Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-28 / 13. szám

I SZATMÁB Í8 VIDÉKÉ. rengeteg sok ajándékot, virágot, ékszert stb. egészen kistafirozták tisztelői. És taps, tüntetés is volt bámulatra méltó ügyes­séggel rendezve. Csak természetes, hogy amikor a másik primadonna megjelent, a „tapéntatos lelkesedők“ gyöngéd pissze­géssel kedveskedtek neki. — Különben ez az előadás egy olyan drága, Cifra és impo­záns aranyozott képkeretet juttat eszünkbe, amelybe egy értéktelen mázolás van bele­illesztve. Ilyen volt az előadás. Minden esetre kivétel is volt: így Tisztái, aki nagyon ügyes és vidámitó alakítást muta­tott be, aztán meg, — és ez igen jellemző a valódi értékre nézve, — dacára a Kor- nai-estnek és Kornai-láznak, amely magas fokú láz már csaknem agóniát jelent, a sikkes angol szobalánynak, Révésznek ügyes énekszámaiért és táncaiért határozottan nagy sikere volt, mely többszöri ismétel­tetésekben is megnyilatkozott. Uj operettet adtak szombaton és va­sárnap este: a „Mulató istenek* *-et. Röviden szólva a darabhoz: többet vártunk tőle. A görög istenek már annyiszor lejöttek az Olimpusról egy-egy jó színházi est kedvé­ért, hogy most már szinte vártuk, mi uj­jat fognak „elkövetni“. Hanem bizony ujjat nem láttunk. A darab tartalma: semmi, zenéjéről legfeljebb más szóval kellene ugyanezt mondanunk. Az azonban el nem vitatható tény, hogy rengeteget kacag benne az ember s az egész nézőtér állandó hangos derültségben szenved. Hi szén elvégre nagyon sok szellemtelenségen el tud mulatni az ember, sőt az fokozato­san kacagtató : ha valami olyan irtóztatóan buta. Na hát ilyen van elég ebben az operettben s ha egyszer valaki elkacagja magát egy zsuffolt ház nézőtérén, úgy ragad az tovább, mint az ásítás s egy­szerre csak az egész közönség majd eldül az ikegő nevetéstől. — Ehhez mindeneseire a jó előadás segítette az operettet, mely­ben Solti Junó-ja, Révész Charis-a kifogás­talan volt úgy énekben mint táncban. Áldori igen kellemesen és határzott, biztos hangon énekelt el egy pár dallamosabb áriát. Bay most is kimutatta hangjának szépségét. A kacagtató elemet Tisztái és Papír képviselték, akik kitűnő komikust vénájukkal és alakiló tehetségükkel min­dent elkövettek a nézők nevető idegeinek izgalomba hozására. — Feltétlen elismerést érdemel a karszemélyzet összetanult, precíz éneke s a darabnak egészen jó betanítása és az össz-elöadás. — Kár, hogy ez a da­rab is, mint az idén mindegyik, — külö­nösen a hosszú szünetekkel hosszúra nyújtva nagyon későig húzódott el. Hétfőn este a „Kis lord“ ment, ez a kedves vígjáték, melynek egy ritka jó elő­adásban volt része, ami első sorban és csaknem kizárólag a Garai Ilus érdeme. Már sokszor láttunk tőle kitűnő alakítást ségét, ziláltságát s a lelkesedés rövid pil­lanatait a csüggedés hosszú órái váltogat­ják, mikor pedig már harcra szólít az élet-halál harangja. Ebben a végzetes órá­ban áll föl Wesselényi, az erőnek, a hit­nek, a rendületlenségnek képviselője: s mindenek fölött — lelkében és külső ké­pében egyaránt magyar. Talán erősebb, mint amilyen bölcs, talán szenvedélyesebb, mint megfontolt: de éppen ezekkel a tu­lajdonaival képe és forrása az önbizalom­nak. Nemzete a maga szellemét látta benne; benne sejtette erejét is s ennek az erőnek a hitében bátorodott föl nagy céljainak véghezvitelére. íme, ez Wesselétíyi egyé­niségének nagy politikai, sőt történeti je­lentősége a reform kor küszöbén. Mint a hagyományos sérelmi politi­kának legutolsó, legelszántabb s talán legnagyobb képviselője akarja átvezetni nemzetét az alkotások terére. Az utolsó magyar politikus, akiről mindenki tudta, vagy legalább sejtette, hogy oldalán a kard nemcsak hagyományos disz, hanem a jogok és szabadság védelmére készen tartott fegyver is ... A magyar nyelv politikai diadalát ő vívta ki; a törvényte­len katona fogdosást ő támadta legheve­sebben; ő izgatott, ő obstruált tűrhetetle­nül az országgyűlés nélkül uralkodó gu bernium ellen: s a jobbágyság fölszaba­dításának nemes gondja senkinek sem feküdt jobban a szivén, mint neki. És épen ez dönti romlásba. Előbb közrendzavarás­ért, majd hűtlenség miatt fogják pörbe. És a nemzet, ámbár érzi, hogy e nagy fiában őt magát üldözi a bécsi hata- lom: még se segithet rajta. Deák fényes hanem a mostani ép úgy mint a tavalyi | „Józsi“ minden tekintetben kiváló, kedves és gyönyörködtető volt. Az ilyen kis ele­ven, kótyom-fity fiút, amilyen a kis lord is, igazán élethűen tudja játszani s nem egyszer kapott aranyos játékáért nyílt szí­nen is őszinte tapsvihart.' — Az öreg mylord szerepét, melyet Peterdi kezében képzeltünk és elsőrangúnak vártunk, Szen­tes játszotta s olyan Nebántsvirág-beli köszvényes tábornokot, igazi operett-ala­kot csinált belőle. — A jómenetü vigjáté- kot szívesen látnék újra a műsoron. _____ Ngy. He ti műsor. Kedden „János vitéz“ operett, Szer dán „Vörös talár“ színmű, Csütörtökön „Szép Heléna“ operett, Solti Vilma jma- lomjátéka. Pénteken „Szulamith“ operett, zónaelöadás. Szombaton „Pénz“ szinmű, nagy "újdonság;-itt először, Vasárnap d. u „Nebántsvirág“ operett zónaelöadás, este „János vitéz“ operett, Hétfőn „Aranyvi­rág“ operett, zónaelőadás. — Előkészüle­ten: „Granadai vőlegénynagy operetie és „Kati bácsi“ énekes bohózat újdonság. Apróságok. Sokan interpellálnak, hogy miért vo­nultam vissza a kaszinói ügyészségtől. Pe­dig hát az a rendje, hogy tért nyissunk a fiatalabb nemzedéknek. — Elég hiba — mondja egy fiatal kollega — hogy a pénzintézeti ügyészek a jó példát nem követik. * Abból az alkalomból, hogy Kuropat- kint a' cár letette a fővezérségből, mint régi katona cimborája, egy pár részvéttel­jes sorral felkerestem. — Köszönöm bajtársi — Írja vála szában — de nagyon kitünően jött. Végre legalább kedvemre kipihenhetem magamat. # — Mi az ördög, hát még mindig nincs az uj kormány kinevezve ? — Sose busulj, ha lassan megy is, a vége mégis az lesz, hogy előbb-utóbb kinevezik. Arra még nem volt eset, hogy minisztereket ne kaptak volna. * A mostani rendszer különben, bogy udvari ebédekre hívják a függetlenségi képviselőket, eléggé praktikusnak mutat­kozik. Bor mellett az ember könnyebben enged a 48-ból. De ha igy se lenne meg a vári eredmény, akkor vacsorákat kell adni, ahol dikciózni is szabad legyen, me­rek fogadni, hogy egy hét alatt vége lesz a válságnak. * közjogi fejtegetései, Kölcsey védelmének művészi ereje, a rendek nyilatkozatainak zugó áradata, az egész közvélemény föl- háborodása, minden hiába: le kell törnie! Nem használ semmit a népszerűségnek az a vakító ragyogása, mely az üldözött, bujdosó oroszlánt környezte, midőn a pesti nagy árvíz napjaiban ezreket és ezreket men­tett meg a pusztulástól. Végzetének be kel lett telnie. A három évi börtönt ugyan nem töltötte ki egészen, de Graefenbergböl, ahová kegyelemből száműzték, megtörtén, bénán, félig megvakultán tért haza és — „polgári halottnak“ érezte magát. A megtört Wesselényi világtalan vi­lágának utolsó fénysugara az erdélyi unió volt, melyre ö tett indítványt az 1848-iki kolozsvári országgyűlésen. Ekkor lett közjogi fogalommá a teljes nemzeti egység: — Wesselényi, hatalmas karjának végső erőfeszítésével taszítja félre a végzet öklét, mely századok óta elválasztva tartotta a magyartól a magyart. Aztán, mikor fordult az idők sora s ő már érzi, hogy Kossuthnak nem barátja, nem tanácsadója többé, csöndesen félreáll s családjával együtt elvonul Graefen- bergbe ... „De mikor nemzete ügyének elbukása és a legjobbak gyalázatos kivég­zése után az osztrák hóhérok még mindig honfivérre szotnjuhoznak, mikor barátja, Ujfalvi Sándor, azt Írja neki. hogy Erdély hadi kormányzója, Urbán generális, azzal fenyegetőzik, hogy ha Wetselényit kézre keríti, az első fára felkötteti: — akkor a beteg és vak oroszlán oda hagyja biztos menedékét és visszatér hazájába. Kész a vértanú halálra is. Útközben azonban meghűl, tüdögyuladásba esik s már mint Megilletődéssel olvastam Laád János halotti értesítőjét. Itt hagyott bennünket ismét egy tipikus alakja a régi Szatmár- nak. Mindig nehezen esett neki, hogy pen­zióba küldték, s igazságtalannak találta, hogy nem hagyták még tovább is szol­gálni. — Pedig öcsém I — mondta nem egyszer — a mii én tudok, arra még szük­sége volna a városnak. Bögre ur jelezte, hogy a legközelebbi számba vezércikket fog Írni a vízvezeték­ről. Csudálkozva néztem az öregre. — No tudja, mióta az orvos eltiltott a boritaltól, feltettem magamba, hogy ala­posan fogok a vizkérdéssel foglalkozni. Demeter.« HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy egész iv melléklet van csatolva. — Főigazgatói látogatás. Szieber Ede lovag, kussai tankerületi főigazgató, aki az elmúlt héten Meszlényi Gyula püs­pök temetése alkalmából is városunkban időzött, azóta pedig u nagybányai kath. gimnáziumot látogatta meg, most ismét Szatmaron tartózkodik és a helybeli kir. kath. főgimnáziumban végzi főigazgatói látogatásait. Ha ezt befejezte s a tanári karral a szokásos tanácskozást megtartotta, akkor év. reí. főgimnáziumban fog láto­gatást tenni. — A főigazgató, itt tartóz­kodása alatt Heheleiu Károly kanonoknak a vendége. — Személyi hir. Kelemen Samu dr. városunk orsz. képviselője vusárnap részt- vett Kolozsvárott a Kossuth-serleg felavatási ünnepélyén s d. e. az egyetemi ifjúság mati­néján nagyhatású ünnepi beszédet mondott, este a diszlakomán sikerült felköszöntőt s végül a fáklyás zene alkalmával közkívánatra a néphez is intézett egy lelkes beszédet. — Kőlcsey-köri matiné. Vasárnap volt a Kölcsey-körnek ez idén utolsó mati­néja, melyre szép hölgyközönség gyűlt össze a városháza nagy termébe. A felolvasói tiszt Ferencz Ágostonnak jutott, aki a város múltjának érdekességeit tárta, a hallgatóság elé könnyed formábau, avatott pennával megírva. Utána két szép hangú dalárdistánk Orosz Alajos és Mondik Endre énekeltek duettben két „Műdal“-t azzal az énektudás­sal és kiváló hanganyaggal, amelyet már többször élvezett tőlük a szatmári közönség. Most is nagy volt és általános a tetszés, melynek zajos taps volt a fokmérője. — Most jött a programm kluja: Tóth Micike halálos beteg érkezik Pestre, i85o. április 21-ikén. * * * Az, amit eddig irtunk, még csak váza se lehet annak a hatalmas alkotásnak, amit Dr. Kardos Samu épített a nagy Wes­selényi emlékének. Több, mint 1100 lapon ir róla egyforma rajongással, megtámo­gatva a maga éles ítéletét, leszűrt történeti kritikáját az egykorú okmányok és bizo­nyítékok sorozatával, amelyeknek láncola­tában nincsen hézag. Gondolatait nem cifrázza, nem cicomázza fölhalmozott szó­virágokkal; nemes páthoszán, mely meg­veti a rhetorika üres fogásait, nyoma sincsen az erőltetettsógnek; mint a nagy folyó, mely méltóságosan hömpölyög szé­les medrében, olyan a Kardos stílusa; hullám hullám után siklik tova, csilogva, ragyogva a mindent átfogó sugaras elme fényében . . . Kardos munkájának igazi becsét azonban még sem az irodalmi kvalitás adja meg, hanem az a módszer, amelylyel le­fejt az egyénről mindent, ami benne korá­val, többi társaival közös, hogy annál ] tisztábban láthassuk azt, ami az egyénben egyedül a géniusz ajándéka a természet rejtélyes titka s örökké megmagyarázha­tatlan. Lemond a képzelem hatalmáról az igazság javára. Bizonyítékokat keres az adatokban az értelem számára, nem pedig élesztőt a képzelemnek. Az életrajzi ada­tok, az apró részletek, amelyek szerteszórva lappanganak, mind megannyi parányi, szines darabkák, melyeket a kritikus gon­dosan. összegyűjt. A csoportosítás munká­ját azonban már a pszichológus végzi: — k. a. monológja. Herczeg Ferenc - szellemes monológját, a „ Bekvártélyozás“-t adta elő a kisasszony s mondhatni, hogy alig láttunk nála ügyesebb előadót a pódiumon. Annyi fesztelenséggel, kedves graciózitással, ügyes alakitó képességgel adta elő a monológot, amennyit egy műkedvelőtől nem várhat és nem is igen tapasztal az ember. Persze fel is zúgott előadása után a taps, mely han­gosan adott kifejezést a pompás előadásért való elismerésnek. — A Kölcsey-kör közgyűlés« tegnap d. u. 5 órakor volt a Városház ta­nácstermében. Az elnöki tisztet kezdetben Kölcsey János, később dr. Fechtel János töltötte be. Olvastatott a titkári jelentés, mely hű képét nyújtotta a kör működésének az 1903. dec. 13-án tartott közgyűlés óta lefolyt időről. Ez idő alatt rendezett a kör: Deák-ünnepélyt, 2 március 15-iki ünnepélyt és 9 matinét; tartott 1 rendkívüli közgyű­lést, amelyen az uj alapszabályokat fogadta el. A múzeumi könyvtár és muzeum külön helyiségben helyeztetett el és az idén már a nyilvánosságnak megny ittatik. Vau a könyvtárban 453 mű 710 kötetben és 5 drb. okmány. Mig a muzeum 1487 drb. tárgy- gyal bír, A kör vagyona összesen 11026 K 75 fill, amelyből 5372 kor. 71 fill, készjpénz, a többi pedig múzeumi berendezés és egyéb tárgyakból áll. — Közgyűlés a jelentést tu­domásul vette, a