Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-12 / 50. szám
Huszonkettedik évfolyam. wíy 50-ik szám. Szatmár, 1905. deczember 12. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Válaszféle. Tisztéit Omega Ur! ön a múltkor olyasmit irt ezen a’ helyen a székesegyház újítási munkálatainak némelyikéről, amit néha rossz néven is szoktak venni azok, akikről és akiknek szólott. Az érzékenység szemüvegén át olvasva ez támadásnak is néz ki olyan emberek ellen, akik (mint a hiszen ön is elismeri) áldozattal szolgálják a szépet, nemeset meg a szentet. Erre aztán, régi szokás szerint, lá- gyabb vagy keményebb hangnemben tartott cáfolat szokott keletkezni, az események előadásának helyesbítésével, a kifogásolt hibák szépítésével (ha kell: letagadásával) és a megfelelő erősségű személyes kifakadásokkal a felszólaló ellen. Hát a felhívott körök e tekintetben szakítanak a hagyománynyal. Nyugodtan megérlelt belátással elismerik az ön bírálatának nemcsak az őszinteségét, hanem jórészben a helyességét is. Szivesen indulnak ki abból az alapos föltevésből, hogy önt a tiszta jó- indulalon kívül semmi egyéb nem vezette a felszólalásában, amit komolyan szentelt a valóban. komoly ügynek. De, amikor azok a körök igy gondolkoznak, egyúttal arra is rájöttek, hogy ön a cikkével hihetőleg kereste a teljes igazságot, de csak félig találta meg. Mert azt, hogy nem mondotta TÁHCZA. Úti jegyzetek. Irta: Tanódy Endre. VII. '(Folytatás.) Rubens-Vaterloo. Az igazságügyi palotát belül is végig bámultuk, A legkellemesebben lepett meg, hogy mindenütt, különösen a legfőbb bíróság üléstermei körül a hírneves ügyvédek mellszobrai találhatók. Az ügyvédek különbek Belgiumban, vagy a bíróságok vannak ott hátrább nagyképűség dolgában? Hogy van az, hogy .Magyarországon, ahol oly régi idő óta a legfényesebb elmék adják magukat ügyvédségre — még egyetlen ügyvéd sem akadt, a kinek a bíróság saját csarnokában szobrot emelt volna? Úgy látszik, a mi bíróságunknak nagyobbak az igényei. Hogy méltán-e, vagy sem, azt nem tudom, mert a belga bíróságok értékét nem ismerem. A másik megfigyelésre méltó dolog volt a malinesi gobelin. A francia gobelint mindenki ismeri; a malines-i gobelint kevesen. A világ tényei rendszerint peches véletlenek. Ez is azokhoz tartozik. A francia gobelin mesterséges; a malines-i volna is meg, ha rájött volna, nem | akarják föltételezni. Talán ön maga is jó néven fogja , azért venni, ha az érdekelt tényezők segítségére jönnek az egész valóság földerítésében Hát, csupaszon állítva oda a tényt, tagadhatatlanul hibás volt az eljárás, hogy a székesegyház fölujitása munkálatainak egy tekintélyes részét külföldi emberekre bízták. Az is igaz, hogy nem is művészekre, hanem csak iparosokra, amilyeneket idehaza is találni elegendő számban. Aki az ön cikkét olvasta, annak okvetetlenül megesett a szive a nagy sérelem miatt szegény iparosainkon, akiket ártatlanul mellőztek a munkánál. De csakugyan ártatlanul-é? Ez a kérdés képezi a tengelyét a jelen felvilágosító sorok eszmemenetének, és Omega ur azért nem deríthette föl egészen a valót, mert erre a kérdésre nem kereste a feleletet. Mert (ahogy mindenki tudja) neki •is tudnia kell, hogy a mi iparosaink — tiszteletreméltó kivétellel — egyáltalán nem élvezik azt a bizalmat, amire szükségök volna, hogy nagyobb feladatoknak jó és pontos megoldását nyugodtan rájok lehessen ruházni. Egyáltalán