Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-08 / 32. szám
w V TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. =*== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:== Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre Ikor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, > hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. =; TEXiEFOJNT-SZAlyr : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. — HIRDETÉSEK = é lap kiadáhivatalában a legolosébb árak mailett ntvétstnsk. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. —: __ Tá rsadalmi életünk rákfenéje. Ez alá a fogalom alá kevés ember tartozik Magyarországon. Mert ná lünk mindenki ur. Még pedig milyen ur! Pótoljuk a mágnás osztályt és vakon rohanunk az adóságokba; mert a divat főleg igy nyaranta megköveteli a tengeri fürdőzést, kivándorlásokat. Ezer meg ezer ember a keresetén felül költ, a mihez ugyan senkinek semmi köze nincs; mert mindenkinek magáért fájjon a feje. Így mondják, igy következtetnek. Azt azonban mindenki érzi, hogy a társadalmi nagyzolás ezen bűzös dolgán változtatnunk kell. Az összefogó társadalom egyetemes elhatározása fel kell szólaljon a hóbort ellen és az ajkakon élő, régi, urambátyámi, magyaros ,élethez kell visszatérnünk, mely egyszerűségében sokkal sajátosabb magyaros társadalmi életet teremtett annak idején. A borjú pörköltös, a túrós csúszás, a töpörtos pogácsás vacsorán mindenki jobban érezte magát hajdanán, mint most, mikor a szakács m.iű- yészet túlkapásain elkényeztetett gour- mandok, a francia konyha drága koty- valékjait tálaltatják az asztalra. S a mig hajdanán a modorosság hiányával mindenki az őszinteség hangján beszélt, ma a nyegleség olyan kvalifikálatlan szavaival beszél a nők előtt is, hogy a legszemtelenebb perfidia is szellemességnek minősíttetik. Valóban nincsenek ma már egyszerű emberek. Mert az egyszerű emberek: buták. Szamárnak minősitik azt, a ki az anyai nevelés szerénységével nem tart az áramlattal, a ki csak 'jövedelméhez képest költ, a ki nem talál abban kellemest, hogy a divat szertelenségén magának adósságokat csináljon. Elmúltak a .régi jó idők. Sokszor halljuk a kenetteljes szavakat, úgy, hogy a beszélni tanuló gyermek fejét is ezzel tömjük tele. Vas Gereben egészséges alakjai ma olyan cikornyás embereknek tetszenek, pedig az iró, korának valódi magyaros életét irta meg; melyben az egész ország lelkesült, mert azt látták benne, hogy leírásai' valódiak, emberekhez valók. És ma?. Az egész hírlapirodalom kénytelen a kor beteges Ízlésének hódolni, kökett nők lelki világából. kell meríteni az izgató anyagot, blazirt férfiak viselkedéséből kell elmondani a szenzáció fordulatait. A családi szentély békés órái, a magyar vendégszeretet nagyszerűsége, a népélet tisztasága ui meg uj dolgot nem ad s a mit írnak is róluk, az a képzelt élet nagyképűsködése, vagy merész hazugság, mert az életben egészen az ellenkezőjét látjuk. A családapa békédén, mért családjának nem tud eleget keresni, a barátok bizalmatlanok, mert a mit a száj mond, nem azt érzi a lélek, egymásnak parolát adunk, de igyekszünk neki kellemetlenséget > csinálni, persze mindent csak titokban, mert az egyszerű emberek se nem hazudnak, se nem csalnak, szeretnek és becsülnek. És mégis oly borzasztó dojog egyszerű embernek lenni! Látjuk nap-nap után, hogy az egyszerű embereket kerülik, velük nem ülnek egy asztalhoz, jó lehet tisztább szivet takar a kabátjuk, mint a panamakalapos, kikent- kifent legények kabátja. Pedig nem szalon cipő kvalifikálja az urat, hanem a1 lélek;* mely éppen akkor imponál, ha szerénységünkben műveltségünk pem keresi a szertelenségeket, az üres hányaveti modort, amely talán talál a bohózati iparlovagokhoz, a stréberekhez, de nem igazi urakhoz. Régen is voltak