Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-25 / 30. szám
Huszonkettedik évfolyam. 30-ik szám. Szatmár, 1905. julius 25. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. fegyelmezését törvény fogja szabályozni, meg fog szűnni a Dérharc, a cselédek aránytalan fizetése is Ha az a cseléd egyik helységben ugyan azt a munkát io—15 koronáért eltudja végezni, miért nem tudja elvégezni másutt is annyiért, mért kér itt 10 koronát, másutt 30-at? Az nem ok, hogy egyik város drágább, mint a másik. Drága városban ő éppen úgy kap házigazdájától élelmezést, mint a hol olcsóság van. Más szükségleteit pedig éppen úgy beszerezheti Budapesten, Kolozsvárt, vagy akár városunkban is. Hiszen a kereskedelem és az ipari áruk árai között nincs, vagy csak alig van külömbség. Az a feministái mozgalom, hogy a cseléd sem zárható ki a kultúrából —- az lehet igaz, de erőltetett valami. Ha Amerikában a cselédek már zongoráznak, az csak az amerikai társadalmi élet elfajulása, mely mindenben a szélsőségnek hódol, a miben a művelt világ előtt tetszelegnek. Annyi bizonyos, hogy ott sem általános, ez a hóbort. Mindenesetre furcsa, hogy az egyenlőség jelében a cseléd oly kalapokat, oly ruhákat hord, mint urasz- szonya; mert itt-ott horribilis fizetéseket kapnak a szobatündérek. Mindezt^tör- vény nem szabályozhatja, hanem abba igenis beleszólhat, hogy egy 15—18 éves leány, egy 20—25 éves cseléd milyen bért kaphat. Abba is beleszólhat a törvény, hogy a más cselédjét nem szabad elcsalogatni, azt is szabályozhatná' a törvény, hogy a munkaadónak csak három hónapra mondhat fel a meg nem elégedett szobacicus, vagy a szakácsnő. A cseléd mizéria már nem nélkülözheti a reformot. Végre is társadalmi kérdés az asszonyok panasza is. És ha nem is mehetnek megyei és városi közgyűlésekre interpellálni, elvégre a politizáld urak lássák meg már ott is a bajt, a hol főznek ugyan, de nem táfsadalmi és politikai csínyt, mint a közgyűlési termek urakból álló tanácskozásain. Végre is, nemcsak unalmas a cselédkérdés mizériáját asszonyaink ajkáról hallani, hanem bosszantó is, mert bizony azoknak a szegény asszonyoknak egyéb szórakozásuk is akadna, mint hogy örökké azon tűnődjenek kapok-e cselédet és ha kapok, vájjon milyen lesz az? Jobb-e mint a másik, vagy százszor rosszabb? Apróságok. Máskor sem nagyon ölik a munkatársak magukut, de kánikulában ápenséggel nem lehet hozzájutni egy kis kézirathoz. — Istenem I — mondom a kiadónak — ha nekem olyan munkatársam volna, mint Tisza Pista, én is elmehetnék nyaralni. Hogy Írja az egyik cikket a másik után. A háztartás napi kérdéséhez. Hónap elején, hónap utóján szinte félve szólunk a feleséghez. Marad-e a cseléd, van-e már cseléd, milyen szobalányt fogadtunk a házba? És remegve várjuk az uj jövevényt, a kivel nem pusztán szerződést kötöttünk, hanem a_ kivel családias jellegű viszonyt kell fenntartanunk, a ki ideig-óráig családtagunk lesz. A legtöbb cseléd érzi is, hogy ő fontos pozíciót foglal el, a kire szükségünk van, mert ha náluk nélkül elélhetnénk, bizony nem fogadtuk volna magunkhoz. Ebből indulnak ki és a visszafeleselésnek oly goromba skáláit játszák el előttünk, hogy ma nem is a dologtalanság a legkiemelőbb rossz tulajdonságuk, mint ama fegyelmezetlenség, melyet a törvény is tűr, több mint tiz év óta nem tudja a cselédtörvény revízióját megteremteni. A justicia és a szociálpolitika ne ígnorálja azt, hogy a bajok gyökere, a cselédrendészet gyarlósága, a cselédek fegyelmezése tekintetében fönnforgó hiányokban keresendő. A cselédség az egyenlőség elvében nem tud külömb- séget tenni, munkaadó és megfizetett •szolga között. A cselédek s a gazda [közötti életviszonyt a családi érdekek ■megóvására irányuló cél szempontjából kell szabályozni, a mi tulajdonképpen a kérdés lényegét képezi. Házirend szempontjából a házi feTÁHCZ A. ■ - 'y?'—OOU*"< * - Aprók az udvaron. Irta Verner Jeni. Aprók játszanak az udvarunkon. Édes gyönyörűség hatja át a szivemet s meg is könnyezem, ahogy a pufók képükre kiül az édes ártatlanság. Programm nélkül végzik cselekedeteiket, mégis, mintha gondos rendszer után folyna a munkájuk. Csupa mese az egész. Az.~ Elejétől véges-végig. Apa-anyát játszanak, azt a játékot, a melyet mi is végig játszottunk annak idején az udvaron. Azért nevezem hát mesének. Mese, amelyet a képzelet ösztökél cselekvésre, mese, mely á való élettől messze eltér gyönyörű mozzanataival. Ha nem nevetnének ki az emberek, ki választanék a sok rossz ember közül egy csapatot, jönnének az udvaromra figyelni. Lesnék el, hogy milyen tudomány- snyal lehet elviselhetővé tenni az életet. lEgyben bizonyos vagyok, abban: hogy ezeket a gyermekedet megértené mindenki, ha csak egy pillanatra is gondolna boldogtalan családi otthonára. Mert ezeknek a gyermekeknek a szájából úgy folyik a sok édes szó, a szeretet diktátuma, mint valami bővizű csobogó patak. Oh, hogy szeretném áthivni azt a boldogtalan kovácsot, a ki amoda egy gyelemnek kell őket alávetni, amit azonban nem írott szakaszok, hanem a család tekintélyének a hatóságoknál — a gyakorlatban való megóvása képezze alapját. Az 1876. évi XIII. t.-c. ez elvek alapján készült, de a kecske és káposzta példabeszédjét honosította meg; a melynek a gyakorlati élet nem vette semmi hasznát. Azóta is láttuk, hogy nem a hivatásszerű kötelességeket, hanem az egyéni jogokat tolták előtérbe, már pedig lehetetlen az egyéni jogoknak alárendelni minden kötelességet. Kell, hogy az_ a hatóság tudjon törvényileg hatni a cselédre. Viszont kell, hogy minden munkaadó emberi bánásmódban részesítse a cselédjét, azt embernek tekintse: a ki azért, hogy szolgai munkát végez, lehet becsületes szemlly. Sőt ha munkáját megelégedésre végezi, tiszteletet is érdemel, mert a munka ép oly tisztes egy hivatást teljesítő nagy ur kezén, mint a szolgálóleányén, a ki tányért mos, vagy kukoricát kapál. Munka és munka között ne disztingváljunk, minden munka tisztességes, ha azt becsülettel,- közmegelégedésre végezzük el. A cselédek iránti bánásmód nem könyvek stúdiuma. A műveltség egyik fokmérím Mert a ki „a cipőjét se törli bele“ az éppen úgy nem tud a cseléddel bánni, mint aki megengedi, hogy a cseléd kénye-kedve szerint tehessen a mit akar. Mihelyt a cselédek kőhajtásnyira lakik hozzám. Jönne csak át egy keveset, hadd szégyenitené meg az ő kicsi fia. Tanulná' meg, hogy a kérges tenyerű emberek is tudnak örülni az életnek, a mellett odahaza édes megnyugvással vannak az urak akaratján. — Édes kis Katuskám, — igy a kis kovács — csak egy kicsit segíteni jönnél ki a konyhából, hogy ütnél a vasra. Szaporán no, mert elég a vasam. Gyere-gyere feleség, a legény a faluba jár pénzért, magam meg nem bírok a dologgal. És Katus, ki tömzsi praclijával ott gyömöszölte a tésztát, mit konyhámból kierőszakolt, hirtelen a kötényébe töröli azt a szorgos kezet, mig