Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-18 / 29. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A szezon hallottjai. Itt és ott halottakat vetnek fel a folyók. A fürdés áldozatairól beszélnek a lapok. Azokról, kik a szabadban fü- rödtek. Átlapozva a külföld lapjait, alig akadunk folyó vízbe fűlt halottakról írott hírekre, pedig a hol művelt a nép, ott sok szappan fogy el, ott fűrödnek is az emberek. A külföldön nem fürödnek a szabad folyóban Községek, városok ingyen fürdőket létesítenek. Mert szükségét látják. Mert az ingyenfürdő: életmentés, életbiztosítás ott. Nálunk az élet olcsó. Pedig kevesen vagyunk és Széchényi hires mondását minden második ember citálja. Egy-egy vízbe fűlt temetésére elmegyünk, a gyerekekre ráparancsolunk, hogy benemerészkedjenek a vízbe és 500 forintos fürdőre nem telik, a községi kasszából. Telnék, ha akarat volna hozzá. A községi képviselőtestületek vegyék be a költségvetésbe, megye és minister úgy is fájlalja az amerikai népvándorlást, megmenthetné azokat, kik itthon maradnak, öt-hatszázra megy évenként, akik vízbe fúlnak. Tavaly 900-on felül. Egy év tized alatt, ez elég szép szám. És egy évtized alatt nagy erő megoszlás a nemzeti vagyon szerzésT Á H C 2 A. Vágó Pista. — Faltisi életből. — Mutató a Nyomdász-táncestélyen megjelent „Éjféli Ujságl<-ból. Hetyke legény volt a Pista, Vakmerő; Volt is benne iszonyatos Nagy erő! Bátorságát, herkulesi Erejét: Egész falu környékében Rettegték I Egy-két legény meg se állott Előtte I Azt nézte, hogy merre az ut Előre 1 Kit megcsípett gallérjánál, Magyarán: Úgy elverte, mint a muszkát A — japán!! Sok eltörött hegedű a Tanúja, A cigány a kedvére ha Nem húzta: Olyan csárdás csetepatét Rendezett!... Szegény dádék 1 kaptak verést Eleget. ben. Népiskolai fejbeni matematika is horribilis számot hámoz ki ebből, ha csak egy kicsit gondolkodunk. Minden család, nemcsak magának él, él a hazának is. Minden ember nemcsak magának él, hanem a családnak is. Egy ember elvesztése, egy erő megszűnése. Az erők megszűnése, vagyon pazarlás, az állami talapzat megingása. De ne filozofáljunk. Meleg a légkör, fürödni tisztán a terv, vízbe parancsol az egészségtan. Nem oda, a hol biztos a halál Mert életszükségleteinket ilyen drágán nem fizethetjük meg. Hangosan hirdessük faluban, városban, hogy fürdőket akarunk. Ingyenest. Olyan légyen az, mint a templom, a hol a koldus is megjelen. Tiszta lélek, tiszta testben lehet. Ha a léleknek van temploma^ legyen a testnek- is. Ingyenes. Abban megfürödhessék a szegény is. Ne legyen privilégiuma, a gazdagnak a tisztaság. Erre ne is gondoljunk : mert mihelyt privilégiumnak nézik a tisztaságot, nem él vele sok ember. A megengedett jogot inkább megunja az embeiv mint a meg nem engedettet és utoljára is csak a piszkos emberek száma szaporodnék. Ezt mondja a logika, a mely furcsa ugyan, de alapjában véve igaz. És igaz az is, hogy az ingyen fürdő életmentő. Igaz az is, hogy szegénynek, gazdagnak egyaránt meg kell fürödnie. Védett helyen, hol a közszemérem ellen Egyszer mégis megjárta Ő, Meg biz’ a Egy lány miatt akivel volt Viszonya... Mert a leányt más legény is Szerette, Aki aztán bosszút forralt Ellene. Egy este, hogy felkereste A leányt: Künn az utcán ellenfele Lesbe állt S jövet, mikor elhaladott Előtte: Egy nagy bottal agyba-főbe Ütötte. Harmadnapra eltemették A legényt! A másikat — a börtönbe Vetették. így beszéli ezt egy rövid Krónika És azóta — csend honol a Faluba ? ____ Sullay Lajos. Ad akaleh. — A Jókai Sadik szigete. — Nagy mulasztást követnénk el, ha az Orsovától kissé lejebb, a Duna közepén fekvő Adakaleh szigetére át nem eveznénk. E szigeten tudvalevőleg törökök laknak, kiknek számát 500-ra teszik. A balpartról a szigetre török révészek vinem lehet kifogás, védett helyen, hol nem fül bele a szülő, a gyermek, a rokon. Az uj vezér. ('Bodnár Györgynek kir. tanfelügyelővé történt kinevezése alkalmából.) Öreg a zászló! Még vénebb a szent ügy, melynek élén oly—büszkén lobogott meg, valahányszor egy-egy nekivadult vihar belékapaszkodott. Szokva vagyunk ahhoz, hogy a mi régi, az az idők számtalan viharai között megviseltté válik, foszlányokra oszlik. De nem igy, a magyar népnevelés szent ügyének