Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-07 / 45. szám
Huszonkettedik évfolyam. 45-ik szám. Szatmár, 1905. november SZATHAR TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Iparfejlesztés. — Irta: Szterényi József. — Annak az Istenáldotta földnek népéről van szó, mely az ország gazdasági jólétének elsőrangú tényezője, a mig ; gazdasági életünk alapja és feltétele a maga idején érvényesülő nap és eső. Arról a földről és népéről, mely ez idő szerint az évnek csak egyik részében értékesíttetik és érvényesül gazdaságilag: az, hogy erőt kapjon a termelés idejére; ez, mert foglalkozása •. és életmódja egyoldalú idejének nagy része kihasználatlan. Pedig fontos nemzeti és közmüve- ! lődési érdekek követelnék , a mai viszonyok alapos megjavítását Nemzeti érdekek, mert a magyar faj megerősödése függ össze ezzel, mely ! szomorú példáját látjuk ennek a Székelyföldön -— anyagi helyzetének rom- í lásával fokozatosan tért vészit saját ősi í területén. Közművelődési érdekek, mert a ! szellemi gyarapodásnak alapfeltétele az -anyagi erő. Akinél hiányzik a megélhetés fel- j tétele, a kinek küzdenie kell a Jétfen- tartás nehézségeivel, az nem fordíthat kellő gondót szellemi fejlődésére. Ez a helyzet nagy Alföldünk arany- [ kalászos rónáinak nagy részén. Az aranykalász egymaga alig biz- [tositja már a nép megélhetését. T AH CZ A. Keresztelés. — Irta: Vetési L. — Ne mondjátok, óh ne mondjátok, í hogy a kultúra még odáig nem hatott, délibábos róna ez apró bogárhátu hajléká- í hoz. Nézzétek ott van a nyomtatott piapir, ■ az újság. Ablak üveget pótol a tenyérnyi í ablakon. Csak még a tanya embriója e kis ház. f Az őrszem födele, a csőszház. Fölötte kó- j vályog a habos felhőnyáj, a mocsáros ví- Ldék szélein szárcsák, bibiczek sipo'ignak, , gólyák gubbaszkodnak, vadkacsák toíláz- kodnak, nád hátán fekete piócák kerge- töznek. A csönd fönséges és félemletes. Egyszerre megtöri a csöndet a' lépések zaja. Zizeg a nád. A kalászos tábla Észólén fel vakkan égy aprócska gyerek, [fékevesztett türelmetlenséggel száguld a Fkutgém felé s már messziről adja a jélt fvisító szavával. — Apám, édes apám I A gém még egyre nyekereg. Java- [beli ember a nagy faedényt déli italra [tölti nyájának. Pipáját a heverő polcra rakta fel: a kalapja pántlikájába. Széles ‘ ingjét szellő riszálja, acélos izmok feszülnek meg' alatta. Újra a gyerek hangja halszik. — Apám, édes apám! Az ember ügyet vet e -szóra, felnePedig az fog maradni megélhetésének legfőbb alapja továbbra is. Annak kell maradnia, mert az a jellege az ország ama nagy részének. E jelleget megbolygatni akarni, e jelleg megváltoztatására törekedni, meddő kísérlet lenne. De felesleges is. Más mód kell — szerény nézetem szerint — azt a kérdést eldönteni és ezen a helyzeten segíteni. Mert segíteni kell. Nem uj alapot keresni, hanem a meglevőt kiegészíteni. Lehet az Alföld egyes részein gyárakat is létesíteni, sőt városaiban kell is, a viszonyok sem kedvezőtlenek erre. Más a városok kérdése és ismét más a vidéké. Azoknak mindenütt ipari és kereskedelmi jelleget kell adni, azok mindegyikénél törekednünk kell számban növelni, erőben gyarapítani az iparos és kereskedő népességet, ez biztosítja legerősebben azok fejlődését. Erre csak a százados kézműipar erősítése és uj gyárak létesítése alkalmas. E kettő és a felvevő képességében gyarapodó földmives lakosság önmaga teremti meg az erős kereskedelmet. De lehet-e gyáripart teremteni azokon a rengeteg területeken, melyeket ott ma az eke szánt fel ? Lehet egyes helyeken, de általában szel és rászól a gyerekre, ki már alig győzi szuszszal. — Mi a, no.... — Babánk lett, kis babánk. Jöjjön kend haza. A délceg termet kiegyenesedik. Szürke szeme örömben táncol, jobb kezével lekapja a pörgét és az első minutumban, nyilván az örömtől, úgy vágja a földhöz, hogy pozdprjára törik a garasos pipa, a mi mellett annyi andalgása szállt füstté. Szaporán üget a bogárhátu házhoz, a kis ököl fickó alig ér nyomra. így megy az egy ideig. Akkor egyszerre ellankad az ember, lépése vánszarog, arcáról elfujta a gond a nagy örömet. Az élet gondja, ez az irigy vénasszony, aki lépten-nyomon elibéd férkőzik, nem birs? vele, megmarkol, leteper, legyőz nagy erőd dacára. Olyan nagy potentát az. Ennek az irigy vén asszonynak csúf képét látta meg az ember. Az élet, az öröm pirosságát lemosta legott és az ijedtség sárga festékével meszelte végig. — Nem lehet... nem lehet... nem öröm az nekem. Majd ismét egyet-kettőt tántorodott előre. — M*i haszna 1... ha koldus vágyók. Pétiké már jóval előbbre törtetett, messziről nógatta az apját; majd mást gondolt s végig hasította a gyepágyat,' hogy az apja jöttét megelőzze. A puszták megszelídült fiát is csak előbbre vitték vágyai, meglátni az uj lakót, az uj ajándékot. — Isten adja gondnak. A kis szobából csak’ ő hiányzott. nem let. Nincsenek meg hozzá az előfeltételek. Gyér a lakosság, nincs fűtőanyag vagy vizerő és hiányos a közlekedés. Pedig ezek nélkül nincs ipar. És ha lehetne is, volna-e helye ennek, kivéve azokat az iparokat, melyek kiegészítő részei a mezőgazdaságnak? Jöjjünk tisztába azzal, mi a iegfőbb cél a gyáripar fejlesztésénél? A nemzeti munka lekötése, a fölös munkaerő állandó és biztos foglalkoztatása. A mezőgazdasági iparok — melyeknek nagyarányú fejlesztése ezeken a területeken kívánatos, sőt szükséges — a cukorgyárak kivételével nem kötnek le valami igen nagy munkaerőt. Ezek nem is ebből a szempontból bírnak különös jelentőséggel, hanem az okszerű gazdálkodás érdekéből A többi iparokhoz pedig nincs fölös munkaerő. Olyan t. i. mely ta- vaszszal is, nyáron is, télen is egyaránt rendélkezésre állhatna. Mert az iparnak állandó munkaerőre van szüksége. Az csak kivételesen, csak időszakos üze meknél rendezkedhetik be változó üzemekre. Csupán egy iparág volna, mely állandó munkásságra számíthatna itt is, a szövőipar. Mely tulnyomólag női munkára van alapítva. Ez a munkaerő, pedig fölös számmal áll itt rendelkezésre. Sőt épen ez egyik nagy baja hogy tele legyenek. Ott aztán felpütyö- rászte a kicsit, megabajgatta. Rézi néni, a ki a városról jött, beleszólt ebbe az apai szeretkezésbe. — Ne azt tedd Andris, a gyerek nem maradós. Keresztvíz kell annak. Keresztvíz I... Egy egész kazal gond szakadt az emberre. Az ijedtség vad, elkeseredett nézésével tapadt a kis világpolgárra. Hogyan tegye ő azt meg ? Ki fog neki be? Ki áll komának, hol veszi hozzá á költséget ? Mert a menyországot se adják ingyen. Aki föl nem véteti magát oda, az pogány-országba jut menyország helyett. Egészen összeesett. A kis apróságok Peti fensőbbsége mellett kucorogtak a padkán s együgyű tájékozatlansággal nézték ez apust. Veronka a kis öklit váltig a Peti lajbi zsebébe akarta gyömöszölni. Nagy munka az a kicsinek: nem birta. A föld peremén utolsót köszöntött a nap, az esthajnal fátyola terült a vidékre. Egy koránébredő kuvik orcátlanul bepislogott az ablaktáblán. Peti megrázkódott, a kicsinyek fel- sikoltottak: — A halálmadár. Az újszülött fáradt pillái felhuzódtak, erre a neki sok idegenszerűségre, két bizonytalan szeme bambán révedezett ezen a furcsa, ezen a különös érthetetlenségen, a bomlás első ibolyaszine futott végig a bamba arcon, a kemény acélkarok meg- rázódtak. Jóformán a Rézi asszony tartottá fel Andrist, hogy el nem esett. A kicsi ujfent felpislogott, oda nézett a rámeredi szemekbe, melynek pilláin már kiült a szánás. "a kétségbeesés sz.ótlan, de az Alföldnek, hogy női munkaereje nincs kihasználva, ez nem értékesíttetik. Csakhogy a szövőiparnak meg egyéb feltételei nincsenek meg itt, kivéve a városokat, melyek más elbírálás alá esnek. Más megoldást kell tehát itt keresni. Annyival inkább, mert az iparfejlesztés nem olyan mesterség, melynél chablo- nokat lehetne alkalmazni. A viszonyok szabják meg ennek alkalmaztatását. Itt pedig a viszonyok — ismét nem a városokat értem — azt Írják elő, hogy keresni kell kiegészítő foglalkozásokat, melyek egyrészt leköthetik a női munkaerőt az év minden szakában — ha nem is mindég teljes munkaidejében, másrészt kiegészítik a tavaszi, nyári és őszi foglalkozást télen is. Ez nem lehet más, mint egészséges alapon szervezett háziipar. De nem magára hagyatva, hanem komolyan szervezve. Vállalati alapon, hogy biztos munkát nyújtson és állandó keresetet biztosítson. Nem könnyű feladat, de nem is megoldhatlan. Nagy áldozatokat igényel, de olyan cél érdekében, melyért még sokkal nagyobb is indokolt volna. Nemcsak a jelen közvetlen kihatásáért, hanem közvetve a jövő átalakulásáért. Ha az Alföld városaiban sikerülne néhány nagyobbb gyárat létesíteni, melyek lekötnék a városi és környékbeli lakosságot, ennek kapcsán pedig mégis kiAltósza va: két kövér könycsepp, ez a kis névtelen emberke könyet látott legelőször és legutoljára. — Azontúl leragadt szemeinek burka. Csak apró pillái mozogtak rendetlenül, az élet és halál apró harcaként. Rézi asszony nagyot kiáltott: — Rosszul mondtam ember. Már a keresztvíz is fölösleges, kút vizet hozzatok, én is megteszem a tempót. A nagy szál emberhez szólhatott is a szó; nem értette. Peti ugrott le a padkáról nagy igyekezettel, de soká motozott. Ma, nem hiába, hogy az édesanya beteg, nincs helyén semmi. Végre is az ablak előtt találta meg a csobolyót, abban kor- tyogott valami három napos viz, szaladt be vele. Addig Rézi asszony is a rémület tehetetlenségével zúzott össze a pitvarban mindent. Ő se talál. — Ne keresse néni, van ebben. — Add hamar gyerek. Csak későn rie legyen. Sietett vele szörnyen, az ajtóban egy kemény szó állította meg. . — Vége... vége... meghalt. Rézi asszony visszaforditótta a csobolyót, szűk száján kicsurgott némi kis maradék viz s végig szentelte vele a gyereket. — Imre, én tégedet keresztellek a teremtő Isten nevében ... Az apróság szendergő örök álma mosolygóra fordult. És e pillanatban a bogárhátu ház minden jelenlévője egész bizonyosra vette, hogy ez a szelíd mosolygás mégis beférközik az angyalkák társaságába ... Róth Fulöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljak »t. vev* fc»»*ma*g»ek «ist a "•* Közvetlen a Pannónia legolosébb bevásárlási fcnráit S gp- =.- asáilnJa melletti W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. J I hí NI a *• a itj a* n irt, ?4n\,fo* •ők, Ijes Iha, ibv 1 ® ® ® ® Ä EZTEK111 az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevr&ux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