gondoskodásával egy eperfalevéllel lefödi a tésztát, hogy a Jégy be ne lepje, igyekszik az ura után. A ház büszke, de dolgos ura, még visszanéz, ujfent megsürgeti az asszonyát. Ne piszmogj hát édes, hanem gyere. — Megyek-megyek. Csak letakartam a tésztát egy szakajtó ruhával. A gonosz párák csúffá tennék. Kukoricakórót kapnak aztán a markukba és az édes munka a homlokon gyöngyözte ki egy pár vizcseppet. — így szeretem, igy. Most már kész van a Galambosék, kocsirudja. Akár mindjárt mehetnek a kocsin a malomba. — De már mért ne türelmetlenkedjék az ebéddel. Egyszeriben készen lesz. Elökaparitom Zsuzsát, a cselédet. — Zsuzsa te, hol botorkálsz? — Itt vagyok, nemzetes asszony! A ruhát terigetem. Zsuzsa csakugyan a kerítésre fűzfa- leveleket rakosgat. — Elő, no! — Gyere, mert a majsz- ter uram éhest Siessünk az ebéddel! Zsuzsa szaporán neki is lát az asz- talteritésnek. Honnan tanulja el? az ég tudjál A szolgabiróné ugyancsak őrzi otthon, hogy olyasmit^ ne lásson. A cselédek körében meg nem tűri, mégis hogy elleste a cselédek tipus szerű forgolódásait. Támlám, kis Böske, milyen ügyes kis leányka vagy te! Eközben vendégek röpülnek be a portára. Kocsin gyünnek. Hosszú kukoricaszáron lovagol Támadó Palika. Még meg is rángatja a Szilaj száját, a hogy nem áll meg a kivánt helyen. A gazda is élőre igyekszik. Két apró tenyerét összeveri csodálkozásában. Én látok-e roszul vagy csuda történt, gyere Katus (bekiállt a konyhába): Katus te, itt vannak ko- máék! — Csak tán nem ! — szalad az asz- szony az udvarra. — De bizony ők! Le no, a kocsiról 1 Panna asszony, Czimbal- mos tanár kis leánykája, egy ugrással Katus nyakába ugrik. Férje ura, a postásék Gyurija is kezet fog a gazdával. — Jókor jöttek, komám uramék! Készül a paprikás 1 Még fogunk vagy két csirkét és egy minutában kész a csirkepecsenye! Az őszi k arcos meg egész jó viseletű, iható, jó bor az. Az asszonyok meg másról beszélnek, Katus előhozta a picikét. Kriszkindlibe kapta, de ő komámasszonynak azt mondja, hogy azt a gólya hozta az árokból. Megcsókolják. Ruhácskáját megigazítják és újra helyére teszik, hogy el ne törjön, mert porcellánból van. Azonközben a szomszédom vadul ordít szobájában. Ide hallszik durva szava: — Te rongy 1 — Te, ki megetted a boldogságomat, s pénzemet, semmivé tiportad a hitemet, cudarul végig tapostál tiszteszéges céljaimon; eredj, eredj a házamtól, nyomorult, te perdita te! — De édes! eseng az asszony, ne űzz el, én szeretlek, becsületes vagyok! Édes, ne űzz el. De az indulat mind mérgesebbé teszi a férfit. — Nesze! És öklével agyba-főbe veri a szegény teremtést. Végre is a gyenge futásnak ered. Éppen erre felé űzi. Megkerülöm a gyereksereget. Fel lehet az orcám dúlva, sápadt lehetek, megalázom magam, még le is térdelek a két szerencsétlen ember előtt. — Emberek! — Ne bántsák egymást I Ne bántsák! Várjanak 1 Az Isten küldött megmentésükre! Jöjjenek velem I De lábujj hegyen! A két indulatos ember meghátrál, szólni sem tudnak, látva az én különös állapotomat. — Azt hiszik megörültem, a hogy én nekik megyek. — Csak lábujjhegyen! — Csitt 1 — Lassan! — Mindjárt, mindjárt! És arcom ég a bekövetkező gyönyörűségtől ! Róth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a, t. ve** k#s»*séffnek mű* a ^ KŐXV«tl«l a PuutOnia legolcsóbb bevásárlási forrást. 3H5 •=&, .. Slállodb melletti W Sza tmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul 1» beszerezhetők.
