Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-09 / 41. szám

beszélt; Ö mondta az első két toasztot is, az elsőben a pápát, a királyt és Samassa érseket éltetve, a másodikban pedig ven­dégeit. A püspököt először Kádár Ambrus prelátus-kanonok köszöntötte fel a hely­beli, aztán Forgách János munkácsi plé­bános a vidéki papság nevében. Felkö- szöntőkben éltették még a főpásztort Hoffmann Károly és Boromissza István kanonokok, dr. Vajay Károly tisztiügyész, Nemes Ede dandárparancsnok, Kelemen Samu orszgy. képviselő, Ratkovszky Pál fögimn. igazgató és Huszár Károly. A vendégek kedélyesen töltötték el az időt s egész délután fél 5 óráig együtt voltak. Apróságok. Az öreg Szaszarán bácsi is itt hagyott bennünket. O már igazán nagy idők tanúja volt, mert mindenkit tudott, ha az illető útja a Deák-téren vezetett keresztül, hogy hány órakor ment északa hazafelé, lévén ő vagy 30 év óta éjjeli bolti őr. Nem je­gyeztem fel, hányszor történt, de bizonyo­san egy párszor megesett, hogy nekem is jó reggelt mondott, mert azt pontosan be­tartotta, hogy ha éjfél elmúlt sohasem kö­szönt másképen. * A püspöki beiktatás is megtörtént, s dacára, hogy a hegyközségi választmány többsége a szüretet nagy bölcseséggel ugyanazon napra tette, az fényesen sikerült, mert a közönség nem azonosította magát a választmánynyal. Se a beiktatáson, se a hegyen nem látszott meg, hogy szüret van. — Különben elég komikusán néz ki — beszéli valaki, — hogy a választmány a zsidó ünnepek miatt tette a szüretet va­sárnapra. — Micsoda?! — szól rá egy másik ha­ragosan — hát már a hegyközségi választ­mányban is a zsidók vannak többségben ? I — Dehogy, kérlek, hanem a dolog úgy áll, hogy abból nincs baj, ha vasárnap szüretelnek, de már az nagy veszedelem, ha a szüretet zsidó ünnepre teszik, mert akkor nincs, aki a mustot megvegye. * — Barátom, nagy dilammában voltam vasárnap, azt sem tudtam, mit csináljak. 1 Megvoltam hiva a püspökhöz is, a szüretre | is ebédre, de kivágtam magam emberül. 1 — Hogy hogy? — A püspökhöz elmentem ebédre, a | hegyre pedig megüzentem, hogy vacsorára fogok kimenni. S mondhatom, nagyszerűen beütött I • A tegnapi közgyűlésen, mikor a tiszt­viselők lakbéréről volt szó, s Kelemen egy bizottság kiküldését indítványozta, a polgár- mester általános meglepetésre bejelentette, hogy a tanács a javaslatot visszavonja. Ki­sült aztán, hogy a tanács neheztel, mert bizalmatlanságot lát az indítványban, mire valaki azt jegyezte meg: — Aki haragszik, annak nincs igaza I Demeter. Brugg fölött közvetlenül emelkedik egy középnagyságú hegy; annak a tete­jén van egy jókarban lévő várrom: Habs­burg vára. Ez volt a Habsburg lovagok ősi fészke. Felmentünk megnézni, mégis csak érdekes látni a dinasztia szülőhelyét. Az udvar nem nagyobb, mint egy közepes ebédlő és nyolc méter magas kő­fallal van háromoldalról körülvéve; a ne­gyedik oldalon emelkedik valamivel ma­gasabbra 'maga az épület; lehet benne összesen hat vagy nyolc lakrész és nagy pincék, bizonyára ott tartózkodott a „Ge­sinde A vár egy nagy fensik szélén áll. Egyik oldalán a fal megszakítás nélkül folytatódik egy meredek sziklafalban; a többi oldalai a fensikra néznek, amelyen több kisfalu van elszórva. Az egyik köz­vetlen a vár alatt terül el; ezt is Habs­burgnak hivják. Alkonyodon épen; a tisztuló hor- zonton föltűnt két fényes ezüstpont; a Jungfrau és az Ahorn csúcsa. Hófehér két pont, elhaló napsugár nyugodott rajtuk. Néztem, néztem, már rég besőtétedett; a szemem megtört a nagy messzeségen ; csak sejtelem volt már, nem látomány. Be szép is, be gyönyörű is á Svájc ;N a hófehér, öreg tiszta hegycsúcsok, a me­lyek olyan közel vannak az éghez, mintha onnan függnének alá a földre. A Habsburg ősök nem birhattak ér­zékkel a természetszépségei iránt, hogy ezt a lakóhelyet a bécsi Burggal cserél­ték föl. (Folyt, köv.) SZATMÁR és VIDÉKÉ. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. Veosey. Ha elkelnek a szatmári színház jegyei, a melyek egyébként az „Arany­virág“ és a „Notredame-i toronyőr“ előadására jogosítanak fel az „idény“ alatt, f. hó 17-én fel fog hangzani a jelenleg élő legnagyobb kis magyar­nak: Vecsey Ferinek a hegedűje. Ez a hegedű tengereken innen és tengereken túl elbűvölte már az em­bereket. Megigézte egész Európát, és egész Amerikát. Most kínálják nekünk, hogy hall­gassuk meg. Irtózatos aggodalmakat állok ki és verejték gyöngyözik a homlokomon, ha arra gondolok, hogy esetleg üres házakat talál kapni. Hogy, miként merem föltételezni? Az ősök dicső tettei mellett föl van jegyezve, hogy Hubay Jenő 40, azaz negyveti ember előtt játszott Szat- máron. De reméljünk egy jobb jelent. Nem hihetjük, hogy kivétel legyen a költő szabálya alól, hogy „Művész hazája széles e világi“ s hogy ez a kivétel épen a saját hazája legyen. A századnak az üstököse nem cikázhatik úgy át a mi egünkön, hogy az indolentia sötét felhője borítsa el szemünk előtt, vakító pályáját ö azt üzente, hogy jön, és nekünk mind­nyájunknak el kell menni. Nekünk nem lehet közönyös az, a mi bámulatba ejtette a világot. Kinek az őszinte, igaz elragadtatás­nak példáit adjuk a következő kül­földi világlapok véleményeinek kivo­natában : Berliner Tageblat: Mindazt a mit e rendkívüli fiúról előre beszéltek, fölül múlta a valóság. Nem tudjuk mit bámuljuuk in­kább, a hangnak a nagyságát és kifejező képességét a mit a kis fiú hegedűjéből ki­csal, vagy a hihetetlen technikát. A hegedű minden titkába beavatta őt mestere Hubay Jenő. Egy valódi csoda lép elébünk, nem betanított, hanem a természet egy csodája. Azt kérdezzük, hogy lehetséges-e ilyesmi, stb. stb. Der Tag: Vannak események, melyek a zeneujságirók általában örömtelen hivatá­sát megvilágítják és egy szebb jövő iránti ábrándra jogosítják. Rám nézve a kis Vecsey Ferenc föllépése egy ily esemény volt. Azt mondhatjuk, ha a mai közepesség idejében egy ily óriási, geniulis hegedütehetség fel­nőhetett, miért ne állhasson ismét egy te­remtőerő is elő, a mely elnemképzelt dolgo­kat fog létrehozni. Az ifjú sikere rendkívüli volt. Azt lehet mondani, a mit Mendelssohn a fiatal Joachimról irt: „Ez nem egy csoda­gyermek, hanem egy nagy művész, á; ki véletlenül nagyon fiatal“ stb. stb. Nowoje Wremmja (Szent-Pétervár): Magyarország a második Ferencet adja a világnak (az első volt Liszt Ferenc). Ha a sors időt ád, okvetlen a hegedű Liszt Fe­rencé lesz a kis Vecsey. Soha ily fiatalon így még nem hegedült senki. stb. stb. New-York Herald: Vecsey egy csoda. Kétkedés érzésével mentünk a hangversenyre, elmondván százszor, hogy lehetetlenség egy gyermekben a felnőtt művész qualitásait megtalálni': aztán- hallgatjuk, behunyjuk a szemünket, ne zavarjon bennünket az a kö­rülmény, hogy egy gyermek áll előttünk, élvezzük, bámuljuk az óriási művéskt, a kit egy felsőbb hatalom küldött közénk, hogy higyjünk még csodában. Az a nemes, széles, remek hang, telve édességgel és eréllyel, az a mesés technikai készültség, a