Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-24 / 30. szám
Huszonharmadik évfolyam.■> 30-ik szám. Szatmár, 1906. julius 24. SZATMÁR VIDÉKE. /£* VSí / / TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Vezércikkek. (T. E.) Mi az, a miből a budapesti ember a reggeli kávé után, vidékember a délutáni kávé után, kiolvassa a lét és nem lét- és a világmindenség más titokzatos problémainak megoldását? A vezércikk. A vezércikk, a komoly, a melyben kevesebbről soha sincs szó, mint egész Magyarországról, egész Ausztria Magyarországról, az egész közigazgatásról, vagy az egész gazdasági életről, mint olyanról. A nagylélekzetü vezércikk, amelyben a „kis bolyhosok“ frank-kávébán leadják nekünk, a mit másutt műveltség, tudomány és civilizáció címén szürcsölnek embetársaink. És a „nagybolyhosok.“ A kikről részben szeretett választóik körében, részben haláluk után azt mondják, hogy a „kiváló államférfi és iró“; a kik valaha hordóról hallották usztitani a népet és azóta ellenállhatlan vágy sodorja őket a köztérre, a hol „szóval és tollal“ szolgálják a hazát I Bámulatos, az hogy miként bírnak emberek évtizedeken át rágódni politikai és közjogi tankönyvek elemi tételein és behabozni elcsépelt .szólamokkal a ‘közélet hömpölygő folyamának felszínét, a nélkül, hogy csak véletlenül is egyszer kipuhatolnák valamely pontjának mélységeit. Szomorú az, hogy ma, a mikor mindenütt tudják, hogy az emberek életében az államkormányzat, és a pártok hatalmi viszonyai semmivel sem bírnak nagyobb fontossággal, mint a lakás viszonyok, a népesség eloszlása, a foglalkozások beosztása, a napi életműködés rendje, a regények és a színházak — ugyanakkor nálunk rögesz- meszerüen uralkodik az elnagyolt politikai és közjogi kérdések meddő forgatása. Azt hiszem minden fővárosi lap egyszerre beállíthatná a rotációs üzemet, ha egy néhány számon át azzal foglalkoznék a vezércikkeiben, hogy milyen hatással van a nemzeti életre a bérház rendszer, vagy a cottage rendszer; vagy az, hogy a termelés folytán ilyen, vagy olyan ételnemek képezik bizonyos társadalmi osztályok alaptáplálékát; milyenek ennek következtében annak az osztálynak egészségi viszonyai, ennek folyamányakép munkakedve és munka bírása és végsorban szerepe és súlya az egész társadalomban. Hogy nem volna egész abszurd ilyen kérdések feszegetése, az abból következtethető, mert pl. Franciaországban a legtöbb nagy lap ilyen és hasonló témáknak szenteli vezető rovatát. Tanulságos például felsorolok egynéhányat a „Le Journal .“-ból, JPáris egyik legrégibb és legtekintélyesebb lapjából. A egyik vezércikk pl. annak van szentelve, hogy az iskolai szüneteket olyképen kellene egységesen beosztani, hogy mindjárt a meleg idő beálltakor megkezdődjék a vakáció. Hogy miként Írnak ilyen kérdésekről, mutatja a következő passzus: „Mihelyt a meleg beáll, a gyermeknek nagy sétákra és játékra van szüksége; a barázdák tájának egészséges és elnyugtató illatára. Majd aztán visszatér az iskolába, megőrizve kirándulásaiból az anyaföldnek csodás emlékeit, a bámulatos természetét, a mely szemünk szórakoztatására pipacscsal, búzavirággal szórja be a vetések szőkeségét, mint a hogy az asszony ékíti gyémánttal a haját. Minél inkább pihenteti a nagy hőségben gondolkodó képességét, és megelék- szik azzal, amit a természetben puszta érzékeléssel megfigyel és megtanul, annál erősebben és közvetlenebbül fog gondolkozni mire az ősz lehűti a légkört és elvezeti a benne remegő villamosságot, a mely gyöngit és megöli az energiánkat.