Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-01 / 31. szám
31-ik szám. Huszonkettedik évfolyam. Szatmár, 1905. augusztus 1. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = lés/, évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 00.1 il évre .... 3 » I Egyes számlára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére • egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére’'vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János kinyvnyomdija Eötvös-atcza 6-ik sz. alatt = TEXiEFON-SZÁM : 7*3. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. — HIRDETÉSEK == a lap kiadóhivataliban a (egolcsébb árak mallett fdlvétotnok. Nyilttér gannond sora ‘20 fillér. ===== Hlrdotáaok díjjal el&re fizetendők, ——mHonfi önérzet. \ (T. E.) Ha a nemzeteket abból itélnők meg, a mit ők mondanák magukról, — nem lennének fogalmaink nemzeti különbségekről. Bárhol szélese világon, ugyanazt az első osztályú minősítést állítják ki maguknak a nemzetek, és sem érintkezésben sem a sajtóban nem találkoztam nemzettel, a mely be ne ismerte volna magáról, hogy ő a legbátrabb, legműveltebb, legtanultabb és leglovagiasabb a nemzetek nagy társaságában. És ez igy van — ha nem is helyesen, de — természetesen. A verseny törvényének szigorú következménye ez. A mig a nemzeti eszme magával hozza, hogy egyik nemzet boldogsága más nemzetek boldogságának rovására vívható ki csupán «— addig igen nagy v értelme; van a hangzatos cégéreknek. De az olyan ágyúval, a mely már minden hatalomnál be van vezetve, s a melylyel szemben minden hadsereg megtalálta a védekezés módját •— nem lehet háborút viselni Eltompul a fegyver, a melynek párjára találtak. A nemzeti reclám is ekként vesztett üzleti újdonságából és vonzó erejéből. Ma már nem az döut, hogy menynyi mindent és milyen hangosan képes egy nemzet magáról elmondani, hanem hogy mennyit vagyunk kénytelenek javára írni az emberiség culturájának főkönyvében. TÁR CZ A.- Vezeklés. — Irta Verner Jenő. — Szilveszter este volt. A templomban megkondult az estharang az ö vigaszos hangjával. Ilyenkor, midőn a családok szivét melengeti valamelyes boldog, ünneplés érzés, az agglegényeknek fütetlen szobájában kellemetlen gondolatai Vannak. A szubjektivitások is megbocsáthatók ilyenkor. Elmeséletn egyik szilveszteri estémet. Végig jártam az utcát, mintha nekem is menőkéin lenne valamelyik jókedvű famíliához, hogy lessem az uj évbe siető pillanatot. De az agglegényé ilyenkor is a füstös kávéház, melynek mutatós, festett jószága konvéficiohális mosolylyal fogad, akinek én is néhány bannális bókkal tartozom, inely lehet sivárság, vagy gorombaság. B tértem az agglegények tanyájára. « Egyik márvány-asztalnál három fiatalember ült s akit Janinak hívtak azt valami fásulj busongás kergette pityókás állapotba- Öklével csapkodta az asztalt, szeme oly tűzben égett, mint akit egy kis gutaütéstől vagy deliriumtól kell félteni, óssze-vissza beszélt, sőt néha szitkozódott. A pincért szólítottam. A ki manapság arra a vásárra, a hol a nemzetek cuiturjavai cseréltetnek ki — nem viszen magával csak egy nagy dobot —az aligha fog verebet fogni. Ezért gondoljuk, hogy a „Szatmár- Németi“ laptársunk kelleténél jobban felizgatta magát legutóbbi számában a nemzeti cultura reputátiójának kérdésében. Azt panaszolja, hogy Ohnet egyik könyvében hazánk barbár országnak van odaállítva és félti a Magyar cul- turát attól a téves megítéléstől — a melynek e hamis leirás esetleg kiteheti. Nem olvastam azt a könyvet — illetve nem tudom, melyikre gondol a cikk írója, — de fölteszem, hogy helyesen látott,' s hogy a könyvben alaposan le vagyunk csepülve. De miféle jelentősége van ennek a mellett, hogy akkor sem lenne valami jeles a magyar műveltségnek az idegen felfogásban letükrőződő képe — ha a teljes valóságot adná visssza? Van-e nekünk műveltség dolgában — ép úgy, mint az emberi agy és kéz egyéb termékei tekintetében — kivitelünk, a. mely csak az.ért nem tsJák elhelyezésre, mert minősége iránt a külföldi piacok meg vannak tévesztve? Én soha sem hallottam, vagy olvastam, hogy valaha a magyar búza külföldön téves megítélésben, roszaka- ratból, vagy tudatlanságból származó hamis^ bírálatban részesült volna? És miért? Mert ott va.n maga a magyar búza, — Kik ezek? — Ez a keiitö pintér legény, a részeg : kovács. I — És ' mié-rt engednek ide eféle Alakokat ? — Tűrnünk kell; a gazdám bora ment a fejükbe, le kell vonnunk a konzekvenciákat. — Hát valami gyengéd utasítás nem tenné meg a hatást. — Olaj a tűzre. Már a felesége itt járt a kovácsnak, de azóta duhajkodik csak igazán. Szegény asszony, átkozódott, siránkozott, rimánkodot t, de mind ez borsó volt a falra. Részvéttel gondolt am az asszonyra, a pincér pedig folytattad — Pedig a durva .kovács igazán engedhetett volna a könnyeknek. A majsz- terné igazán szép fekete szemekkel, sápadt szén védő arcával oJy.an szánalomra- méltó volt.. És a kovács üti, tessék elhinni, üti. Most is viselte a nyomát a durva öklöknek. Szerencsére nem merte bántalmazni, mert ezt már pincér létemre el nem néztem volna, Közel voltam hozzá, hogy nehéz szókat vagdos sak a durva kovács fejéhez, mikór az asszony a. négy éhező gyermekét emlegető !, a kik elől el- issza a kenyérnek valót; az üzletember erősen viaskodott bennem a résztvevő kebellel. Hogy könyörgött, h ogy megkunco- rált az az asszony és hogy roem hallgatott rá a tivornyás sehonnai! j Még a kis fiát is magával hozta az ass zony, a kinek nyári ruha födte bágyadt tagjajt, ebből a mely úgy is lecáfolna minden támadást, a mely ellene irreális alapon intéztem ék. . De hol van a nemzeti műveltség, amelyre odakünn szükség volna, mi van itt, a mi ott nincs s mennyi az, a mi ott van és nálunk hiányzik? Hiszen tény, hogy mindez péti) ok arra, hogy a meglévőt is lekicsinyeljék. De vannak teljesen súlytalan igazságok, a melyeknél meddő dolog jm? morálni. És ezért téved laptársunk, hogy mivelünk odakün azért bánnak félvállról, mert elmulasztjuk megmondani a magunk véleményét. Ez nincs is úgy, s ha úgy volna sem az lenne a baj. Laptársunk maga is közei áll ahoz a vegyes karhoz, a mely a nemzeti és faji önérzet hangjait állandóan a legmagasabb fekvésekben vágja ki s a melynek kitűnő impreszszáriói vannak a külföldi sajtó minden hatalmasságánál E tekintetben tehát épen ő nem tehet szemrehányást magának. • Azonban más rendszer az, a melyet a nemzeti műveltség és cultura értékesítése körül követnünk kell. Ki kell csikarni a külföld respec- tusát a nemzeti cultura benső értékével. Anyagiakban és szellemiekben olyasmit kell termelni, a mire a külföldnek szükségletei kielégítése végett okvetlenül szüksége van. A nemzeti culturák versenyében is meztelenül vigyorgott elő fagyszitta könyöke. A pincér olyan szívesen beszélte el mintha novella iró lenne s a Bródy Sándor embereit olvasta volna. — De nézze pincér, magának van szive, miért nem löki ki az ilyen embert, amig józan, miért áztatja el? Végre is az ilyen emberek rontják a kávéház tekintélyét. — Való. De ha mi kilökjük, putikba megy. Nálunk legalább* urason veri el a pénzét; aztán uram ilyenek után él a kávés, nem a délutáni fekete kávésok után. A kovács mesésen tud költeni. Pedig az asszony megérdemelné, hogy féltve őrizzék. — Valószínű, hogy a kovács nem szereti a feleségét ? Az bizonyos. (A pincér szerette a határozott formájú kijelentéseket.) A kék folt tanúsítja, a gyöngédtelensége bizonyítja. Micsoda gyilkos szómét vetett a feleségére, mikor az nem akarta megengedni, hogy a kis fiát (valami hat esztendős) leitassa. — Hogy hagyta itt e rabiátus embert ? — Mig én az egyik vendéget kiszolgáltam, kirugdostá fiástul, kibuktak a hóra. Fölállottam. A megtaposott igazság ébredt e fel bennem, vagy a gondviselés engem rendelt-e ki megtorló feladatra ? Elhatároztam, hogy ez emberi bestiával végezni fogok. A részeg emberek balsorsa még segített. Az az ember velem akart nincsen magasabb fórum, magasabb bíróság, a mely pálmái ítélne oda egyiknek vagy másiknak. Ebben a küzdelemben maga a legyőzött az, a ki az ellenfelet győztes? nek kénytelen declarálni, ha az ,Qlyns~ mit producál, amit ő pem nélkülözhet. JEs ez nem .csak az iparra és nyers- ,terményre áll. Az embereknek — a külföldön még inkább, mint nálunk —- vannak értelmi és érzelmi szükségleteik is; vau Ízlésük, a mely kielégítést kiyán, többé kevésbbé fejlett érzékeik megpihenni vágynak emberi tökéletesedés felé Jörő munkának kísérletein. És a njely kultúra ilyesmit nyújt azt nem a malicia vagy járatlanság tQrziükréyel discreditálni, mert örök tör vénye a fejlődésnek, hpgy az emberek vágyakoznak a szép és hasznos után, azt ösztpnszarüleg fölkeresik és a tisztességtelen v.erseny minden ármányku dása dacára is abba a boltba mennek, a hol kívánságaik és vágyaik |legjoDban elégülnek ki. A Francia-német határon egy ízben nagy lehervonatAkat láttam, a melyek Francia könyveket ,és a műizlésnek a divatárukban megtestesülő remekeit szállították Párizsból Berlinbe. Nekem akkor az volt az érzésem, hogy ez az igazi „revanche“, ez az igazi győzelem s hogy e mellett a csendes éjszakában tompán tovavonuló vonat-kolosszus mellett megsemmisülnek a fegyverek diadalai és a faji önérzet rikácsoló mellhangjai kötözködni. Összenéztünk. . És minden retorikai szépitgetés nélkül kell kijelentenem, hogy u maga tehetetlenségében kirúgtam a részeg kovácsot, a kit aztán másnap megfagyva találtak a kövezeten. Bírói tárgyalás lett belőle, a törvényszék elé kerültem, mint vádlott, de a bíróság felmentett. a Nem tudom, de a társadalmi jogrend korcsmái kiegyenlítése nem hozott telkemre enyhülést. Azóta egy emlék kinő/: egy megfagyott halottat látok folytouor san a kinek fagy itt keze mintha .ökölbe szorulna. És én futok, mig agyam kimerül á rémes emlékekre . , . Hallani vélem az asszony jajveszékelését, midőn hírül vitték neki, , hogy az ura a kávéház előtt megfagyott. Látom a didergő porontyokat, a midőn utánozzák anyjukat és ők is kétségbeesetten mennek a koporsó után. És felszólal bennem a vád, üldöz kegyetlenül. A halottra vetett szememet feledékenységgel akarom befedni, de nem lehet. Pedig talán oka sem vagyok, hogy megfagyott a hóban,.. 0 akarta az életemet, kést rántott reám s én csak jugos önvédelemből cselekedtem. Szivemet mardosó kínnal facsarja $ megrugdalt asszony sírása, azé az asszonyé, akit agyJ>a-föbe vertek, kilöktek a hóRóth Fiilöp h’árlsbádi czipöraktárát ajánljak a t. vevő kö*öna«g-n«»k mist a "•* SŐITetlm a Pannónia legoloeóbb bevásárlási fnráfii m10* . rli£5S mollott I Szatmár és vWíékv’i le^nagyébb czipőraktára. Figyelmeztetésül Az előrehaladt nyári idéijty miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul in beszerezhetők
