Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-17 / 29. szám
Huszonharmadik évfolyam. 29-ik szám. Szatmár, 1906. julius 17, ~f Iparunk fejlődése. Nemzetünk fejlődésének biztosítására irányuló törekvéseink valósítása érdekében kifejtett munkánk sikerességének föltételét egy igazságnak alapul való elfogadása- képezi. Ezen igazság az, hogy az első a munka minden alkotásánál a különböző nemzetfejlesztő foglalkozások produktivitást felmutatni tudó képességeknek fokozása. A feladat teljesítésének első lépése tehát alkalmassá tenni valamelyes foglalkozást folytató egyént arra, hogy foglalkozását úgy űzhesse, hogy az alkalmas legyen beilleszkedni a modern társadalmi, állami és közgazdasági élet változatos szövevényeibe. Ez pedig úgy érhető el, ha alkalmat adunk a nemzet tagjainak arra, hogy képességeinek megfelelő speciális tudomány aifabetájának ismereteihez könnyen és gazdaságilag olcsó utón hozzáférhető módon juthassanak. Vagyis szakiskolák szervezése e szempontból a legelsörangu feladat. Másodsorban pedig előáll aniiák szükségessége, hogy a specifikum'. foglalkozásra kinevelt egyén, az életbe kilépve, megtalálhassa produktivitást célzó munkásságának terét. így vagyunk azzal a sokat feszegetett kérdéssel is, melyei boldog halandók e formában szoktak felvetni: mi uton-módon kell iparunk felvirágoztatása érdekében közreműködnünk ? Iparunk fejlődésének is első feltétele az ipari szakképzésnek könnyen és olcsón való hozzáférhetőségének biztosítása. Hogy e szempontból mennyi tennivaló tömkelegével áll szemközt az alkotni akaró, kitűnik abból, ha alább közlendő néhány számadat által kifejezett azon szomorú tényt állapítjuk meg, melyet feltüntet azon kedvezőtlen arány, melyben szemközt állítják a főiskolai tanulmányokat végzőket azok számával, kik ipariskolákat látogatnak. Alapul véve azt, hogy a különböző államokban hány tanuló esik ioooo lélekre, úgy az találjuk, hogy főiskolai hallgató ioooo lélekre Magyarországon 5.6 esik, Ausztriában 7.8, Poroszországban 6, Franciaországban 7.2. Ezen kevés adat azon szomorú tényt állapítja meg, hogy nálunk aránylag sokkal kevesebben végeznek főiskolai tanulmányokat, mint külföldi államokban. De ezen adatokénál sokkal szomo- rTtobb azon adatok tanúsága, melyek feltüntetik, hogy 10.000 lélekre hány ipariskolai hallgató jut nálunk és mennyi a külföldön. S e tekintetben találjuk, hogy mig nálunk Magyarországban 10.000 lélekre csak 3.8 ipariskolai tanuló jut, addig, csak Ausztriában 44.2, tehát körülbelül tizenötször annyi, nem véve most tekintetbe azt, hogy minők e tekintetben a viszonyok a művelt nyugat más hatalmas államaiban, melyek még az ausztriai vonatkozó viszonyoknál is előnyösebbeket tüntetnek tel. Azt találjuk tehát, hogy főiskolákat nálunk kevesebbet végeznek, mint a külföldön, de másfelől láttuk azt is, hogy ipari iskolákat nálunk sokkal kevesebben látogatnak, mint nyugati szomszédainknál. Ezen tényből kifolyólag helytelennek kell tartanunk ama törekvést, mely többet foglalkozik a főiskolák tanulói szaporodását előmozdító tényezők felkutatásával és sorompóba állításával, mint azon feltételek keresésével, melyek az ipariskolai látogatottság mérvének kedvező arányokban való fejlődését eszközük. Mindenekelőtt helyreállítandó az egyensúly a számadatokban előbb meghatározott két jelenség közt. S ha ezen harmónia elérésére irányuló törekvés vérünkké vált és a kívánt eredmények megszülésében számottevő, a főiskolák és ipariskolák látogatottságának párhuzamos emelése kínálkozik elodázhatatlan feladatunkul. Ha az