“ PPP Üe mire ez nekünk, mikor mi kizárólag az iránt érdeklődünk, hogy k i lesz az uj államtitkár ? — Egy következő vezércikknek egy regény tudományos méltatása ad anyagot. Jelentőséget ad a regénynek, hogy Alexandre Hepp irta, az újkori társadalmi kérdések' egyik legeredetibb feldolgozója. TÁRCZA. Máramaros. Kivágytam a malom taposásból,-meguntam a város kultúráját: elszöktem néhány napra üdülni a természetbe. A természet pediglen a maga meg nem támadott ártatlanságában, ősi bájaival, költészetével, rajongásra késztö fenségével, olyan közel van hozzánk — Má- ramarosban. Itt lélegzik a szomszédságunkban ez a valósággal élő óriási tündér, néhány óra alatt a kebelén pihenhetünk, átszellemülve ittasulhatunk meg a szerelmétől, és mégis — mégis itthon maradunk. Tapossuk az aszfaltot, nyeljük a port, hullatjuk a verej^ téket, és keressük a garast. Rossz berendezkedés ez a miénk, nagyon rossz. Azt még érteni, hogy ott, ahol az idő valósággal pénz, ahol minden órának a munkája aranyakat hoz, az emberek nem szívesen teszik le rövid időre sem a bőven jövedelmező szerszámot; hanem kínlódnak, fáradnak, törik magukat minden percen át. Úgy érzik, (pedig ez is hamis érzés) hogy kárpótolva vannak a szenvedéseikért. Majd ha együtt lesz, amennyi kell, akkor pihenünk, szórakozunk, élvezünk. De, uramfia, nálunk, ahol úri magammal együtt az élet fizikai tengetésére tékozolja el a legtöbb ember az ereje javát, és akinek jól is van dolga, csak any- nyira viszi, hogy vénségére két darab húst tudna megenni egy helyett (amikor rendesen egyet sem bir el a gyomra), nálunk, mondom, mirevaló a lemondás olyan gyönyörűségről, amely önként kínálkozik, kevésbe kerül, de sokat ér? Én nem birom felfogni, csak sejtem. Azt gondolom, hogy az ősi tunyaság, a röghözkötöttség szokása tűzi az embereket a lakóhelyökhöz, amely pedig a mindennapi egyhangúságot majdnem semmivel sem fűszerezheti.... Máramarosmegye az ország legregényesebb vidékei egyikének ismeretes — a földrajzból. Nékem is csak ez a magyar közbe való Bedeker mesélt arról a tündérkertről. Idevaló ember vajmi kevés fordulhatott meg ott, különben módom lett volna huszonöt év alatt szóval is hallani felőle. Szigettől félórányira már megszükül a Tisza völgye, annyira, hogy a sziklamederben szőke fodrokkal zuhanó vizen kívül csak a remek épitésü vasútnak és a keskeny ország-ut szalagjának szorított helyet a technika. Jobbról-balról az alig elképzelhető szépséggel egymásra tornyosuló, százféle alakú hegyek, egészen borítva eleven-zöld növényzettel, itt-ott elszórva egy magános faház, mint madárfészek a fa lombkoronáját). A viz mormogása és néha madárdal az egyedüli nesz, amely a millió életet kisérő csöndet változatossá teszi, a fény és árnyék megszámlálhatatlan fordulata és vegyüléke ragadja el a szemet, és ezerféle illat keverékével telitett levegőt szív be a tüdőnk. Nem képzelhető ember, akit ez a sokféle és mégis összhangba felolvadó fön- ség áhítatra ne ragadna ... Visóvölgy állomásnál kiszállunk Európából, vagyis a vasúti kocsiból, hogy átadjuk magunkat Ázsiának. Felsővisói elég kényelmes fuvarunknak a kocsisa zsidó. Aminthogy ezentúl az országút mentén egészen föl Borsáig alig látni másféle embert, mint zsidót. Úgy hallottam, hiszem is, hogy e vidéken csak vallás tekintetében laknak másféle emberek is. Természetre nézve itt megvan az egy akol egy pásztor. Péntek estefelé ériünk Felsővisóra. Csak természetes, hogy a jó hosszú főutca egész lakossága illő áhítattal várta a szombatot. A „Központi szálloda“ vendéglőse alig állott szóba velünk, a selyem kaftánjára kötötte éppen az övöt, és csöndes imádság mormolása közben igazgatta a pájeszét. Az étkezője ennek a grand hotelnek a kaszinóban van, még pedig az úriban. Persze itt is lévén kettő: az úrin kivül a polgári, aminthogy ez úgy illik minden magyar nagy és kisvárosban. Csakhogy itt nem országos és nemzeti a jelző. A kaszinói élet Visón rendkivül élénk. Két asztalnál is ütötték az alsóst. Bent tulipánhangulatban politizálva étkezett három helyi nagyság, künn a terrasszon pedig a társam meg én mulattunk a mulatókon. Az van benne, hogy egy özvegy úri embernek 18 éves leánya szerencsétlenül elbukik és az atyja megbocsát neki. Egyéb semmi. Első tekintetre látszik, hogy ez a probléma ezer irányú ezer gondolatot kelt, s hogy érinti az emberi együttélés legfontosabb kérdéseit. A vezércikkíró közöl három véleményt. Egy bölcsészét (ez Paul Bour- get) egy papét és egy orvosét. A könyv cime; „Égy merész pardon“. Mind a hárman helyeslik a megoldást különböző megokolással. Természetesen legötleteseb a Bour- get indokolása. Szerinte a megbocsátás helyes, de nem merész, mert a közvélemény ma már csaknem egyenlően oszlik meg, az elnézés mellett és az elnézés ellen, és így nem kell hozzá merészség, hogy az atya a kedvező vé- j lemény mellé állva megkímélje magát további életének lelki gyötrelmeitől. A pap megbocsát, mert pap, az orvos pedig azért, mert okos ember, és mert igy a leányból még mindig lehet dérék egészséges asszony, mig ha eltaszitják beteg páriává züllhet. — De mit is beszélek, mikor az a kérdés a fontos, hogy megyen-e, marad-e a budapesti főkapitány? — Végül a harmadik vezércikk, a mely sorozatosan több számra terjed, tanulmányt közöl arról, hogy egy párisi fiatal munkásnőnek, grisettenek Másna]> kora reggel indultunk, a lakosság a templomba, mi utasok pedig föl a Borsa völgyébe, most már előre felfogadott külön kocsissal, azaz kereszténnyel. A vidék itt is elragadó. Az egymást elég sűrűn kővető falvak lakosságán (amennyiben nem zsidó, oláh) jólét látszik. Csinos külsejű faházak, feltűnő számban jó minőségű háziállatok és meglepően szép arcú gyermekek. Az éltesebb emberekről azonban ez már nem mondható. Ugylát- szik a pálinka pusztítja a népséget, no meg a golyva, amely ijesztő mértékben van elterjedve a máramarosi hegyek közt. Végállomásunk Borsa. Festői hely a 23oo méter magas Petrosa tövében, amelynek északi oldalán a júliusi napra rá sem hederitve fehérük a tisztásokon a téli hó, amelyet fölséges zöldszinü havasi legelő és fenyves vesz körül, mig én és egy fővárosi építész, akit Európából itt találtunk, elbájolva ettől a képtől, csapkodtatjuk testünket a rohanó Borsa patak hullámaival. Mondhatom, nem utolsó élvezet 1 Visón újra meghálva vasárnap hajnalban a Rusz folyó mentén szálltunk fel Havasmezöig, a mely arról hires, hogy itt a világ (már mint a magyar világ) vége. Innen t. i. már csak ut nélkül lehet átkelni a havasokon Bukovinába, néhány óra alatt. A Rusz völgyén oroszok laknak, az oláhokénál láthatóan kevésbbé jómódban, de szintúgy izraelita fónhatóság alatt. Érdekes népviselet, különösen ható népszokások lepik meg az embert még hirtelen átutaztában is. Kuriózumkép megemlítem, hogy a havasmezői vendéglős a I •• ,, f ... Kérjünk 'határozottan.... AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÚ TERMÉSZETES HASHA1T0SZER* Ferencz József keserüvizet111
