Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-28 / 9. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. rajzik s petéit ekkor is úgy helyezi el, mint almavirágzáskor. Minthogy a kukacok külömböző időben érik el teljes kifejlődé­süket és külömböző időben is rajzanak : ősszig, mig a fán termés van, férges gyü­mölcsöt mindig találhatunk. Azon moly, mely gubojában telelt ki a fa kérge alatt, akár a gyümölcsös kamrában: csak tavasz- szal almavirágzáskor bábozódik be. Ellene valamint a hozzá hasonló szilvamoly ellen úgy védekezhetünk, hogy tavasszal minden öregebb kérges fa derekát s vastagabb ágait kaparó vassal levakarjuk s a kaparékot tüzbevetjük ; a fa derekára papírtekercset vagy szalma gúzot kötünk s ezt időnként megnézzük ; a szeptemberben kötött fogó­kötelet ott hagyjuk deczember végéig, hogy alatta egyéb férgek is menedéket keressenek, pl. almaeszelény, az asaszoló bábja, tojása, és ezeket is elpusztíthassuk. Ezenkívül májustól julius végéig, mig a molyok raj­zása tart, a pincze, vagy a gyümölcsös kamra ajtaját este és éjjel zárva tartsuk, azért, hogy a gyümölcsből ott kijövő ku- kaczok bábjaiból kikibujó pillangó,, vagy is molyok ki ne repülhessenek. A perme­tezés hígított thanatonnal virágzás után és azután 2 héttel újból, — szintén sikerrel járhat. Sárga Jarku pillangó (Porth esi a Chry- sorrola). Pocakos testű, fehér szárnyú, kö­zép nagyságú pillangó, potroha a végen világos — sárga szőrrel borítva. Május közepe körül rajzik, petéit a levelek alsó felére tojja és sárga szőrrel betakaija, in­nen kapta nevét, minélfogva azok holmi tapló darabokhoz hasonlítanak. E tojás csomókból nehány nap múlva kikelnek az apró barnaszinü hernyók és a közeli leve­leket megtámadják, azok zöldjét kirágják s ekként megszáradt színtelen leveleket összefonják s az ágak hosszában világos szinü vastag szövetbe burkolva elkészítik téli szállásul a nagy hernyófészket. Ezen fészekből az áprilisi nap mele­gének hatása alatt kibújnak a hernyók s a leveleket, fakadó bimbókat mohón fal­ják, úgy, hogy májusban se levél, se vi­rág nem marad a fán; egyik fa lepuszti- tása után átvándorolnak a másikra. A még teljesen ki nem fejlődött hernyók vedléskor, vagy esős időben egy csomó­ban összeverődnek, amikor kellp. bosszú rúdra kötött zsákrongygyal megsemmisit- hetök. Kifejlett korukban 4—5 czentimé- ternyi hosszúak, barna testük szelvényei­ből két oldalán világos szőr csomók nő­nek ki, hátuk két utolsó szelvényén pedig feltűnik a kitolható és behúzható két jel- legző piros szemölcs, mely a hozzá igen hasonló galagonyapillangóhernyójától meg­különbözteti. Kifejlődésük után a kéreg repedései­ben, az ágakon, a lombok közt gubót sző­nek és abban bebábozódnak. E bábokból néhány nap múlva — mint fentebb emli- tém — kifejtik és szárnyat kap a sárga laru pillangó május közepe táján s újból rajzik és petéit az említett módon helyezi el a levelek alsó felén csomónkint. A gyűrűs pillangó (Bombyx neustria). Nevét nem a potrohán lévő gyűrűktől kapta, hanem azon szokása folytán, hogy petéit az alma és körtefa éves hajtásainak hegyére tojja gyűrű alakban, 3—4 százat egy-egy hajtásra, e tojásokat aztán barna szinü kemény burokba takarja, hogy