Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-22 / 21. szám
Wv'/fK TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —— AZ ELŐFIZETÉS ÄRA: -------Egész évre .... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. 1 SZERKESZTŐ ÉS «KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Mérvéi Jánes könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. alett. = TELBFON-SZÁM: 78A Szerkesztő lakása: Eőtvős-utcza 19-ik szám.--------HIRDETÉSEK---------e lep kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 30 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. —=»■ A magyar név. Huszonöt évvel ezelőtt egy kis csoportja I szép célért hevülőknek ösz- szefogott és a Központi N évin a g y a r o s i t ó T ársaság keretében szervezkedett munkára T e 1- k e s Simon elnöklete alatt. A névmagyarosítás múltja jóval megelőzi a most jubiláló társaságnak működését s századokra is visszanyu- lik. Már Mátyás király idejében van nyoma, a mikor szászok vetlek föl magyar neveket, hogy a magyar hazához való hűségüket kifejezzék. Azóta szórványosan idoről-időfe fölmerült a törekvés a magyar név után, több ezerekben a szabadságharc után, majd ájult buzgósággal a kiegyezés után következő időkben. Nem lehet vitatni, hogy a névmagyarosítás a magyar áliameszme kiépítésének egyik igen jelentékeny ténye? zője. Az egységes Magyarország gyönyörű házához, a mint a magyar ipar és kereskedelem és gazdaság az erős fundamentumot, a követ és téglát szállítja, úgy adja meg az erőteljes ékességet a magyar név. És az az egyszerű, átlátszó -idea rengeteg akadálylyal állt és áll még ma is. szemben. Élfogultság, kényelmi szempont, családi gőg dolgozik még ma is ellene. A kereskedelmi és ipari világ tulajdonosait, a kik tiszteletre méltó nevet vívtak ki és a kik idegen nevükkel széles nagy ismerős kört láncoltak magukhoz, még megtudjuk érteni, hogy névmagyarosításuk nehézségekbe ütközik, viszont a szellemi munkásoknál is elfogadható, ám • nem leküzdhető akadálya az a körülmény a névmagyarosításnak. Hihető, hogy most a mikor minden téren, minden vonalön uj szellő lengedez és a magyarfaj magyar alkotásairól van szó, sok apa számol a kérdés nagy horderejéről és fiainak nevét megmagyarositja. De, hogy ezt az ember könnyen, a hivatal labirintjének megjárása nélkül megtehesse, a törvényhozásnak is megkell változtatni az eddigi absurd állapotot, elkeli törülni a névmagyarosítás költségeit, mert még is csak furcsa, hogy azért fizessen valaki Magyarországban adót: mert magyar nevű akar lenni. Az öt hatosos magyar gunyoros jelzőnek élét kell venni. Magyar embert azért gúnyolni, mert magyar neve lesz, a lehető legcsuttyább mulatság a mini méltán kacaghat az idegen. Hogy lehet ott a magyar faj kölcsönös fajsze- retetéről beszélni: a hol az embereket azért gúnyolják: mert a neve magyar. Kicsinyes gondolkodás, ostoba gőg és nagy lelki szegénység kell ahhoz, ha valaki a névmagyarosítást is kigunyolja. Ezt kigunyolni nem lehet és a ki kigunyolja az a legnagyobb ellensége annak a mi magyar. Sok embert ez az elfogult ostoba gőg tartott vissza eddig a névmagyarosítástól, sok embert pedig a kényelmi szempont. A kik Telkes Simon most megjelent füzetét elolvassák s ha elmélyednek azokban a sorokban, mely a magyar név jelentőségét, oly megdönthetetlen, oly ékes szavakban és igazsággal magyarázza, lehetetlen, hogy ne induljon meg utána a névmagyarosítás mozgalma. Igaz, hogy a megszokás és a családi tradíció mindég egyik lényeges akadályát képezi a mozgalomnak, de elvégre a magasabb cél érdekében, a jövő kialakulásaival s unokáink s nevünk és magyarfajunk terjedésével szemben, a magyar név imponáló erejével is számolnunk kell. Ez. olyan gondolat, mely megérdemli a mozgalom felkarolását. S ha ezzel számolunk, akkor nincs az az .. érv, mely megdönthetné az ideális célt, mert ismételjük, hogy az eddigi ellenérvek ha nem is mindany- nyian, de végeredményben azt igazolják : hogy a ki a magyar név nimbuszát nem tiszteli, az vagy ellensége •annak, a mi magyar, vagy nincs tisztában azzal a céllal, a melyet e törekvés szolgál. És mind a két ok nagy hiba ott, a hol kulturális fejlődést hangoztatnak és ezzel a körülménynyel nem számoltak. B. Elégedetlen emberek. Tavaszok jönnek, tavaszok mennek. Évről-évre csak a Természet ujhodik meg, csak a lómbf ikadó fákon hasad ki a bimbó, csak az illatos szabadban van valami fön- séges harmónia. Az ideális emberek lelkében újra elevenné lesz a rajongó szeretet, csak a melankolikus halandót tarija Örökös egyhangúságban a panaszkodás. Régen nem volt olyan szomorú a lavasz, mint az idei. Az emberek lelkén ott zsibbaszt a reménytelenség. Curtiust várja mindenki, a ki az emberek reménységét összeforrassza. Mint valami fojtó levegő, ott ül szivünkön a bizonytalanság, csak a Természet élete indul pezsgő mozgásba, az emberek lassankint elernyed- nek a várakozásban és a kenyérkeresö egzisztenciák romlásán szinte elvesztjük életkedvünket. Szomorú jelek ezek. Az ember életében a remény az a lelki kincs: mely jövőt célozza. A remény az, mely annyiak családi éleiét szabályozza, pallérozza és 'csiszolja.' A remény az: mély “ önbizalmat önt a munkás ember leikébe és hitet vés a szomorú napokban is. Ma napság mindenki egy-egy temetőnek nézi az életet. Mintha Saphir mondása volna felirva az emberek lelkében, a ki azt mondta: „Az ember egész élete temetés: 12-ik életévével eltemeti viruló, mosolygó gyermekkorát, 18-ik évével rózsás ifjúságát, T ÁH CZ A. Emlékbeszéd. a Deák Kálmán »írja fölött, 1906. május 20-án. „Virágok illata Tölti be a léget Most. is oly szép a természet, - Hejb, de más az élet!“ Egyik szép versedben a tavaszt kö- szöntéd fenti szép szavakkal jó Kálmán barátom I Beh kevesen tudják természet szépségét, pacsirta énekéi, mint te megbecsülni! Beh kevés afz ember, köztünk emberek közt; kik nemcsak magukkal, mással is törődnek! S lelkűk nemesebbjét meg'O'Ztják másokkal, árva-éhezővel, szegény* szenvedővel, kiknek az életből csak terhe jutott ki! Az élet derekán, java férfikorban búcsút. vettél tőlünk. De nem panaszkodunk ; a ki úgy élt, mint te, ki annyit dolgozott, ki oly sokat fáradt, kinek- szive-lelke hittel, reménységgel mindig színig telve; ki úgy tudott szerelni, tűrni, szenvedni, remélni': az sokáig élt és nem élt hiába I Munkásságod nem volt olyan, mint a másé. Nem azért fáradtál, hogy vagyonra tégy .szert 1 Elméd, verejtéked áldozatul hoztad a köz-oltárára. Pedig mily hálátlan a köz! s ezt te mind jól tudiad! Nem volt egyesület, mely a közt-szolgálta' — akár. kulturális vagy pedig humánus, — a mely, a mig éltél áldott jó szi - vedel, nagy munkaerődet nélkülözte volna. A kérlelhetetlen enyészet is ott ért, a mi kis körünkben a kereskedői ifjak munkájában! Akkpr is épitél, másoknak épitél, a kereskedőknek ; otthont, saját házat, lakályost, csodását; amilyet csak a te nemes lelked tudott ébren is álmodni! Mit a Halál keze akkoron elvégzett, megnyugodiunk bennö; hiszen csak a testet, a port, meg a hamut foglalta le tőlünk a zordon enyészet! Megdicsöült, nemes, tiszta lelked itt maradt közöltünk: munkálni, építeni városunk jövőjét. Oh mért is nem élsz most ? Látnád a szabadság hajnalhasadását! Mily örömed lenne! Újra megcsendülne fáradt lantod húrján a bizalom hangja: „Hol hajnalán egy újabb ezredévnek A nép Telkében nemes vágyak égnek: Ott a nemzetnek élni van joga ! És élni fog, és einem vész soha !