Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-18 / 16. szám

<V?síl TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILA® MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ====' Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. == TELEFON-SZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK = e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. ■ ■ Hirdetések díjjal előre fizetendők. ■ ­_____________________________________________________________i Leán yok szülőihez. Helyi sajtónk élénk szellemű ifjú­sága jóizü tréfából ötletes hangú tár­calevelet íratott magának egy fiatal leánnyal. Ravasz módon elmondatnak ezzel a kisasszonnyal (aki talán urfi volt) sok gyönge dolgot, amit aztán a lap legközelebbi számában erősen lecáfol­nak. Okos feleleteket adnak a badar kérdésekre. A gondolat nem rossz, mert mu­lattató a felszíne, és akár him- akár nőnemű volt a fotográfus, jól kapta le a fiatal leány belső életvilágát. Pedig a dolognak mulatságos ré­szén felül sokkal nagyobb érdekessége is van. A fiatal újságírók ötlete köny- nyed kézzel mélyen belenyúl nőneve­lésünk kérdésébe, ez pedig minket öre­geket is nagyon érdekel. A tárcalevél Írója naivságában el­árulta, hogy nagyon felületes dolgok töltik el a lelkét szabad óráiban, mi­kor pedig a kelleténél jaj be sokkal több van* néki ilyen! A soraiból meg a sorai közt kiri a gondolkodva meg­figyelőnek az a bő tapasztalata, hogy nálunk az uj női nemzedék fejlődése veszélyesen ferde irányban halad. Ezért érdemes a kérdést a tárca­rovat fölé emelni, és nekünk, akiket a fiatal leányok komolyabb oldalról ér­dekelnek, mint az ifjakat, érdeme sze­rint hozzászólni a tárgyhoz. T ÁR CZ A. Szomolnok és környéke. (Folytatás.) Bármerre is induljunk, egy rövidke negyedóra alatt künt vagyunk a fenyves­ben. Mint ilyen közeli kiránduló helyet, a Hegyes-hegy kúp alakú alját mutatom be. Ez még füves, bokros, cserjés terület, de mögöttünk kacskaringózik azon ösvény, mely a fenyvesbe vezett, ott akarjuk töl­teni az egész napot! Egy puskalövésnyire feljebb kijutunk az úgynevezett kötélverö- helyre, a mely már tiszta fenyvesben hú­zódik végig. Képünkről meggyőződhetnek, hogy egyenes, mint a szoba padlója. Itt még a múlt század ötvenes éveiben a bá­nyák számára kötelet vertek s a kész kö­telet bekátrányozták. A kátrány helyen- kint még most is valóságos aszfalt bur­kolatot képez. Nagyon kedves kiránduló hely ez az elhagyatott kötélverő s nem egy délelőttöt vagy délutánt töltöttem itt el családostul! Szomolnok jelenkori bányá­szata is itt, e hegy tövében van. A követ­kező kép magát a bányatelepet mutatja. Képünkön legelőször is szembetűn­nek óriási magas lépcsőzetesen egymásfölé tornyosodó, a valóságban világos barna- szinü dombok, a bányahordások, rossz műszóval a hányák. A bányahordások né­ven bányászaink olyan dombokat értenek, Fiatal barátnőim, ha ugyan egyéb elfoglaltságuk mellett ráérnek vezércik- ceket elolvasni, vegyék tudomásul, hógy az újabb időben ő érettök óriás forra­dalom dúl az egész világ társadalmá­ban. Igen sok nagy szellem (még több apróbbtól kisérve) táborba szállt a nők egy újabb fajú boldogságáért. Hallot­ták-é Önök, kisasszonyok, a feminizmus szót? vagy ha hallották, megkérdez­ték a jelentőségét? Ugy-e bár nem! Pedig ez a neve annak a szent hábo­rúnak, amely azért foly, hogy önök­ből (meg ne ijedjenek) férfiakat csinál­janak. A jólelkü forradalmárok kisütötték, hogy a család őrangyala, az asszony, kétezer éven át tulajdonképen nem az volt, hanem rabszolgája az urának, akinek — ha rendes ember — egész életküzdelme annak van szentelve, hogy a rabszolgát kényelemben és boldog­ságban tartsa, minden gondtól, bajtól, fájdalomtól megóvja. Nos hát,: akár a feministáknak van igazuk, akár azoknak, akik a régi hit szerint azt vallják, hogy a családi tűz­hely a boldogság legnyugalmasabb la­kóhelye, egy bizonyos. ,Az, hogy a nő­nek érnie kell valamit. Ha nem ér semmit, vagy legalább eleget nem ér, rossz lesz a sorsa asszony- vagy férfi­ként egy a rá ht. Mivel pediglen kultúra nélkül csak a dudva szokott a maga erejéből jól kifejlődni, semmisem világosabb annál, hogy a leánynevelés ügyével igen ko­melyek a bányából kiháuyt, hasznavehe­tetlen, meddő kövekből képződtek. A szomoinoki bányahordások amfiteatraliku sün rendeződnek s néma tanúi áz ember több évszázados fáradhatatlan munkálko­dásának. Említettem már, hogy az őshaj- danban Szomolnokon ezüstöt, később kü­lönösen rezet bányásztak s Szomolnok évszázadokon keresztül, mint réztermö hely volt ösmeretes. Különös nevezetessége volt, hogy a bányából kifolyó' viz, nagyobb mennyiségű oldott rezet tartalmazott. E vizet cement-viznek nevezték s belőle a kir. bányakincstár idejében úgy nyerték ki a rezet, hogy hulladékvasat tettek be­léje, mire aztán a tiszta vörösréz a vasra rakódott, a vas pedig feloldódott, sárgára festette a vizet s azzal együtt Szomolnok- patakába folyt, melynek partjait több kilométernyire szintén sárgára festette. Képünk előterének közepétáján láthatják a magas, toronyszerű kéménynyel ellátott aknaházat, mögötte pedig a bányahordás oldalán egy zeg-zugosan lefutó épületet. Ebben az épületben folyt még egynéhány évvel ezelőtt favályukban a cement-viz s itt választották ki a rezet a vas segítségé­ve). A kincstári kezelés idejében átlago­san még 25 métermázsa rezet nyertek évente. Úgy tudom, hogy mainap a rész­vénytársaság a rezet villamosság segítségé­vel választja ki, de csekély eredménynyel, mert a cement-viz réz tartalma az utóbbi időben nagyon megcsappant. Szomolnok mint réztermelő hely vagy két-három év­molyan kell foglalkozni, mert külön- sen a leányaink sem asszonyok, sem érfiak nem lesznek. A helyes nevelésnek két fontos tényezője van. Az egyik a házi neve­lés, a másik az iskola. Lesz majd alkalmam valamikor az előbbiről egyet-mást elmondani. Tu­dom, hogy az a födolog. Azért nem lehet egy kis cikk keretébe belesío- ritani. A másodikról azonban legfőbb ideje nyilatkozni. Égető szükség, valahára ki­mondani nyilvánosan is, amiről a magán­érintkezésben olyan gyakran esik szó, hogy a leányoktatás városunkban szer­fölött gyenge lábon áll. Felsőbb leányintézeteink elavult rendszerek alapján űzött tanításukkal agyoncsigázzák a leányokat, ahelyett, hogy a szellemöket kifejlesztenék. Szi­gorú munkával kiveszik belőlük a vért, az idegerőt, életkedvet és mindazt a jót, amit tanítás nélkül a természet bennök kifejlesztene És e kincsek he­lyett megtöltik Őket talán — tudással? nem. Csak temérdek leckével, ami­ből az élet számára nem marad más, mint neurasthenia. A mi leányaink a sok tanulástól nem képesek valamit is megtanulni. Szinte kárhoztatom gyakran őket a bennök lakó szorgalomért, amivel az iskolában eléjök rakott szalmái a ki­merülésig csépelik. Viszont csendes örömmel dicsérem (magamban persze) egy okos leányismerősömet, aki azt állítja, hogy Ő többet tud a társainál, noha kevesebbet tanul. Azt nem is sejti, amit én biztosan tudok, hogy éppen azért, mert kevesebbet tanul. Én nem vagyok paedagogus; azért szakszerű véleményem nem lehet a ta­nítás rendszerének okvetetlenül létező hibáiról És, bárha nem szabad min­den dolgot a sikere szerint megítélni, de, az ég szerelméért, csak szabad számon kérnünk az iskoláinktól gene­rációk növekedése után az eredményt! Egy teljes századnegyed tapaszta­lata nyomán és jól megfontolva a horderejében súlyos Ítéletemet, merem kimondani, hogy felsőbb leányiskoláink egyáltalán nem felelnek meg a céljok- nak. És, mert