stacca- tok, skálák, gyöngyökként peregnek és az érzésbeli qualitás egyszerűen hihetetlen.... A jó Isten óvja és hozza vissza hozzánk mi­nél előbb. W. E. W. London — Times. London mindig ké­szen van egy szenzáció befogadására, de ritkán mondhatja oly beigazoltnak mint e jelen esetben, midőn Vecsey Ferencet ün­nepli. Ez a csodálatos zseni tegnap adta 3-ik hangversenyét, s valahányszor halljuk, megáll az eszünk e csoda hallatára. Ha ő egy pár száz évvel előbb élt volna, okvetlen boszorkányságot találnának e művészetében. Vieuxtemps hangversenyeit, Bach Adagio- ját és Fugáját játszotta, — találunk-e sza­vakat leírni, hogyan? A közönség lázban volt s olyan jelenetek jádszódtak le a pó­dium körül, milyenekre London alig em­lékszik. stb. stb. — A király névnapja. Október 4-én reggel 9 órakor, ünnepi istentisztelet volt | róni. kath. székesegyházban, melyet fényes segédlettel P e m p Antal pre'látus- kanonok tartott. A nagymise alatt a váro­sunkban levő polgári és katonái tisztikarok, valamint a kath. tanintézetek jelen voltak. 1 _. ... _ Szombaton volt az Október 6. . aradi vértanuk gyá­szos halálának évfordulója. Az az 57 esz­tendő, mely ama szomorú nap óta eltelt s mely annyi mindenre ráborította már a fe­ledés fátyolét, sem feledhette el nemzetünk­kel a mártírhalált hűlt hősöket s nem is feledheti el soha a magyar nemzet az aradi vértanukat. Yértunüságuk évfordulóján gyász- ünnepet ülnek az egész országban s felidé­zett emlékük örökre szép példája marad az igaz hazaszeretetnek. — Városunkban is nagy kegyelettel ünnepelték meg októbel' 6-át. Az ev. ref. főgimnázium tanári kara és ifjúsága d. e. 8 órakor a szatmári ev. ref. templomba vonult, hol Gachal János segéd­lelkész tartott ünnepi imát. Ezután a gim­názium tornatermében tartottak kegyeletes ünnepélyt. Itt az énekkar bevezető éneke után Mátray Lajos tanár tartott eszmékben gazdag felolvasást; majd Vincze Elek VIII, o. t. szavalta el Szabados Edének a »Vér­tanuk napján“ c. magasröptű ódáját. Az ünnepélyt az énekkar éneke zárta be. E gyászünnepélyen megjelentek az ev. ref. leány­nevelő és tanitónőképző intézet növendékei is. A kereskedelmi iskolában Dunay ée Ber­ger tanár mondtak hazafias beszédeket. A növendékek ezek meghallgatása után fele­kezetek szerint csoportosulva templomba, mentek. — A székesegyházban 7 órakor reg­gel Hehelein Károly mondott gyászmisét az aradi vértanuk lelki üdvéért; d. e. 10 óra­kor pedig nagy requiem volt, melyen dr. Feehtel János celebrált. Ezen a kir. kath. főgimnázium tanárai s növendékei is meg­jelentek. . — A közigazgatási bizottság tegnap d. e. 10 órakor tartotta ülését dr. Falussy Árpád főispán elnöklete mellett. Je­len voltak még: Papp Géza polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, Békéssy Géza árvaszéki tanácsos, dr. Jéger Kálmán főor­vos, Kacsó Károly kir. főmérnök, Barthos Zsigmond h. kir. pénzügyigazgató, Bodnár György kir. tanfelügyelő és Uray Gáspár, dr. Kelemen Samu, dr. Tanndy Márton, Jákó Mihály, Jákó Sándor, dr. Fejes István bizottsági tagok. A tárgysorozat semmi kü­lönöset nem tartalmazott. Az egyes előadók előterjesztéseit bizottság elfogadta illetve tudomásull vette. A főorvos jelentéséből ki­emeljük, hogy a tifuszós betegek száma csök­kent, mennyiben az elmúlt hónapban csak 14 eset fordult elő, raig a megelőzőben 24 volt. A kir. ügyész Írásban beadott jelentése szerint a helybeli fogházban van jelenleg 87 fogoly, 72 férfi és 14 nő. Az ülés fél 11 órakor véget ért. — Városi közgyűlés. Dacára a választásnak, a szüret miatt kevesen voltak a közgyűlésen. A tárgysorozaton három ne­vezetes tárgy szerepelt. A Kovács Leó in­dítványa az uj honvéd uniformis eltörlése iránt; a Rákóczi Ferenc hamvainak haza- szállitási ünnepélyében való részvétel és a tisztviselők lukbéremelésével kapcsolatos 1907. évi költségelőirányzat. — Kovács Leó indít­ványozta, hogy az uj uniformis eltörlése és a régi visszaállitása iránt Írjon fel a közgyű­lés a képviselőbázhoz és a kormányhoz, a mely indítványt némi módosítással a közgyű­lés elis fogadott. — A Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállitási ünnepélyében a köz­gyűlés akként határozott, hogy a város ab­ban részt vesz és pedig két küldöttség ál­tal, a melynek költségét a közpénztár fogja fedezni. Egy diszmagyarba öltözött 12 tagú küldöttség, a mely a megyei küldöttséggel együttesen a főispán vezetése alatt fog megjelenni, és egy 12 tagú népküldöttség. Ezenkivül egy 3 tagú küldöttség a polgár- mester illetve, miután ez beteg, dr. Vajay Károly tiszti főügyész vezetésével Bartha Kálmán gazdasági tanácsos és Ferencz Ágoston tanács jegyző tagokból; továbbá 3 tagú lovas bandérium a Rákóczi zászlóval, s végül 6 diszruhás hujduvul. — Az 1907. évi költségelőirányzatot a közgyűlés elfo­gadta, a tisztviselők lakbérére azonban úgy határozott, hogy az ügyet visszaadja a ta­nácsnak, a ki a Veréczy Antal, dr. Kele­men Samu, dr. Fejes István, dr. Tanódy Márton, Teitelbaum Herman, Hehelein Ká­roly és dr. Farkas Antal bizottsági tagok bevonásával fogja a 14600 K keretén belül a tervezetet elkészíteni és a jövő havi köz­gyűlésre beterjeszteni. — A városi végre­hajtói állásra közgyűlés 18 szavazattal Ja­kab Károlyt választotta meg, mig Vincze Lajos 14, Mazurek János 8 és Eszláry Jenő 7 szavazatot kapott. A kereskedelmi iskola fentartó testületébe közgyűlés Jákó Mihályt választotta be. A rendőrtisztvisélők részére közgyűlés az egyenruhát megszavazta úgy, hogy a költséget a közpénztár fedezi. A tárgysorozat fél hatkor ért véget, a mikor I az elnöklő főispán a közgyűlést berekesztette. — Veosey hangversenyéhez. Ve- t ! csey Ferinek, a csodagyermeknek hangver­i senye iránt, mely e hó 17-ón lesz a szinház- I ban, óriási érdeklődés mutatkozik városunk- I ban. Állandóan sok nézője van Lővy Miksa ! kirakatának, melyben Vecseynek és meste- | rének Hubay Jenőnek fényképei láthatók. ‘ A kirakatban szemelvények is vannak kö- í zölve különböző lupokból, köztük u legelő- 1 kelőbb külföldi lupokból is, melyek mind a legnagyobb csodálat hungján emlékeznek meg Vecsey művészetéről. A szatmári hang­versenyen Tarnay Alujos zocgoruművész is részt fog venni, kinek kiváló művészetét már közönségünk is jól ismeri. — Szüret a Szatmárhegyen. Va­sárnap vette kezdetét Szatmárhegyen a szü­ret s úgy ekkor, mint tegnap is alig győzte a hegyi vonat a sok utast felszállituni a hegyre. Megelevenedett a nyár óta nagyon is kihalt hegy, folyt javában a szőlőszedés, cigányzenétől, nótázástól voltak hangosak a szőlők s esténként itt is ott is kigyultak a szüreti mulatságok elmaradhatlan kellékei, a rakéták. Maga a szüret eredménye nem adhatott sok vidámságra okot, no, de hát nem is azért mulat ilyenkor az ember, hogy a bő termést ünnepelje, hanem azért, mert már az ősrégi szokás, hogy a szüretet min­denütt széles jókedvnek, vidámságnak kell jellemeznie. A termés bizony mindenütt sokkal kevesebb volt, mint tavaly, átlag véve felényi szőlő sem igen volt s a termés minőségre nézve sem volt valami jó, mert a kedvezőtlen időjárás miatt a szőlő sok helyen mostanra sem érett meg eléggé. — Ennek dacára a mustnuk megvolt a kellő erőssége — s a rossz termés mellett ez még némileg vigasztalhatja'a szőlősgazdákat. — Szüret Erdődön. Erdődön a szü­ret október hó 8-án vette kezdetét, hol az adásvételek azóta nngybnu folynak. — Kinevezés. A közoktatásügyi miniszter C s e 1 1 á r Arnold helybeli kir. kath. főgimnázium helyettes tanárát rendes tanárrá nevezte ki. — BÚCSÚ lakoma. A legutóbb szat­mári kir. ügyésszé kinevezett Papp Béla és családja tiszteletére a múlt hó 30-án este Nagykárolyban a „Polgári olvasókör-1 nagy­termében búcsú lakoma volt, melyeu Papp Béla barátui és tisztelői közzül sokan vet.- ; tek részt. Az első pohár-'öszöntőt Papp Béla érdemeit méltatva, Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja mondotta. — Wolafka püspök utóda. A deb­receni árván maradt római katholikus hívek megkapták u maguk pásztorát. A király W o 1 a f k a Nándor debreceni prépost-plé­bános utódjául G r ó h Ferenc, címzetes pré­post és gyulai plóbáno>t nevezte ki. — Budnyánszkyné Béthy Laura szept 26-án gyermekeivel együtt Amerikába utazott Kohányi Tihamérral a „Szabadság* (Chleweland) főszerkesztőjével együtt Rud­: nyánszky Gyula férje után, ki tudvalevőleg két hónappal ezelőtt kiutazott az Újvilágba hol Chlewelandban, mint az ottani legna­gyobb magyar lap, a „Szabadság“ szerkesz­tője működik. Réthy Laura ezek szerint örökre búcsút mondott a magyar színpadnak, melynek egyik méltó büszkesége volt. — Eljegyzés. W i 1 s c h Frigyes ko­lozsvári nagykereskedő és drogueria tulaj­donos, tart. honvédhadnagy f. hó 7-én tar­totta eljegyzését K o m k a Böske urleány- nyal, Kom ka Alajos tekinélyes polgártársunk s neje Kanovich Róza úrasszony bájos és müveit leányával. Márkus Jenő helybeli gőzmalom tu­lajdonos vasárnap tartotta eljegyzését Ecsed melletti Zsíros tunyán Fleischer Juliska, kisasszonnyal, Fleischer Mauó gazdasági in­téző leányával. Gombás Ferenc s.-telekkkönyvvezető a napokban tartotta eljegyzését Városunkban - Barabás Ilonka kisasszony nyal, özv. Ba­rabás Ferencné leányával. — Öngyilkos szolgabiró. I z i k Vilmos dr. szatmári szolgabirót szombaton reggel Bocskay-utcai lakásán halva találták. Az alig 30 éves fiatal ember saját kezével vetett véget életének, öngyilkosságát még csütörtökön éjjel követte el, de csak szom­baton vették észre, amikor házigazdájának, feltűnt, hogy Iziket már egy napja neuu látták s a szoba kulcsa belli) van az ajtóban. Jelentést tett u rendőrségen s a rendőrség kiküldöttei felnyitották az ajtót. Borzasztó látvány tárult a belépők élé. Izik holtan, vértől borítva feküdt ágyán, mellette volt revolvere, mellyel szivén lőtte magút. — A szerencsétlen ember tettének okai ismeretle­nek. Habár régebben nagyfokú idegesség jelei voltak észlelhetők rajta, nem lehetetlen, hogy egy idegroham hatása alatt követte el tettét. — öngyilkossága előtt néhány napig Mátészalkán volt, apósánál Ilosvay Endre főszolgabírónál s épen az azon napra követ­kező éjjel követte el végzetes tettét, melyen onnan visszatért Szatmárra. Temetése vasár­nap délben ment végbe nagy részvét mellett. Az eset tragikumát még növeli az, hogy fiatal felesége most épen anyai örömöknek néz elébe s jelenleg a szülői háznál fekszik s nem is jöhetett el temetésére. IW Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents