Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-06 / 6. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ARA: = . Egész: évre . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évié .... 3 » I Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = 1ELEFON-8ZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mollett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. . Hirdetések díjjal előre fizetendők. '*■— Társadalmunk régi sajgó sebe. A télnek is megvolnának az örömei. A társaséletet az ember szomju hozza, szükségességét Széchenyi fejtette ki, mikor a kaszinók szervezésében s fejtett ki széleskörű ngitációt Társaskör száz meg száz alakult, telente van is valamelyes mozgalom, hogy az emberek egy-két órát szenteljelenek jókedvüknek is. Azonban hova tovább, már a jókedv, a mulatság nem olyan természetes, jóleső érzés ma már, mint volt régebben. Sok helyen az országban bizonyos megkülönböztető társaságok vonulnak föl a mulató termekbe, a kik egy-egy érdekes csoportba verődnek, begombolkoznak, egyik a másiktól félre húzódik. Az a fesztelen jókedv hiányzik, mely régen a magyar ember mulatságát jellemezte. Egy-egy csoport összeül és a más asztalnáblevö társaságot cse- püli, az asszonynép k gúnyolja a szegényes toillettet, pletykát-pletykára gyárt, a férfi nép pedig, ellenséget lát a másikban, avagy a kisebb fizetésű emberek elöl kitér, hogy valahogy kezet se foghasson velük. A mellett a titulussal úgy dobá- Jódzunk, mint értéktelen holmival A méltóságos ur demokratikus elveket hangoztat, a kis hivatalnok áhitozza a nagyságos uram megszólítást Beteges állapot ez nagyon. A régi urambátyámék ifiurat, kisasszonyt, tekintetes asszonyt ismertek. Az ifiur megT ÁH CZ A. Az estharang. — Irta: BÁLLÁ MIKLÓS. — Világünnep volt künn a zöldben. Madárdalos, hüs völgy ölén, C Virággal volt a rét behintve, Virágból volt körül — sövény. A zene olyan csábosán szólt, Oly táncrahivón, édesen! S mi még is messze elbolyongtunk A távol bércen, völgyeken. Csapongva csörgött utunk mentén Egy pajzán, hűtlen kis patak ; — Szerelmes esti pírban égtek Körül a tölgyes bércfalak. S hogy mentünk szót lan álmodozva, Titkos sóhaj kél ajkamon : Tán sohasem jön újra vissza Ez a magány, ez alkalom! S mig bámulom tüzét szemednek, — Keblemre vonva fejedet, — Kábult agyamnak vágya támad Ölelni, bírni légedet I tisztelte az öregebbet, a hölgyekkel egyenes, magyaros őszinte beszéddel több társadalmi illendőséggel beszéltek, mint ma, mikor szabadjára nyilatkozhat a trágár Ölletesség. A sarokba vonuló, a cigányokat maguknak lefoglaló társaságok, az ember hírnevén cséplők társalgása, nem természetes mulatság, és hogy úgy fejezzük ki magunkat, nem is művelt emberekhez illő esemény? A társadalmi elegánciához tartozik, hogy a művelt ember nem tesz külömbséget ember és ember, nagy ur és szegény tisztes becsülete között.-Mentői nagyobb rutint szerzett valaki a társadalmi érintkezésben, annál megnyerőbb lesz az illető modora és a kinek kellemes modora van, az másoknak is jó órákat szerez Már pedig éppen nem mondhatjuk, hogy az emberek társaságában olyan jól érezné magát az ember. Bizonyos lehangoltság látszik mindenkinek a szemében és érezzük, hogy ez nem jól van igy. Mert akár a pénzzel pazarul bánó, allűrökkel játszó társaságot utánozzuk a költekezésben, akár meghiT zódjunk valamely sarokban, lelkünk a természetes jókedvnek hiányát érzi. Szerintünk a mulatozási órák arra valók, hogy ott az ember~feledje a napi robotot és abban az egyhangú idegőrlő munkában találjon valamelyes orvosságot az emberi szenvedés bajában. De nem talál. Még a ki társaságba is jár, az is megundorodik, végre is emberkerülő, társaságot nélkülöző lesz, mert végeredményében is arra a konkA gondolat, vágy lángra gyulaszt, Eremben száguld, forr a vér — Elkárhozni, pokolra szállni Egy pillanatnak üdveér! . .. De im, kigyul az első csillag Az ég peremén, ott alant; A szomszéd falu templomában Imára szól az estharang. A zene haljgat lenn a völgyben, Csak szellő zúg a fák között, Az egész tájra körülöttünk Szent ájtatosság költözött... S mire a hold megkezdi útját A mérhetetlen tájakon, Eléd borulva, bűnbánóan A harangzúgást hallgatom... luzióra jön, hogy nem érdemes senkivel és semmivel törődni. Ez a társadalmi betegség szüli aztán azt a nagymérvű közönyt, mely a közügyek véghezvitelét is megakasztja, az a közöny okozza, hogy egy-két jobb idea sem jut dülőYe, mert a társadalmi szövetkezés egységes ereje hiányzik a társadalomból és a ki valamelyes reformmal foglalkozik is, arra is reá fogják, hogy beteges álríiodozó. Az ideálisták tábora e miatt aztán egyre fogy, a mit aztán a közönyösek is belátnak. Az ember jobb érzése erre felszólal, még egy-egy ügyben próbákat tesznek, újra megalakítanak egy másik kört, de egy-két rövid hónap múlva újra a régi stagnáció üti fel a fejét, megint halomra dől a sok szép idea. Pedig oly könnyű, oly egyszerű dolog az akut bajon segíteni. Az emberek szakítsanak azzal az előítélettel, hogy ember az embernek halálos ellensége. Ne tegyenek megkülönböztetéseket, hanem helyezkedjenek igazán demokra- jühis alapokra,.ember az embert becsülje meg, nem azért mert egyik-másik egykét forinttal többet keres, hanem azért, mert a mit megkeres, azt megérdemli, mert arra tehetsége van. Ez a meg- becsültetés azonban ne pózzal történjék. Térjünk vissza a régi szokásokra, azok jobbak és igazabbak voltak, legalább inkább megédesítették az életet, mint a mai élet, a melytől annyi embernek elment már a kedve. B. A csillár alatt. — Báli reflexiók. — Irta : Dr. Vértes József. Még nem is olyan régen volt, hogy a megyei bál, vagy a nőegylet táncmulatsága ne hozta volna izgalomba az egész várost, sőt az egész megyét. Már decem berben összeült az előkészítő bizottság s a helyi lapokban héiröl-hétre pontosan közölte, hogy a múltkor a főispán ur Öméltósága váltotta meg a jegyét, szombaton meg az árvaszéki ülnök ur s beesés családja értesítette a rendező-bizottságot biztos megjelenéséről stb. Bizony az én gyermekkoromban más világ járta még. A „Magyar Király“ szállóban ifju-vén úgy rakta a csárdást, hogy a jó öreg Miska bácsi alig győzte hor- datni a sok hűsítő nedűt, mit magyarán Helmeczyvel együtt úgy hívunk, hogy pezsgő. Pezsgő volt akkor ám nemcsak a bor, de az élet is. Ujjal mutattunk arra, ki nem láncolt. Kinéztük a teremből, a mi annyit jelem mai nyelven, hogy a szemünkkel tessékeltük ki. Lujzi bácsi már vagy 50 esztendőt hord a vállán, de ügyesebb táncos még ma sem akad a megyében. Lujzi bácsi! Bizony, bizony elszorul a szivem, ha a te örökifjú kedélyedre, mindig vidám beszédedre gondolok. Van-e csak egy is a mai ifjúság között, a ki teveled egy-sorba volna állítható? Van-e csak egy is, aki a te ifjúságoddal, a te mindig vidám természeteddel versenyre kelhetne ?. Ne kívánd tőlem, jó öregem a feleletet. Te is tudod. Ott. a csillár alatt van a mi ifjúságunk helye. A csillár a mai bálterem