosszas tanulmányokat tenni a tropikus ég alatt, ez feketitett meg ennyire. Most kissé fáradt vagyok, sokat vesződtem az én kedvenfe arabsaimmal, s ezért hazajöttem pihenni Bárki által hirdetett könyv nálam ugyan abban az árban, de nagy része jóval olcsóbban szerezhető be 8 koronánál drágább díszmüvet a leszállítás dacára is csekély havi részletfizetésre adok. aj (ív 111 használt) könyveknek, diszkötésü műveknek és ifjúsági iratoknak. — A közelgő karácsony alkalmából a mélyen tisztelt közönség szives figyel­mébe ajánlom dúsan felszerelt raktáramat, hol a lng- ujabhan megjelent díszkötésü müvek és ifjúsági iratok — mélyen leszállított áron adatnak «1. tóegpM ingyen és | bérmentve küldök. * - * H * X. $ 3K Karácsonyfa •«=»• díszek. Á m. t. Közönség b. pártfogását kéri Xi Ö V TT HE I K S JL Ajánlom továbbá a m. t. közönség sziyes figyelmébe' karácsonyi ajándéknak igen alkalmas magyar gyártmányú csont levélpapírjaimat, családi dobor; zok 2 koronától kezdve 20 koronáig. Tintata^tó kész­let — teljes garnitúra — 10 koronától feljebb. Képes levelező-lap album, arckép keret nagy választékban. könyvkereskedése. __...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents