Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-28 / 35. szám

Huszonharmadik évfolyam. 35-ik szám. Szatmár, 1906. augusztus 28 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. = HIRDETÉSEK ===== • lap Madáhivatalában a legoteaébfc Arak mailért fiivétetnek. Nyüttér garmond sora 20 fillér. HirdetAaak díjjal elöie fizetendők. V. Egész évre Fél évre i MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = 6 kor. | Negyedévre SIP I kor. 50 fül. 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ É8 KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Marad János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt == TBIiEOFOMT-SZA-lVC : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvős-ntcza 19-ik szám. Felső kereskedelmi iskola. Egy darab kultúrtörténetet írok meg e sorokban. Megírom pedig azért, hogy akik ä most létesített iskola eddigi alapvető munkáját nem ismernék, ebből nyerjenek tudomást róla s egyúttal igen szép példáját mutassam be annak, hogy közhasznú intézményeket létesíteni csak törhetlen elhatározással, vállvetett mun­kával s az egész társadalomnak erkölcsi és anyagi támogatásává! lehet. De a fenti tényezők talán nem is elégsége­sek: kell hogy valaki szinte fanatismus- sal vegye kezébe a vezérletet, a ki fel­égesse maga mögött a visszavonulás hiúját, a kit úgy bocsátottak el, mint a spártai ifjút felövezvén a harci kész­készséget : '^vagy ezzel, vagy ezen!“ * . * * Ezelőtt i5—18 évvel Mártonflfy Márton: keresk, miniszt. tanácsos — kit városunkhoz rokoni kötelékek is fűznek — itt járt az alsó fokú tanonciskolát 'látogatni.; Talán akkor merült fel elő­ször a felső keresk. iskola létesítésének kérdése. Abbamaradt azonban, mert a debreceni kerületi keresk. iparkamara — városunkat, mint mindig, e kérdés­ben is mostohán támogatta épen a. deb­receni hasonló iskola miatt; másrészt a kultuszminisztérium már azon időben soknak találta a nem mindig kellő vidé­ken s inkább politikai jutalmul adott iskolák számát. Pár évvel ezelőtt Jékey Károly, ' hírlapíró, városunk fia, sok előkészülettel, fáradsággal fogott e kérdés felelevení­téséhez. Tervezetet dolgozott ki, nagy bizottságot hivott össze, volt hírlapi cikk és tanácskozás. De akkor még a két főgymn. féltette saját érdekeit; a tervezet is ha emlékezetem nem csal — abban súlyosan hibázott, hogy egyszerre 3 évről beszélt; a város nem nagy hajlandóságot mutatott, mert a tan­ügyi kiadásokat még nem hárította nagy részben át az államra. Egyszóval az előkészületekkel megbizatott egy szükebb bizottság, a mely egyszerűen soha többé a kérdést elő nem vette, össze se ült. Tehát ez is halva született. Városunkban elég régen megala- pittatott a kereskedelmi tanonciskola, melyet a kereskedelmi társulat hozott létre és tartott fenn a 80-as évek vé­géig. Mikor ez iskolát a város átvette a társulattól, a társulat az iskola va­gyonát is, mintegy 9000 koronát, áten­gedte a városnak minden fentartás nélkül. Ez az összeg ma is egyéb köz­művelődési célt szolgál. Ez év tavaszán a dicstelen kor­mányt egy másik kormány váltotta fel. Megkötött kezekkel jött, s ha nem árasz­totta is el az országot a 48-as eszmék jótéteményeinek azonnali osztogatásá­val, de határozottan más levegőt hozott a politikai életbe s visszaadta a népnek a bizalmat, hogy az erőszak ideig-óráig mutathat fel eredményeket; de ma már bennünket le nem igázhat! E kormányváltozás következménye volt az, hogy Nagy László alispánból főispánná vedlett s később kormánybiz­tossá sülyedt büszkeségünk — szesz­gyári concessióval s tetemes adósságai­nak kifizetésével — úrrá lett a megye­házán kívül s a főispáni széket — megfelelő fertőtlenítés után — Falussy Árpád foglalta el. Élénk emlékünkben van az a köz­vetlen szeretetteljes fogadtatás, melyben a főispán városunkban részesült. A