Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-16 / 42. szám
Huszonharmadik évfolyam. 42-ik szám. Szatmár, 1906. ojrtj&er 16. IV j-j* TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. V. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fei évre .... 3 » | Egyes szám ára M » Község-jk, községi jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János Mayvoyomdája Eötvía-utcza 6-ik sz. alatt = T-F-.T .KFON-SZÁM : 7B. K Szerkesztő lakása: Eöt'-ö: .jtcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK • lap kiaáóhivatalábaa a legateeébfc árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előle fizetendők. A törvényhatóság mint díszruha készíttető. 1906 október hó 8-án megtartott közgyűlésen a Rákóczi hamvainak hazahozatala alkalmából Kassán tartandó nemzeti ünnepen való részvételre a törvényhatósági bizottság egy számszerűleg meg nem határozott összeget szavazott meg. Nem szóllanánk semmit ezen határozat ellen, ha a város olyan vagyoni viszonyok között lenne, hogy a jövedelme fedezné a kiadásokat; de akkor a mikor minden elképzelhető közvetett adók behozatala mellett, nagy mérvű pótadóval van megróva a polgárság, akkor a város pénzén ünnepélyen részt venni; sőt az ahhoz szükséges drága díszruhákat, a város pénzén készíttetni az egyesek számára, az nem helyes. Napjainkban a létért való küzdelem sokkal nagyobb, mint ezelőtt volt; a polgárság olyan nehezen tud eleget tenni annak, hogy a folyton szaporodó közterhet viselje; s akkor a keservesen befizetett adókból; egyes polgároknak díszruhát készíttetni, vagy legalább is arra a városnak subventiot adni nem szabad; nem lehet. Rákóczi hamvait hozzák! Nagy ünnepe lesz a magyarnak; nagy lesz a városunknak. Városunknak előkellő helyet mutatott ki a temetést rendező bizottság a díszmenetbe. A törvényhatósági bizottsági tagok közül azonban jelentkező nem akadt, aki ebben részt vett volna a saját költségén. Elmondhatjuk a költővel: „Szép csillag a honszeretet, Gyönyörűségesen ragyog. Szegény hazám, szegény hazám te, Neked kevés van ilyen csillagod.“ Azonban még sem mondhatjuk el a költővel ezt a mi törvényhatóságunkról, mert mikor a törvényhatóság megnyitotta ön maga előtt a város pénztárát; lángra lobbant a honszerelem eddig alvó szikrája, hatalmas lánggal ég, ennek vakító fényéről fognak írni a hírlapok, fog írni a történetiró, ki ezen nemzeti nagy ünnepség történetét megfogja örökíteni. Milyen jó az, hogy az emberek mindig csak a felszint vizsgálják; nem bocsátkoznak a dolog érdemébe. Milyen jó az, hogy nem tudja a történetíró, hogy a törvényhatóság képviseletében megjelent urak díszruhái a városi adózó polgárok keserves fillérjeiből készültek, vagy legalább is annak hozzájárulásával jelentek meg az ünnepségen, hogy példát adjanak az utókornak arra, hogy miként kell a nemzet nagyjainak temetésén megjelenni. Rákóczi bujdosóvá lett, igazi példányképe a nagyhazafinak. Minden honfiúi szívben az ő nemes hazaszeretetének kellene hogy legyen. Sajnos azonban nemcsak testben halt meg; de meghalt az ő szelleme is; mert a mai korban kihalt az utódok szivéből az ő honszeretete; az ő áldozatkészsége. Magyarok vagyunk, de nem a régiek! Mi nekünk mai nap főhivatásúnk köznapszámos is. És minden ember legalább hat évig jár iskolába; kitűnő iskolába. A svájci közoktatásügyi miniszter nem az alkotmánybiztositékokkal, és a hazai szónoklás tökéletesítésével foglalkozik, hanem az iskolákkal. Ferde helyzet, de úgy van. A mint mentünk fölfelé a várhoz, találkoztunk egy tizenkét éves leánykával. Beszélgetésbe ereszkedtem vele. Egy özvegy tanítónőnek tizenharmadik gyereke volt. Minden nap, télben és nyárban egyaránt megtette az egy órányi utat, le Bruggba, az iskolába. Előbb németül beszéltem vele, azután franciául; egyformán és kitűnően beszélte mind a két nyelvet. És annyi józanság, annyi szelidség volt ebben a mi fogalmaink szerint paraszt gyerekben, hogy az több nemzeti erőt jelent a Svájcnak, mint egy grupp tulipán, vagy egy részeg kortes. Elváltunk tőle fönn a faluban; bement egy alacsony, vakító fehérre meszelt házba, amelynek ragyogott mind a. két kis ablaka, amint rátüzött a hanyatló napfény. Ott lakik ő az édes anyjával; és tanul és erősödik. Dolgozni fog, gyereket fog nevelni, becsületben és erőben. Nem lesz parfüm-je, nem lesz csipkéje, nem lesz szeretője, mert Svájcban ez mind nincs. És evvel ,a kis svájci növel nem fogna kezet egy dámánk, akinek ez mind van... költségen ünnepségeket rendezni s azon részt venni. Hazahozzák Rákóczi hamvait; vájjon nem helyesebb lett volna-é egyszerű, -de méltóságteljes temetést rendezni ; s azon a törvényhatóságnak is hozzá méltóan — de nem közköltségen —*• megjelenni. Legtöbb törvényhatóság a lapok szerint 3 küldöttségi taggal vészén részt; de azok sem közköltségen öltözködnek. Minek kell akkor a mi kis és eladósodott törvényhatóságunknak 12 díszmagyar ruhás taggal megjelenni és ezen kivül másik 12 tagú küldöttséggel? A főváros 30000 koronát szavazott meg ezen ünnepségre, de nem a küldöttségbe résztvevők ruhájára. A mi törvényhatóságunk mennyivel bőkezűbb 15000—20000 koronát fog elérni kizárólag a küldöttségnek kiadandó összeg. Hogy aránylik ez egymáshoz? Tudom, hogy ezen cikkért megtámadásnak leszek kitéve. De mégis te- ezt a nagy közönség érdekében; hogy a törvényhatóság ismét adandó alkalommal az adózó polgárok fillérjeit ilyen bőségesen ne osztogassa; sem a tagjainak sem az idegeneknek. Dr. Hadady Lajos. Csak egy virágszálat! — Ajánlva minden jo' szívnek. — Csak egy virágszálatI ezzel a kérelemmel kopogtat be a József Kir. Herc:g Szanatórium Egyesület a kegyelet ünnepe előtt sok magyar hajlékba, a hol szeretet és irgalom lukozik. Egy virágszálat kér abból a koszorúból, melyet szeretteink sírjára akarunk tenni a temetők ünnepén. Kéri ezt a virágszálut annak a halottnak kegyeletea emlékélv, a kitől u virágszálat elvonjuk. És kéri ezt a virágszálat a legborzalmasabb betegség ellen való küzdelemre. 79.728 ember halt meg a múlt esztendőben tüdővészben. Java olyan korban, mikor kenyeret keresett; java olyan korban, mikor özvegyeket és árvákat hagyott. Ha a társadalom megértené a kegyelet legszebb tunusrtását célzó segélykiáltást és tényleg minden koszorúból csak egy virágszulat elvonnának azoknak a biztos halálból való ki- agadására, a kiket az idején alkalmazott gyógyítással meg lehet menteni, a tüdővész nem lenne az a borzalmas nemzeti csapás, a mi ma. Szeretnénk a lelkesítés legszebben hangzó harsonájába fújni. Szeretnénk, ha hírlapiról toliunk, melyet egy mélyen átór- zett iguz érzés vezet, fölrázná a társadalmat, hogy még ilyen jelszó nem hangzott el hazánkban, hogy ezt a jelszót meg kell érteni, a melyért mindenkinek legyen bár javakban guzdag, legyen bár szegény, imádja Istenét bármiként, — lelkesednie kell. Annak a jelszónak, mely csak egy virágszálat kér a tüdőbetegek megmentésére, el kell foglalnia százezrek szivét. A búj oly rettenetes, a segítség oly nagy anyagi erőt Föltétel'ézpfegy -csak altkor -érhetünk el; “ iu millió sir koszorújából ujánltuk föl a virágszálat, ha millió síron egy mécscsel kevesebbet gyújtottunk föl é ez az egy mécses a tüdőbetegek gyógyítására ömlik mind. A József Kir. Herceg Szauatorium Egyesület most épiti első nepszanatoriumát. Száz beteget fognak az ország minden á j á r ó 1 a jövő év március havától fölvenni s mivel a szanatóriumi kezelés három hónapot igényel, már ebben az első népsza- natoriumban évenként négyszáz veszendő, halállal eljegyzett embert fognak megmenteni. De ha millió síron hiányozni fogna az az egy virágszál (a mely hiány pedig legjobban tanúsítaná kegyeletünket) akkor már nemMásnap reggel elmentünk az ismerőseinkhez. Leirom, hogy kicsodák; ime odáig úgy sem hord a pletyka. Egy falusi tehéntenyésztőnek a fia volt; mert jól tanult és mert nagy képességei voltak, egyetemre is küldték Párisba. Ott jogot végzett és ügyvédi oklevelet szerzett. Egyebet semmit. Megvagyok róla győződve, hogy ez az ember soha semmit nem látott az igazi Párisból, biztos, hogy szoknya meg nem szédítette soha, léha látványosságok meg nem mételyezték; kártya, italszenvedély erejét nem szívta. Ott megismerkedett egy szegény leánynyal, aki órákat adott; végzett tanárnő volt. Megjegyezte magának ezt a nőt és hazament irodát nyitni. Azután visszament érte, elvette és mert szegények voltak, magával hozta az anyját is, nővérét is. Most harmincnyolc éves; van harmincezer frank évi jövedelme és Ständerath. Választott főrendiházi tag. Ügy néz ki, mint nálunk egy nagyon szegény iparos és olyan rósz modora van, mint nálunk egy igazi urnák. Beszélgettünk egy keveset, mikor a tavasszal először jártam náluk. Mint külföldiek rendesen, egymás hazájának közállapotairól.. Ez a kis vékony, alacsony formátlan ember olyan volt, mint égy hős. A hangja megemelkedett, az arca kipirult, mikor arról beszélt, hogy milyen szép, milyen nagy az a pici Svájc. Mintha az emberek is úgy tennének ott, mint a föld. Széliében nem terjeszkedhetik, mert a fegyveres nagyhatalmak kicsire szabták határait, hát az ég felé nyúlik, és egyik hegycsúcsot a másik fölé taszítja a végtelen azúrba. Ezeknek az embereknek a lelke is ég felé száll; törekvésük, lelkesedésük ereje a magasba emeli őket. Ez a gazdag és tekintélyes közjogi méltóságban lévő ember egy cselédet tart; egy kis szobaleányt. A múltkor, dineren voltam náluk; hárman ültünk az asztal egyik oldalán. A háziúr, a mosónő és én. Az nap nagymosás volt, és a mosónő ellátást is kap; természetesen az asztalnál. Én ünnepélyesen Ígérem és fogadom, hogy minden epével, minden gunynyal, minden küzdelemmel a hazai közállapotokkal szemben azonnal és végleg felhagyok, mihelyest egyszer, csak egyetlen egyszer, egy magyar főrendiházi taggal és egy mosónővel hármasban fogok ebédelni. Addig nem 1 (Folyt, köv.) Ä H V.. Kérjünk határozottan.... AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHA1TÖSZER. Ferenoz József keaerüvizet 1! I ISO I ib® Hl i aa II eV ! 11. Ml !i Int*» '.uiüüs «8 Irt tAucza. * - « *WKP-(|-»Újabb úti jegyzetek. Irta: Tanódy Endre. (Folytatás.) De hát az üzlet üzlet, és aki embereket akar hódítani, az jól tette, ha a Svájcból az Osztrák-Magyar birodalom területére I helyezte át működési terét. Svájcban mindent meglehet hóditani csak az embereket nem. A föld, a viz, a hegyek és szakadékok, állatok és növények mind kivannak ott aknázva ; — csak az ember nem. összefognak a természet ellen, de egymást nem fogják be. Nem is lehetne, mert mindenkinél ott van a szabadság bűvös talizmánja. Mi az a talizmán? Az ismeretek 1 Svájcnak a szabadsága a néptanítók mestermüve. Gazdasági és politikai szolgaságot csak a tudatlanság és korlátoltság fegyverbarátságával lehet fönntartani. Sajnos, hogy erre nem a külföldről lehet meggyőző példát hozni. Svájcban minden ember legalább két nyelvet tökéletesen beszél: — a németet és a franciát. A legutolsó ember is;, a
