Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-12 / 24. szám

Huszonharmadik évfolyam. 24-ik szám. Szatmár, 1906. junius 12. SZATMÁR ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN.--------AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:---------­Eg ész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Pel évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza óik sz. alatt = TELEFOIST-SZÁM : 73­A Szerkesztő lakása: Eöt vős-utcza 19-ik szám.--------HIRDETÉSEK---------­o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér.------- Hirdetések díjjal «Ifire fizetendők. -------­Felső kereskedelmi iskolát Szatmárnak. R. Gyorsan felvirágzó városunk culturális törekvéseiben, sokat ígérő, üdvös mozgalom látott napvilágot. A két évvel ezelőtt alakult Keres­kedelmi és Gazdasági Csarnok kebelé­ben egy felsőbb kereskedelmi iskola terve a komoly megvalósulás felé ér­lelődött és olyan stádiumba jutott, hogy az üdvös eszme remélhetőleg a legkö­zelebbi jövőben már testet is ölt. Társadalmunk minden rétege bi­zonyára tudatában van annak, hogy milyen nagyfontosságu e tanintézet meg­teremtése olyan városban, mint Szat­már, mely kedvező geográfiái fekvésé­nél, fejlődött kereskedelménél, culturális intézményeinél fogva hivatva van, hogy egy nagy kiterjedésű vidék irányadó gócpontjává emelkedjék, azonban még­sem lesz fölösleges e tárgy alaposabb megvilágítása céljából egyet-mást el­mondanunk. ; Az ifjú nemzedék továbbképzése és gyakorlati pályára való elméleti elő­készítése ifjaink nagy tömegét az elemi iskolák elvégzése után a gymnaziumba, mint egyedül rendelkezésreál ló tovább­képző iskolába, szorította. Előzetes szándék, avagy nemesebb ambíció nélkül terelődnek a különböző társadalmi osztályokból kikerült növen­dékek az úgynevezett tudományos pá­TÁRCZA.- «-•*<£—q(P—ei ■ >­lljabb úti jegyzetek. Irta: T a n 6 d y Endre. Maczkó ur és én kétségkívül kemény utasok vagyunk. Búcsút, véve kedveli re- tyezáti híveinktől, nekiindulunk a nagy­világnak tapasztalatok szerzése céljából, s aztán mindig csak visszatérünk a Retye- záthoz; vadbokros, borókás lejtőihez és a mézhez, mii mezőink virágának kelyhe kínál. HiábaI Mégis csak ez az igazit Nem tudom, hogy Maczkó urat nem tartották-e otthon kiterjedt jószágainak gondjai; de azt tudom, hogy én újabban ismét gazdagabb lettem néhány ezer kilo­méterrel. Ide jegyzem tapasztalataimat, örökségül késő utódaimnak, a kiknek előre kérem az elnézését, hogy egész hagyaté­kom helybeli és úti megfigyelésekből fog állani. Hasznát vehetik majd, ha okosan élnek vele, és nem lehet tudni, hogy az ötven év múlva keletkezendő ötvenedik szatmári pénzintézet nem fogja-e bevezetni azt az üzletágat, a mely utazási tapaszta­latokra kínál olcsó kölcsönöket? Használati utasitáskép pedig mindé* nik örökrészhez azt a tanácsot hagyom, hogy legyenek éptestü, gyönge elméjű, vidám, gondtalan fiuk, és vegyék el fele­ségül az én kortársaim unokáit, mert lyák felé, melyekhez a nyolc gymnázi- umi osztály elvégzése kívántatik és csak a gyöngébb tehetségüek, a kevésbbé értékes anyag válik ki, hogy magát a kereskedelmi pályának vagy más hasonló jellegű hivatásnak szentelje, mig a ta­nulók túlnyomó többsége, a minőségi­leg értékesebb anyag, más megfelelő tanintézetek hiányában akarva nem akarva kénytelen tanulmányait mind a nyolc osztályon keresztül folytatni. Mi aztán következménye egyrészről a gym- náziumi tanulmányok korai félbeszakí­tásának, másrészről a tanulmányok mind a nyolc osztályon keresztül való kény­szerült folytatásának? Az első esetben fogyatékosán kiművelt, csak félig kikép­zett, fejletlen intelligenciájú növendékek kerülnek ki a gyakorlati életbe, kik leg­inkább a kereskedelmi hivatásra mint legkönnyebben elérhető pályára vetik magukat és a tiszteletreméltó kivételek­től eltekintve, olyan kereskedelmi osz­tályt érlelnek, mely egész kereskedelmi életünket erkölcsileg és anyagilag alá­ássa és a jogosultság látszatát adja an­nak az előítéletnek, melyet a többi tár­sadalmi rétegek a kereskedői hivatás iránt táplálnak. Máskép áll a dolog a gymnaziumi nyolc osztályt végzett abituriens ifjak nagy tömegével. E fiatalembereknek csak minimális töredéke gondolt már előzetesen a tudományos pályára, nagy contigense ellenben úgy hagyja el a nyolc osztályú tanintézetet, mint a vég­szóknak ügyesebb nagyapjuk lesz, mint nekik. A következő részleteket egy fiskális utódomnak hagyom, mert ez olyan kevés, hogy ebből csak az élhet meg, a ki sem­miből nagy dolgot tud csinálni. Már pe­dig e tekintetben csak az ügyvéd lép a jó Isten nyomdokaiba. A helyes sorrend kedvéért azon kez­dem, a mi nem történt; s azután folytatom azzal, a mi történt. Becsben úgy állott a beosztásom, hogy egy délutánra átmegyek Metz bácsi­hoz Kremsbé, s onnan folytatom az utat. Méltóztatnak emlékezni Metz bácsira ? A ki harminc évig tanította Szatmári és vidékét a rajzoló mértanra magyar nyel­ven. Szatmár és vidéke nem tanulta meg a rajzoló mértant, az öreg ur meg bosszú­ból nem tanult meg magyarul — soha. Az öreg úrhoz kedves' emlékek fűz­nek. Mikor már ö Kremsben volt, és él­vezte az osztrák kényelmet és a magyar nyugdijat, nála voltam egy nyáron német szón. Kellemetlen kamasz voltam, és sok bajt okoztam az öregnek. Csaknem minden héten beleestem a Dunába. Az öreg lel­kendezve szaladt utánam és mikor ürge módon felöltözve hazaérkeztem, a jó Metz néni „Schweinerei“ — üdvkiáltásokkal fogadott, a mi németül nagyon csúnyát jelent. Óraszámra eljátszottam a, Duna partján, és elheverésztem a zöld füves, ár­nyékos dunamenti lankás kertekben, a hova felhallattszott a viz mozgása. Itt mondtam először Gretchen v. Ellingernek, télén tengerre cél nélkül induló hajó, anélkül, hogy a jövőre nézve határo­zott hajlamuk, céltudatos tervük volna. A magasabb kereskedelmi taninté­zetbe való belépéstől elég tévesen az előrehaladott kor riasztja vissza ez ifja­kat, mig másrészről az érettségi bizo­nyítvány vágyat kelt bennük a most már elérhető egyetemi tanulmányokra. A kereskedelmi pályára tehát a gyöngébb tehetségű, csekélyebb értékű elemek lépnek, mig, a megfelelő szak­iskolák hiányában, a diplomás pályára való tódulás, már ezidőszerint is olyan mérveket öltött, olyan túltermelést ér­lelt, hogy ennek destructiv hatása a mindinkább előtörő proletáriátusban tár­sadalmi életünk nyugalmát fenyegeti. Az ismertetett kedvezőtlen viszo­nyok között kettős örömmel kell üdvö­zölnünk a Szatmáron létesítendő keres­kedelmi iskolát, mert ezáltal előttünk áll a lehetőség, hogy gyermekeink olyan pályának szentelhessék magukat, mely a megfelelő intellectuális alapon felé­pülve, semmiben sem áll más diplo­mához kötött kenyérkereseti pálya mö­gött és a mind intenzivebben kereske­delmi és ipari állammá kialakuló uj Magyarországon a • legmesszebbmenő megélhétési biztosítékot nyújtja. Alig terjedt el a felső kereskedelmi iskola felállításának hire, máris általá­nos megelégedés és helyeslés hangzik társadalmunk minden rétegéből és az egy nyugalmazott nemes katona illetve katonai nemes szép, moletl süldőlányának németül, hogy „szeretlek“, — itt hallga­tott ő erre válaszképen először németül. Zümögtek a bogarak, sütött a nap, és ő olyan szépen nézett a szemembe, olyan nedvesen, melegen, mint a mikor süt a nap és esik az eső egyszerre! Ez volt az első német kéz, a melyet nekem nem kellett nagyon kérni, és a melyet másnak kellett megkérni. Milyen boldog lehet most Gretchen egy osztrák postatiszt vagy népszónok ol­dalán ! Nem tudom, hogy kihez ment férj­hez, Olyan jó kis leány volt, hogy más ismerőseim módjára nem küldött eljegy­zési kártyát megpukkantásom végett. Ide szerettem volna most menni és gyermek lenni újra I Milyen szép volt és milyen régen volt; és milyen csúnya dol­gok következtek reá! Elmentem Bécsből St. Pollenig, az elágazó állomásig, s ott át akartam szállani a kremsi szárnyvonalra. Mondják, hogy nem lehet, mert az eső elmosta a pályát, egy napig nincs közlekedés. Csakugyan zuhogott az eső, ködös, felhős sötét világ borult Ausztriára. Nyil­ván a koálició egetverő, hatalmas haragja. Nem lehétett hát Kremsbe menni, és visszaérézni a- mi ezelőtt tiz évvel volt, mert el volt mosva a pálya visszafelé. . Sohasem lehet visszamenni az emlé­kek színhelyére, mert a pálya mindig el van mosva visszafelé. Zivatarok szaggatják fel; ködös fel- 1 hők sötétje borul reá, az eső, az évek az óhaj: »Vajha az üdvös eszme mi­hamarabb meg is valósulna.“ Máskülönben is eminens jelentő­ségű ez az ügy városunkra nézve, ép- úgy az összes lakosság megélhetési vi­szonyai, mint culturális haladásunk te­kintetében, valamint abból a szempont-- ból, is, mely városunkat itt az észak­keleten ilyen tanintézet székhelyévé praedestináija és melynek folytán a vá­ros vonzóereje mind tágabb területre, az egész északkeleti országrészre fog kihatni. Egy szaktanácskozás, mely ebben az ügyben hivatott egybe, a legnagyobb lelkesedéssel karolta fel a kereskedelmi iskola létesítésének ügyét. A kassai ke­reskedelmi iskola igazgatójának, Lévai miniszteri tanácsos urnák instruktiv vé­leményadása a Szatmáron felállítandó felsőbb kereskedelmi iskola kérdését elodázhatatlan, elsőrangú fontosságú helyi és kulturális ügynek tüntetni fel. Elismeréssel kell szólnunk Bodnár György kir. tanfelügyelőről, ki szives készséggel, önzetlenül csatlakozott a mozgalomhoz és az ankéten résztvevők­nek minden szükséges felvilágosítást megadva, gazdag szakismerettel, meg­győző szavakkal mutatott rá azon mó­dokra és utakra, melyek az eszme mi­nél gyorsabb és egyszerűbb megvaló­sításához vezetnek. Nemkevésbbé szives készséggel állott e közérdekű ügy szolgálatába vá­rosunk országgyűlési képviselője dr. hosszú esőzése áztatja ki — és csak előre lehet menni a pályán, a melynek sineí egy pár száz méteren túl összefutnak szemünk előtt, és csak mikor odaérünk, akkor lát-' juk, hogy ez is csak olyan szempár —• akarom mondani sínpár, mint a milyene­ket eddig láttunk. Ha útban tanácstalanul állok, rögtön étkezem, mert a nyugodalmas étkezés han­gulata a legjobb tanácsadó. Megozsonáltam és szivarra gyújtot­tam. Közben elállott az eső / a koálició megint engedett egy kicsit, pedig csak én ettem. Hátha még ő ehetett volna, mennyit engedett volna akkor? St. Pölten ugyanazt a szerepet játsza Ausztria történetében, mint Szatmár Ma­gyarország históriájában. P. o. van húsz egy néhány ezer lakosa, a kik sétálnak. Este kilenc óráig kellett ott maradnom, hogy felülhessek a Bécs—Zürich—Párisi ex- pr ess vonatra. Elkezdtem sétálni. Láttam egy kapi­tányt, aztán láttam még egy kapitányt, a ki nagyon hasonlított az előbbihez; aztán egy harmadikat, a ki rendkívül hasonlí­tott az előbbi kettőhöz. Milyen furcsa, gondoltam, hogy a st. pölteni vitéz kapi­tányok igy hasonlitanak egymáshoz. Ké­sőbb észrevettem, hogy mindig ugyanazt a kapitányt láttam. Tehát St. Pöltenben csak egy száza­dos lehet. Nagy beteg volt a többi, mert nem sétált. Soha ennyi buzgó sétálót nem láttam. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMESEID TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. . .. Kérjünk határozottan .. .. Ferenoz József keserüvizetl!! Li* B atikj öcs öt, máj- zos tisz­Bll éri kor. i in 20111 ' ib. 2 kor. ■ alkutré- 71012. u 1 lyileg p-1 ; és kére-1 ■le eszéki) ögadni. tárAbanI 6—10 J Rajzinger f írváth Jó-1 Lőwingerl i i2. sz -ban iái m

Next

/
Thumbnails
Contents