Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-21 / 47. szám
SZATMÁB és VIDÉKE. I „Magyar ábrándjának“ szép előadásáért sok megérdemelt tapsott kapott. Szombaton az operette személyzet mutatkozott be Zell, Genée és Millöcker halhatatlan operettjében a „Koldus diák“' lián, de nem nagy sikerre). A közönség talán csak azokat a részeket élvezte, a miket kihagytak. Mi hajlandók vagyunk momentán ezt annak betudni, hogy az énekesek talán nem ismerve még a terem akusúkáját, nem tudták kellőkép alkal mázni hanganyagukat. Elismeréssel kell azonban .szótanunk Váradyról, ki Ja-i Ja nicky rendkívül hatásos szerepében igen jól játszott és énekelt. A primadonnát Harkányi Gizellát főleg arról ismertük meg, hogy csokrot kapott és szép toilett- jeí voltak és jóllehet Rimanovszky Simon szerepét elég jól játszotta meg, éneke és illetve hangja csak arra jogosít fel ben nünlcet, hogy egyelőre kritikánkkal vár junk még 2—3 operette előadás utánig. Ugyanezt mondhatjuk Kállay Kornéliáról és Kerényi Adélról is. A kar meglehetős volt, a zenekar kifogástalan. A mellékszerepeket épen hogy megjátszották minden, harmónia, egyöntetűség nélkül. Tisztái Ollendorf szerepében kissé túlzott volt. Reméljük, hogy a következő operette előadások sikerültebbek lesznek, min iparkodni a színigazgatónak mondhatnék lét érdeke, . Vasárnap délután „Egy magyar bu szárkáplár Bécsben“ énekes népszínművet adták zónában eléggé sikerült előadásban. Este pedig a „Koldusdiákot“ ismételték meg rendes helyárakkal valamivel egyöntetűbb és jobb előadásban és szívesen consiatáljuk a színészek nagyobb, fokozot tabb igyekezetét. Hétfőn Martos és Huszka mindig vonzó operettjét az „Aranyvirágot“ élveztük, be kell vallanunk igen sikerült előadásban. A forró vérü olasz szerető pár és az elfásult yankeek bohó szerelmi története a maga sok bonyodalmával kétségtelenül a legsikerültebb magyar operettek egyike. A darab meséje ma már oly általánosan ismert, hogy feleslegesnek tartjuk azt előadni. Annál több mondani vajónk van azonban uz előadásról, a mely határozottan igen sikerült volt. Szinte hi hetetlen, hogy a szombat esti és a hétfő esti .operettet ugyanazon társulat, sőt ugyanazon személyzet adta elő. És ez mutatja legjobb m azt, hogy mennyire megrovandó volt színészeink szombat esti rossz játéka, holott tudnak nagyon is jót produkálni. A címszerepet Harkányi Gizella játszotta igen ügyesen és igazán meglepő közvetlenséggel és ügyes játékáért, sok szép daláért és táncáért nyilt színen is megtapsolták. Méltó partnere volt B sppo szerepében Várady, kit dicsérnünk sem kell, ő mint eddig, ma is igen jól játszott és énekelt. Igen sikerült estéje volt az angol Miss szerepében Kállay Kornéliának is, ugyszinte sok őszinte taps honorálta partnerének Tihanyinak játékát, a ki a fád yankee gavallér szerepében nagyon jó volt és igen ügyesen táncolt. Általában az összes szereplők nagyon jól megállották helyüket, a kar .kiállítás szintén igen jó volt. Valóban őrölünk, hogy kedvezőbben nyilatkozhatunk a mai előndásról, mint az eddigiekről és tényleg a hétfő esti előadásról azzal az impressióval távoztunk, hogy társulatunk tud jót és szépet is nyújtani és eltökélt szándékunk épen ennek folytán ezután a tapasztalandó fogyatékosságokat a legkeményebben ostorozni, mert látjuk, hogy azok elkerülhetők. A táncbetétek is igen sikerültek voltak, úgy Rajz Irénke és Vécsei