nagy urak az országban. És a mig tajtékpipával foglaltak helyet a szalonokban és nagy urak pakkoltak elemózsiát az utazásokra, akkor sem szólták meg a magyarokat, elegancia nem is a külsőségekben nyilvánul; az elegancia éppen gJyan eredetisége mint a magyaros^ vendégszeretet, nem annyira az utánzás művészete, mint velünk született tehetség, a mely mihelyt kilép a tisztes fogalom barázdájából: mára nyegleség bélyegét viseli magán, a mely egészséges társadalmi felfogásának nem felelhet meg, mint ilyet irtani és nem ápolni kell. Azért, ha a perfidia szálló igéket raktároz föl és az szájról-szájra forogva betolakodik a szalonokba, ne lelkesüljünk rajta. Mentői mélyebben vegyüljenek el az anyák a gyermekszobában épülő gyermekek lelkében és a vad- burjánok kinövéseit Ők nyesegessék a női finomság, az anyai szeretet védelmével, mint madár szokta a fiait: a szárnyával, ha héjjá csapkod felettük. Ne higyjük, hogy az egyszerű emberek témája kicsinyes és ezt a dolgot úgy kaptuk ki a levegőből. A bo- molt helyzet úgy ül az emberek lelkén, mint valami novemberi köd a földön. Érezzük, hogy valami rajtunk fekszik, hogy nem jól van az úgy, mint a hogy van. Elmúltak a régi jó idők — mondjuk, tehát vissza várjuk a múltat. És csak rajtunk áll annak visszaszerzése. Ha társaság tud alakulni levélbélyegek gyűjtésére, ha jogcímet szerez 10—20 ember arra, hogy fenntarthassák a „hazudók asztaltársaságát,“ ugyan miért ne tudna akkor egy egész város kezet fogni, hogy minden nadrágos ember, Jegyen katonatiszt, pap, hivatalnok, kereskedő, és iparos, egyetértve visszaállítják a régi rendet, mikor az urfi nem mulatott hozómra, nem kezdték a mulatságot potya pezsgővel és nem használták azokat a mosdatlan kifejezéseket, a melyeken a kaszárnyái stilus is hátborzongva szégyenkezhetik. Ezeket kellett elmondanunk az egyszerű emberek érdekében, de érezTAUCZA. Fürdői levél. Turvékenya, 1906. julius. Tekintetes Szerkesztő TJr! Nem szoktam fürdői levelet írni, és pedig azon egyszerű okból nem, inivelhogy nem: szoktam fürdőre járni. Ezért előre bocsánatot kell kérnem, ha levelem nem fog megfelelni ezen műfaj általános követelményeinek. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy ilyen nagyszerű világfürdöt én még nem láttam, mint Turvékonya. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy velem együtt itt időz az ön világhírű két munkatársa, úgymint; Ripp tábornok, annyi nagy világháború intézője és eldöntője, legutóbb a japán fegyverek és hajók diadalra vivője, továbbá Peczek Demeter, aki az ön becses lapjában az apróságok nyilaival és bombáival meghódította az egész Szatmárt és Vidékét stb. Képzelheti ön, hogy e két nagy férfiú apróságai egyesülve saját becses apróságaimmal mekkora elevenségét hoztak eme világfürdő elegáns csöndjébe. Mondhatom, azóta van itt élet. Egyébiránt Mária-völgyön sok dicsérni való van. Először is kevés a vendég. De azért mindig zsúfolva van. Ennek természetesen az az oka, högy kevés a szoba. Tudniillik Máriavölgy azon fürdőhelyek közé tartozik, amelyek még nincsenek magukkal tisztában, hogy milyen fürdővé alakuljanak. Mikor az ember á kazán módra befütött vonaton Szinérvá raljáig s a döcögős omnibuszon Márivöl- gyig, reggel 6 órától u-ig utazik, akkor azt hiszi, hogy a világ legelhagyatottabb zugába viszik. Az omnibusz kocsis Váralján meg Avasujvároson nagy bevásárlásokat tesz: 2<veknit, 5o hölgycigarettát, 10 szipkát, 6 kiló húst vesz, a vasútnál kivált egy láda bort stb. mindezen előkészületek sejtetjk, micsoda arányú fürdőbe megy az ember. Ellenben az Avas szép amfiteátrális panorámája s a fürdőhelybe való belépéskor annak meglepő szép zöldje, az alföldi tikkasztó melegétől mintegy zsilippel elválasztott tiszta üde pormentes levegője, s madárdalos csöndje első pillanatra egy főúri park, vagy egy elegáns világ-fürdő benyomását teszik az emberre. De mikor aztán lakásbérletre kerül a sori Hány szoba tetszik az uraknak ? Egy. Jaj, jaj! sopánkodik a kulcsáráé, — annyi nincs. Hát mennyi van? kérdem. Van vagy 20. —1 Nekünk nem kell annyi, mert Peczek ur és Ripp tábornok őexcellenciája megférnek a családjukkal. Igen de minden szobában laknak, még a gróf ur szalonját is kiadtuk. Hát mi lesz? Majd csak lesz valahogy — mondja Peczek barátom élet- "filozofiával. Mert még úgy sohasem volt — tóditja Ripp tábornagy, — hogy valahogy ne lett volna. Mint a hogy én mondtam a japánoknak a Port-Artur bevétele előtti estén. Most azonban inditványozom, hogy tanulmányozzuk a folyó ügyeket. Három üveg sört! Finom ekszport sört hoztak. No lám! mégis csak világfürdő Máriavölgy. Általában italnémü dolgában jól állunk. Jó berkeszi vékony bor kitűnő forrásvízzel, fejedelmi ital. — Be meginná ezt a keveréket az én barátom, a japán császár, — kiált fel a visszaemlékezés melegével Ripp, a ki a béketárgyalások idejére iderándult családja látogatására. A magas tölgyekkel szegélyezett sétautak, a fenyölugasok, a hétféle forrás, amelyek vizeit sorra kóstoltuk, az erdős dombok, kedves kis lócák stb. mind igen kies és bájos búén retirová varázsolják Máriavölgyét. A koszt is kielégítő. A Gábor-forrás vize kitünően pásszol a berkeszihez. Nem hiába Gábor, — süti el Peczek a hét legrosszabb viccét. Estére szoba is került. A. vendég átköltözött B. mellé, A. szobájába C., aki egy szobába ment D-vel, a C. helyére vándorolt E. s igy tovább az abc rendjében egészen P.-ig, akinek szobáját, kaptam én, de csak éjszakára. Két éjszakára ágyneművel, amelynek külön tarifája van, fizettem 6 koronát. Tűrhető. A vendégek egyszerűén járnak. Nagy toalettezés nincs. Nincs is kinek, minek. A betegek reggel fürödnek. Egy fürdés egy korona. Aztán sétálnak némán, csendesen. Látszólag nem törődnek egymással, bár mindenki tudja, ki a másik, meg hogy mi a baja. A nem betegek pompásan üdülnek bár unják magukat. De az unalom is szórakozás ilyen szép helyen. Korán fe- küsznek, későn kelnek. Bár a fejlődésnek kétségtelen nyomai mutatkoznak, s Vay Gábor gróf, a fürdő tulajdonosa a fürdő kibővítése és rendezése körül nagy buzgalommal szorgoskodik, mégis mintha Máriavölgy nem merne a nagy kaliberű fürdők sorába lépni. Egy kissé több vállalkozási szellem, egy kis rizikó 1 Én azt hiszem, sok szép magyar pénzt, nem egy jó szatmármegyei koronát megragasztana ez a fürdő. Sokan azt mondják, még Bikszádnál is szebb; hogy forrásban gazdagabb, az bizonyos; fejlesztésre is alkalmasabb. De ha nem mernek szálló lakásokat építeni, természetes, hogy a publikum se fog merni látogatóba menni, mert bizony nem kellemes meglepetés, ha a hosszú forró utazás után a vendégnek lakás hiányában menten vissza kell fordulnia. Aztán abonnement és pensio-szerü étkezés sincs. Az á la carte pedig nem drága ugyan, mint ilyen, de mégis átlag jelentékenyen többe kerül kivált családnak, ha pedig kicsibe kerítjük, akkor nem elég. Aztán orvosilag nincsen eléggé rendezve. Úgy hogy jelen állapotában csak mint kedves üdülő hely tarthat számot népszerűségre. No de majd, ha megnyílik a bikszádi vasút, amelynek Vámfalui állomásától csak pár percre van, azt hiszem mindezen hiányok pótolva lesznek. Ripp és Peczek barátaimmal természetesen szerettünk volna egy kis gyomormosással kapcsolatos görbe estét rendezni; mert már itthon a Szamos hullámaiban előre örvendtünk, milyen jó lesz, s többRóth rülöp kárlsbádi czipöraktárát 0 aján\ink a t. vevő közönségnek mint a EÖI¥6tl6XL SL PúllOllift legolcsóbb bevásárlási forrást. szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktára. a Figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári Áron alul la beszerezhetők.