Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-18 / 38. szám
Huszonharmadik évfolyam. 38-ik szám. Szatmár, 1906. szeptember 18. w k Tisztviselőink lakbére. A pénteki gazdasági szakosztályi ülésen, a melynek egyetlen tárgya az 1907. évi költségelőirányzat volt, egyik tételként, mint állandó uj kiadás, a tisztviselők és szolgaszemélyzet lakbérének felemelésére felvett 14000 K is szerepelt. A bizottság nem tett kifogást ellene, ami azt jelenti, hogy a tisztviselők abbeli igényét, miszerint a lakbérük emeltessék, jogosnak ismerte el, de a módot, amelylyel ez az igény előtérbe jött, sokan nem helyeselték, habár felszólalás ez irányban nem is történt. Meglepetésszerüleg, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, jelent meg a bizottság előtt, s a mintegy falhoz szorított városatyák, elő nem lévén készülve a kérdéshez, jó képet csináltak a játékhoz. Régi fogás ez, mely a múltakban, mikora bizottsági tagok nagy része ellensége volt minden költséget igénylő haladásnak és hallani sem akart arról, hqgy a mostohán fizetett tisztikar helyzetén javítson, érthető és megengedett lehetett, ma azonban, mikor egészen más szellem uralkodik, s épen a tisztikar tapasztalhatta, hogy irányában a városi bizottság eljárása mindig méltányos, az ilyen fogásra szükség nincs, s annak mostani használata is bátran elmaradhatott volna'. Az ellen, hogy a tisztviselők megfelelő lakbért kapjanak, nincs kifogása TÁHCZA. Szeretem az erdőt. — Irta: Szabolcska Mihály. — Szeretem az erdőt, 0 is szeret engem, Ügy el-elmerengtink Édes szerelemben. Ez az egész tavasz Itt szállt el fölöttem Minden kicsi lombját Külöri üdvözöltem. ‘ S most vigasztaláskép Szép virágos lombja Susogva borul le Felhős homlokomra; Megsimitja arcom Nyájas szeretettel, Mintha azt susogná : „Feledd el, feledd el 1“ Újabb úti jegyzetek. Irta: Tanódy Endre. (Folytatás.) Az öreg állatvédő csakugyan tagja volt az állatvédő egyesületen kivül a welsi dalkörnek is, amit a cipőjéről is sejteni lehetett. Nemzetközi tapasztalat, hogy a senkinek, a feladat tehát csak az, hogy ez a lakbér milyen összegben állapit- tassék meg minden egyes tisztviselő részére. Ennek a feladatnak a megoldása van pedig veszélyeztetve az alkalmazott módszerrel, mikor egy kész lisztát terjesztenek elő, melynek egyszeri felolvasása után sem tudhat az ember annyit, hogy a szükséges összehasonlításokat megtehesse. A városi tanács nem lehet alkalmas faktor e kérdés elbirálásánál, mert saját ügyében mindenki többé kevésbé elfogult, már pedig a tanács minden egyes tagja érdekelt fél, a ki első sorban mégis csak magára gondol, s a mellett a tanácson kivül lévő tagokkal szemben ismét befolyás alatt állanak, a mi a szolgálati viszony természeténél fogva kifejlődő több vagy kevesebb rokon- szenvben leli magyarázatát. A szakosztály által elfogadott javaslat tehát nem alkalmas arra, hogy az a közgyük lés határozatánál alapul szolgálhasson. A tisztviselőknek lakbére eddig tulajdonképen nem is volt, mert az u. n. lakbérpótlék csak névleg szerepelt, mint ilyen, valójában pedig fizetésjavi- tás akart lenni, a mit legjobban bizonyít, hogy olyanok részére is megszavazták, a kik természetben lakással bírtak, ellenben a főmérnök, a kinek fizetését pár évvel azelőtt emelték fel, lakbérpótlékot nem kapott, a miből aztán az lett, hogy a mikor 1906-ban újabban fizetésemelés történt, mig a többinek tényleg a törzsfizetését emeldalárdisták azok közöl az emberek közöl kerülnek ki, akik nem sokat adnak a cipőjükre. Wels-ben- ki is szállott az utitárs, féltve szorongatva a keblén egy szép virágot, amit st. Pöltenből ajándékba vitt feleségének. Mi sajnos nem szánhattunk ki; egész este-tiz óráig, mig Münchenbe nem értünk. Pesti ismerősökkel úgy állapodtunk még, hogy a „Bayerischer Hof“-ban fogunk megszállani és találkozni. De ott nem Volt hely. Megemlítem azért, mert ez mintaképe az újkori, nágy- pompáju szállodáknak és mert a nagy, fényes szállodák jellegzetes tüneteit viselik magukon újkori változásoknak. Jóknak és rosszaknak. A szállodáknak az otthont kell pótolnia. A régieknek az ő otthonukat nem pótolta. Az uj embereknek az ő otthonukat meg pótolja. Hogy csak kisebb szállodáról szóljak, a budapesti Royal-ban van 4oo—500 szoba. Ha mind tele van, akkor van benne 350 ember, akinek otthon távolról sincs olyan háló szobája, mint amilyenben ott alszik. Ami meg otthon kellene, hogy legyen, az itt nem hiányzik neki, mert otthon sincs meg. A lakás „egyénisége“ elveszett. A lakások butorraktárok és szepárék, a melyekben a hitves öltözik és vetkezik. Hiába törekszik az uj művészet tudatosan arra, amit az előző kor öntudatlan nul megvalósított. ték, neki a javítást lakbérpótlék cimen adták meg. Annyi bizonyos, hogy a legutolsó fizetésemeléskor azzal a hittel ment bele a közgyűlés a fizetések rendezésébe, hogy a tisztviselők járandóságát hosz- szabb időre szabályozta, s ezzel a kérdéssel nem fog egyhamar találkozni, és ha csak sejtelme lett volna is róla, hogy lakbér cimen ily rövid idő múlva ismét szembe fognak kerülni, a mivel akkor a fizetést emelte, bizonyára úgy osztotta volna fel az egyes tisztviselőknél, hogy abból első sorban a lakbért egészítse ki, s csak a mi azon felül fent marad, csatolta volna a törzsfizetéshez. De erre akkor nem gondolt senki, a mi nagy szerencse a tisztviselőkre, mert igy maradt nekik egy. tetszetős jogcím, s még csak ellene sem lehet szólani, a minek alapján felléphetnek, mert az kétségtelen, hogy a tisztviselőknek jogos igénye van a lakbérhez, s az is kétségtelen, hogy a mit most e cimen kapnak, az nem megfelelő. r . , Ez a. negyedik alkalom lesz a mikor . a tisztviselők javadalmának emelésével foglalkozik a közgyűlés. Alig hihető, bár az e téren tapasztalható leleményesség mellett nincs kizárva, hogyha azon túl esünk, hogy egyhamar ily természetű kérdés felmerüljön, éppen azért alapos megfontolást igényel a 14000 koronának szétosztása. Elhamarkodni ezt nem szabad, már pedig a beterjesztett liszta után indulva, Vannak egész lakás tervezők, akik az első téglától az utolsó miniatűrig egy művészi gondolat szerint csinálnak otthonokat. De lelket lehelni nem tudnak. Azt csak az Ur lehelte az emberbe, és az ember lehelheti át a környezetre. Emberek kellenek az otthonokba, egyéniségek. Ezt pedig nem lehet megtervezni. Hová lett a régi lakások parfum-je? A jó, öreg, kihasznált bútorok költészete, amelyek együtt éltek a lakókkal, mint a házi állatok és öreg cselédek ? Ma X. épugy lakhatna az Y. lakásában, mint megfordítva. A szálloda ezért-csupán jó; ami nincs benne az nem is kell. A kor egy másik betegségének is kifejezője és istápolója a szálloda. Mindig meg volt az, hogy akik a társadalmi ranglétán lejebb állottak, gyógyíthatatlan vágyat éreztek az emelkedésre és áhitatos tisztelettel néztek azokra, akik fönnebb állottak. Ez ma is megvan, bizonyos eltéré sekkel. Az eltérés abban van, hogy a mai ember tisztában van azzal, hogy mi szükséges ahoz, hogy valaki előlépjen társadalmi téren. Azt is tudja legtöbbször, hogy ő hová tartozik a rangfokozatban. Mégis rosszhiszemüleg megcsalja magát, és megcsal másokat. Megelégszik az elő lépés látszatával és mutatásával. Es ebben is segít a szálloda. A jobboldali szomszéd A. képviselő ur, a báláz elhamarkodás okvetlenül bekövetkeznék. Az eddigi emeléseknél sok korrigálni való állott elő, itt az egyetlen alkalom, hogy a mi hiba történt, azt most reparáljuk. Szerintünk pedig annak csak egy módja van, ha — amiként a legutolsó fizetésemelésnél történt — ezúttal is egy bizottságot küldenek ki, a mely bizottság aztán minden körülményt egybevetve, állapítaná meg az egyes tisztviselő lakbérét. Több szem többet lát s a tisztviselői karon kivül álló bizottsági tagok elfogulatla- nabbul ítélnek a tisztviselőkről, mint a tisztviselőkből álló tanács ítélhet. Helyesen fog tehát cselekedni a polgármester, ha a bizottság kiküldése iránt intézkedik s e végből a kérdés megvitatására a gazdasági szakosztályt még egyszer összehívja. 2). Lóverseny. Nevezések. Szatmár, 1906. szeptember 23. vasárnap. il. Sikverseny. 1150 korona; ebből 800 korona adva Szatmár szab. kir. város által, 350 kor. az.. Urlovasok Szövetkezete által. 800 kor. az elsőnek, 200 kor. a második, 100 kor. a harmadik, 50 kor. a negyediknek beérkező lónak, 3 é. és id. lovak részére, melyek az 1905 —1906. években 760 kor. értékű versenyt nem nyertek. Táv. kb. 1600 m. Teher 3 é. 66. 4 é. 70. 5 é. és id. 73 kg. Kanca és heréitekre z*/# kg. kevesebb. Minden 400 kor. össz- nyeremény után 1 kg. több, halmozva 3 évnél 7 kg-ig, 4 é. és id-nél 5 kg-ig. Félvéreknek 3 kg. engedmény. Lovasok, kik még 400 kor. értékű versenyt nem nyeroldali szomszéd B. gróf, és szemben C. pénzarisztokrala lakik. Olyan jól esik egy lépcsőn menni el velők hazulról, és egy kapun haza mennni. Finoman illatos, drága ruháju dámák ülnek a foájéban és mi is ott ülünk. Akinek ez jólesik egyrészt, az másrészt mint demokrata is görcsösen ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy nem áll alatta azoknak, akiknek a fölületes közelsége olyan boldoggá teszi. Szeretem elnézni ezt a polgári erkölcstelenkedést a nagy világ szállodákban, a hová gyönyörittasulni járnak a kisemberek, és emlékeket szerezni megőrzés végett: Mikor a báró ezt mondta a portásnak : „kérem, küldje el ezt a levelet“. — Ó! ez feledhetetlen. Most elestem tőle, mert a ragyogó, nagy szálloda tele volt. A világ minden részéből özönlöttek az idegenekvaz ősz elején Münchenbe; főként a Wagner-ciklus miatt; meg a rendes őszi képtárlai megtekintésére. München az újkor Rómája és Eló- renz-e. Ami művészi eszme, ízlésbe vágó reform a világot átaljárja, csaknem mind Münchenből indul. Innen tetjeszti a .Jugend“ az uj esztétika hitvallását, és a „Simplicismus“ világfelforgató eszméibe itt szerzik a gúny és szellem marólúgját. (Folyt, köv.) AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAITOSZER. i^ncz jwke.»nhri«.tm
