Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-25 / 39. szám

Huszonharmadik évfolyam. 39-ik szám. Szatmár, 1906. szeptember 25. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Korszellem. Egy öreg bácsival volt a napok­ban beszélgetésem, aki a felett sopán­kodott, hogy a lefolyt 30 év alatt minő nagy átalakulás történt az erkölcsök­ben. Azelőtt pl. igazságként szerepelt az a tétel, hogy többet ér egy lat be­csületesség egy mázsa tudománynál, s tényleg ennek megfelelőleg az emberek értékelésénél, különösen pedig azoknál, akik köztéren szerepeltek, mindig az erkölcsi érték vitte a szerepet, s nem volt rá eset, hogy vezéralakká nőjje ki magát, aki erkölcsi hiányosságban szen­vedett, vagy ha véletlenül ki is nőtte magát, nem volt rá eset, hogy a mint a hiányosság nyilvánvalóvá lett, hogy addig elfoglalt helyét azonnal ott ne­hagyja. Elég volt maga a kifejezett gyanú is a visszavonuláshoz, s vissza­térés ebben az esetben is csak akkor fordult elő, ha a gyanú alól fényesen tisztázta magát az illető és nem fért hozzá semmi kétség többé, hogy mél­tatlanul volt megtámadva. És ez nagyon helyes igazság, mert a köztéren szereplő egyént az a lat becsületesség tartja meg a közérdek szolgálatában, az irányítja működését, óvja meg a félrelépéstől, mig ha ez hiányzik, a mázsa tudomány és a.ki­váló ész csak azt idézi elő, hogy a közérdek megmarad ugyan firmának, de maga a működés kizárólag a ma­gánérdek kielégítésére fog irányulni. TARCZA. Újabb úti jegyzetek. Irta: Tanódy Endre. (Folytatás.) Kellenek ilyen gócpontjai a haladás­nak. Az agy velő érzékeny szervezet, kü­lönösen a gondolkodó és érző agyvelő. Annak sohasem szabad tápot adni az ag­gályra, a megriadásra. A kik a haladás eszméit termelik, azoknak nem szabad érintkezni a maradás légüres köreivel. Minden alkotáshoz fanatizmus kell; a fanatizmust pedig lohasztja az ellenvé­lemény. Vakon kell hinniök az újítóknak, hogy tanaik az örök üdvösség tanai; hogy Ízlésük ^az abszolút szép megismerése; hogy világfelfogásuk kimerítette az em­beri tudás anyagát. . Ezekben a gócpontokban erre ösztö­kélik egymást és önmagukat az érzések és gondolatok újkori apostolai. Ha nekik itt kellene élniök és vitat- kozniok becsületben megőszült öreg — és becsület nélkül megbŐszült fiatal urak­kal, magyarázgatniók minden kérdésnél újra és újra azokat az alaptételeket, ame­lyeket a jelen megismert, és amelyeken a jövő fólépülni fog, akkor megbénult gon­dolkodásuk nem ragadná őket a merész szabad magasságokba, a hol a végtelen­igazi nagy emberek, akikre a késő nemzedék kegyelettel emlékezik száza­dok múlva is, mind bírták ezt a lat becsületességet, s olyan nagy embert, aki annak híjával lett volna, nem is­mer a történelem. Ma azonban odajutottunk, hogy a lat becsületességet lehet nélkülözni, s nem ütődik meg rajta senki, ha vezér­szerepet visznek olyanok is, a kiknél az hiányzik, s a szomorú épen az, hogy az emberek szinte természetesnek talál­ják ezt a hiányosságot. A kiről nyil­vánosan ki van mutatva, marad tovább a fórumon és mint erkölcs biró ítél eleven és holtak felett, á tömeg pedig tapsol neki, mint egy megváltónak. Minden vonalon ez a szellem dominál Az emberek hátat fordítottak a régi igazságoknak, uj igazságokat hirdetnek és ez uj igazságoknál nem aí erkölcsi érték, de az anyagi haszon viszi a szerepet. Megváltozott a korszellem, s ami' eddig helytelen volt, az ma egészen közömbös; köztéren, sajtóban, a család­ban és az egyes foglalkozási ágakban egyformán áz anyagi haszon utáni tö­rekvés látható, s oly általános ennek hatása, hogy szinte komikusán néz ki, mikor valaki a régi, most már elko­pott igazságokra hivatkozik. Máskor is megvolt az emberekben az anyagi javak utáni törekvés, de hiányzott annak általános jellege, ma azonban már ott vagyunk, hogy ritka kivétel, még pedig megmosolyogni való ség egyre táguló határaiba néz lángelmé­jük sastekintete. Három ilyen nagy telepét ismerem én az eszmetenyésztésnek. München, Pá- ris, Bécs. Ez a három városa a világnak, amely tudomásom szerint kevertelen jó indulattal fogad minden újítást a gondol­kodás és művészet terén. A közvélemény buzdítása mellett ölelkeznek össze a tuda­tosabb elmék, amelyeket nebántsvirág módra őriz meg környezetük a nagy tö­megek közönségének és korlátoltságának fagyos lehelletétől. És Münchenben a modernek szö­vetségének van még egy jó pártfogója; a király. Lépten-nyomon lehet látni Münc­henben szobrot, épületet, amelyet az ural­kodó emeltetett, alkalmat adva művészei­nek eszmék kifejtésére, népének eszmék megbámulására. Ad hozzá pénzt; és csak pénzt ad hozzá. Ellenben Vilmos császár tanácsokat is osztogat: megrendel, mint a ruhát szokás a szabónál. Ezért nagy áldozatai dacára Berlint skatulya művészetre degredálta, és szob­rok helyett cukorsüvegekkol szórta tele a Thiergartent. A munkamegosztás mindig helyes. Pénze az uralkodóknak van; eszméi a művésznek vannak. Ennek a hatalmas világelemnek: a gondolatnak, az eszmének fönntartás nél­küli szentélye München is. Hogy most ott jártam, a Wagner- ciklus ervüjtötte össze az idegeneket. kivétel, az ellenkező. És ez nemcsak minálunk, de igy van egész Európában. Fent és lent egyformán. A legjobban megvilágítja a Nasi volt olasz minisz­ter esete. Ez az ur, mint miniszter sik­kasztotta az ország vagyonát, s mint bűnös ember ellen kénytelen volt a bűnvádi hatóság fellépni, s miután megszökött, ellene- elfogatási parancsot kiadni, de dacára annak, hogy bűne nyilvánvaló, szülővárosa már két ízben és nagy lelkesedéssel újból megválasz­totta képviselőnek. Szomorú dolog, hogy ilyen Nasi- féfe emberek miniszterek lehetnek, de még szomorúbb, mert hiszen ilyen miniszterek régebben is voltak, hogy a nép lelkesedéssel áll mellé és pártfo­gásába veszi, a mikor megköveznie kellene. Ilyen formán öntötte ki panaszát az öreg bácsi. Bizonyos, hogy sok igazsá­got mondott, de bizonyos az is, hogy nagyon sötét színben látja a dolgokat. Hogy a korszellem gyökeresen és pe­dig nem örvendetes irányban megvál­tozott, az kétségtelen, de hát ez olyan természetes tünet, a mi a história taní­tása szerint mindig ismétlődik. Mikor legnagyobb a visszaesés, akkor szokott a fodulat következni, a mely fordulat aztán ismét helyes irányba viszi az em­bereket. így lesz ez most is. Az em­beriség haladásának ez az útja. Minden sülyedés után az emelkedés következik, s minden ilyen emelkedésnél egy fok­kal előbbre vagyunk. Wagner 1 Egy név, amely csupa de­lej, csupa láz. Azt jelenti a gazdagoknak és művelteknek, amit a barrikádhősök neve zeng a szegények vad tömegének. Wagner a zene pártütő gyermeke; ö volt a legnagyobb és legzeneellenesebb zenegenie. Hogy-hogy ? Hát itt nem szabad tudományos dol­gokkal untatni, de nem állom meg, hogy egy kicsit ne érintsem ezt a kérdést, amely talán a legérdekesebbek közöl való. Min alapszik a tiszta zenei érzés ? Sok mindenfélén: a hangtávolságok sza­bályszerű váltakozása, a hangszinezet és tempo rytmusán, a hangtávolság'ok össze- fonásán, a melódiák keresztezésén stb. stb. Szóval mind olyan lélektani hatáso­kon, amelyeknek semmi köze, a világ egyéb valóságairól alkotott képzeteinkkel. Vannak azonban gyönge ellenállású és érzékiesen hangolt képzetrendszerrel biró emberek, akiknek képzeteik mohón társulnak s ha pl. felkél egy régi ese­mény képzete, ez nem tudja lefékezni a mellékképzeteket, hanem feltámadnak azok a színész hangok, és közérzeti képzetek, amelyekhez az illető kép annak idején fölmerült. Ez a mohó aszociátió végül oda fejlődhetik, hogy minden összefüggés nél­küli képzetek is képesek társulni. így pl. zenei képzetek színekkel, vagy erkölcsi világfelfogással. Nem kell tehát sopánkodni a kor­szellem hanyatlásán, mert ez a hanyat­lás egy szebb jövőnek a biztos alapja. B. A szatmári lóverseny napja. 1906 seept. 23. A versenytéren. Nincs még egy évtizede annak, hogy Szatmáron az első lóversenyt megtartották s ime ma már a Szamo­son túli gyepnek olyan hire van, hogy nemcsak a közeli megyékből, de messze vidékről is eljöttek az urlovasok győz­ni —- s legyözetni. Az urlovasok szö­vetkezete s a gazdasági egyesület kar­öltve, fáradtságot' nem kímélve, min­dent elkövettek, hogy a verseny jól sikerüljön, — ami sikerült is, még pedig kitünően. Délután két órakor, bár épen az induláshoz megeredt az eső, hosszú kocsisor vitte a Gőzfürész állomáson túl rendezett verseny meg­tekintésére a közönséget. A vasúti töl­tésen hosszú hangyasorban gyalog mentek azok az elszántak, akik se fco- csira, sem a kis vonatra fel nem kap­hattak. Pedig három hosszú rendkí­vüli vonatot indított ezen délután a vasút igazgatósága s mégis a kedve­zőtlennek látszó idő dacára ez sem volt elég befogadni az utasokat. Saat- mármegye előkelő közönsége csaknem teljes számban látható volt a turfon. A hölgyek gyönyörű foiletteiket nem Modern zenészek között elterjedt né­zet, hogy az E-moll az világos kék, a D-dur az kármin. Továbbá hogy a C-dur az egyszerű, óserő és tisztaság kifejezője; az Es-dur a féktelen hősködés, („Hoch- muth“) kifejezése. Nos hát Wagnernél ez a mellékmű- ködés olyan nagy fokban és betegesen ki volt fejlődve, hogy a zenei képzetei ehez simultak és ez alá voltak rendelve. Hangokban beszélni; hangokkal fes­teni: ez volt az ő zenebölcselete. És mi­kor azt az érzést akarta visszaadni, a mely névtelenül és színtelenül lappang minden emberben, és kitör minden nagy ember­ből : a végtelenség sóvárgása, akkor al­kotta azokat a befejezetlen hanglétrákat, egymásfölé tornyosuló hangtömbökét, a melyek fölött egy melódia lebeg; kezdet és vég nélküli. Éz az a hires Wagner-féle „Endlose Melodie." Ez a zenei fordítása Faustnak és az „Ember tragédiájának." ■ Olyan zenei erő volt benne, hogy ennek a lelki dekadentiának dacára is a legelsők között áll. Münchenben olyan előadás sorozatot tartottak, a mely a „Bayreuth“-ihoz ha­sonlít. A néző közönség födél alatt ült; a szinpad hátsó része meg volt nyitva és egy szabad park nagy tölgyerdejébe ol­vadt át. (Folyt, köv.) Róth rülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a ^1 Közvetlen SL Pannnni^ legolcsóbb bevásárlási forrást. ===== ===== szálloda. TÚL fSHT*’ Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ÜIlSClEBKEZIEfi!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes űri-, női- és gyermek valódi ehevro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelűbe 11 i 3£ Sál hí tzM ti, jail [éli feji [én hej 'iih iffti ; ul u fctjl 1 III y In m *

Next

/
Thumbnails
Contents