Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-05 / 23. szám
SZATKÁB ÉS VIDÉKÉ, tunknak a menhelyek fenntartása címén fokozottabb anyagi segélyezését, hogy az igy felszabaduló erőnket más téren, hol oly sok volna a tenni való s oly szép feladatot lehetne igen szép eredménynyel végeznünk, érvényesithessük. Az 1905. évben egyszáznyolc (108) gyermekmenhelyünk volt működésben, melynek fenntartási költségeihez 9830 koronával járultunk hozzá. Látogatta az általunk fenntartott menhelyeket 9212 gyermek és pedig: 1621 rk., 2715 gk., 4i8o ev. ref., 26 ág,' ev. és 670 izr. vallásu; ezek közül 6815 magyar, 317 német és 2080 román anyanyelvű volt. A menhelyek működését a kir. tanfelügyelőség és a helyi felügyeletet teljesítő felügyelő bizottságok kisérik éber figyelemmel, az előfordult kifogásokat nyomban tudomásunkra hozták, melyeknek megszüntetése érdekében a szükséges lépések megtétettek. Hogy a nem magyar ajkú lakosságnak az iskolában elsajátított magyar beszéd további begyakorlására alkalmat adjunk, ifjúsági egyesületek, felnőttek részére esti tanfolyamok szervezését vettük fel programmunkba. A nemzetiségi helyeken működő állami iskolák iQusági egyesületeinek első szervezésénél segélyt és megfelelő könyvtárt adtunk rendelkezésre. Az esti tanfolyamot vezető tanítókat pedig —I kiknek vezetése mellett nem egy meglett korú ember sajátította el a magyarnyelvet s igaz hálával emlékszik meg társulatunkról, mely arra neki módot nyújtott — tiszteletdijakban részesítettük. Ily módon iparkodtunk meglevő anyagi erőnkhöz képest célunknak megfelelni. Gondunk volt reá, hogy alaptőkénket, mely értékpapírokba van fektetve, 2000 koronás magyar jelzálog kölcsön kötvény beszerzésével 13000 koronára emeljük. Hálával adózunk vármegyénk közönségének az egy százalékos közművelődési pótadóból juttatott 14690 koronáért, a vallás és közoktatásügyi miniszter urnák 1000 koronás segélyéért és a szatmárme- gyei pénzintézeteknek adományaiért, me-B lyekkel ez évi munkálkodásunk lehetővé volt téve. Társulatunk számadásai 24081 korona 81 fill, bevétellel, 21595 korona 73 fillér kiadással és 2486 kor. 08 fill, pénz- maradvánnyal és 13000 kor. értékpapír vagyonnal számtételig megvizsgálva, rendben találtattak. Midőn jelentésem tudomás vételét kérem, kiváló tisztelettel maradtam Szatmár-Németi, 1906. május hó 23.1 Az igazgató választmány nevében Bilit Károly aligazgató. Apróságok. — De, kérem, nekem a ruhára szükségem van. — Sajnálom, de csak a hónap közepe táján csinálhatom meg. — Miért nem rögtön nz ünnep után ? — Mert sátoros ünnepek után én egy hétig rendesen beteg vagyok. — Remélem, az ünnepek alatt csinálsz egy kis kirándulást a hegyre is. — Nein igen hiszem, mert annyi lesz a munka idehazu, hogy aligha fog reá sor kerülni. A gomba módra alakuló pénzintézetekről folyik a beszéd, a az általános nézet az, hogy a hitelviszonyok tekintetében ezektől az alakulásoktól semmi üdvös dolog nem várható. — Ha igy haladunk — mondja valaki — maholnap oda jutunk, hogy ujjal mutatnak az olyun emberre, a ki egyik intézetben sem igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag. Közgyűlés után találkozom az én megyei ismerősömmel, a kivel a demokráciáról szoktam eszmét cserélni, s u ki azt állította, hogy a megye felfogása most már demokratikus. Mondom neki, hogy ennek dacára mégse Mangu Béla lett a főjegyző. — Hja, kérem — feleli ő — azért nekem igazságom van. Az egész megye elismeri, hogy Mangu Béla egy derék, kép zett ember, de ebből még nem következik, hogy a mi fiaink háttérbe szoruljanak. Hanem azért igazságosnak kell lenni, mert tényleg van magva annak, a mit az én megyei ismerősöm moud. Hogy Mangu Béla a főjegyzői állásra a mi fiunk 228 szavazatával szemben 150 szavazatot kapott, ez már oly óriási haladás a demokratikus irányban, a miből egy szebb jövő látszik kibontakozni, a mikor a mi fiainknak is meg kell ragadni