ke­reskedők küldöttségének üdvözletére mondott kijelentései s a banketten erről Bodnár tanfelügyelővel folytatott beszél­getés adta meg az első lökést az iskola létesítésére. A kereskedelmi és gazdasági csar­nok, ez a zsenge korú, de a mint látszik hirtelen férfivá izmosodott tár­sadalmi intézmény megmutatta, hogy , a kaszinóknak nemesebb hivatása is ; van, mint a hazárdjáték! Beer Mór tag az inditványkönyvbe megtette in­dítványát, Reiter Jakab alelnök egy vegyes bizottságot hiv össze tanügyi és társadalmi férfiakból és sürgősen tár­gyaltatja e kérdést. A kereskedelmi társulat, városunk legrégibb — 138 éves — intézménye örömmel ragadja meg az alkalmat s választmányi és közgyűlési határozat­TÁHCZA. Úti levetek. Típpelskirch et Co. Bismark szobor. Hazafelé. IV. Jevél. — írja: dr. Fischer JSzsef. — Hamburg. Az első megállóhely, ha jól emléke­zem, a Béri in-Hamburgí vonalon von Tippelskirch et Co. Nagy sárga 4 emele­tes palota ragyogó címerrel és az üzleti firma mellett ott pompázik a nemesi elő- név ragyogó tiszta fényben „von Tippels- krich“. Mindenki a Coupé. ablakához fut és kíváncsian néznek fel kacagva, lár­mázva, ingerkedve. A mellettem levő ab­lakból egy nagy szál porosz, magyaráz a társaságnak és közben nagyokat dobbant a lábával. Csak elejtett szavak jutnak a fülemhez: Látjátok, mondja, ezt a házat, azokat a raktárakat és azokat az antokat, a mit itt láttok, azt mind ä mi adónkból vásárolták, harácsolták össze. Mert Tip­pelskirch hatalmas ember, Podbielszki a miniszter és dr. Stüber a barátja és min­den erében tiszta porosz kék nemesi vér. De valaha egyebe sem volt. Hamar elgaz- dálkodta amit örökölt és úgy állott a nagy Berlinben, mint azok a szegény nyo­morúságos zsidók, a kik ott hagyva Oroszországba mindenöket koldus szegé­nyen ide futnak elgyötört, kétségbeesett lélekkel megkergetve, mint az állatok- ke­nyér nélkül. Ha Tippelskirch megtudná megharagudna ezért a hasonlatért. Pedig ma már mindenki tudja, hogy Tippelskirch nagy barátaival egyetemben esztendőkön keresztül milliók erejéig megcsalta és megzsarolta az államot. De Típpelskirch nemes ember és ő tudta,, hogy ez a „von“ szócska nagy hatalom. Érezte, hogy ebben az egyszerű szóban milliók vannak el- rajtvé, csak ember kell, a ki kiszedje azokat. Egy okos ötlet ennyi az egész. Es Tippelskirch mindig snájdig ember volt, előkelő társaságokban élt... egy ilyen embernek gyönyörű és szellemes ötletei kell, hogy legyenek. Egy reggel — ekkor már egy pfennigje sem lehetett — el kez­dett gondolkozni. Nehezen ment, de meg­csinálta. És elgondolta micsoda hatalmas barátai vannak neki. Államtitkár, gyar­matügyi kormányzó, colonialdirektor stb. És elmosolyodott, és két okos kék germán szeme ragyogó reménységgel gyuladt ki. De egyszerre mérgesen kiáltott fel. Miért nem is jutott ez elébb az eszembe? A gondolat imponálóan okos és ked­vesen egyszerű volt. Rögtön elmondta ba­rátainak. Nézzétek gyárakat fogok csinálni és gyártok mindent, a mi a gyarmatok­nak kell. Ti a szállítást majd nekem ad­játok ; a haszonon úgy, a hogy, de osztoz­kodunk. És az üzlet virult. Az utóbbi esz­tendőkben három millió nettó nyereséget hoztak. A lelkiismereti furdalásokat Tip­pelskirch mindig _ elcsittitotta. Elgondolta, becsületesen nehéz ma élni. A becsületes ember olyan, mint a gyalogjáró ember a többi — gyorsvonaton utazókkal szemben, ő csak gyorsvonaton utazik sebesen, gyorsan, biztosan, félelem nélkül, hisz a vonaton az ember meg se üti a — bokáját. Es a Tippelskirch bokája mégis ősz- szeütődött. Ez a nagy, hatalmas, müveit, gazdag, iparos és kereskedő osztály, mely ezt a bureaukrata államot teljesen uralja, a mely végképpen kivette az állam veze­tését a fiskálisok és jogászok kezeiből, a kik mindenütt csak a maguk bajukat lát­ják, a kibe egy miniszter sem merne úgy belerúgni, mint a hogy Polónyi a bpesti kér. és iparkamarával tette (a gazdasági egyesület nem merte volna megtenni) ez az osztály el kezdett kutatni, mi van a dolog mögött. Ercberger a szociálista kép­viselő segitségökre jött. Belenéztek vala­hogy a Tippelskirch üzleti könyveibe és ott különös dolgokat találtak. Találtak följegyzéseket a következő szerény címek alatt „conto Pb. — Conto St.“ és ezek a contók meg voltak terhelve sok sok ezer márkákkal. Tovább kutattak, végre. rá­jöttek, hogy ezek a contók azokat az ősz­szegeket jelentik, a melyeket Tippelskirch társainak, a gyarmatügyi kormányzatnak a szállítások megkapásáért „kölcsön“ adott. Egész Németország feljajdult ezen a felfedezésen. Eltekintve az anyagi veszte­ségtől, a nemzeti büszkeség, a nemzeti gloire lett megtépve, meghurcolva és a francia Figaró vígan cikkezik a német tál összes vagyonát — 5500 koronát — felajánlja mint alapítványt. Nem sorolhatom fel az egyes moz­zanatokat; a jegyzőkönyvek úgyis tel­jes hű képét adják a tett intézkedé­seknek. Junius 2-án tartott első ülésen dr. Kelemen Samu orsz.-gyülési képvise­lőnk, mint a csarnok elnöke válasz­tatott meg a szervező bizottság elnö­kévé s egy állandó vegyes bizottság küldetett ki a kereskedelmi társulat és csarnok tagjaiból az előkészítő. munká­latok megtételére. Nem egészen 3 hónap állott ren­delkezésünkre. Közben az országgyűlés nyári szünete is bekövetkezett. A mi­niszterek szabadságra mentek. A köz- oktatásügyi rninisteriumnak egy régebbi határozata alapján hazánkban egyet­lenegy felső kereskedelmi iskola sem állítható; s ha néhány beszüntetni ha­tározott állami iskola bezáratnék: ak­kor is Marosvásárhely és Kecskemét az elsők, amely városok ilyen iskolára engedélyt kaphatnának. Máramarosszi- getnek a debreceni kerületi keresk. és iparkamara által pártolt kérvénye ott fek­szik a minister asztalán; a debreceni felső keresk. iskolának a keresk. ka­mara által benyújtott kemény hangú tiltakozása szintén ott fekszik s ha Szat- máron mégis felállittatnék az iskola: úgy a kormány subventiojának a há­romszorosára felemelését kérik. Közben megérkezett dr. Schak Béla tankerü­panamáról. Az egész gyarmatügyi kor­mányzat egy végtelen nagy panama. És hiába ül Tischler őrnagy a vizsgálati fog­ságban, hiába mond le Podbielszky, és hiába csinálja Bülow az ö kegyetlen mustrálását, a szégyen letörölhetetlen ma­rad. Nagy katonák, nagy jogászok, nagy hivatalnokok csalták az államot esztendő­kön keresztül. És a leplet a csalásról egy szegény, lenézett, rongyos szociálista képviselő és ez a nagy uraktól lenézett svindler ke­reskedő osztály rántotta le ... A vonat most már éles fütytyel se­besen rohant tovább. A nagy szál porosz azonban még mindig tüzelt és magyará­zott. És amikor Hamburgba kiszállottam még mindig láttam, hogy hadonázik szen­vedélyesen -és nagy otromba gesztusok­kal deklamál tovább Tippelskirchról és társairól... Hamburgban ma minden a Bismarck szobor körül forog. Nem régen leplezték le és a németek ma büszkén hirdetik Európa legmagasabb és legszebb szobrá­nak. De ezelőtt 3 évvel, midőn a dij Lé- derernek odaitéltetett, hatalmas hullámo­kat vert fel a pályázat eredménye, mert Léderer nagy dolgot müveit. Biztos, me­rész és zseniális fordulattal úttörő volt és egész más irányt adott a 20-ik század szobrász művészetének. Szakított avval a felfogással, hogy a szobornak hűen kell visszaadni az elhunyt alakját korszerű jeli mezben és ruházatban. A szobor plas- tik át azon a ponton kereste, ahol 100 év­T essék vigyázni!!! az ódon iskola könyvek vásárlásánál. * Könyvkereskedésemben csakis a t. Igazgatók áltül előirt ódon tankönyvek LOVY MIKSA könyvkereskedő. • 4­i\ \ ^irid-erixierri-ö. iskolai táslsáús ziagrsr ■választéüsban. \ \i

Next

/
Thumbnails
Contents