pénztárnok számadását és a beterjesztett költségelőirányzatot elfogadta és részére a felmentvényt megadta. Más tárgy nem lévén, elnök a közgyűlést be­rekesztette. — A Társaskör közgyűlése. A szatmári polgári Társaskör e hó 2tí-án va­sárnap tartotta ez évi rendes közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. A gyűlést Veréczy Antal elnök nyitotta meg rövid, de tartalmas beszéd kíséretében, melyben el­nöksége alatti intézkedéseiről számolt be, aztán meg a jövő terveiről emlékezett meg. Ezután Osvdth Elemér főjegyző olvasta fel évi jelentését a kör múlt évi életéről, mely minden tekintetben kimerítő tájékoztatást nyújtott a tagoknak. Aztán a pénztári je­lentés olvastatott fel, a mit szintén elfogad­tak. Ezután az elnök felolvastatta Ambrózy Gáspár és társainak indítványát, melyben a „Borszem Jankó“ ez. viczczlapot a kör he-- lyiségeiből kitiltani kérik, mivel annak feb­ruár hó folyamán egyik számában „Me­mento“ czimmel egy Kossuth Lajos emlékét gyalázó vers jelent meg. Az indítvány mel­lett Bodnár Gáspár szólult fel s főleg azt nehézményitette, hogy a választmány meg sem indokolta az indítványt elutasító hatá­rozatát. Legalább is el kellett volna Ítélni és a választmánynak is megbotránkozását kifejezni. Most azt indítványozza, hogy jó, Folytatás a mellékleten. s ily módon lesz Kardosnál szinte exakt tudomány a történelmi kritika. Ennek egyik fényes példája Kardos könyvéuek az a része (II. kör. 372. s köv. lapok), ahol egy nagy történeti tévedést igazit helyre. Eddig ugyanis, Horváth Mi- hálytól kezdve, minden történei-irönk úgy irta meg az i848. dec. 6-iki nevezetes éj­jeli tanácskozás lefolyását, hogy azon Wesselényi is jelen volt, sőt a tanácskozást ő kezdette meg s azi javasolta, hogy a nemzet „meghajolva a kénytelenség ha­talma előtt/ fogadja el a manifesztumo- kat, ismerje el királyául Ferenc Józsefet s tegye meg ezzel az első lépést a még nem lehetetlen békés kiegyenlítésre . . . Ezzel a tévedéssel szemben, mely Wesselényi részéről egész életének megtagadását je­lentené. Kardos kimutatja, hogy Wesse­lényi ott se volt azon á gyűlésen, hanem Graefenbergben tartózkodott: tehát a tör­ténelem itélőszéke előtt se tartozik semmi felelőséggel azokért a dolgokért, amik akkor és ott történtek. Tulmenne a bírálat szűk keretén, ha az ily fontos részletek mindegyikével kü­lön foglalkoznánk, de ez nem Is lehet föl­adatunk : — helyt áll a munka magáért is. C-<ak azt említjük még meg, hogy a díszes börhátu köteteket elül a nagy Wesselényi préselt-dombormivü képe és a családi címer díszíti, a könyv papirosa vastag famentes, a munka értékét 4o kép és külön melléklet emeli, a mi különben a Légrády Testvérek mű intézetének az ér­deme. Mindamellett a kél vastag kötet ára aránylag csekély: 3o korona. Zigány Árpád. Roth rülöp kárlsbáá ajánljuk a t. velő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlóéi forrást. »■ csdpöiraJ&tárát Közvetlen a Pannónia i szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktérn. ]H£GÉBfi£ZT£fi!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi schwro és Jbox bérből készült ezipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben. m ' ■

Next

/
Thumbnails
Contents