Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-19 / 38. szám
Huszonkettedik évfolyam. [, W; & Z O 38-ik szám. Szatmár, 1905. szeptember 19. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Zeneiskola. Szándékosan hallgattam hosszú időn , át, különösen a tanév kezdetén, kedvencemről : a zeneiskoláról. Látni akartam, vájjon reklám nélkül is lesz-é közönsége a szerényen meghirdetett előadásoknak. És, kellemes tapasztalatomra szolgál, hogy a nagy dobra nincsen semmi szükség, mert nem annak, hanem magának az iskolának van vonzóereje a közönségre. Amit ezelőtt két évvel csak sejdi- tettem, ime eleven valóság előttem, hogy nemesre hajló társadalmunk mélyen átérzi a zenének művelő hatását és ezért — aki csak teheti — Önként és lelkesedéssel vezeti be gyermekeit a zeneiskolába. Annak, akinek a politikai élet piszkos tülekedésének a láttára elkeseredik a lelke, és önkéntelenül tör ki a kérdésben: mi lesz már belőlünk? valóságos gyönyörűsége telik a látomány- ban, hogy még sem halt ki az emberek kebléből a szép iránt való érzék. És áll a tétel, hogy csak a vezetéstől függ a közönség haladásának az iránya meg a sebessége. Zeneiskolánknak gyönge csemetéje rövid két év alatt szép termőfává nőtte ki magát, a melynek gyümölcsei máris élvezhetők. Tanúságot tehetnek erről a növendékek szülei, akik élvezettel szemTÁR CZ A. Hullámzik az élet. Irta: Szaboloaka Mihály. Hullámzik az étet folyvást, Váltakoznak a habok. Gyöngyeik közt iszapjukban Álmodozva haladok. Nem sietek kőbe vésni Ismeretlen nevemet, Embereknek, kiket majd az Örök hullám ide vet. Hisz’ bizonynyal jártam már itt Századokkal ezelőtt — S nem a hirt kerestem, ámde Kereshettem szeretőt. Mert most is csak arra vágyom, A mi itt elérhető. Úgy siettet, ha keresztül Megyek raji’, a temető. Beszél hozzám minden fejfa, Súgja minden kis levél, Hogy az, a ki nem szerelmes, Teljesen hiába él. Szerettem már egy életben, Mert szivem, miként ha már Megtalálta volna párját: Egyre kedvesére vár. lélik a gyermekük kedvetelését sőt szenvedélyét, amivel a zenetudásban előhaladnak. Öröm nézni az igyekezetét, amit az ifjúság a nem éppen könnyű tanulásban kifejt, a fokozatos, gyors előmenetelt a különféle hangszereken, az érdeklődést a kiválóbb tehetségű és szorgalmú társak játéka iránt, amit irigység nélkül élveznek, és a lüktető vágyakozást a tudás olyan fokára, amelyen önmaguk is gyönyört találnak és nyújtanak majd a játékban. Mindezt naponként látom én az iskolában édes jutalmául a küzdelemnek, amit hosszabb időn á^tellett folytatnom azokkal, akik az intézet létesítésénél vagy ezt, vagy (még többen) önmagukat féltették. Most már nem kell aggódnia senkinek. Sziklaszilárd az alap, amin az iskolánk felépült: a közönségnek az a helyes, erős meggyőződése, hogy a zenében egy lelket átható, szivet nemes érzelmekkel telitő művelődési erő rejlik. Szelidebb, érzelmesebb, finomabb Lesz^az a Jcözönség. amelynek, a nevelésében jó része lesz a szabályosan elsajátított, tiszta zenemivelésnek. Úgy látom, ez az igazság a legszélesebb körben utat tört magának. Látom bizonyossággal abból, hogy a most kezdődött tanévben a növendékek száma ismét tetemesen meg fog gyarapodni. Tán’ bolyong a más világon? Ő olt keres, én meg itt. Még sem látom a mosolygó Csillagok közt szemeit. Átmenetek. Irta: Verner László. Első stádium. Gizuczi pompás, aranyos baba. Kis pofók képe van. Csipkés fökö- tője mögül szelíden simul ki aranyszínű haja. Sohasem sir. Mindig mosolyog. Arcán hajnalpiros sugár sütkérezik, mi a rácuppanó csókoktól lesz pirosabb. Szelíd kék szeme oly szépen beszél. Ah, mily sokat is értenek e tekintet alatt a papa, meg a mama. — Látod papus, Gizuczi engem szeret jobban, látod, rám néz; — Látom. De most 1 Ugy-e Gizuczi, engem szeretsz ? Szólj! Mondd, aranyos bébé, szólj. Gizuczi még nagyobbra tágítja mosolygó szemét. Hatalmas diplomata. Egy utca felett elszálló lény után pillant, igy odázza, el a választ. Most a papuska babusgatja. Három szobán sétál végig s ringatja karján a kicsi babát, a kincset. Mikor a harmadik szobába ér, elmaradt tőle a feleség. Hirtelen végig pillant, aztán nagy csókkal zárja le kis időre a baba szemeit. — Szakasztott az anyja, — dörmögi édes szeretettel. Az első iskolai évben 141, a másodikban 230 növendéke volt az intézetnek, a folyó évre már eddig 207 növendék iratkozott be, amely szám, tekintve azt, hogy még október végéig is szoktak jelentkezni, a második félévben pedig tetemes szaporulat állott elő eddig, legalább is harmadfélszázra fog emelkedni. Ha valahol, úgy itt tisztán beszélnek a számok, hangosan bizonyítva, hogy közönségünk (apraja nagyja egyaránt) kedveli a zenét, mert ismeri az értékét. Az ellenségek immár hallgatnak, mert méltán attól tartanak, hogy a tények ismeretében csak kinevetnék Őket, ha még szólni mernének. A jó részök nemcsak hogy letette az ellenünk használt fegyvert, hanem beállott barátnak. A szülőkhöz azonban egy kérelmet kell intéznem. Minden kedv és tehetség mellett is a zene nem könnyű tanulmány. Nem csuda, ha a gyermek könnyen ellan- .kad benne, aminthogy egyéb téren is rászorul a biztatásra és felügyeletre. Nagy szükség van tehát arra, hogy a szülők ne érjék be a növendékek behatásával a zeneiskolába, hanem kísérjék éber figyelemmel, vájjon odahaza eleget gyakoroloak-é ? mert enélkül bajosan lehet célt érni. Az oktatás a zenében puszta útbaigazítás lehet arra Aztán vissza megy a feleségéhez. Csöndesen ölébe rakja a kis terhet. — No Legyen most a tied egy kicsinyt. Akkor meg a feleség megy végig a szobán. Hirtelen végig pillant, s friss csókkal szerzi meg az apjáét. — Szakasztott az apja, — merül el boldogságban. És ragyog a boldogságtól. Én meg látom a boldog anya feje körül az arany holdat is, a mivel a szenteket festik a piktorok. Második stádium. Gizuczi kibújt már a pólyából. Már ötször kapott kriszkindlit. Még mindég olyan aranyos, sőt talán még aranyosabb. Csupa ész, csupa szellem 1 Iskolába jár, aztán telerakja ott sok széppel azt a kis okos fejét. — Ah, mily szép vonásai vannak. Nézd azt az á-1, mily szabályos, mily okos, édes. — Nézd a kicsi kacsóját I Hogy el- moszatolta magát a kis malac. Csupa igyekezetből. — Gizi pompás gyerek! — Gizi talentum 1 — Gizi géniéi — Öröme életünknek! — Oh, kedves mucus, mennyire ismered! — Oh, pici, cukros, lehet e más a te leányod ? Harmadik stádium. Giziből Giza lett. Még jobban látszik, mily* bőkezűen bánt a^j természet vele. nézve, miként tanuljon a növendék önmaga. Ezt pedig odahaza kell elintézni. Mert a tapasztalat szerint kezdetben, mig száraz és unalmas a tanulmány, még olyanok is húzódoztak tőle, akik később hírneves művészekké fejlődtek. Noha ezen a téren is csak ritka esetben észleltünk hiányt, jónak látom a fölemlitésre, hogy minden irányban szabadon haladhassunk a cél felé: hogy szép alkotásunknak jó legyen az eredménye. Dr. Tanódy Márton. A piacok drágasága. Mindenfelé az országban, arról panaszkodnak, hogy a piacok napról-napra drágulnak. Maga a főváros, hová a környékbeli községek nagy mennyiségben szállítanak élelmi árut, a hol a választék oly felette nagy és a mely városnak minden részében kitűnő piacok és vásárcsarnokok vannak, mozgalmat indit a drágaság ellen; mert hova-tovább a polgárság egzisztenciája forog veszedelemben. A kispénzű emberek nagy tömege éppen úgy a piacra van utalva, mint a vaskos tárcáju úriemberek kicsiny társasága. Próbálnak is mindenféle szabályrendeleteket hozni, hogy az árukinálók kapzsi és bestiális meggazdagodási szenvedélyeit korlátozzák és a vásárlóknak is jogokat biztosítsanak a piaci hiénákkal szemben. A fulmináns rendelettel pedig éppen Arany fürtéit bokáig növesztette, kecses ujjai nem görbülnek el a zongora billentyűin. Most már nem olyan hercig, olyan mosolygós. Homlokáról komoly gondolatok nyernek kifejezést. Az utcán nem bámul el csacskamódra. Figyelmes, előzékeny, de ritkán derül ki arca. Dukál is. Most jár tánciskolába, s a héten ját3zot, mint műkedvelő. Sokszor ki akar ömleni kebléből a nagy boldogság egy vidám kacajban és oly jó lenne megkönnyíteni lelkét, de lehetetlen, mit szólnak neveléséről. Ma-holnap hosszú ruhát ölt, elvégzi a leánygyimnásiumot, agyában megfordul olyan gondolat is: bálkirályné lesz, neki tudnia kell,, mit cselekszik. S komoly marad és hüszke. Iskolába jön, iskolába megy. Nem tekint fel soha. Ha ismerős jó, szerényen elmondja a „Jó napot“-ját, de a legtöbbször ő váija ki előbb a másik ajkáról. Negyedik stádium. Ah, a legszebb stádium I Gizucza már se nem Gizi, se nem Giza, de Gizella nagysám. Hogy az utolsó évet a neveidében végzé, annak is kerek két hónapja. Azóta hosszú ruhát öltött, a szobában legnagyobb kedvelője az ablaknak, hamiskásan tud kacagni, de a legnagyobb mulatsága dévajkodni a firtlis urfiak bókjain. Azt sem mondhatnók, hogy a kardcsörgést unja. De nem ám 1 Hogy törnek kegyéért a férfiak. Hogy lesz ellenséggé jó barát, Ka ő valamelyikkel többet „foglalkozott.“ Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljak a t. közönségnek mint a Közvetlen, a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. -----— mfg- =; - , szálloda mellett 1 I S zatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. 0 ® JE © E R JK EZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi boz és cbevrauz bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