összes, az ezen viszonyok alakítására ingerenciával biró tényezők működését kiegészíti az a társadalmi és hatósági munka, mely célul maga előtt a relmesen tud mosolyogni, ó nem lehet hazug ember!... íme a bohó szerelmes leány érzéseit dúsan táplálja elénk fantáziája. Illúziókat teremt és szerelmi mámorában szemül meg van arról győződve, hogy mindín úgy lesz, mint a hogyan ő azt kigondolja, maga elé képzeli, szépen kiszínezi, mit seiu törődve, azzal, hogy az a szeszélyes, álomlipró gondolatölő sors is beleszóllhat az ő aranyos terveibe, s durvu kezével egy szempillantás alatt romba döntheti az ő gyönyörűséges légvárait. Hogy az öltözéssel készen volt, egy pillantást vetett a tükörbe, látszott rajta meg volt önmagával elégedve. Ez nem is volt csoda, mert rózsaszínű, brüsszeli csipkével áttört lenge ruhájában úgy nézett ki, mint egy gyönyörűséges rózsabimbó, avagy egy földre szállt angyal. A mint a szalonba lépett, a főhadnagy felállt s kezet csókolt neki. A mikor leülni akart, pillantott Bellára, a kinek könnyező szemeit látva valami különös hidegség futotta át testén s a félelemről remegő hangon kérdé, tőle. — Bella édes, mi történt veled ? Bella nem tudta mit feleljen, de hogy mégis mondjon valamit, ezt feleié: — Á főhadnagy ur jóbarátja volt jegyesemnek, azért keseredtem el, de már jókedvű vagyok, nézd, nevetek is, — és valami színtelen, erőltejett mosolygást kényszeriteit magára de, attól szinte megfagyott a főhadnagy vére amikor rápillantott. Tekintetük újra találkozott s mig a főhadnagy megköszönni látszott e nem várt jelenetet, addig a leány érezte, hogy munkakeletkezés lehetőségének és gyárak keletkezésének előmozdítását látja, ezek folytonos fennállásának, virágzásának, szakadatlan fejlődésének bizto sitását eszközli és ha a társadalom előkelőbb és vagyonosabb családai levetkőzik azt az elöiicle tét, mely az ipari munkára való kiképzést és annak kezelését nem tekinti fashionable dolognak, ezen szempontok érvényesülése lehetetlen, hogy meg ne teremtse azt, miért dobog mirHen magyar szív: a magyar ipar fellendülését. Apróságok. A Polcnyi Géza miniszter dolgáról esvén szó, valaki azt a megjegyzést tette: — Igaznak kell lenni, a mit a lapok írnak róla, mert maga is érzi, hogy bajban van és védőre lesz szüksége. Kibékült Eötvös Károlylyal. * A kinek van érzéke a sajtószabadsághoz, az mind elismeréssel vette tudo- mássul, hogy országgyűlési képviselőnk az igazságügyminiszternek a Bródy Ernő interpellációjára adott válaszát nem vette tudomásul, s igy azon kevesek közé tartozott, a kiknek volt bátorságuk a hatalommal szemben az igazság mellé állani. Ez az egy ténykedése értékesebb minden eddigi beszédénél. * Képzelem, hogy Váradi, Balsay és a többiek, a kiktől Polcnyi megvonta az ügyészi megbízást, milyen részvéttel olvashatták a szigorú Cátóról' írottakat, s e védekezést aligha nem rosszul gondolta ki a pillanat hatása alatt. Tényleg úgy is' történt, mert Irén nem törődve a vendégjoggal, ugyancsak kikelt Kállay főhadnagy ellen: — Főhadnagy ur tényleg jó barátja Bellám volt jegyesének ? Úgy mondja meg neki, hogy egy szívtelen ember. Nem tél az Isten sújtó kezétől, hogy azzal veri meg egykor, mivel e szegény szerencsétlen leány ellen vétkezett ? — De Irénke édes... szakitá félbe Bella. — Tudom, helytelenül cselekszem, de azt is én tudom, milyen megmérhetetlen nagy a te fájdalmad. Ma reggel is — mondá a főhadnagyhoz fordulva — levelei közzé temetkezve olyan keserves könyhullatások közt találtam, hogy a pogány is megszánta volna. A főhadnagy mélyen