eső, hó, hideg ne árthasson a tojásoknak. Ezen gyűrűket elpusztítani azért nehéz, mert magas koronáju fán nem láthatók, törpe fáról könnyű a gyűrűs ágat lemetszeni. Nagy fáknál meg kell várnunk, mig az áprilisi meleg a tojások kemény bur­kát felpattanja s azokból a hernyó sereg kibújik. E kis falánk hernyók megkezdik élébb a duzzadó szemek, azután a leve­lek rágását; ekként a hajtások hegyén a kopaszodást könnyen megláthatjuk s egy hosszú rúdra alkalmazott hernyózó ollóval az egész hajtást a hernyók sokaságával együtt lemetszhetjük, csak arra kell ügyelnünk, hogy a hernyós galy fenn ne akadjon esés közben, mert ha az ágak közt fenakad, a fürge hernyók a szájuk­ból kibocsátott selyemszál segítségével, megszöknek s végül csak nagy bajlódás után s akkor is a levágott hajtás hernyó nélkül jut kezünkbe és igy a czél nem lesz elérve; ezért jó a gally fogóval el- I látott hernyózó olló. A gyűrűs pillangó | hernyói, ha nem irtjuk, a szájukból bocsá- j tott selyemszálnál fogva a termőfa min- ; den ágát lekopaszitják, s e miatt a gyű- j mölcs sem fejlődhetik ki. \ teljesen ki- í ejlett hernyó hjsujnyi hosszú, háta köze- 1 pén világos sáv húzódik végig egyenes vonalban, ettől jobbra és balra kékes­barna, legszélül sárga sáv húzódik; testé­nek mindenjk szelvényéből mindkét olda­ton világos szőrcsomók nőnek ki, feje kék. E sokféle színétől tarka vagy libe- riás hernyónak is nevezik. Igen falánk, junius végiig képes minden lombos fa le­veleit elpusztítani, akkor aztán az ágakon piszkos szövetű laza gubót sző és abban bebábozza magát. E bábból nehány nap múlva kijön a sötét sárga pillangó s új­ból kezdi a rajzást és a petegyürü ké­szítést. Megjegyzendő, hogy a gyűrűs her­nyók is egy ideig társaságban élnek s néha a fa derekán is meghúzódnak és igy megfelelő hosszú rúdra kötött vászon, vagy durva rongy darabbal összezúzhat­juk őket. Galagonya pillangó (Aporia crategi) Nevét onnan kapta, hogy a galagonya bokron szeret fészkelni különösen. Ki nem ismerné ezen fekete erezetű fehérszárnyu pillangót, mely az utcza sarát is ellepi s a gyermekeknek játékszerül szolgál, kik versenyeznek, hogy ki tud azokból töb­bet elfogni és fonalra fűzni? Ugyanekkor, t. i. júniusban és julius első felében rajzanak s a termőfák lomb­koronáját nagy csoportban körül röpködik, párosodnak és sárga petéiket 8 — 10-ével a levelek felszínére tojják. E tojásokból csakhamar kikelnek az apró barna her­nyók már junius-juliusban, egy-két levél zöldjét kirágják s azután a száraz levelet a gallyhegyéhez kötve összefűzik s ezen kis heroyófészekben telelnek ki az apró hernyók. Tavasszal, még márcziusban, ha a nap melegét megérzik, lombfakadáskor kibújnak s a zsenge leveleket falják. E közben megnőnek és mind több-több le­velet falnak, sőt a virágot is megeszik, és igy májusban megtörténhetik, hogy se levél, se virág nem marad a fán. Akkor, ha még ki nem elégültek, átvándorolnak a közeli fákra s azokat is lepusztitják. Mikor egészen kifejlődtek, a fa ágain hal­ványsárga és fekete pettyes gubóban ma­gukat bebábozzák. Mikor néhány nap múlva a bábból kikelnek és szárnyuk is megnőtt, a bábban összegyűlt vizeletet és ürüléket kibocsájtják, és ha azon év­ben