egyik legfontosabb tényezője. Ezelőtt 10—15 esztendővel az öreg urak foglaltak helyet a csillár alatt, a táncterem közepén s onnan gyönyörködtek ifjaik mulatságában. GyöSzinház. Kedden Dmas Sándor világhírű színmüve, „Don Caesar de Bazán“ került színre, csaknem üres ház elölt. Általában tapasztalhatjuk, hogy közönségünk a komoly tárgyú darabokat nem igen kedveli. Pedig ez a darab úgy magában véve, mint színészeink játéka érdemes volt a megtekintésre és a megjent kis számú közönség élvezte a darabot is, az előadást is és a szereplőket több Ízben hívta a lámpák elé.- A darab, mint ez ismeretes, II. Károly korában Spanyolországban játszik és bár recipéje a szokott „szerelem, intrika, halál, kibékülés“ mégis mesteri alkotása szerzőjének. A címszerepet Rajz creálta igen ügyesen és a ini nála szokatlan, meglehetős szereptudással. II. Károly szerepében Kiss Miklós igen jó volt, ugyszinte Maritana szerepében a néhol tulságba vitt érzelgősségtől eltekintve Jászai, Don Sore szerepében Szőreőhy jól megállották helyüket. Radnai, Lazaéille szerepében igen ügyes alakítást nyújtott. A mellék.szerepek is elég jó kezekbe voltak letéve. Szerdán, nyolcadszor, „J á n 3 s v i- téz“-t adták szép számú közönség előtt, mely sokat tapsolt az ismert szereplőknek, kik már egy kis*é unták az előadást. Sok volt már nekik is a jóból, úgy láttuk. Csütörtökön Tihanyi Vilmosnak, a sulat egyik legrokonszenvesebb férfitagjának volt a jutalomjátéka, mely alkalommal a „Kis szökevény“ operette került színre, Flipper jockey szerepében a jutal- mazandóval. Tihanyit jnár sokszor dicsértük neki való szerepeiben és mindezt ismételhetjük a jelen alkalomból, a mikor is legjobb, szerepeinek egyikében nyuj’ott a legmesszebb menő igényeket is kielégítő alakítást és a legteljesebb mértékben igyekezett rendkívül ügyes játékával meghálálni a közönség elismerését, mely a tapsokon kívül babérkoszorúkban és pecsétes levelekben is bőven megnyilvánult. Rendnyőrködtek s irigykedtek. De szívesen is vegyülnének közéjük, de a lábak öregek, tessék csak ott maradni, ott a — csillár alatt. Ezeket a kényszerűség szögezi le a csillár alá. A mai táncterem képe alaposan megváltozott. A csillár alatt olt látod hazánk jövőjét, nemzetünk díszét, virágát, amint ásitozva, hálratelt kezekkel tüntetőleg unatkoznak. őt ez már nem érdekli. Ez csak amolyan kölelességszerü látogatás, melyből talán még némi haszna is lehet. Igen haszna. Jenő ur már még sem egészen közönyös. Egyszer csak meglöki a mellette álló „kollega urat“ (jogász vagy miféle lehet a szerencsétlen teremtés) idegesen rángatja lábát, bámulatos ügyességgel szemére csapja monokliját és a „kollega úrral“ együtt fikszirozza Erzsi kisasszonyt. Erzsi kisasszonyt érdemes fikszirozni. A mama már másodszor hozta a bálba, önagysága az eladó lányok sorába lépett. — 80,000 forintja van, mondják egymásnak. Szünórakor az asztalukhoz ülünk. Ilyen a világ a csillár alatt. Az ifjak egykedvűsége: az ifjúság egykedvűségévé fajul el. Ettől a tétlen, lagymatag társaságtól, várjuk mi a magyar társadalom újjászületését? Az a fényes csillár számtalan sok lángjával szomorú jövőre veti fényét. Róth Fülöp kárlsbádi czipéraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. ____ sz álloda melletti Szatmár és vidéke legnas-yohb czi| tőraktára. ^ ^ ® ^ ® EZT.ETÉSU1 Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alól is beszerezhetők. |dl 4 tsó I •fÓr-J ff— Aió, 1 § H jtelű-i tii jbÄi 511 Isa' ■Sl m
