Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-04 / 49. szám
wmwwm Hu szonharmadik évfolyam. w f % ö 49-ik szám.: Szatmár, 1906. december 4. [ 1 TÁRSADALMI, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Színházunk bérbeadása. Ma van az utolsó napja a színház bérletére hirdetett pályázatnak. Hogy kik fognak pályázni, azt még nem tudjuk, de miután lapunk legközelebbi számának megjelenéséig a döntés megtörténik, kötelességünknek ismerjük a kérdéshez már most hozzá szólani. Mindjárt azon kezdjük, hogy bárha a mostani színtársulat a tavalyinál valamivel jobb, semmi esetre sem olyan, a minőt városunk színházlátogató közönsége joggal megkövetelhetne. Ha évekkel ezelőtt talán lehetett szó arról, hogy a kellő szinpártolás hiánya miatt nem szabad az igazgatótól túlságos anyagi áldozatokat kívánni, ma, a mikor a szinházpártolás olyan mérveket öltött, a minőhöz hasonló a múltban soha elő nem fordult, s a mikor biztosan látható, hogy ez a jövőben még fokozódni fog, joggal követelhetjük, hogy a közönség igényei minden vonalon kielégítést nyerjenek. Hogy pedig a szinházpártolás állandóan növekedőben van, ez tény, de tegyük hozzá, hogy ez nem a jelenlegi igazgató érdeme, egészen függetlenül állott elő, mondhatni, dacára az eddigi színtársulatok működésének. Nem érdeme, de szerencséje az igazgatónak, s egygyel több ok, hogy vele szemben annál szigorúbb mértéket használjunk. Ma már a közönség joggal megkövetelheti, hogy állandóan jó előadásokat lásson, ez pedig csak akkor lehetséges, ha minden egyes szerepkör a megfelelő erővel van betöltve, a mi megint TÁRCZA. csak úgy érhető el, ha az igazgató nem garasoskodik, nem* arra törekszik, hogy I minél kevesebbet adjon ki, hanem fizet, j mint katonatiszt. Hogy kik fognak pályázni, nem Ttudjuk, de a ki a fenti feltételeket nemcsak ígéri, de azokra nézve a lehető legnagyobb garanciát is nyújtja, a színházat annak kell odaadni. Ha a mostani igazgató lesz az illető, akkor .neki, ha pedig más, akkor annak a másnak. E kérdésnél a személyes rokonszenv- nek vagy ellenszenvnek ne legyen semmi szerepe, s a kik hivatva lesznek a döntésre, azok csak a közérdeket tartsák szem előtt. Nekünk a jelenlegi igazgató személye ellen nincs semmi kifogásunk, sőt becsüléssel vagyunk iránta, mert társulatát rendben tartja, a tagokat pontosan fizeti, s az <ő igazgatósága alatt megszűntek azok a mizériák, a melyek régebben a színészek között állandóak voltak. Ez mindun esetre érdem, a mit javára lehet Írni, ha ! hozzá hasonló, vagy csak valamivé jobb erő között keli választani, de ha olyan akad, a ki nálánál nem csak sokkal többet ígér, de biztosítékot is nyújt, hogy ezt a sokkal többet be is váltja, akkor ezen érdem nem állhatja útját annak, hogy a színház annak a másiknak adassák kí Mi nem az igazgató változását, de kitűnő színtársulatot akarunk, s ha ez az igazgató változása nélkül megtörténhetik, csak örvendeni fogunk, de ha nem, bármennyire lógjuk is sajnálni őt, örömmel fogunk belenyugodni a változtatásba. Nyílt levél a szerkesztőhöz.*) Kedves barátom I Hármas jogcímet is találhatnék ahhoz, hbgy a „Lányi kopója Ipolyságon“ cikketekhez hozzászóljak. Mint régi jó barátod, mim a magyar törvényhozás gyik ugyancsak erős függetlenségi, tehát l hazafias-érzelmeiről és elveiről ismeretes tagja, kinek igaz hazafiságához s erős alkotmányos érzületéhez bizonyára a kételynek és gyanúnak még csak árnyéka se fér; de úgy is, mint kinek a kies szép Ipoly völgy gyönyörű vidékéért ma is sebesebben dobog a szivem, a melyre a „vadrózsák és nefelejtsek hazájából“ tűztem egy szép virágszálat. Fáj az én lelkemnek, mikor azt tapasztalom, hogy az én ipoly völgyi kedves barátaimnak sötét gyülölség méltatlan érzülete férkőzött a I leikökbe; s bár ez a gyűlölködés .a leg- | nemesebb, legtisztább forrásból: a haza- | terelet és alkoimánytisztelet forrásából | fakad, és jóhiszemű is, mégis alaptalan, | mert ehhez a forráshoz csakis félrevezetés I következtében jutottatok. A magyar büntető törvénykönyv 230. §-a három évig ' terjedő fogházzal sújtja azt, a ki olyan tények, vagy bizonyitékok tudomásával >ir, melyektől ártatlanul vádolt egyénnek felmentése, vagy ártatlanul elítéltnek ki- szabadulása : függ,, és azokat kellókép-m nyilvánosságra nem hozza. Igaz, hogy a § azt is hozzá teszi, hogy „ha csak ezzel az illető magát veszélynek nem teszi ki.“ Kedves barátom 1 Én tudomásával birok olyan tényeknek és bizonyitékok- :nak, melyektől egy teljesen ártatlanul megvádolt, sőt már el is ítélt egyénnek a teljes rehabilitációja függ s ezennel meg*) A Hont! Lapok után közöljük e cikket, mely tfgy köztünk ismert és becsült embernek, dr. Vé-t rady Sándor kir. ügyésznek kálváriáját világítja meg, s a n?ely jellemzi a Polényi Géza miniszter ur emberies érzését is, a kinek nem volt semmi kifogása Várftdy ellen, de azért hideg vérrel közreműködött, hogy az üldöztetés minden keserűségét átszenvedje. Szerk. Az eltűnt ékszerek. Hogy sokszor mily nehéz a kutató rendőrnek helyes nyomra akadni, ha valami lopás kiderítéséről van szó s menynyire óvatosnak kell lenni valaki gyanúsításánál is, élénken bizonyítja a következő furcsa történet, melyet Timon Tibor nyugalmazott titkos rendőr beszél el a „Rendőri Lapok “-ban. Egy unalmas őszi délután — beszéli — központi felügyeleten voltam; dolog nem volt. Heverészve elmélkedtem egy és más felől. Gondolataimban egy úrnő megjelenése zavart meg. Z. doktornő volt; azt a panaszt tette, hogy az nap délután 2-4 óra között arany óráját hosszú arany nyaklánccal együtt 260 forint értékben és gyémánttal kirákotf gyűrűjét 20b forint értékben ismeretlen tettes, ismeretlen módon a bezárt szobából ellopta. A nyomozásra engem küldtek ki. Z.-né lakása négy szoba, előszoba, konyha, cseléd és fürdőszobából állott. Egy szóbaleányön kivül más cselédje nem volt. De nem volt gyermeke sem. jelenek a közvélemény legborzasztóbb itélő- széke: a sajtó előtt; s feltárom ezeket a tényeket, nem törődve azzal sem, hogy ezzel ma gamut esetleg veszélynek teszem ki. Bízom be csületességedben, hogy ha megnyitottad lapod hasábjait a vád számára, nem zárod azt el a védelem elől sem. Nyilvánosságra hozom tehát, hogy Várady Sándor, jelenleg ipoly sági kir. törvényszéki biró alaptalanul, és méltatlanul van üldözésnek kitéve; nem igaz, hogy akár a magán-becsület, akár a. hivatali kötelesség, akár a hazafiság kodifi kálatlan törvényei ellen valaha csak egy hajszálat is vétett volna; s az ellene megindítóit hajsza csakis ellenségesek telhetetlen bosszúvágyából keletkezett. Nem igaz, hogy Várady Sándor dr. a bukott: korszak egy . engedelmes, mindenre képes vak eszköze leit volna. Any- nyira nem volt az, hogy mikor a_ debreceni kinevezett főispán (Kovács Gusztáv) lpáholtatása után a vádat nem kezelte kellő erélylyel s nem igyekezett annak politikai hátteret adni: az akkori kormány mindenre kész vak eszköze, Bod i Dezső kormánybiztos,^ (jelenleg az alkotmányos korszak . budapesti főkapitánya) feljelentette őt a darabont kormánynál s kicsi hija volt, hogy a. volt kormány Várady Sándor, dr.-t hivatalától el nem mozdította, s ellene a hivatali kötelesség teljesitésének megtagadása miatt fenyitő eljárást nem . tett folyamatba. Tudomásom vaa arról, hogy Várady Sándor dr.-t megkínálták a szabolcsi főispánsággal, de ő azt magától elutasította. Tudomásom van arról, hogy Várady Sándor dr. nem hódolt be a Debrecenbe kinevezett királybiztosnak; nem vett részt sem a közgyűlésen,. sem a városház ajtajának felnyittatása alkalmával, holott az igazságügyminiszter mindezeket utasításba adta az ügyészeknek. Nem igaz tehát, hogy Várady „kopó“ szerepre vállalkozott volna Ellenben igaz az, hogy vádiratot adott a Kovács Gusztáv megveretósében A férj az nap d. u. 2 órakor ment el egy beteghez; s innen négy óra után tért haza. Az ékszerek a. férje dolgozó- szobájában egy kis asztal .káról tűntek el 2—4 óra között. A szoba zárva volt. . A szobalány egy lépést sem volt távol a háztól. .Vendég pedig csak egy fiatal k »ton a tiszt járt a háznál ez idő alatt, de hogy a dolgozószobában lett volna, azt a doktornő nem tudta állítani. De arra sem emlékezett, hogy a szobaleány bent járt ve »Ina. A dolog kezdett érd lekes lenni. Jtlert a körülmények szerint c sak a cselédnek vagy esetleg a tisztnek U íShetett volna alkalma a lopást elkövetni. A szobaleány azon1 mm a lopást tagadta s megmotozása sem ‘vezetett sikerre. Az egész lakást átkutat tűit, sehol semiui nyomravezető fonalra n< jm akadtam. A szobaleány jobb családból származott s épen mennyassz ,ony volt: egy magánhivatalnok volt a völegvnye. Másnap kellett volna a helyb Ől kilép. ni. Mivel a lány t ávozása e lötti napon tűntek el az ékszere1*, az a gy anu merült fel, hogy a lopást követte eJ; különösen a doktorai szei rínt a gyan ú egészen ellené irányult. Én minden nyomozásnál ,mig egy határozott bizonyí tékot' nem találó k a tettes ellen, úgy az ideig mindenkit gyanúsig tok. Ez alkalommal is úgy voltam. Az igazat megvallva a tisztet is gyanusitot* tam — természetesen csak gondolatban — amit magamnak tartottam meg. Kellemetlen az ilyen nyomozás, mert egy katonával szemben már kényes a helyzet. így nem volt más hátra, mint a zár logházban keresni az ékszert s úgy a szobalány, mint a tiszt után a nyomozást óvatosan, kíméletesen folytatni. Ez azonban két hét múlva is sikertelen maradt. Egyik napon a Somossy-mulatóban volt dolgom, figyeltem valakit. Csendesen üldögélve egy pohár söír mellett, tanulmányoztam az ott mulatozó- kát, a mikor egyik fülkében Z. doktort pillantottam meg egy énekesnő társaságé ban. Pezsgőzött. Egy gondolat villant meg az agyamban I Különös gyanúm támadt. Hát hí a doktor uram maga lesz a tettes?! Énekesnő, pezsgő, mind olyan valami, a mi a ■gyanút megerősíti, kivált ha hozzátesszük, ihögy a doktor 30 év körüli, a neje pedig £6 éves is lehetett. Ezzel szemben az éne- Jkesnő 19—2O éves, csinos volt. A megfigyelés sikere végett én is szereztem ma- ■ ?gam mellé egy virágárus leányt. Ez itten »könnyén megy, csak fizetni kell a mit u «megiszik, leány van elég. A virágárus leány igen szomjas lehetett, mert mielőbb az ötödik pohár sör tűnt el a torkán. Ez azonhan a malmomra hajtotta a vizet. A doktornak küldtem virágot árulni, miközben közel lépve végignéztem az énekesnőt, s nem kis meglepetésemre egy hasonló vastag női arany nyakláncot és gyémánt gyűrűt pillantottam meg rajta, mely a Z. doktornééval megegyezett. A nő nevét a virágárus leánytól megtudtam. Akkor csendesen eltávoztam onnan. Bérkocsiba ültem és elmentem a doktorué szobalányáért, hogy először ezzel nézessem meg az ékszereket. A szobalányt fel is találtam s vittem a mulatóba. A szobalány csakugyan a Z. dók törné tulajdonát ismerte fel az ékszerekben. Tehát a doktor maga vitte el a neje ékszereit, hogy az énekesnőnek odaadhassa. Ezt a kihallgatás alkalmával másnap be is ismerte. Az ékszer tehát megkerült. De sem a doktor, sem a neje nem örült meg az ügyességemnek. Ezt bekövetkezett váló- pörük igazolta legjobban. 1 m m 1 1 III I i ■ Pá ski íj Imre hazai ipar csarnokiban \ \ WC WC az olcsó kari te: sonyi. vásár megkezdődött. | 1 e rl yelő-l Í1