sok hernyó és sok báb volt, a fák alatti gyepet piszkos — Vörös foltokkal bepiszkolják, mintha véreső esett volna. Ezt a pillangó tisztálkodása okozza. A galagonya pillangó hernyója olyan hosz- szura nő, mint a sárgafarku pillangóé, csakhogy nem olyan vastag és hátán nincs meg az a két piros szemölcs, mely a sárga farkú pillangónak specifikus jellege. E^en hernyó ellen is éppen úgy le­het és kell védekezni, mint a sárga farkú pillangó hernyója ellen, t. i. korán, még februáriusban szedjük le hernyózó ollóval a fészket. A ki a hernyózástól elkésett, pusztíthatja később is, májusban, a mikor vedléskor vagy esős időben á hernyók egy helyen összeverődnek : kezével, vagy durva rongy darabbal össze zúzhatja őket. Veteranus. jelenése után, melyet (— parlamenti nyel­ven szólva —) „hosszas, percekig tartó, általános zajos taps és éljenzés“ követett, egyszerre valóságos virágos kertté alakult át a színpad, s a sok virág-csokortól, kosártól és koszorútól alig lehetett mo­zogni a színpadon. így jutalmazta az ele­ven subrettet a szatmári közönség, mely zsúfolásig megtöltötte ez estén a színházat. És Révész Ilonka csakugyan rászolgált erre az elismerésre minden egyes fellépé­sével. Még sokszor nem neki való szere­pekben is megállotta helyét; de legtöbb­ször meg, a temperamentumához illő sze­repekben olyan pompás alakitást, annyi subretti elevenséget és ügyességet árult el, amennyivel közönségünknek nemcsak hogy igényeit kielégítette, hanem annak egyesen kedvencévé lett. A „Biba“ sze­repében is előragyogott színpadi rutinja és egyéniségének minden bája és kedves­sége. Énekének precizitása, játékának finoman kidolgozott részletei: mindmeg­annyi elősegitője volt sikerének és ünnep­lésének.— De nagyban hozzájárult az est sikeréhez Solti is, aki ez estén a legjobb formát mutatta, vagyis hangjának szépsé­gével és játékának szokatlan üdeségével valóban megérdemelte a tapsokat. Pénteken este a „Hajdúk hadnagya“ ment zónával, telt házzal és kifogástalan jó előadással; 'a címszerepben Bayval, aki győzte szép hanggal, honorálták is sok tapssal. A többi aktorok is faktorok vol­tak a szép siker létrehozásában. Szombaton prömier-est volt. Az „El­némult harangok“, Rákosi Viktor és Ma- lonyai Dezső szinjátéka került színre. Rákosinak ugyanilyen cimü regénye a darab alapja. De nagy a különbség a re­gény s a feldolgozás között. Már t. i. el­tekintve a cselekmény és befejezés átdol­gozásától, sőt megváltoztatásától, maga a színjáték messze marad az eredeti regény mögött. Hiába: Malonyaival sem siker .It a szép regényt jó darabbá tenni. Legfeljebb annyit köszönhetünk Malonyainak, hogy Rákosit, a pesszimista regényírót optimista szinmü-szerzővó tetie és igy szegény jó Simándi Pál (Krasznai), a nyakas és a nemzeti ügyért harczoló református lelkész megérhette az utolsó felvonás végén leg­nagyobb ellenségének, a vad oláh pópá­nak bűnbánó kézcsókját. így hát felemelő hatással van leánk a darab. Feltűnő a da­rabban, hogy mindenki hamar, szinte gon­dolkodás nélkül cselekszik. De bizony még sem drámai gyorsaság ez, legfeljebb drá­mai elhamarkodás. — Az előadásról szólva a legigazabb elismerés és dicséret hangján kell, hogy szóljunk a három fő­szereplőről. A nők közöl Kendi Boriska, a szerelmes és müvélt papleány szerepé­ben sok igazsággal, élethűséggel és fel­tétlenül lélekkel játszott. Simándi szerepét Krasznai játszotta nagy igyekezettel és sok tudással. Játékának voltak teljesen kifogás­talan, kidolgozott, átérzett szép részei. De még sem tartjuk játékát egészen sikerült­nek, mert többször hiányzott belőle a ke­resetlen egyszerűség, a mely pedig ennek a szerepnek egyik főjellemvouása. Peteidi, az oláh pópa személyesitöje, az ő nagy művészetével ismét egy darab életet állí­tott elénk. Olyan tökéletes volt az alakí­tása, hogy ráismertünk benne telivér aktivista oláh papjainkra, akikből ha egy díszpéldányt spirituszba fognak tenni a nemzeti muzeum számára, hát az éppen olyan lesz, amilyet Peterdi állított elénk. Garai Ilus kedves kis falusi fruska rolt. Borzási Róza is egészen használható erő­nek bizonyult. A vasárnapi ^János viiéz“ és hétfői „Aranyvirág“ telt házas reprodukciójá­ról nincsen semmi különösebb mondani valónk. N. V. Heti műsor. Ma kedden „Hencsel fuvaros“ színmű először. Szerdán Szentes J. jutalom jétéka „Nagyapó“ énekes népszínmű, Csütörtö­kön „Elnémult harangok“ színmű másod­szor^ Pénteken zóna előadás „Baba“ Ope­rette. Szombat „Huszárvér“ operette új­donság. Vasárnap délután „Hajdúk had­nagya“ félárban, este „Huszárvér“ ope­rette másodszor. _______________________________I_____ Szín ház. Kedden „Orpheus az alvilágban“, ez a derűs hangulatú, kedves zenéjü ope­rett ment nagy közönség előtt. —> Telje­sen sikerült előadásról számolhatunk be, amennyiben a szereplők mindegyike nem­csak nagy igyekezettel, de megfelelően is játszott. Szentesnek kiapadhatatlan hu­mora csillogott az egész darabon keresz­tül. Solti mint Euridike úgy kiváló szép énekével valamint csinos játékával a közönség igaz tetszésével találkozott. Na­gyon kedves jelenség volt kis szerepében Révész, mint valósággal mámorba ejtő Ámor. Áldori éuekbeli javulását nem le­het dicséret nélkül hagyni. Baynál pedig az ércesen csengő hang sem képes elfeled­tetni mozdulatainak darabosságát, játéká­nak ügyetlenségét. Szerdán „A lőcsei fehérasszony“-t csakis a Kendi Boriska alakítása tette el­fogadhatóvá, aki ebbe a szerepébe bele vitte minden tudását és művészetét. Illatos és színes estéje volt szerdán 1 színháznak: Révész Ilonkának volt a ju- :a lomjátéka a „Babá“-ban. Talán nem is teilene mondani, hogy özönével hullott ábai elé a virág meg a babér. Első meg­Apróságok. —­Szemrehányást tett a napokban valaki azért a kritikáért, melyet u sziniivferensent a múlt számban elkövetett, s u melyben, mint utólag meggyőződtem, olyanokat irt Komáiról, a minek bizony semmi helye nem volt a referádában. — Barátom — mondom neki — én eddig azt hittem, hogy a szinikritikát nem­csak a szerkesztő, de a publikum sem ol­vassa, miután azo íban látom, hogy nem úgy van. jövőre én is el fogom olvusni és ügye­lek rá, hogy többé ilyen ne történjék. Sokan kíváncsiskodnak, váljon mi lehet az oka annak, hogy a küldöttségből lemu- rudiam. Minthogy nem szeretném, ha bárki is félre magyarázná, nem csinálok titkot b-- lőle, s egész nyíltan elárulom, hogy az utolsó perezben, mikor már a kocsi is elé állott, kaptam egy levelet, melyben előkelő egyéniség figyelmeztet, hogy tu udvarnál nem fogják jó néven venni, ha a küldött­ségben részt veszek. Ez az oka annak, amiért el nem mentein. * Vidéki ismerősömmel találkozom teg- úup délelőtt, s miután régen nem láttuk egymást, szerettünk volna egymással elbe­szélgetni. Hívtam magamhoz ebédre, de másfelé ígérkezett; hívtam egy feketére. — Tudod mit? — mondja ő — leg­jobb les/, ha feketére mindaketten a Pan­nóniába megyünk. — Nem bánom! — szóltam én meg­adással, elgondolva azokat a veszedelmeket, a mik ott az embert érhetik. Hanem sze­rencsére nem történt st-mroi baj. * Arról folyik u beszéd, hogy a szat- márhegyen állandó a vizhiány, s ezen okvet­lenül segíteni kell, mert viz nélkül a hegy' semmit sem ér. — Csodálatos! — szólal meg.Bögre ur — én ides-tova 50 éve járom hegyet, s becsületemre mondom soha sem tapasztal­tam, hogy nekem a viz hiányzott volna. A lapokból az látszik, hogy az uj kormány nem tud megalakulni, már pedig u mig meg nem alakul, a régi vezeti az ügyeket. S tekintve, hogy a hivatalos lap minden számában egy csomó nemesítés meg kitüntetés van, hu e/. a mostani állapot még soká fog tartani, maholnap nem lesz olyan ember, a ki vagy nemességet, vagy érdem­rendet ne kapna. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — MárcZÍUS 15. A negyvennyolcas nagy időknek első nagy napját, u szabadság­nak hajualhasudását inárczius 15-ét városunk intézetei és egyesületei méltóképen fogják az idén is megünnepelni. Az összes taninté­zetekben hazafias ünnepélyek lesznek ez al­kalomból. Az Iparos Olvasókör választmánya is elhatározta, hogy e napon este 7’ ómkor, saját helyiségében ünnepi társas vacsorát rendez. — De mindenesetre ki fog emelkedni a többi ünnepélyek közül a Kölcsey kör ha­zafias ünnepélye, melyet márczius 15-ón dél­után a színházban rendez. Ezen az ünnepi beszédet dr. Komáromy Zoltán ügyvéd fogja mondani, Solti Vilma' magyar dalokat fog énekelni, Nagy Vincze pedig szavalni fog. Azonkívül a szatmári dalegyesület ének­számmal fog szerepelni, s lesz egy egy fel - vonásos alkalmi előadás is. — Küldöttség Kossuth-hoz. A dí­szes kivitelű díszpolgári oklevelet vivő 25 tagú küldöttség, melyhez városunkból még többen is csatlakoztak, tegnap utazott fel Budapestre, hogy a megállapodások szerint ma, kedden Kossuth Ferencznek a díszokle­velet átadják. A küldöttséget Papp Géza polgármester és Kelemen Samu dr. orsz. képviselőnk vezették Kossuth elé. — Lelkészi meghívás. Budapesten gör. kuth. plébániát állították fel s az ot­tani gk. egyházközség a lelkészi állásra Melles Emil szatmár-németi gk. főesperes- lelkészt hívta meg egyhangú határozattal. A pályázati kérvényeket e hó 28-ig kellett benyújtani a hercegprímáshoz. Természetes, mint pátrónus a főváros választ, de semmi kétség benne, hogy az egyházközség óhaj­jFolytatás a mellékleten. Roth Fülöp kárlsbáái cs&poraJstájrót ajánljuk a t. vni közönségnek mím* a "Ol Közvetlen a Pannónia legolosóbb bevásárlási forrást. —• , — szálloda mellett 1 1 íBh Szatmár és vidéke legnagyobb czi|)őraktára. .FI GYELMEZTETÉSÜ! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alól is beszerezhetők.

Next

/
Thumbnails
Contents