a munkát és a tanulást, hacsak háttérbe szorulni nem akarnak. Végre egy őszinte emberre is akadtam. Arról beszéltünk, bogy nem járja az az üldözés, a mit a tisztviselők ellen folytatnak, mikor tudnivaló, hogy a mint nem oly óriási nagy a hazafiui érdeme azoknak, a kik ellentálltak, ép úgy nem oly óriási a bűne azoknuk, a kik mindvégig ellentállók nem voltak. — Hét az igaz — mondja erre egy megyei ember — de mit csináljunk, mikor sokkal kevesebb a fóka, mint az eszkimó. Demeter. I HÍREINK. — Lapunk t. olvasóinak és munkatársainak boldog ünneplést kívánunk! — Lapunk jelen száma a közbeeső ünnep miatt két nappal előbb és egy fél iv melléklettel jelenik meg. — A Szóchenyi-társulat szerdán d. e. II órákor tartotta évi rendes közgyűlését kis számú érdeklődők jelenlétével. Miután sem elnök, sem alelnök nem volt, a megjelentek B i k y Károly ev. ref. lelkészt kérték fel az elnöklésre, a ki aztán a közgyűlést megnyitotta és vezette. Faragó Ignác kir. tanfelügyelőségi tollnok, ki mint jegyző a tárgyakat előadta, felolvasta az igazgató választmány 1905. évi működéséről szóló igazgatói jelentést, mit a közgyűlés tudomásul vett. Elfogadta közgyűlés szám- vizsgáló bizottság jelentése alapján a múlt évi számadást, s az 1904. évi zárszámudás- ról a közigazgatási bizottság jelentését tudomásul vevén, a felmentvényt megadtu. Elfogadta az 1906. évre beterjesztett költség- előirányzatot, mely szerint ezen év kiadása 21280 K-ban vétetett fel, s egyben elhatározta, hogy a kormányhoz kérvényt ad be megfelelő államsegély iráut. Más tárgy nem lévén, eluök a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. H a n t z Jenő és dr. F e j e s István tagokat felkérte s fél 12 órakor a közgyűlést berekesztette. — Iskola-látogatás. Dr. Lévay Károly kassai kereskedelmi- és polgári iskolai igazgató, miniszteri biztos szombaton városunkban járt és meglátogatta a kereskedő tanonc-iskolát. A miniszteri biztos az iskolában tapasztalt fegyelmezettség, szakszerű vezetés és sikeres oktatás fölött nagy elismerésének adott kifejezést u tanárkar előtt. Különösen a számvitel és könyvvezetés terén — amit Thuruer Albert tanít — elért eredmények nyerték meg a miniszteri biztos tetszését. — Személyi hir. Lode Ferenc budapesti ipari főfelügyelő csütörtökön városunkban időzött. Ez alkalommal megvizsgálta az iparfelügyelőséget és a petroleum finomító gyárat. Az iparfelügyelőségnél mindent legnagyobb rendben találván, Uray Jenő felügyelőnek teljes megelégedését fejezte ki. — Ki lesz a szatmári püspök ? A szatmári püspöki szék betöltésének megoldatlan kérdése állandóan foglalkoztatja már nem csuk Szatmár, hanem az egész ország közvéleményét. Néhány nap óta végre olyan ember neve került előtérbe, a kinek szatmári püspökké történő kinevezését nemcsak megnyugváséul, de őszinte örömmel s lelkesedéssel veszi tudomásul úgy az egész papság, mint a város közönsége. Ez pedig nem más, mint H e li e 1 e i n Károly kanonok, kit személyes érdemei s kiváló tehetsége és képességei valósággal praedestinálnuk a püspöki székbe. Mint halljuk, a kinevezés egykét hét alatt megtörténik. — A fővárosi lapok újabban Pádéi1 Rezső soproni kanonok, volt országgyűlési képviselő nevét emlegetik, mint olyant, aki a szatmári püspöki székre első sorban vun kandidálva. — A vármegyei közgyűlés. Május 29-én' tartották Nagykárolyban Dr. Fa- 1 us e I Árpád főispán elnöklete ulatt Sznt- márinegye közgyűlését. A közgyűlés egyhangú felkiáltással megválasztotta I í 0 s vay Aladárt alispánnak. A főjegyzői állásra két pályázó volt. Péchy István s Mangu Béla. Beadatott 378 szavazat, melyből Péchy István 228-at, Mangu Béla 150-et kapott. így/ 78 szótöbbséggel Péchy István választatott meg főjegyzőnek. Az erdődi főszolgabirói állásra Eötvös Róbertét, a szinérváraljai főszolgabirói állásra pedig Péchy Lászlót' választották meg nagyszótöbbséggel. I. oszt. szolgabirák lettek: Galgóczy Árpád és Jeszenszky Béla. II. oszt. szolgabirák lettek; Domuhidy Pál és gróf Teleky Jenő. A választások után a közgyűlés tagjai a tornacsarnok elé vonultak, hol leleplezték az 1905 december 28-át megörökítő emléktáblát. Az emléktábla szövege: „Szatinárvármegye közönsége ebben a helyiségben tartotta meg közgyűlését 1905 december 28-án, amikor az önkény fegyveres hatalma saját székhazából kizárta.“ A közgyűlés azután Schönpflug Rikkárd főügyész, Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök, Bornemissza Géza h. árvaszéki elnök, Illyés Olivér, Gáspár Pál, Rába László árvaszéki ülnökök, Gönyey István, Böszörményi Endre főszolga bírák, Szombaty Ödön és Izi le Vilmos szolgabirák ellen elrendelte a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot. Ilosvay Endre főszolgabírót és Nagy Sándor I-ső aljegyzőt nyugdíjazták. — A kereskedelmi akadémia felállítása ügyében ma délután 5 és fél órakor a kereskedelmi csarnok helyiségeiben értekezlet. lesz. Reiter Jakab, a csarnok buzgó alolnöke kezdeményezésére indult meg ez a mozgalom s La a biztató előjelek nem tévesek, úgy ezúttal sikerülni is fog. A inai értekezletre Reiter Jakab meghívta dr. Kelemen Samu orsz. képviselőt, Bodnár György tanfelügyelőt, dr. Fodor Gyula gymn. tanárt, Thurner Albert keresk. isk. szaktanítót, Teitelbam Herman bankigazgatót és Jékei Károly írót, akinek kezdeményezésére indult ‘meg először 1900-ban egy kereskedelmi iskola iránti mozgalom. Akkor egy bizottság is kiküldetett, de a polgári iskola tervbe vett felállítása miatt abbamaradt minden további munkálkodás. Hisszük,’ezúttal több sikere lesz. — Zenevizsgálatok. Az irgalmas nénék tan- és nevelő intézetében folyó évi junius 2-án és 4 én délután 4 órakor lesznek a zenevizsgálatok. Az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja az intézet elöljárósága. Folytatás a mellékleten. szobrásznak nincs jogában és nem szabad egyéb mint lerajzolni az embert úgy a milyen volt. De ez egyrészt nem művészet és más oldalról micsoda eredmény fog előállani ? Gondolják csak el pl. Mommsent libegő fehér hajával, óriási kalapjával, kurta kifoszlott nadrágjával amint egy halom könyvet visz a hóna alatt. Nem nevetnének egy ilyen szobor előtt? És mégis ezt akarják. És hogy én most mást csináltam, ellene vannak. Utamban van egész Berlin, az egész közvélemény. Hirtelen elhallgatott. Talán megbánta, hogy ilyen bizalmas volt hozzánk és haza készülődött. Mi felajánlottuk csolnakunkat, amelyet ő elfogadott. Beszállottunk. A hajó sebesen siklott előre. Este lett. A nap már elbújt és csak itt-ott játszott egy-egy sugara még, erőtlenül, alig hogy pirosra fodrozva a hullámokat. Egész messziről valami várkastély körvonalai látszanak. És mindenfele valami halálos nyugalom kint a természetben és bent a szivekben is talán. Langy szellő fuj, magával hozva az erdő mámoritó, májusi illatát. A csillagos ég leragyog ránk és a gondolat felszáll hozzájuk valami tunya, kényes álmodozással... Mintha közel és távolban aludna minden ebben az álmosjtó csendességben. Csak a szobrász szeme ragyog valami dacos lázassággal. Két keze ökölbe szorul erős, goromba szorítással, mintha megakarná fojtani a szellemet, a mely ellene feltámadott... A point. Irta: Vándor Nelli. I. A szerkesztő ur felütötte a fejét az íróasztalnál s rábámult a szerény idegenre, a ki háromszori kopogtatás után bebátorkodott. Valószínűleg egy magas röptű vezércikk egy kacskaringós körmondatán törte fejét, mert fölényének tudatában mordult a bebátorkodó szerény idegenre. — No I . .. Ki az ? Mi tetszik ?! ... — Kérem szerkesztő ur, azt méltóz- tatott mondani. . . A szerkesztő ur, a mint jobban szem- ügyre vette a fiatal embert csakugyan emlékezett, hogy már látta ezt az arcot. Igen. Tegnap előtt. Arca átváltozott s mondhatnám költőiesen; szelíd mosoly játszadozott vele pajkos játékot... s barátságosan nyujtá kezét az idegen felé. — Ön az? Barak ur? örvendek. — Bocsánat, nem Barak, hanem Ka- rak, „K“-val. — Igen, igen Barak ur, emlékszem, ön az, a ki behozta tegnap előtt legújabb elbeszélését. — Igen ... jól mondja szerkesztő ur... És ha szabad . .. — Elolvastam. Azt akarja, nemde, kérdezni, hogy mi a véleményem ? Önnek kivételt teszek, önnek megtetszett fiatalember bátor be- és illetőleg fellépése, de sajnálom most még nem üti meg elbeszélése a közölhetés mértékét. De excelzior! A jámbor ismeretlen Karak Károly ur erre nem lévén elkészülve, erősen el- sáppadt: „reménye tehát rombadőlt.“ A szerkesztő ur látván Karak ur színváltozását, megsajnálta. Körülbelül eszébe jutott, hogy neki is mennyi álmatlan éjszakájába került, mig nyomtatásban láthatta nevét. — No fiatal ember, nem kell elérzé- kenyedni, hisz nem oly rossz az, csak a mi mértékünket nem üti meg. Tudja, a közönség nagyon válogatós I Az ilyen címűt el sem olvassa! Most cim kell! Sensa- tió! Tanuljon fiatal ember s máskor ne adjon elbeszélésének ilyen címet: „Miczike és Birike.“ Vallja be, fiatal ember, oivasott-e el valaha ilyen cimü tárcát? Nos, ugye, hogy nem? Lássa, lássa, fiatal ember! A szerkesztő ur ezen oktató beszéde közben fölhányta Íróasztalát. Végre megtalálta a Karak ur kéziratát. Kibontotta, s kezdte olvasni: — „A ragyogó nap kibontakozott a rózsás ujju hajnal éji lepléből s csillagkerekein robogott a nyílt égbolton tova.“ Lássa fiatal ember ez egy kicsit émelygős. Ha ily frázisokat használna kedves fiatal ember, egy nő meghódítására, feltéve, hogy az a nő kissé jóizlésü, bizonyosan „elrobogna a nyílt szobaajtón tova“ messze az ön bűv körétől. Lehet egy gondolatot máskép is kifejezni. Nem ? 1 Ráhagyta. Jóllehet, nem igen figyelt a szerkesztő beszédére, sokkal jobban el volt foglalva saját gondolataival. Rövid csend következett. A szerkesztő ur lapozgatott „Miczike és Biriké“-ben s tovább folytatta beszédét. — A mese is érdektelen. Birike fogad Miczikével, hogy Miczike előbb lesz „kis mama“ s csakugyan a fogadást megnyeri, mert Tolnay Aladárral hamarább esküszik meg, mint Birike Nemes Kamillái. Pont. Itt megáll. Hát hol itt a point?! — A point?! — Igen a point! Tudhatja fiatal ember, hogy point nélkül még a kalabriasz partit sem nyeri meg az ember. Siessen fiatal ember, találja meg s ha megtalálta, beszélhetünk. Most odaadom kéziratát! Karak Károly ur sarkon fordult s nehéz, vérző szívvel távozott a közvélemény kohójából s csaknem beleütközött a szedőgyerekbe, a ki épen akkor dugta be az ajtón bozontos fejét. — Itt van a kézirat 1 Pakolj I . . . hallatszott a szerkesztő ur gyöngéd hangja... S a redakció csöndes lett, mint siri koporsó, mintegy példázva szegény Karak kétségbeesett néma szerelmét, mely egy rövid félóra alatt az enyészeté lett .. . ha- a point meg nem találja. jg Elmondhatjuk, hogy Karak Károly úr nehéz szívvel hagyta el a redactiót s elbolyongott az utcán a nélkül, hogy figyelt volna valamire s észre vette volna a sétáló közönséget. Fülébe zúgott: a point. — Mi lehet a pointje ennek a novelláknak ? — ezt szerette volna kitalálni. Természetesen adott volna bárkinek egy aranyat, ha helyette kitalálja, de nem akadt vállalkozó — az igaz, nem is közölte bánatát senkivel. A mint haza talált, bebotorkált saját otthonába, levetette magát a családi ouot mánra, a mely most már garcon lakását .díszítette. Emez ottomány igen-igen értékes művészi darabját képezte kosztadónéja anyja szalonjának ezelőtt 50 évvel s tehát becses családi ereklye jellegével birt — erre lepi henve gondolta Karak ur gondolatát helyes irányban vezethetni. Elgondolkozott. Ott állott előtte az ő arcképe diszes papirmaché keretben, az Eveliné — a szerkesztő leányáé. Ez bírta őt arra, elvigye a redactióba a Miczikét s Birikét, mert Eve a legkiválóbb kávé fajokból összeállított keverék.------------------Kapható -------------— "3^ JQ lvülöjllegességek üz letében.