ez a kritika igen kemény, (talán éppen azért, mert igazságos) al­kalmat vettem sokszor, a mások néze­tét is megtudni a dolog felől. Bizony egyezett az enyémmel. Általános a gon­dolkodók nézete afelől, hogy refor­málni kell a leányoktatást felsőbb is­koláinkban, vagy (ami még jobb volna) egy jó iskolát nyitni melléjök, mert ez­által a verseny folytán a létezők is kénytelenek volnának a jobbnak meg­felelően átalakulni. Aki érdeklődik az ilyesmik iránt és akinek alkalma volt, modern fel­sőbb intézetekbe járt nőkkel beszélni, bámulva vehette észre, milyen befolyása van a helyes tanításnak a nő képzésére. Nem a tudomány mennyisége tekinteté­ben, (üsse kő a sok tudományt a nő­ben !) hanem az értelem fejlettsége és tized óta elvesztette jelentőségét, de nagy fontosságú mint kéukovandot termelő bá­nya. A kénkovand, t. hallgatóim, egy igen keknény, súlyos, erősen fénylő, sárgaréz- szinü ásvány. Kén és vas vegyületéből .áll s maioap nélkülözhetetlen anyaga a vitriololaj továbbá a szóda, vasgálic és egyéb vegyi ' anyagok gyártásának. A termelt kénkovand javarészét külföldre szállítják. Rossz tulajdonsága, hogy a bá­nyában a levegő, viz hatására könynyen bomlik s ekkor olyan irtózatos hő fej­lődik ki, hogy a bányában egyes helye­ken nemcsak állandóan 50* C. meleg van, de a bánya elég sűrűn ki is gyullad. Meg­gyül a bánya ácsoláta, a kénkovand is s az aknából kitörő pokoli tűz méggyujtja még a felületen lévő épületekét is. A bányamunkások e szánalmas, beteges kül­sejű, sárga embefek 8 órai nehéz munkát végeznek e rettenetes körülmények között egyhuzamban. A kincstár idejében a kezdő bányász napi bére 40 fillér volt, a gya­korlott bányász legnagyobb napi bére 1 K 60 f. Negyven esztendei hűséges szol­gálat után 29 K 52 f nyi havi nyugdíjban részesült. De hagyjuk el a súlyos munká­nak e szinterét, sétáljunk a pompás or­szágúton a város felé s utunkba ejtjük Szomolnok egyetlen gyártelepét, a Wag- ner-féle fém és fényezett lemez-áru gyárat. Az épület külsejéről eltalálhatják t. hallgatóim, hogy ezen épület eredetileg magtár volt. A múlt század elején építette a bánvakincstár munkásai számára. d*> át­alakították s egynéhány év óta pléh áru­kat gyártanak benne. Megtekintésre méltó úgy a műhely, mint a gazdag raktár. Kap­hatunk itt mindenféle szebbnél-szebb kivi­telű pompás kézifestéssel ellátott tárgya­kat p. o. tálcákat, dézsákat, vedreket, kancsókat, gyönyörűen festett kályhaellen­zőket, gyertyatartókat, tortaformákat és száz meg száz egyéb hasznos holmit. Ter­mészetes tehát, hogy t. hallgatóim figyel­mébe ajánlom e gyárai, mert el ne felejt­sük, hogy pártoljuk a hazai ipart! De hagyjuk el a gyárat, sétáljunk a városon túl folytatódó, mindeu oldalról eürü feny­vessel szegélyezett országúton. Hogy milyen élvezet egy ilyen or­szágúton a séta, azt t. hallgatóim elkép­zelhetik. Épen verőfényes napunk van 1 Illatos, balzsamos a fenyvestől a levegő; fülünket is kellemesen érinti a fenyves aljában tovább siető patak hangos moraja. De a szemünk is talál élvezni, látni valót a hullámók csalfa játékán, hát még a pa­tak partját szegélyező, mosolygó nefelejts csoportokon s a bámulatos szép páfrány ligeteken, melyek bármely főúri parknak díszére válnának! Alig egy órai kellemes séta után kijutunk az országút mentén fekvő vámhoz. Valamikor vámot szedtek itten. A vámházban jelenleg egy erdőör lakik, aki egyszersmind korcsmáros is, a város pe­dig képünk hátterében látható, csinos für- döházat építette. Olcsó pénzen kitűnő fe­nyőfürdőt s az erdöőrnél igen jó ebédet _____, . t ____ “ - * • v ..Kérjünk határozottan,.».. AZ #EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTQS7ER. rerenoz jézaef keseraviset n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents