Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-12 / 37. szám
SZATMÁR és vidéke. c) A Ill ik kerületbe és Vörösmarty utcán ...... 4 K d) A IV-ik kerületbe eső házak után ............................2 K f) Külterület és Szatmárhegy . i K B) Személyi járulék. A város minden 18 évét betöltött önfentartásáról gondoskodó lakója, ha személyes tűzoltói szolgálatot teljesíteni nem akar, kőteles tűzoltói költségek fedezésére a városi pénztárnál éven- kint a következő személyes váltságdíjat fizetni, u. m.: a) Iparos segédek ......................2 K b) Kereskedő segédek. ... 3 K c) Kisiparosok, szatócsok, italmérők .............................................3 K d) Köz- és magántisztviselők, tanárok, 1. Kik 2000 koronán aluli fizetést élveznek . ... 4 80 K 2. Kiknek évi fizetésük a 2000 koronát meghaladja . 8 K e) Kereskedők, vendéglősök, ' i. ha 400 koronán aluli házbért fizetnek üzlethelyiségükért . 5 K 2. ha 400 K-án felül fizetnek 10 K f. Okleveles egyének (ügyvéd, mérnök, orvos stb.). . . . ; 6 K g. Nem önálló okleveles egyének 3 K Mindenki csak egy címen lehet megróva s mindig legelőször a telek veendő figyelembe. Kereskedő segédek, iparos segédek s nem önálló okleveles egyének által személyi járulék cimén fizetendő dijakért munkaadójuk, illetve alkalmazójuk szavatol. 18. §. A tűzoltói járulékok fizetése alól senki felmentve nincs, minthogy a tüzveszedelemnek is mindenki ki van téve. Az önkéntes tűzoltók képeznek csupán kivételt, kik sem tűzoltói járulékot, sem útadót nem fizetnek, illetve utóbbit az eddigi gyakorlathoz képest a város téríti meg. Iparosok a jövőjükért. Kongresszust tartanak az ország iparosai, Szabadkán, az élet lüktető városában, a Kánaán földjén, a kenyeret termő szép Magyar Alföld metropolisában. Három évről-három évre rendeztetnek ez országos gyűlések, utóbb Nagyváradon volt. Most mikor a panaszkodás létrájának legmagasabb fokán vannak, mikor a politikai élet és az ezt összetartó ipar és kereskedelem oly zavaros, mikor az emberek létkérdését annyira mozgatja a kenyér, Szabadkán hányják vetik meg helyzetüket az iparosok. Mintha bizony intelmül adnák: hogy panasz itt a leginkább jogosult, hol az életet Eldorádónak nevezi a közvélemény. Árva köves szegénysége nem tudná oly kirívóan festeni az iparosok roppant nehéz helyzetét, mint a mérföldekre terjeszkedő szép alföldi város búzát termő földje: mert a zabkenyeren tengődő silány rögök csak sablont nyújtanának : a kalászos rengeteg városa pedig újat nyújt, a mire az iparosoknak immár a sok kongresszus után, szükségük is van. A taposott mesgyén szántott eszme, uj magokat kell, érleljen. Közel zi esztendeje hirdetik az iparosok az ipartör- vény revízióját, a szabad ipar kinövéseit, az önálló vámterület szükségességét. A hosszú 21 esztendő alatt még soha nem volt oly egyöntetű az ország iparos osztályának kívánsága — az önálló vámterület felállításáról — mint ma. Elismerjük — hogy az önálló vám terület eszméje sem uj, a politikai világ állundó pro, kontra kérdése ez már a kiegyezés óta. Azt azonban — minden politikai fejtegetés nélkül, látnunk kell, hogy a vámterület felállításának kívánsága ezúttal egyöntetű, skrupulozitás nincs, ez ingadozások eltűntek s a laikus iparosba, ki a kérdés roppant elvi és érdemleges eredményét nem is ismeri, hangos szóval szól az eszme megvalósítása mellett: mert az uj alakulástól, jobb, szebb jövőt vár. Mi nem tárgyaljuk most az előnyöket és az önálló vámterület hátrányait. Politikai néző pontból véleményt nem adunk. Azt azonban konstatáljnk, hogy a mai állapot az elégedetlenség kora, mely az ország ipara szempontjából — tekintettel szám arányban is imponáló polgártársainkra — váltó tartozásra szorul s mint osztályérdek hisszük és valljuk, hogy ez impozánsan megnyilatkozott akarat mellett meg is valósul. Okosan teszi hát a szabadkai iparkongresszus, ha már most foglalkozik az eshetőségekkel és berendezkedik a jövőre. Nehogy váratlanul érje az átalakulás, a töke és az emberi erők gyűjtésére, az összetartást, eleve biztosítani kell, mert az anyagi erő és az emberi elme képes legyőzni az átalakulás nehézségeit. És mi hisszük, hogy a jövő iparos kongresszusok nem fognak oly elégedetlen szavakban megnyilatkozni, uj meg uj eszmecsere viszi előre a pénzszerzés, a nemzeti vagyon kérdését, melynek nyomában az emberek boldogsága fakad. Viharvert hazánk nagyra hivatott jövőjét szolgálják tehát hathatósan az iparosok, ebben a magyar sajtó őket mindenkor támogatni fogja, mert az ügy melyet szolgálnak, a legszebb esime, TRely* nagygyá teszi Magyarországot az egész civilizált világ előtt. Apróságok. — Minek vágsz olyun szomorú képet? — Barátom, beiratkoztam az ulkohol- ellenes társulatba és most olvasom, hogy jön a kolera. Mi az ördögöt fogok csinálni, ha csakugyan hozzánk is eltalál jönni, mikor unnak legjobb orvossága az itóks. — Hiszen mint orvosságot neked is szabad lesz használni. v Az általános választói jogról folyik a beszéd, s az egyik mellette, u másik rész pedig ellene argumentál. — No hát én azt mondom — szól közbe Bögre ur — hogy a legutóbbi választás tapasztalatai után nem hogy kiterjeszteném, de még soktól elvenném, a kinek van. Minek olyannak jog, a ki csak visszaél vele. * Közeledik a szeptember 15, a mikor az országgyűlés újból megnyílik. A szociálistól« felvonulása nem egy koáliciós kebelbe plántál balsejtelmeket, s én bizony megvallom, bár lovassági revolverem is van, ha koáliciós volnék, az első ülésről elmaradnék. Különösen, ha még azt is figyelembe veszem, hogy szeptember 15 pénteki napra esik, a mi már magában véve is szerencsétlenséget jelent. Mióta a megyei jóléti bizottság megalakult és megkezdte működését, egészen- más világ van, mint eddig volt. Nem csak bogy a volt főispán részére Állítottak ki egy rossz szolgálati bizonyítványt, de ime most már az alispánt is elcsapták. Hn elgondolkozom a szerencse forgan- dóságán, ezt a befejezést, még ha - meg is volt érdemelve, díszesnek nem találom. Milyen szépen indult az a pálya, s milyen nem 'szépen végződik! Ma kaptam a gazdasági egyesület levelét, melyben tudatja, hogy a baromfi kiállítás rendező-bizottságába engem is beválasztottak. Előre is kijelentem, hogy én mint újságíró, csakis a kacsákhoz értek, más szakosztályba tehát ne tegyenek. Az orpingtoni tojásokról is hallottam, de orpingtoni tyúkot látni még ez ideig nem volt szerencsém. • A tegnapi városi közgyűlés rövid fél- óru alatt véget ért. A városatyák is olyan kevesen voltuk, hogy csuk úgy szórványosan ültek az asztal körül. Mi lehet ennek az oka, kérdezték egymástól, hogy most ilyen kevesen voltunk. Pedig hát a magyarázat nagyon egyszerű. Nem volt u tárgysorozaton se választás, se politika, nem volt tehát érdemes a közgyűlésbe menni. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. w ■ i ^ Szeptember 10. fc 1 — — a E dátum minden évben, mig csak élni fog magyar e hazán, szomorúan fogja hirdetni feledhetetlen drága jó Erzsébet királynénk gyászos halálát. Az ártatlan vérbe mártott gyilkos tőr lángoló betűkkel irta be nevét örökké tartó tisztelettel és szeretettel emlegetett mártírjaink sorába. A magyar ember szivéből pedig nem tűnik el felédhetlen jó királynénk emléke soha, beleszövődik imádságunkba s emléke oly fényesen ragyog mindenkor előttünk, mintha most is szeretett mugyar népe között járna-kelné s védő szárnyaival őrangyalunk, jóságos édes anyánk volna. Tegnap volt hetedik évfordulója e gyászos napnak, mely alkalomból a róm. kath. székesegyházban nagy gyászmise volt, melyet Hehelein Károly apát-kanonok mutatott be. A requiemeu jelen voltak a polgári és katonai hatóságok kiküldöttei, az összes róm. kath. tanintézetek és nagyszámú közönség. — Városi közgyűlés. Kettő is volt tegnap, egy rendkívüli és egy rendes, de a rendkívülit a nem határozat képes szám miatt nem lehetett megtartani és e végből az újabb közgyűlés határnapjául szept. 21. d. u. 3 óra tűzetett ki. A rendes közgyűlésen pedig nem történt semmi rendkívüli, a tárgysorozat sovány és érdekuélküli lévén. Közgyűlés tudomásul vette a polgármesteri jelentést, mely főleg egészségügyi dolgokról referált, azon szóbeli jelentésével együtt, hogy a kolera közeledvén, a hatóság megtett minden lépést, a mit ilyenkor meglenni ' szükséges. Elfogadta a közgyűlés uz állami iskolák részére felveendő 130000 K kölcsönnek u magyar jelzáloghitelbankból a szokásos feltételek mellett való felvételét, s a kölcsön lebonyolitásávul és adós-levél aláírásával polgármestert megbízta. Dobray Endre számtisztet a Báthy Sándor halálával megüresedett állásra előléptette, s az ő helyére a pályázat meghirdetését rendelte el. Az ndóbecsilsök, polgári rendőrök, szolgák és hetesek részére 10 K-t megszavazott azon kijelentéssel, hogy az nyugdíj esetén számításba vétetni nem fog. Az utcaseprők szintén havi 4 K fizet és ja vitásban részesültek. Elfogadta közgyűlés a húsvágóéi szabályrendelet módosítását, megállapította a téli legeltetés dijjait, kihirdette özv. Szűcs Jó- zsefné bába oklevelét, e Ferencz Ágoston' tanácsjegyző részére 6 heti és Losonczy Károly pénztártiszt részére egy havi szabadságot engedélyezett. Délután 4 óra még nem volt, mikor az elnöklő polgármester u közgyűlést berekesztette. — A közigazgatási bizottság tegnap délelőtt 10 órakor tartotta rendes havi ülését a polgármester elnöklete alatt. Jelen voltak még: Kőrösmezey Antal főjegyző, Békésey Géza árvaszéki tanácsos, Ferencz Ágoston tanácsjegyző, dr. Jéger Kálmán főorvos, Kacsó Károly kir. főmérnök, dr. Várudy Sándor kir. ügyész, Bodnár György kir. tanfelügyelő, Hegedűs Béla h. pénzügyigazgató és Antal Dániel, Jákó Mihály, dr. Keresztszeghy Lajos. dr. Kelemen Samu, dr. Farkas Antal, Korányi János bizottsági tagok. Nevezetesebb tárgy nem volt, csakis a jelentések,, melyeket bizottság tudomásul vett. A főorvos jelentéséből megemlítjük, hogy 11 hagymázos betegség fordult elő, a kanyaró ellenben teljesen megszűnt. Megvizsgálta a Báthory utcai rituális fürdőt, azt büdösnek és piszkosnak találta, miért is haladéktalan bezáratását sürgette. Ugyuncsak megvizsgálta a Heinrich fürdőt, a hol több hiány pótlását jelölte meg. A pénzügyigazgató jelentése szerint az elmúlt hónapban a múlt évi hasonszakhoz képest 78660 K-val kevesebb volt a befizetés. A kir. ügyész jelentése szerint a helybeli fogházban le volt tartóztatva 113 egyén, és pedig 95 férfi és 18 nő. Az ülésnek 11 órakor vége volt. — Vármegyei közgyűlés. Szät- már vármegye közönségé folyó hó 7-én rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek egyedüli tárgya volt a törvényhatóság rezisten- ciáját kimondó közgyűlési határozatot megsemmisítő belügyminiszteri leirat és u 60-as bizottság által javasolt teendők feletti hutáDe azért a XX. században is hangos a Balaton partja, a gyönyörű szép parti sétány lombos fái alatt százával sétál a für- döző úri nép. Szépséges asszonyok, ifjú leányok, öreg urak, ifjak, magasrangu katonák, bírók, papok és mások kis csoportokba verődve tréfálkoznak, csevegnek, — a gyermekek hangos kacagással futkároznak fel és alá a hosszú Esplanadon, — s ha jő a hajó délben, este, az egész közönség mintegy varázsütésre siet a kikötő bejáratához : hátha jő valaki ismerős, vendég vagy éppen a térj, a rokon, vagy jó barát. Beljebb sok csolnak, lélek vesztő, jacht himbálódzik a csendes vizeken. Egyiken-másikon helyet foglal 2—3, — kis kiránduló csoport s az evezős benzines gyorsan siklik Tihany, Almádi vagy éppen Földvár felé. , A partokról és a parti villák terra- szálról gyönyörű a kilátás a magyar tenger széles fodros síkjaira. órákig .elálltam a fenséges kilátás pompájába elmerülve. — Képzeletem tova repült a messze vitorlázó sajkákkal, az elröppenő vizi madárral, a száguldó balatoni szelekkel $ mélázva pihent meg e látóhatárt festőién beszegő parti hegyek, halmok, fehér villás, zöld erdős ormain. Majd leszálinak csapongó gondola - taim a parti köveken félénken megtörő habokhoz s figyelve fürkészik a regét, mesét a mélységek tündér királyának gyöngyös, csigás kristály palotájáról, az elmerült kecskenyájról, a halleányokról. Mióta pihen ily felségesen a Balaton vize a beláthatlan téreken ? Ki tudja! Évezredek forgó viszontagságairól suttognak a beszédes habok. Amott van a tihanyi kolostor a magas szikla ormon. „Alatta 8oo-dos sir áll, hol álmait aluszsza András magyar király.“ Kár hogy a páratlanul tiszta visz- hangot elhomályosították a lelketlenül közbe épített villák. A bencések ép oly keveset törődnek Tihanynyal, mint Füreddel, a mi nagy hiba, mert ha ők fejlesztik a vonzó, regényes fekvésű, gyógyvizű telepet, Füred világ fürdővé válhatnék. Balaton-Füredröl a karcsú „Helka“ hajón a kora reggeli napnak a vizen szerte- ömlő sugár özönében Földvár felé hajóztunk. A kedves veröfóny szélesen telepedett le a lenn ringó viztükörre s ezer szint váltott ki a játszi szőke habok töredező körvonalaiból. -— Mintha millió és millió fehér drága gyöngy borította volna a habzó viz színét, mintha a gyémántkövek megszámlálhailan sokasága szóródott volna szerte a levegőben a siető „Helka“ nyomában s az utasok