Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-21 / 8. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Pénteken a „Lili“-t játszotta Solti és sikerült énekszámai, melyek minden kritikát kiáltanak, a színházi izetlenkedök részéröl méltatlan fogadtatásban részesültek. Hiába : lehet az éuekesnőnek jó megjelenése, ügyes játéka, vitán felül álló kellemes, nagy terjedelmű iskolázott hangja; mit ér mindez, ha a szerencsétlent nem Komáinak hívják. Úgy látszik, jobb lesz minden tehetséges s nem e névre hallgató énekesnőnek kolostorba vonulni, ha csak nem akarja magára zúdítani a közönség ezen kétségkívül „intelligens“ elemének „méltó“ felháborgását. Hát persze, hogy is merészkedik a színpadra lépnimás énekesnő, mint, Komái; ha ügyesebb nála, annál nagyobb merészség; ha meg pláne jobban is énekel, mint ő, nz-az csak azt mondjuk: hu énekelni tud, hát az meg épen vakmerőség ! Egy szempontból azonban még is örül nk Kornai ilyetén való közkedveltségének. Az már ugyanis túlhaladott dolog, hogy ide Szatmárra Kornai jövőre visszajöhessen. Ha tehát elmegy, reméljük és elvárjuk rajongó tisztelőitől és a színházi hecceket előidéző mű tapson- caitól, hogy nem fogják öt elhagyni, sőt vele mennek „elfogulatlan“ és „műértö“ publikumnak s készek lesznek még arra is, hogy állandóan fizessenek egy színigazgatót, aki kedvencüket felléptetgesse. Mert, hogy megfordítva a színigazgató fizessen e fellépésekért: már olyan élhetetlennek nem tartjuk a direktorokat. És azzal, hogy e díszes társaság elvonul tőlünk, remélhetőleg visszatér a szatmári színház nézőterére a csendes nyugalom, melyet csak a megérdemelt tetszésnyilvánítások fognak élénkké tenni. Szombaton a „Miniszterválság“, Bérezik Árpád nagysikerű darabja hozott telt házat össze. Az ügyes cselekményü, pompás alakokkal teli darab, mely tárgyánál fogva ma nagyon is aktuális, szép sikert ért el. A főszerep Peterdié volt, s jobb kezekben nem is lehetett volna. Nincs is miért dicsérni bőven az ó alakítását, azt látni kells most is csak azt mondjuk ról^, hogy olyan volt, amilyennek lennie kellett. A nők közül Gerő Ida és Kendi Boriska játszottak megfelelően sőt egészen jól. Krasznai és Szőke Sándor sem maradtak el a többiek mögött. A maga egészében jó előadás volt s a közönség igen jól mulatott rajta. Reméljük, legközelebb megint adni fogják, hogy akik most nem jutottak hozzá, szintén megnézhessék. Vasárnap d. u. a „Bajusz“ ment zóna előadásban, természetesen ilyenkor az ember csak zóna-igényekkel nézheti végig az előadást. Este a „Piros bugyeláris“-t adták többé-kevésbé jó előadásban. Mindenesetre szép sikere volt Baynak és Soltinak, akik gyönyörűen énekeltek s nem győztek eleget tenni a közönség zajos megujráztató kívánságának. Tegnap este „Egy katona története“ czimü régi históriát játszották csaknem telt ház előtt. Kendi Boriska és Peterdi szolgáltattak kitűnő játékukkal egy keltemé« estét a közönségnek. Peterdi különösen megrázó élethűséggel játszotta szerepét. Nagyon édes volt egy kis lánynak, Hermann Elluskának a szereplése. Igazi szinész- I vér a kicsike, aki bámulatos ügyességgel játszott A „Sz —r“ legutóbbi, végelgyengülésben szenvedő színi referádájában egy harmad részben engem érdeklő otromba és nagyképüsködö felülbirálatra feleslegesnek tartok komoly szót vesztegetni.' N. V. Heti műsor. Ma este „Orfheusz az alvilágban“, operette. Szerdán „Lőcsei fehér asszony“, Kendi Boriska a főszerepben. Csütörtökön „Baba“ operette, Révész Ilonka jutalom- játéka. Pénteken „Hajdúk hadnagya“ operette, féihelyárakkal. Szombaton „ Elnémult harangok“ színmű, újdonság. Vasár nap délután „Piros bugyelláris“ népszínmű, féihelyárakkal. Vasárnap este „János vitéz“ operette, hetedszer. Nyilatkozat. A „Szatmár“ szombati számában megjelent egy tárc/.a, mely félre nem érthető ezélzásokbu burkolva, helyben élő egyének magánéletét ízléstelen és tapintatlan módon szellőztette. Miután a mohó közvélemény éhes kárörömmel kapott a pellengére állított áldozatokon, és pár óra alatt mindenki tudta, hogy kikről van szó, — és miután az alakok egyike én voltam, és a tárcza szerzője nevemmel kapcsolatban szintén félreismerhe- tetlenül — közismert úri nők szeplőtlen hírében is gázolt — a nyilvános revolver orvtámadással szemben nyilvánosun kívánok beszámolni arról, hogy az ügyet miként intéztem el. Segédeimet felkértem, hogy a lap szerkesztőjétől az illető egyén nevét, kit a közleményért felelőssé tesz, megtudni szíveskedjenek. A szerkesztő ur a felelős szerzőt megnevezte és én ekkor helyesebbnek látva uzok érdekében, a kik velem közvetlen kapcsolatban a tárczában irodalmi formák között sértve voltak — az eljárást kinos felvilágosításokkal és magyarázatokkal nem bonyolítani, azt üzentem segédeimmel dr. Komá- romy Zoltán és dr. Schikk Elemér urakkal a szerzőitek, hogy őt a tárcza megírása folytán „szemtelen, pimasz embernek tartom.“ A szerző erre nem reagált, segédeim levélben értesítve engem a történtekről, kijelentették, hogy az ügyet részemről befejezettnek tekintik. Ezt nem azért teszem közé, hogy a szerzőt közmegvetésnek adjam át. A nevét sem irom ki, mert nem tartozik a dologra, sőt, ha bármikor ki akarná foltozni lovagi becsületét, kész vagyok őt abban segíteni és neki elégtételt adni. Hanem azért, mert a sértésről mindenki tudott, és igy jogos magánérdekem, hogy az elintézést is mindenki tudomásul vegye. Másrészt és legfőbbképen közérdekből. A nyomdafesték veszedelmes anyag; nincs az a mérgezett nyíl, amely jobban sértene, különösen ha arra a helyre fúródik, a mely a legérzékenyebb és rendszerint a legvédtelenebb : — a női tisztességbe; annak szeplőtlen érintetlenségébe. Azt hiszem, hogy ha azok, akik ebben a legolcsóbb és legaljusabb irodalmi formában dolgoznak, mely élő és ismert emberek epizódjainak gyáva burkolatban való dramu- tizálásán alapszik, — ha azok, mondom, azt látják, hogy az ilyesmit teljesen tnegvámo- lutlanul még sem lehet átcsempészni az irodalmi fogyasztóközönség vámti rüietére — akkor talán még ritkábban fog akadni szerző, aki ilyet Írjon, és szerkesztő, aki ilyet kiadjonMert tudtommal ez eddig is a legritkább esetek közé tartozott. Szatmárnémeti, 1905. febr. 20. Dr. Tanödy Endre. Apróságok. Nagyon helyesnek találom, hogy a kerületi szinügyi bizottság ismét Krémernek adta oda a színházat, mert habár lehetnek kifogások ellene, legalább biztosan tudjuk mennyit ér, de a versenytársnál tpen annyi az eshetőség, hogy esetleg jobb, mint a hogy roszabb is lehet. Okos ember pedig a kevésbbé jót a bizonytalan jobbért soha sem fogja feláldozni. * Most már bizonyos, hogy uj 10 koronás buukjegyek jönnek forgalomba, nem C*uda, hogy sok ember örömmel olvasta a hirt, mert általános a tapasztalat, miszerint a régi 10 k oronásból nagyon kevés van, s ha igaz, a bankot is épen az indította az újak kibocsátására, mert azt akarja, hogy mindenkinek legyen belőle. * A gözmalrui társulat közgyűléséről jövet, ingerkedik egyik részvényes a másikkal, a kiről tudvu van, hogy szeretne az igazgatóságba bejutni. — Nos barátom, megint nem sikerült. — Most nem, de remélem, hogy legközelebb talán sikerülni fog, hu csak ismét valami újabb sógor nem kerül előtnbe. * A „Szatmár-Németi“ tehát politikai lappá válik és pedig a függetlenségi pártnak lesz a közlönye. Jó lesz vele sietni, hogy mihamarább úgy legyen, mert köny- nyen mege-betik, hogyha nem siet, a függetlenségi pártot már a kormányon találja, akkor aztán újabb programinot kell készíteni. * Elhallgatott az ezüst furulya, a szatmári fiatalság is elcsendesült. A harcznak vége van, A hadakozó felek ugyan nem bé- kültek ki, de most az egyszer mégis egyetértés van közöttük. Arra a hirre, hogy János vitéz jegyet váltott, úgy „a szatmári fiatalság,“ mint „az igaz közvélemény,“ s nemc-ak a „Több színházlátogató,“ de az egész közönség szívből kíván boldogságot a kedves művésznőnek. Demeter. év muLva tudta meg ezt egy legénytől, akivel véletlenül találkozott a keletinél. — S nem megy vissza a falujába, ha meglesz az egyszáz forint ? — kérdem, — A falumba ? Nem. Nem megyek, mert oda sem tudnék találni. Mit csinálnék ott? Azután néz maga elé, mintha azon gondolkoznék, hogy mit csinálna ö otthon a falujában, ahol hét év óta nem volt s ahol másfél év előtt meghalt az apja. Aztán, mintha a gondolkodásnak az lenne az eredménye, hogy nem mehet haza, nyugodtan összefonja a karját, rákönyököl az ablakdeszkára, s az égre néz. A Gellért-hégy felől pedig már egészen világos az ég s a leány ásítva kérdezi: — Hány óra ? — Háromnegyed négyre — mondom s az égre nézek én is. Egy perczig csönd van. Aztán az utcáról fölhangzik a kocsik zörgése, valahol egy boltajtó redőnye gördül föl, aztán a kapu előtt lépések hallatszanak. Munkások mennek a dolgukra. — Jó éjszakát, — mondom s beteszem az ablakot. Ágnes nevet. — Jó reggelt inkább I — mondja egykedvűen s kinyitja a konyhaajtót.' HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Díszpolgári oklevél. A Kossuth Ferencznek szűnt díszpolgári oklevél elkészült és megérkezett a városi hatósághoz. Morzsányi József fővárosi intézetében készült nagy csiny és művészeti kivitelben. — Az albutnszerü oklevél pompás bőrkötésben van foglalva, a belső pergamen lap moárén nyugszik s dombormüvek között ott díszeleg a város czimere. Maga u szöveg góthstylu betűkkel, apurelben a következő: „Mi szabadkirályi Szatmár-Németi város közönsége adjuk tudtára mindazoknak, a kiket illet, mi- > szerint az ezerkilenczszáznegyediki esztendő Szent-Mihály havának 26-ik napján tartott rendkívüli törvényhatósági bizottsági közgyűlésünkben, minekutánna néhai való nagy hazánk fiának, a magyar szabadság, függet- . lenség és egyenlőség kivivására irányuló nemzeti küzdelem előharezossának, Kossuth Lajosnak képmását városházunk közgyűlési 1 termében ünnepélyesen lelepleztük, az ő érdemekben gazd >g fiát, eszményeinek lété- teményesét és örökösét, nagyságos Kossuth Ferencz Urat, közhasznú működésének elismeréséül s őszinte, tiszteletünk jeléül városunk díszpolgárának egyhugulag megválasztottuk s ezen diszpolgársággd járó mindazon jogoknak gyakorlásával felhatalmazzuk, a melyek e szabudkirályi város polgárait hazánk alkotmánya s varosunk szabadalma sze- , rint megilletik. Minek örök emlékezetére ezen díszpolgári oklevelet törvényhatóságunk pecsétje alatt kiadtuk. Szatmár-Németiben a törvényhatósági bizottság ezerkilenczszáz- négy szeptember 26-án tartott rendkívüli közgyülésébél. — (P. H) — Pap Géza s. í k. polgáímester, Ferencz Ágoston s. k. tanácsjegyző. — A díszpolgári oklevél átadásának „ napja még most sincs véglegesen megállapítva, e tárgyban e hó 21-én d. u. a polgár- mester elnöklete slatt értekezlet tartntik. Idáig 21 bizottsági tag jelentkezett a díszpolgári oklevél átadására. — A Dalegyesület márczius 2-án, csütörtökön, a Társaskör termeiben adandó dulestélylyel zárja be tugilletményes évét, mely egyszersmind az évi rendes közgyűléssel lesz kapcsolatos. Ennek a dalnstélynek igen szép és vonzó műsora van. Solti Vilma, színházunk legújabban szerződött énekes primadonnája egyik legbájosa.bb dalát fogju előudui, melyet zongorán Benkő Miksa, _a zeneiskola tanára kisér. Füredi Sándor tallér a műsorban egy mesterművei lesz képviselve, mig dr. Vajay Imre eluök a dalegyesület egy másik j-des tagjával dalmű- kettőst fog bemutatni. Maga a dalegyesület három számot tölt be, melyeknek egyike: „Dal a dalról“, a budai dalárda 40 éves jubileumának versenydijnyerte9 műve. Egy másik műdalt nyolez czimbalom kísér. A harmadik szám népdalfűzér lesz. Az estélyen a szokásos belépődíjak mellett nem tagok is részt vehetnek. A műsor leéneklését táncz követi. — Révész Ilonka, — van-e, ki e nevet nem ismeri — az örökké vidám, pajkos, jó kedvű Soubrette csütörtökön e9te „jutalorajátszik“. „A baba“, ez a kedves muzsikáju operett kerül ekkor színre. Nagyon jól választotta meg temperamentumához illően Révész a jutalom-szerepét s márt szinte előre látjuk, milyen kedves „Babát“ fogunk tőle látni. Neki nincs szüksége ama nagy dob hangjára; aki látta, tudja, hogy milyen kellemes, csinos, ügyes soubrette, a ki még ének-tudásában 9em áll hátrább táncz-művészeténél. Már várjuk a csütörtöki előadást, mely mindenesetre szép estéje lesz a szini szezonnak. — Egyházkerületi főjegyző választás. A li.-zámuii ev. ref. egyházkerület főjegyzői állásáru beérkezett szavazatokat február hó 9-én bontotta fel a bizottság. Dicsőőy József nyert 252, Süss Béla 289 és Erő.-s Lajos 212 szavazatot. Ennek folytán az elnökség uj választást rendelt el Sass Béla és DicsőfFy József között. — Postafőnöki állomás- csere. Hieronymi Károly, kereskedelemügyi miniszter, kölpsönös kérelem folytán megengedte, hogy Demjén Sándor a városi és Boross Dezső a pályaudvari állomáson végezzék posjafőnöki teendőiket. Nevezett főnökök megcserélt állomásaikat már el is foglalták. Folytatás a mellékleten. — Nem, — mondja nyugodtan. — Télen is igy alszom. Csak a lámpást elr feledtem eloltani ma. És húst sem eszem. — És hogy hívják magát? — Ágnes. — És mióta szolgál? Az ujjain kezdte számlálni s percekig tartott, amíg megszólalt. — Hat éve. — Hat? — Nem. Hót. — És mennyi bére van ? — Hat forint. — És mit csinál a pénzével ? Ágnes mosolygott most s olyan bizalmasan, mintha évek óta ismernénk egymást, mindent elmondott. Hogy a hat forintból egy évben egyszer csizmát vesz, három forint kell ruhára és ami megmaradt, az most már háromszáz forint. — Háromszáz ? — mondom. — Az sok. — Nem. Még egyszáz kell. — Aztán ? — Aztán . . . Elég az hozzá, hogy még egyszáz kell. Nem akarta megmondani, hogy mire kell, pedig faggattam. — Hát szeretője van-e? — kérdeztem. — Nincs, — mondta egyszerűen. Nekem nem is kell. : Sohasem kellett. — Miért nem ? — Tudja fene, miért nem, — mondta. — Hát elég az hozzá, hogy nem kellett, mert sohasem volt ismerősöm. Nem járok sehova. — Vasárnap sem ? — Nem. Templomba és vissza. És egyszer voltam a keletinél. — Ki az? — kérdeztem. Bámészkodva néz rám. — Hogy ki az a keleti? — magyarázom. — Hát ahol a vonat jár. Ott vannak a leányok és a falubeliek és egy lány, a ki szomszédban szolgált, elvitt magával. De többet nem megyek. — Miért nem ? — Csak nem. Pedig találkoztam egy legénynyel és az mondott újságot hazul- rul. Hogy tavaly előtt meghalt az apám és hideg levest evett. — Hideg levest ? Azt. Csömört kapott tőle és meghalt. És azóta nem járok a keletihez. Nézem ezt a nyomorult, agyondolgoztatott, elbutitott teremtési, aki kócosán álmából fölverve, olyan nyugodtan beszél arról, hogy az apja meghalt s csak egy Rötli Fülöp ügájrf.s'baőLi. ezapoaraJstárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a. legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett I W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. JFI GY£L31£ZT£TÉSII!! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alól is beszerezhetők.
