Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-17 / 42. szám
Huszonkettedik évfolyam. 42-ik szám. Szatmár, 1905. október 17. SZÁM TÁRSADALMI, ISMERETÜMESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KI ADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések' és hirdetések is küldendők : = Morvái Jáno* könyvnyomdája Eötvös utcza 6-ik sz. alatt = TELEFON-SZÁM: 7Ö. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK • lap kiadéhivataliban a leiolesébb árak mellett fölvétetnek Nyilttér garmond sora 20 fillér.---- Hirdetóaek díjjal előre flsetendők. i ■ Egy korszakalkotó eszme. A magyar gazdaságiszövetség, a I melynek az a célja, hogy a kisembe- I rek sorsán javíthasson, legújabban ilyen I okos dolgot gondolt ki. A földbérlő [ szövetkezetek alakítását vette tervbe. Ez az eszme fontos szociális fela- I datok szolgálatában áll. Tudjuk, hogy I Magyarországon több millió hold föld I van a bérlők kezében, a mely földet I legnagyobb részben egyes bérlők vé- I dik. Ott a hol a bérletek lejárnak, a I Gazdaszövetség támogatásával kisgaz- I dák és, föfdmivelo munkások fogják I a földbirtokot kivenni ezután, ha- I szonbérbe. Üdvözöljük a Magyar Gazdaszö- I vétségét, mert ezen gondolata józan és I komoly, eleven és mélyre ható. • Töb- I bet ér, mint a szellemi erők kapitáli- I sából ömlő aranyszavak bokrétái, mert I megvalósításával a népek ezreinek aj- I kán csendül fel a hálaadó szó azokért, I I kik az ország népének kenyeret földet [ adnak. A föld! Mily fenséges erő rejtő- I zik azon a fekete rögökön, azon a I sárga agyagon, azon a szürke homo- I kon! Még a silány szikes talaj is, tit- I kos erővel magához az áldott kenyér I kérgestenyerü parasztját. Egy-egy da- I rabka föld jelemképző, hazafiságra in- I ditó eszköz ebben az országban, "hol I daloló népek hasítják a barázdákat, I TÁHCZA.- o ----Szomor ú dal. — ívta: VERNEK LÁSZLÓ. — Kaiéjban állottak a cigányok.— Ez la hegyes szemű, látszólag szerszámával ■ bíbelődő nép,, hogy kitudja lesni a pillanatot, mikor legjobban kimuzsikálhatja a ■ bankót. A prédát leső oroszlán fülese ez, ■ mikor a fekete fáraók rátapadnak a vigadóra, prímásuk Iehajlik a bus magyar füle ■ mögé, lágyan vonogatja nyirettyűjét s néha ■egészen áthatja a mulatozó hangulata. — ■ Ilyenkor fakadnak az epedés, a szomorúság melódiái, a melyek persze Himfy keserveinek végleges exaltációjához vezetőnek. Aki csak dorbézolni, vagy mérgelődni akarna e tisztán magyar jellegű fi,sírva vigadáson,“ annak hamar elmenne fi a kedve, mert ez látványnak nagyon ér- fizékeny, murinak nagyon szomorú és fő- képen nagyon unalmas. A cigány pedig csak húzta keser- 4 vesen: „Hogy ne legyek olyan árva, Elviszem a másvilágra !...“ ■ Donáthy Imre pedig szilajon parancsolta: — Ezt, Náczi, ezt; ez való az én báI I natos szivemnek. Idegen vendég vetödött"J a fürdő e ■ félreeső vendéglőjébe. Valami íjkönyvügy- ■ nők, a ki még az üdülés helyén sem hagy égeto^ nap hevében kaszálják a kalászos búzát. A varrótű, a kalapács, a ráspoly is szünetel mikor aratnak a szántóföldeken, mikor a termés leara- tása forog szóban. A földmivelő nép minden, sóhaja a földje félé száll, ezt nézi aggodalommal, mikor a felhő foszlányok veszedelmes torlódása jeges esőt jósol, az csal ajakára mosolyt, mikor a buja vetés eleven levelén megül az est hajnal, a pacsirta szóval üdvözölt reggel harmata, ettől búcsúzik sírva, mikor a gazdagodás démona Amerika felé űzi. Sóvárgó lelke mindég azon a gondolatokon munkál, hogy mentői több földje legyen és ha el is indult a kivándorló hajón Amerikába, a hol úgy hallotta, hogy ott nagy a kereset, egy szép napon még is hazajön, itthon földet vásárol és tovább szántja a földet, a mely neki a legszebb foglalkozása. A földbérlésnek szövetkezés utján való létrehozatala igen fontos feladatok szolgálatában áll. Nem frázis e kijelentés, csak figyeljük meg a nép szere- tetit a földhöz. Mennyi könny fakad azok szemeiben, kik bírtak valaha egy talpalatnyi földet és a mely a végrehajtó dobján, más kézre került. Elkeseredése szomorú tragikum, egy-egy kifakadása meginditóbb a tragikai hősök bukásánál, mert e keserű feljajdu- lásokban, a föld eszméjéhez való szívós vonzódása egyben arra inti a kormány hatalmat és a társadalmat, hogy békát a szórakozni kívánó emberiségnek. Rettenetes! Mintha nem elég volna szürke hétköznapokon olvasni ? Az ördögbe is, hogy még fürdőn kém lehet nyugta az embernek a kulturfináncoktól. A vendég nagyon egykedvűen vette az exaltált társaságot, a maga túl bő ás asztalon szétfolyt pezsgőjével, viharos éjszakát mutató cigányaival bizonyosan azt számitotta, annyi költséggel, ami itt a vendéglős zsebébe úszott, ő a nagy Conversation Lexikont, is képes lett volna szállítani diszkötásben. Aztán magában dörmögött: — Voltaképen nem sok regényt olvastam, de azt látom, hogy itt egy regényes történet végső jelenetét játsza a pi- tyókos ur. Istenemre, szeretnék pompás furnebres lenni... Ez az ur temettetni ki vánkozik. Ki nézem belőle az első osztályú temetést. A könyvek tisztelt' ágensének jó szimatja volt. Az elázott banda temetett, a Dankó misztikus andalgói m<’st az egyszer szép álmoknak gyászos indulója volt, mely elvezet a feledés sirkertjébe. A tiszti egyenruhába öltözött ur, mintha csak színpadról leste volna el a falusi legény duhajkodását, emelte fel karját és kiabált bele a nótába vad indulattal : — Azt Náczi azt I Tízeseket ragasztok az arcodra szépség-flastromnak 1 A vad, zabolátlan murinak azonban hihetetlen változást adott egy férfi megjelenése. Méltóságos nyugalommal állt meg az ország fönséges ereje: a föld és a legigazibb munkaszeretet a földmivesé, mely országunk boldogságának, az alapvető fundamentuma is. Mikor a nép csüggedő lelkének tanúságait a Magyar Gazdaszövetség figyelmébe veszi és bérlő szövetkezetekkel óhajt létesíteni, a sajtónak nagyon eminens kötelessége, hogy a társadalom vezető embereit segítségül kérje a hazafias misszióhoz. Mert mit akar a Gazdaszövetség? Ha a község határában, a birtokokon lejár a földbérlet, ő maga anyagi támogatásával akar segíteni a kis emberek szándékán. Azt akarja, hogy a bérleti vállalkozásban a legszegényebb de tisztességes, becsületesnek ismert ember is részt vehessen kevés pénzzel köny- nyen törleszthető kölcsönnel. Azt akarja, hogy a nép maradjon itthon. Maradjon itthon a javas tevékeny munkás. Azt akarja, hogy a távol levőket is, az édes hazába vonzzuk. Kevés úgy is itt a nép, valamennyi érdemesére szüksége van a hazának, hogy erősödjünk, fejlődjünk és minden körülmények között lehessen a nép erejére támaszkodnunk, Csak úgy fog ez a nép nagy alkotásokat keresztül vinni, ha asztalán kenyér lesz, ha sok ember, sok munkaerő vetélkedik egymással a külömb- nél-külömb munka létesítésén. a nagy teremajtójában. Nyitva hagyta az ajtót és beözönlött a hajnal üditő levegője. A hirtelen támadt világosságra felkapja fejét Donáthy Imre. Megrázkódott A váratlan eseménynek mindig megvannak a maga kijózanító hatásai. Főlállott és egy mozdulattal hallgatásra intette a cigányokat. Majd tettetett nyugalommal ment az ajtóban álló férfihez. — Eljöttél? ; — el — Számolni jöttél ? — Nem. Ilyen állapotú emberrel nem számolok. Senkinek gyengeségét fel nem használom a magam előnyére. Feküdj le, s ha kialudtad mámorodat, rendelkezésedre állok. — Gyáva vagy! — Nem fogsz kihozni sodromból. Jer hazavezetlek. Atyád vár, ő kért, hogy vigyelek haza. Donáthy nagy szitkokban tört ki. — Még ez is! Nyomorult spicli, nyomorult spicli! Aztán szinte rikácsolóvá vált a.szava. — Dobjátok ki ezt az embert, dobjátok ki! A dühre aztán végképpen felmondották szolgálatukat az idegei. Donáthy lerogyott a székre. Feje lankadtan esett le a vandéglő asztalra, az elömlött pezsgő hütötte izzó homlokát. A barna férfiú pedig szobát adatott a mámorosnak, ölbe fogta az alvót, ki még álmában^is mámoros szitkokat szórt rá, lefektette]az ágyon, megtapogatta érÉs ezzel mindent elmondottunk. Sokat lehetne még írni ez eszme szépségéről, szinte kínálja magát a retorika sok színes jelzője. Maga a gondolat azonban szebben beszél, hogy sem virágokkal rakjuk meg a lombos fát, a melytől nem látszanék a gondolat az életerős törzs. Korszak alkotó eszmének nevezzük, mert megvalósulásával látjuk az uj Magyarország népének boldogságát, a magyar föld gazdaságosabb kezelését, a melylyel a nép- jut vagyonhoz, nem pedig a kapzsi üzérkedés hatalo- mi vágyáért ragaszkodó tőkepénzesek tábora, kik között tisztelet a kivételnek oly sok volt a nép verejtékét fitymáló gőggel és kicsiny lenézéssel biró emberek társasága, a kik reászorultak a kis emberek munkájára, de akik e munkát garasoskodó fizetéssel honorálták és ennek eredményeképpen ezrével tódult a nép Amerikába. Mi a kik a Gazdaszövetség ez eszméjét lapunk vezető helyén im ismertetjük és e gondolat megtestesítésével — a földbérlet szövetkezésnek nagy jövőt jósolunk, szinte látjuk a visszaköltözött népet, hogy hazajöttében mint dübörög talpa alatt a föld, melyre a nép leborul, hogy vele érintkezzék, azt soha többé el ne hagyja, a föld legyen az: mely éltet, és eltakar... verését és irigylendő nyugalommal ment be az ivóba, hol akkor is az elázott pajtik azon tanakodtak, mi az ördögért Í3 virrasztolták át ezt az éjszakát? — Urakl Számitok önökre: ami itt történt, titok marad. A törvényszéki bírónak szájából, a ki gyomorhurutját „ilyen“ hasonszervi gyógymóddal jött kúrálni e kies fürdőbe, — ki is esett a bock, mikor mondotta: — Papparlapap! Persze, hogy titok. Csak gentlemannek vagyunk, vagy mi. * De hát mi szükség volt önökkel megismertetni ezt az éjjeli tivornyát? A tisztelt tárcaíró ur valami lélektani problémát lát a muriban, nem pedig egy kis korhelykedést. — gondolják olvasóim. Elmondom a szomorú nóta előzményeit. A Horthy-család tavaly is ebben az olcsó fürdőben nyaralt. Mindj&rt előre bocsájtom: számításból. Eltekintve attól, hogy a nagyobb leánynak Elvirának még mindig fizették a kelengyéjét, a forgatott váltókról nem is szólok, a kisebbik leány se ment olyan számba, hogy „indokolt“ lett volna valami parádés fürdőre menni parlhivadászatra. Most valóban üdülni jöttek, nem parthit vadászni. De hát Ilonka nem pünkösdi rózsa volt, akinek kinyílása időhöz kötött: ennek a kis sokat ígérő bimbónak itt történt meg az ő rózsafaka- dása, a ki a maga bolondos tizenhat esztendejével igen mulatságosnak találta, hogy Donáthy Imre, az aranysujtásos tiszt urfi Róth Fulop karlsbadi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia =■■■ szálloda melletti ajánljuk a t. tbv6 közönségnek legolcsóbb bevásárlási írást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ISGGEKKEZTEfil!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