megrendülve hallgatta ezt a súlyos vádat, melynek minden egyes szavát vérlázitóan viszhan- gozták vissza szivének dobbanásai. Szinte remegett egész énében. Óriási lelki tusája hevében agya forrott, izgott, tüzelt, miként a kitörni készülő láva; gondolatai egymást űzték, hajszolták, de mig egyik ajkáig ért, hogy védelmére keljen, a másik már elűzte rohanásában. Ez a veszélyek közt megedzett férfi már sokszor volt olyan nohéz helyzetben, hol nem mély megfontolás, hanem a pillanat hatása alatt kellett cselekednie, ott mindenkor bravúrosan megállta helyét, s iine most két gyönge növel szemben szive, lelke, ajka, mindene megtagadta a szolgálatot. Mástól bárkitől szívesen eltűrte volna ezt a metT ÁH CZ A. A szerelem oltára. Irta: Erdössy Vilmos. II. A lemondás. Irént és társaik odónÖjét a szoba- leány riasztotta fel édes ábrándozásukból. Jelenteni jött, hogy egy főhadnagy kívánja tiszteletét tenni. Ijjedten ugrottak fel, mindketten. — Eredj kérlek fogadd öt, mig én átöltözöm, mondja Irén Bellának.U óbbi készségesen engegelmeskedve sietett vendégök üdvözlésére. A mint a szalon ajtaját kinyitota, majdnem kővé mered en állt meg a küszöbön. Vőlegényét találta ott. E nem remélt viszontlátás a főhadnagyot is annyira meglepte, hogy alig tudott Bellának még csak köszönni is. Hol van toll, mely képes lenne leírni, ajk, mely eltudná mondani, mit érzett szívók a viszontlátás e pillanatában? Azt sem leírni, sem elmondani, azt csak érezni lehet. E szempillantás alatt bizonyára elvonult lelki szemeik előtt egész életök, a múlt édes és fájdalmas emlékeivel egyaránt. Bdla fájdalma és kétségbeesése azonban ezerszeresen felülmúlta a főhadnagy lelkifurdalásait. A mai nap eseményei által amúgy is felkorbácsolt kedély állapotát legjobban az izgatta, mi fog történni Irénnel, ha meg tudja, hogy első szerelme épen az Ő rosszlelkü vőlegénye? Végre a főhadnagy valamennyire összeszedte gondolatait és akadozva, szaggatott hangon kérdé Bellától: — Mit keres e házban? — Társalkodónő leltem — feleié az, azonban hangjának rezgése, szemének tekintete aejtette a főhadnaggyal, mennyi vád, szemrehányás, fájdalom van e két szóban összefoglalva. — Ha ezt tudom... Bella nem engedte szóhoz jutni a főhadnagyot. — Legyen nyugodt, én senki előtt sem fogom elárulni, milyen feledhetetlenül nagy kötelék fűzött minket egybe. — Utóbbi szavakat már alig bírta kimondani, keservesen fuldokló sírásra fakadt. A főhadnagyot is, cserben hagyta fizikai ereje, egyetlen szót sem tudort védelmére felhozni, úgy érezte, idegein valami szokatlan zsibbadtság vett erőt. De hagyjuk őket néhány pillanatra, az egyik hadd -sirassa, a másik hadd tépe- lődjÖn a múlt izgalmas emlékein. Pillantsunk be Irénke budoirjába. — Tehát nem csalódtam — gondolá — eljött, itt van. Tudtam, éreztem én, hogy el fog jönni. Vájjon szeret e ő is engemet ? Beh szeretnék titkon szivébe látni!... óh Istenem az az aranysuj'ásos attila mennyi forró érzelemnek, édes vágynak, reménytelen sóhajnak lehet a taka- róji?! Vájjon ha szeret lesz e bátorsága, ezt kimutatni, bevallani. En feltétlenül hinni fogok szemének, melynek csodás tüze már is kimondhatatlanul égeti szivemet, hiszek ajkának, mellyel oly csábítóan szeRóth Fulop karlsbadi czipöraktárat Közvetlen a Pannónia _ ai|jfe szálloda mellett! PH "* Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. K£€}ERK£ZT£K!ü a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi ehevro és box bőrből készült czipök a legjobb és legdivatosabb kivitelben, ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást.