“ Lelked látja a megújhodást s -tovább tekint, mint a mi szemünk, Nem állja útját semmi földi vég. Te látod már, mit mi csak sejthetünk ! Egy szebb, egy jobb jövőt, hol „Ember s ember közt nincs többé kiilönhség, A bon javából mind, mind részt vegyen : Polgár, független és szabad legyen 1 Lelked itt munkál, mint a Krisztusé! Barátidnak egy lelkes serege felfogta célját nemes életednek : könnyet törül a szenvedők arcáról, ruhát ad a szegény kicsiknek, vigaszt hint a bánatos keblekbe s igyekszik pótolni munkásságodat, ott hol te mégis alig pótolható űrt hagytál magad után. Úgy a hogy az. ür betöltve, neved áldva, nem feledve él közöltünk, a mig élünk. Csak a család, mely tied volt, hőn szeretett nőd s fiad érzi mindig a hiányt s kesergi múlásodat. Hiszen, a mit nekem Írtál lakodalmam idején, az volt a te világod is, mely valé s nfim kolteménv : De ha égy hú szít Viszontszerelme Lesz minden vágyad, Egész világod: S mi örömet Adhat az élet, Kis világodban Mind feltalálod 1“ A kis család még most is árva, bár elhagyva nincs is; hiányzani fogsz nékik mindörökre! De te élsz ott fenn a magasban s hitet, reményt, erőt küldesz nekik az élet küzdelmeihez „A te életednek nem lesz soha vége: Ha sirba szálltál is ........... Él ted fájáról a levelek széthullva Bár, — de mégis élni soká élni fognak, Idő és enyészet azokon nem fognak !“ Ünnepet szenteltünk áldott emlékednek ; erőt gyűjteni jöttünk örök küzdel- minknek. Nem lehangol e sir: megnyugtat, felemel; mert ki az életét igazságban, becsületességben, munkában, hazája s embertársai szeretetében futotta meg: az nem halhatott meg s ha meghalt is: él az! S mielőtt itt hagynék virágos siro dat a legszentebbért előtted tegyünk fogadalmat : „És nyíljék ajkunk buzgó, hő imára, Isten áldását esdve a hazára; És esküvést e sir felett tegyünk : „Babok többé már soha nem leszünk I“ Thurner Albert. A csókról. A régi Athénben az a férfi, aki elég vakmerő volt tisztességes nőtől csókot rabolni, halállal bűnhődött, valamint a régi Rómában a házasságtörést is, bármely fél követte is el, halállal büntették. A köztársaság hanyatlásával azonban a szigorú erkölcsök is aláhanyatlottak Rómában és a császárság idejében a római férfi már attól sem tartózkodott, hogy nyilvánosan csókolódzék — a más feleségével, mig a saját feleségét csak akkor csókolta meg, a midőn arról akart meggyőződni, hogy vájjon az asszony nem öntött-e túlsókat a konty alá, valamely drága borból, A ió. és 17. századot méltán tekinthetjük a csók fénykorának, mert soha sem csókolództak annyit, mint ebben a két században. Európában ekkor az volt a szokásos köszönési forma férfiak és nők között, mely szokás alól sem rang sem kor nem képezett kivételt. A csókolódzás tehát nem tartozott mindig az irigylésre méltó foglalkozások közé. Anglia szűzi királynéjáról, a törhet- len erélyű Erzsébetről feljegyezte a krónika, hogy á legfényesebb ünnepélyek és legfontosabb állami aktusok közepette sem vonta meg magától azt a gyönyörűséget, hogy kegyencét, a szép Leicester herceget — kit később lefejeztetett — több ízben meg ne csókolja. Fejedelmi kortársai és kortársnöi sem voltak sokkal tartózkodób | bak kegyeikkel. Roth Fulop karlsbadi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia r.. szálloda mellett ! ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. H£GEBfi£2f£K!n a tavasai és nyári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi chevro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.---------------------„Lelk ed sugarát, Szived szerelmét Hiába osztod íSzét a világba Sugarat felhő, Szivet csalódás Borit homályba, Sötétlő gyászba.