fenn a fedélzeten teli tüdővel szívták a tiszta, éltető hűvös levegőt. A tihanyi félszigetet megkerülve a földvári villa sarok körvonalai mind tisztábban és élesebben rajzolódtak elénk s a mikor hajónk megállott a teleppel szemben s a kiszállók csónakokra ültek, gyönyörködve szemléltük a hegytetőn s a part hosszában épült formás és változó arculatú nyaralókat. A szikla fal alatt sötét fenyveserdő nyújtózkodik s illatos levegőjében a reggeli sétálók sokaságát fedezzük fel. Földvár immár nagyra nőtt s itt ott méltó versenytársa Fürednek. A mágnás világ ide húzódott s a régen Füreden tartogatott nagy jachtok is itt láthatók. Az élet Földváron pezsgő. A táj festői, hullámos és csalogató, kár, hogy parti vize sekély s a nap perzselő hevét alig enyhítik a gyéren ültetett facsoportok. Földvár elől Boglár felé fordult az újból megindult gőzös. Boglárnak sugár, fehér tornya a felénk integető két hegy nyergében regényes keretben emelkedik. A zöld hegyek ölében a villák egymás mellett és szerte szét feküsznek. A reggeli fürdőbe siető hölgyek napernyői a partra vezető keskeny kanyargó utakon már messzire fehérlenek s mire kikötünk, már a sárga fürdő kalapok egész sokasága lepi el az idegesen nyugtalankodó viz szinét. Boglártól nyílegyenesen fordulunk a füredi parton Rév-Fülöp felé, á hol a társaságnak a kikötő hídon érett szőlőfürtöket kínál egy paraszt asszony s mérlegbe dobva a piros és arany fürtöket, 26 krajcárért vesztegeti kilóját. A szerény és csendes Rév-Fülöpöt elhagyva, ugyancsak a füredi oldalon iparkodunk Badacsony felé. Badacsony nagy, hosszú és széles szőlő hegy, feje kopár szikla, de lábainál és szőlő soraiban egymást érik a kies fekvésű kis és nagyobb házak, melyeknek fehér falai s szeszélyes fedelei még a messzeségbe is másfél órányira hivogatólag integetnek. Badacsonyt elhagyva, Fonyód felé irányul hajónk. Fonyód a kaposváriak nyaraló telepe. A Balatonból magasan emelkedik ltii két nagy erdős hegy, a hegyek közölt mélyen hajló széles völgy látható. A hegyek lejtőjén hosszú kocríut emelkedik mind magasabbra egészen a meredek tetőig, ahol a hegy méltó koronájául trónol a büszkén letekintő Márffy kastély, melynek styszerü keretét képezik az erdőben, a fenyves lejtőkön elhelyezkedett úri nyaralók. Lenn jegenyés fasorok és a hosszú molo érdemel említést. Badacsonytól Keszthely irányában fekszik sz. György hegye, kopár szikla, azután mindjárt a kúpos Szigliget, a dü- ledező várromokkal. Távcsövei jól kivehetők a mohos és roskadozó régi bástyák, melyeken ma már a közeli enyészet üli könnyű diadalát. Hej pedig, be hangos volt egykor ez a lovagkori barna kastély, be sok páncélos dalia fordult meg köves udvarán, — be sokszor voltak hangosak a vár tágas termei a mulató nagy úri nép vidám zajától, — a mikor a hős apák, fiatal leventék magasra emelték a habzó arany serleget s lelkesedve köszöntötték a magyar haza dicsőségére, a király hosszú életére, egymás egészségére! Daliás idők busán intő emlékjele ma már csak e sasfészek, sorsa pedig a teljes elpusztulás. Szivünk mégis hangosan dobog, ha reá emeljük emlékező tekintetünket. Szigliget lejtőjén húzódik Szigliget népes községe, alant pedig lombos kis erdő sötétlik. — Szigligettöl dél felé a sik terű HT Folytatás a mellékleten.