nem lehet itt cél, önérzetükben bántalmazni az iparosainkat, akik között örvendetesen szaporodik a derék és egészen rátermett munkások száma. gobelin művészet. Malines egy kis belga város Brüssel és Antwerpen közt. Régen híres ipari é9 politikai góczpont volt; olyasféle, mint nálunk Pozsony. Ez az iparág ott évezredes traditio; egy család egész életén át dolgozik egy szövésen, a mely aztán föl is ér egy kisebb polgári vagyonnal. A főbb, ünnepélyesebb üléstermekben a felsőbb bíróságok elnökeinek és bíróinak arcképei vannak kiszőve. A szövéshez feltűnően vastag fonalat használnak. Egy fonál mindig egy bizonyos színben van tartva és dacára annak, hogy igy a szinek átmenet nélkül vannak egy más mellé rakva, távolról nézve az egész olyan benyomást tesz, mintha a legfino mabban vezetett ecset árnyalta volna a vásznat a szín minőség és mennyiség ezernyi, változatával. Ez a szinek bölcseletével függ össze. Bizonyos színeknek olyan az egymáshoz való viszonya, hogy a szem teremt bizo nyos átmenetet közöttük s igy lehet az hogy a szinek belső hármóniája lágygyá és természetessé teszi olyan szinek egymásutánját, a melyek egyszerűen egymás mellé vannak rakva. Székekre álltunk föl, és megtapintottuk ezeket a szövéseket; éreztük, a kezünk mondta, hogy durva fonálból vannak. De mikor leszálltunk, a szemünk megint csak azt mondta, hogy olajfestményt látunk Az illúziónak ez a kényszerű ereje a müDe az, akinek dolga akad a mesterembereinkkel, igen jól tudhatja, hogy sok esetben mennyi bajjal jár a munka elvégzésének kellemetlen folyamata. A megbízható iparos kellékei közt nem egyetlen sajátság a tudás. Igen sok egyéb jó tulajdonság tartozik még ahhoz, aminek a megszerzése gyakran nem is az illetőn fordul meg. Ilyen például az, hogy az iparosnak mindig megfelelő anyaga legyen készletben, ehhez pedig vagyoni erő. kell — ha van. A pontos szállítás előfeltétele továbbá, hogy a mesternek a kellő számú segítő kéz álljon rendelkezésére, ami ismét nehéz dolog, mikor a segédeket nem képes egész éven át, hanem csak ritka, nagyobb megbízások esetében munkával ellátni. Szükséges volna az iparosnál a műveltségből fakadó az a polgári érzékenység, amely eltiltja Őt attól, hogy a megállapított (és igy általa is elfogadott) áron ne a legjobbat és legszebbet szolgáltassa. Okvetetlenül kívánatos volna, hogy az iparos akkor szállítsa a munkát, de napra, sőt órára, amikor szükség van rá, nem pedig, amikorra Ő azt előállítani képes. Nagyon illenék, hogy az iparos megbízóival szemben az általa ezektől is joggal megkövetelt udvarias, tiszteletteljes, finom bánásmódot tanúsítsa. És a többi! vészi hatás magas fokát jelenti és teljesen hiányzik a francia gobelinből. A színeknél maradva Brüsszelben először láttuk a szinek nagy mesterének, Ru- bensnek a képeit. A nap a földre árasztja sugarait — elemzés nélkül; egyetlen egyszínű izzó sugár révében benne van minden színgazdagság, a miből a mi szegény szemünk vajmi keveset vészén ki. És az Isten teremt egy-egy szemhártyát, a mely széjjel osztja, meg öszzerakja a ragyogások végtelen változatait. És mig az a sugártörő megvan, addig megmagyarázza nekünk a világosságot — a melyet mindenek előtt teremtett az Isten. ! Miért hogy az ilyen szemnek is el kell homályosulni ? Miért tér vissza a nap fénye mindennap, mig századok után tűnik föl csak ismét egy jóltevő genie, u ki vászonhoz rögzíti a világ futó népségeit ? Belgium egész földjét — csaknem ötszáz év után is — betölti Rubens lángelméjének ragyogása, mint a hogy a szent földön az idők végéig ott lebeg az Istenember emlékének áhítata. Itt is, ott is láttuk mestermüveit, de itt emlékezem meg róla, mert Brüsszelben ejtett meg először képzel mének varázsa. Bubens magán életében igen előkelő gazdag ur volt. És, mintha ez meglátszana a képein. Valami pazar bősége, mérhetetlen gavallériája ömlik el az alkotásain. Ez a művész nem szatócskodott az eszméivel, hanem Tisztelt Omega ur, tegye kezét a szivére és mondja meg igy, vájjon elképzeli-e, hogy ilyen iparosokkal szemben akadna valaki, aki magyar munkát idegenre bízna? Volna-é lelke bárkinek is, elvonni a keresetet honfitársaitól, ha azok csakugyan nyújtanák azt, amit tőlük várunk? A hazafiság joggal sokat követelhet az embertől, de odáig tán még sem lehet elmenni, hogy amikor valamire szükségünk van, első sorban nem ennek a kielégítését, hanem azt nézzük, hogy a ráfordított összeg jó helyre essék. Helyes, szép törekvés Omega úrtól, hogy védelmébe veszi iparos polgártársait. De az is helyén volna, ha a védenceit a saját érdekükben felvilágosítaná arról, hogy sorsuk jobbrafordu* lását ne kizárólag a megbízók honsze- retetéből akarják meríteni. És, ha Omega ur a munkaadókat hívja fel hazafias tettekre, juttassa eszébe pártfogoltjainak is a munkás-marsaillaise első sorát. Van-é iparos, aki ne ismerné? . . . * * * Nincs mit viszonoznom erre a válaszfélére. Mert, az igazat megvallva, nem kaptam én azt senkitől, hanem magam írtam meg. Rájöttem utólag, hogy a múltkor nem volt teljesen igazam. Azért, ha a papság hallgat, én voltam kénytelen prédikálni magamnak — no meg egy kicsit másoknak is. Omega. osztotta meggondolás nélkül formáinak kimeriihetlen kaleidoszkópját, és minden ötletén az látszik, hogy ez fölösleges volt neki, hogy ez már nem fért meg istenáldotta agyvelejének mesés kincsei közt. Isten-uram 1 Ezek a mi mostani vérszegény kis piktoraink, a kik százszor lerajzolják a hölgyet és a rózsát, egyszer a jobb kezében, egyszer a bal kezében, egyszer a hajában I Ilyen különbség lehet a Rot- schild és a londoni koldus vagyoni viszonyai között. Nem ide tartozik — mert a szakismeret számára való, köteteket kimeritő tárgy volna — müveinek részletezése. (Ezek a kötetek máskülönben is meg vannak írva.) Egy szép külön világ az, a mi az ő vásznaihoz tapad. A buja erőnek, a duzzadó szépségnek mesés világa. Senki- sem volt olyan bőkezű hús dolgában, mint Rubens. Az ember csodálja, hogy a rengeteg tömeg alatt le nem szakad a vászon; mindeniken van egy néhány métermázsa. De az egy sem élettelen tömeg. Minden testét a láthatatlan idegszálak lelke heviti, és mindenikben egy készülődő, vagy egy megtörtént mozgás elevenedik meg. És a mi már nem az övé, hanem koráé — a renaissance koráé — az egész mindenségnek világos, derült pogány felfogása1! A tekintélyek, scrupulu- sok nélkül való naiv biztonság a világ tüneményeinek megítélésében —1 a mely épugy meg van bibliai tárgyú festményein, mint mitológiai képein. Rőth Fülöp kárlsbádi czípöraktárát ajánljuk a t. vevő kistniéfnek mini a ^ EÖlVStleil ft PftUIOllift lefoloaóbb bevásárlási «mást. ----- rngm- , =- -■ szálloda mellett! Sz atmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEGÉRKEZTEK!!! az őszi é$ téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