Emil spanyol kettőse, mint a mindig sikkes Radnay Zsuzska és két partnere symlobistikus tánca, melyek mindegyikét a nagyszámú közönség zugó tapsviharral jutalmazta. Alfa. Heti műsor. Ma, kedden „Három Ajax“, vígjáték, újdonság. Szerdán „János Vitéz“, operette, újdonság. Csütörtökön „Ifjúságunk“, színmű, újdonság. Pénteken „Drótos-tót“, operette, zóna-elődás félhelyárakkal. Szombaton „Csöpség“, énekes vígjáték, újdonság. Vasárnap délután „Ripp Van Vinkle“, operette, zónaélőadás félhelyárakkal. Este ,C*öpség“, énekes vígjáték, újdonság. Hétfőn „Hajdúk hadnagya“ operette, zónaelőadás félhelyárakkal. Apróságok. hogy a tojás emelkedni az II fizetni diiPunn-zkodik az asszony nagyon drága s hu igy fog ára, maholnap egy hatost k rabjáért. — Azon imádkozz — m.mdorn neki — hogy valahogy főispánt no kapjunk, mert akkor a tojás -ára még feljebb megy. Borongós az idő, ilyenkor az embernek akaratlanul is a múlandóság jut eszébe. Ilyenféléket beszél valaki Bögre urnák. — Igen I — sóhajt uz öreg — napok óta magam is arra gondolok, hogyha az idő megfordul, u hízót leöletem. Egy kis disznótor nagyon is jól fogna. — Türelem burátuim! Itt az idő, most vagy soha, hogy a pénzüket megkapják. Ma irtain Kristóffyuak, hogy u haladó pártba belépek és jeleztem azt is, hogy a lakatos mesterséghez is konyitok. Demeter. híreink. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. Arról folyik u beszéd, hogy az uj püspök mikor fogja a püspöki széket elfoglalni. Az egyik szerint márcziusban, mig a másik, a ki szereti magát beavatottnak feltűntetni, áprilist, esetleg májust emlegeti. — No én nem értem —- szól közbe egy harmadik — hogy miért nem siet, a ki ilyen jó álláshoz jutott. Hu engem ért volna a szerencse, én már régen ott ülnék a rezidenciában. * A napokban eresen tartotta mugát a hír, hogy a főkapitány, aki hirtelen Budapestre felutazott, ki van szemelve városunk részére főispánnak.. Ma már itthon van, de azért még most is akad, a ki állítja. — Pedig úgy van! — erősködik egy ilyen — magain láttam tegnap is, hogy egy lakatossal beszélt. * Dühös vita folyik egy férfi társaságban a mostani politikai helyzetről. — Meglátjátok — mondja egy koáli- ciós — rövid idő alatt jobbra fordul minden, mert most mar ott vagyunk, hogy a szemetje került felszinre. — Ott vagyunk mar egy pár év óta — szól ru egy volt szabadelvű — de én ebből csak azt látom, hogy nálunk sok a szemét. — Vörösmarty halálának ötvenéves évfordulója, vasárnap (nov. 19-én) volt ötven esztendeje unnak, hogy Vörösmarty Mihály, a magyar költők legnagyobbika, meghalt. 1855-ben, épen abban a szomorú korban ragadta el tőlünk a halál, mikor legnagyobb szükségünk volt az ő biztató, reménységet nyújtó lantjára. 0, mert igazán gyászos Golgota volt az a hat esztendő, amelyet a magyar nemzet leigáztatásától a költőkirály haláláig is járt. Az ezeréves, történelmi dicsőségben gazdag magyarnuk még piszennie se volt szabad, s az aléltság, a megadás, a nyomasztó rezignáció annyira úrrá lett a nemzeten, hogy a „Szózat“ költőjének halála kellett ho/.zá, felrázni letargiájából s emlékeztetni rá, hogy: „Hazádnak rendületlenül.. .* Es az a temetés impozáns volt, nemesük azért, mert u végtisztességtétel alkalmából minden igaz magyar sietett leróni nagy fia iránt tartozó kegyeletét, de mert egyben kidomborult belőle az elnyomott, leigázoit, sanyargatott nemzet fájdalmának néma tüntetése is. Ötvenöt esztendős kort ért meg Vörösmarty. Betegsége alatt életének utolsó részét u fővárosban, a Keppel-féle Váciutcai házban töltötte, ugyanott, ahol pár évtized előtt Kisfaludy Károly pengette hatalmas lantját. Ö azonban már képtelen volt erre. Feje fölött a halál angyalu bontogatta szárnyait. Egy napon, u lépcsőn fölmenet, agyszélhüdés érte, összerogyott; úgy kellett fölszedni u nagy poétát. De a leggondosabb ápolás sem segíthetett mar rajta. Két nap múlva, 1855 november 19-én az Ur magához szólította, ugyanazon a napon, amelyen huszonöt esztendővel előtte Kisfaludy Károlyt ragadta el a halál szerettei köréből. öt ven év, egy fél század, telt el azóta... Lassan morajlott le az év év ulán, s felejtve lett sok minden ... De Vörösmarty emléke fent maradt közöttünk, kegyelettel áldozunk annak ma is. — Ünnepeljünk tehát! „Tegyünk a költő homlokára Hervadt helyébe friss babért!“ lentek meg’ a szépen oi1<erf) 11 gyáe/ünnc- pélyen. — A „népkonyha“ megnyitása, Vasárnap, e hó 19-án délelőtt kezdette meg a népkonyha 12-ik áldtísoa működését sóját házában. Szép közönség jelenlétében üdvii. zölte Tei tel bau m Hennán elnök az egy. begyülteket, kérte a hölgyeket további leikig működésre, akik e télen újra kezükbe veszik a kéregetés nehéz munkáját s időt, fáradtságot nem kiméivé látják el a mindennapi ebédosztást. Ezután Dr. .Jordán Sándor főrabbi mondott imát, Isten áldását kérve jövőben is ii népknnylin működésére. — Ez idén 225 iskolás leány és fiú gyermek ina felekezeti k ülöm beég nélkül részesülni mindennap meleg ételben s 35 család vihet haza naponta ebédet övéinek. Az első ebédosztás alkalmával az alábbi adakozásról számolhatunk be: Fried Dezső (N. Szekeres) 100 K, Teiielbaum Herman 20 K, Névtelenül 20 K. Toti-pénz 5 K. Cs. Mayer Sárika és Margitka 2 — 2 kor. Ez utón moud köszönetét a nemes szivü adakozóknak a Népkonyha elnöksége. — Péohy Antal meghalt. Mély j részvéttel értesülünk arról a szomorú hírről, hogy Péchy Antal városunknak nyugalomba vonult t. I). főkapitánya, é hó 19-én Nagykárolyban életének 75. évében, hosszas lm- tegeskedés után meghalt. Hogy ki volt Péchy Antal, azt mindnyájan jól tudjuk; több mint három évtizeden keresztül állott városunk szolgálatában s kényes és nehéz ti rmészet ü hivatalát mindenkor a legnagyobb odaadással végezte. Még öreg napjai hun is szorgalmasan olt ült hivatalában 6 végezte súlyos hivatalát mindaddig, még ereje vég-' j kép megtörött s nyugalomba volt kénytelen vonulni. Mindössze ez év január hó el.-jéiől. élvezte csak a nyugalom csendjét, mert jÉ halál, mely régóta környékezte, mostan ki- ! oltotta nemes életét. 'A nyáron tartolla u j megboldogult urany lakodalmát nagy kiter- jedtségü családja körében. Pár héttel ezelőtt fiához, Péchy László műszaki tanácsos fő- I mérnökhöz mcut át' Nagykárolyba s mt j érte utói a h ■ Iái. Péchy Aulai halál hire | az egész városban mély és igaz részvétt keltett. Holttestét a család vasárnap esteli vonattal Szatmárra szállította. Temetése ma délután 3 órakor volt. A városi törvényhatóság tisztviselői kara, nem különben u rendőrség testületileg jelent meg tomoié-én és koporsójára díszes koszorút helyeztek. ■ — Elhunyt törvényszéki bird. A helybeli kir. törvényszék bírói karát súlyos gyász érte. Egyik* kiváló és .szorgalmáról, elismert bírója, Kossuth Zsigmond halt meg e hó 18-án, életének 63. évében. Csendes vÍ9szavonultságban élt juhit agglegény, ki semmi mással nem törődött, csak hivatali kötelességének teljesítésével, melyet mind- i halálig vezetett közmegelégedésre. Az el-; hunyt bíró temetése tegnap délután ment végbe az ev. ref. egyház szertartása szerint, i nagy résztvevő közönség mellett. Úgy u törvényszéki birói, mint a tisztviselői, nem- j különben az ügyvédi kamarának helybeli tagjai nagyszámúiul jelentek meg az elhunyt! végtisztességén. Érdekes megjegyeznünk, j hogy Kossuth Zsigmond közeli rokonságban állott Kossuth Ferenccel, amennyiben Koj- sutli Lajos másodunoka testvére volt az el- i hunyt édes atyjának. A birói és ügyvédi- j kar gyönyörű koszorút helyezett az elhunyt ] ravatalára. — Matinó. A szatmári Kölcsey-kör, J a jövő vasárnap, azaz november hó 26-án j tartja ez idényben az első matinéját a vá-,, rosházu nagytermében. Az érdekesen össze- f állított műsor a következő: 1. Felolvasás tartja Bagossy Bertalan kir, főgymn. tanár. 2. Bach Románca, vonós quintett, előadják Nyáry József, Veres L íjo-i, Saja Viktor, | Gr-ial Ferenc és, Ferencz Ágoston urak. 3.1 Monológ a monológ ellen előadja Kürthv József színművész ur. 4. Ének, vonós qunr- . tett kísérettel a) Pastorale, b) Concert*! mazurka előadja Ferencz Annu k. a. — Az nj főoltár. A helybeli rém. katli. székes egyházban, b. e. Meszlényi Gyula püspök által emeltetett hatalmas iné- I retü főoltárt a serény munkás kezek e hé U 15-én fejezték be. Vasárnap délelőtt kilenc fl órakor volt a felszentelése s ugyanakor mu- I futták be fölötte az első szent misét. A tő- g oltár tiszta karrarui márványból van tnnigva, mely Lnihachbun készült, mintegy 3000 ko- 1 romi költséggel. Két oldalán a főoltárnak fl szent Péter és Pál apostolok élet nagyságú I szobra ál!, szinte fehér márványból furugrn. I Az oltár díszítményei is rendkívüli tnűvésíi kivitelből készültek. Egyszóval az uj főoltár if; úgy a . maga egészében,' mint részleteiben ■ meglepően szép konstrukciót mutatnak, a mely mindeneseire méltó disze székosegyhá- zunk belső berendezésének. Csak egy a tájó. az, hogy a bőkezű püspök nem érhette meg azt,, hogy az Isten dicsőségére emelt oltárán szent misét bemutathatott volna. Emlékét hirdeti azonban nz utókornak mindenkor a diszes főoltár. — Épen jókor. Evvel becsirizelheted. — Kostolja meg, azután beszéljen ! — szólt a kapitányné félig nevetve, félig bosszankodva. — Ha épen muszáj 1 de kérek még a csőrögéből mért igazán remek. Vacsora után a hölgyek a szalonba mentek, az urak pedig, Ősi szokás szerint, az ebédlőben maradtak dalolni és pipázni. A kapitány a jó ügy érdekében ugyancsak sűrűn töltögetett; — a7, urak, hasonló okból, ugyancsak sűrűn ittak. Volt is foganatja, mert rövid idő múlva a két haragos fél úgy elérzékenyülr, hogy egymás nyakába borulva, újra megkötötték a szatmári békét. Erre a jelenetre, az urak kedve a legmagasabb fokra hágott. Olyan éljent kiáltottak, hogy a hölgyek mind beszaladtak megnézni, mi történt ? A kapitány elérkezettnek iátta az időt egy ékes szónoklat elmondására, a jó egyetértésről, mely, hogy mennyire megbonthatatlan. Azt láttuk tegnap kaláber közben,— szólt közbe Rózsás keresztapja, a párbaj eredetére célozta, Ép akkor lépett be a kapitányáé. Mikor meglátta, hogy a térje szónokol, vette a pincekulcsot és odaadta a szoba- leánynak : Nesze Mari, menj ezután te borért ha kell, mert ha a gazdád dikciózik,. akkor már nem igen bir a pincébe lemenni. Pumpfi urat, a ki nemcsak az adót, de másféle tartozást sem szokott önként fizetni szorítják a hitelezők, ő azonban nyugodt flegmával hallgatja a fenyegetéseket, s végre megszólal a következőképen: Nemsokára eloszlottak a hölgyven dégek, de az uraknak még csak akkor kezdődött az igazi mulatság. Reggel, úgy hét óra tájon, egyiköknek az az ötlete támadt, hogy ő kéményseprő. Behozatta a tyúklétrát, vállára vette és úgy őgyelgett vele az ebédlőben. Botond ur széles jókedvében elvette tőle a létrát' és maga vei le a vállára. Egyik végére ráültette a prímást, a másikra a klárinétost és úgy muzsikáltatta őket. . Egyszerre észrevette, hogy a szomszéd nincs jelen. De már erre duzzogni kezdett. — Menjünk át mi is, ne hagyjuk aludni, csak azért sem I Utánam cigányok I Ezzel átment a szomszédba az egész társaság. Falun már olyantájt rendben van a ház, igy hát fennakadás nélkül bevonulhattak az ebédlőbe. Az ajtókat bezárták, az ablakokat bespalettázták, a lámpát meg- gyujfották és kijelentették, hogy most éjszaka van. ók eNte kilenc óráig nem akarnak napot látni. Akkor aztán süthet. De a nap nem azért nap, hogy olyan könnyen kizárassa magát valahonnét. Itt is bekandikált, amott is, végre is az urak engedtek. Dél felé a sógor, kinek a szemét már marta a dohányfüst, földhöz vágta a poharát és kijött a napra. Mivel pedig a lámpa is alvófélben volt, követték a sógor példáját mindnyájan. Akkor vették észre, kogy már meg a kapitány nincs köztük. — Erzsébet emlékünnepély. A szatmári róui. kuth. fiunépiskolu tanító testületé tegnap délelőtt, feledhetlen Erzsébet királynénak emlékére gyászünnepélyt tartott a következő műsorral. Kölcsey himnusza, httrmonicum kíséretében énekelték a növendékek, 2. „Meghalt a királyné“ szavalta Volosin Gábor VI. o. t. 3. Einlékhe/.séd, tartotta Hoifmun J. IN. o. h. tanító. 4. Gyászdul, harmónicum kíséretében énekelték a növendékek. 5. „Erzsébet“ szuvalut, előadta Ficzere Jenő, III. 0. t. 6. „Könyörgés“ Móra Istvántól, szuvahu, Majdik Zoltán IV. oszt. tan. 7 szózat befejező ének, előadták a növendékek. Az ünnepélyt megelőzőleg a róni. kuth. székesegyházban reggel 8 órakor gyászistenítisztelet volt. Úgy a szülők, mint a lunügyburátok részéről számosán jeÚgy állt a dolog, hogy a kapitány még reggel kisurrant közülök ; otthon szépen lefeküdt, mert gyengegyomru ember létére győzi ugyan a mulaiásr, de azután érzi meg. A kapitányné kiadta a parancsot, hogy csend legyen a házban. A rolettát leeresztette és mindenki lábujjhegyen járt, ne hogy zajt üssön. De az urak nem hagyták annyiban. Odaálltak az ablak elé és rágyújtottak a „Cigányvajda kunyhójára“, olyan érzéssel, hogy még a Bundás kutyás is elsirta magát, valahol az udvar túlsó végén. Erre már ki kellett jönnie a kapitánynak. A kapitányné is ugorhatóit, ebédet teremteni, mert mint már emlitém, dél felé járt az idő. De mi az egy szatmármegyei asz- szonynak ? Meglett még idején, boszorkányságszámba menő gyorsasággal. A jó meleg levesnek aztán olyan jó hatása volr, hogy elálmosódtak tőle. Egy ideig még vitatkoztak, hogy vasárnap van-e vagy szerda ? De biz eldöntetlen maradt a dolog. Ki aludt, ki hazament. Másnap pedig dolgozott mindenki, mintha semmi sem történt volna. Mert győzik ám Aranyosmegyesen a munkát is. Hát ilyen a mi kis köztársaságunk, — az ur Isten tartsa meg ! Folytatás a mellékleten.