zászlaja. Ez a zászló- valahányszor megtépázta egy egy áradat, a nemzetiségű küzdelmekből fakadó rut féltékenykedés és ádáz gyülölség, — ebből a küzdelemből nem szétrongyolódva, hanem győztesen, látszólag megifjodva került ki. ■ ........Az idő gyors kerekei feltartózta thatlanul peregnek tova a végtelenség felé. Csodálatos ez a kerék. Kerékvágásai vissza-visznek abba a korba, a hol az öntudatos emberi élet és cselekvés első nyomai kezdődnek. Nem akarok erről a szekértől bölcselkedni. Csak egyszerű ésszel óhajtom elgondolni, bogy bizony ezen a szekeren évezredek óta mennyi mindenféle értékes lim-lom halmozódott össze. A kiváncsi elme talán kutatni is fog közöttük, netn riadva vissza a dohos szagtól, s e kutatása közepette valamennyi elért eredmények szülő anyját — a műveltséget fogja ott gyeplőtartó gyanánt találni. Igen — a műveltséget. Ezt a vén, száraz fogalmat, mely hivatva van az emberiség jólétének, boldogulásának alapjait lerakni. szik át az embert csónakon. Néhány perez alatt Adakaleh földjén vagyunk, mely török elnevezés annyit tesz, mint Szigetvár. Es e név teljesen megfelel a valóságnak, mert Adakalehnek, mely körül- belől akkora mint a Margitsziget, majdnem egész területét a Mária Terézia atyja, III. Károly által épitetett vár fedi. E Szigetvár mostani állapota annyira leköti figyelmünket, hogy múltjának részletes története egészen háttérbe szorul. Elég a a múltból csak annyit tudnunk, hogy a hadiszerencse változandósága szerint nem egyszer cserélt urat; hol a török, hol a monarchia kezében volt, túlnyomóan pedig a padischát ismeré urának. Régebben igen fontos stratégai pont volt az Aldu- nán s e részbeli jelentőségét ma sem vesztette el egészen, minek bizonyitéka az, hogy 1878. május 23 óta közöshadseregbeli csapataink által van megszállva, ez idő szerint pedig a 43. sorezred egy százada állomásozik ottan. Istenem, minő kép tárul itt az ember elé! A ki tán olyan gondolattal száll ki e szigetre, hogy itt a keleti pompának és fénynek jeleit szemlélje, az úgy érzi magát, mintha a hetedik mennyországból esnék alá, mert mindaz, amit itt lát, csak romlás és pusztulás; szegénység és nyomor. Az egykor erős várfalak repedésnek indultak; a hatalmas tölgyfa kapuk em- bervastagságnyi vas párnáikkal csak úgy roskadoznak cyclopszi sarkaikról, turbá- nos kőemlékekkel jelölt sírhelyek a képzelhető legelhagyatottabb állapotban; ronda, büzhödt sikátorok mentén a kazamaták füstös és tisztátalan odúi- és barVén az ügy, támogatókra van szüksége. Harcos is van elég, de vezér is kell élükre. Volt vezér is és lesz ezután is. Kétségbe- vonhatatlanul a vezér qualitásától függ a sereg által elért eredmény. * Ismertem egy vezért — öreg volt, jóságos és szelíd. Öszbecsavarodott hajfürtjei hajdan egy gondtalan rózsás ifju- kort, s most egy becsületes munkában megedzett férfiéletet hirdetnek előttem. Háta mögött az évek hosszú sora s az eredményes küzdelmek nagy száma hirdetik, hogy nem élt hiába. De im — a test lankad, bár él a lélek ereje, — gyöngül a kar, s az egykor fennen lobogtatott zászlót átadásra nyújtja. És az elismerés száguldva viszi a zászlót egy fiatal harcos kezébe. „Te vagy az — igy szólt, — akit kiszemeltelek a vezér- ségre, éber szemekkel kisértem minden tettedet, te vagy az, kinek életét az egyenes férfias jellem, vezérhez méltó őszinteség, nyiltszivüség viszfénye sugározza be. Te, ki magad is harcos valál a „cultura“ jelszava alatt, ezután vezess. íme — kezedbe adom a zászlót; kötelességed annak becsületét megvédeni, ellenségeit nem lenyűgözni, hanem annak fénykörébe vonni. Isten áldása legyen munkádon, vezess és győzzél 1 És Bodnár György kir. tanfelügyelő átveszi díszes tisztségét. Talán valameny- nyien határtalan örömnyilvánulásra gondolunk az ő részéről ebben a pillanatban. A milyen szerénynek ismerik őt úgy önmaga, mint felebarátai iránt, ép oly szerényen, mondhatni mosolygás nélkül fogadja a magas kitüntetést. Bodnár György szerénységét különösen bizonyítja egy ellesett mondása: „nem u magas kitüntetésen örülangjaiban vagy nyomorúságos viskókban lakik a szegény török nép, aki tán a legelhagyatottabb a föld kerekén. Na, az ilyen „háremekbe“ nem is igyekszik betolakodni valaki! A vármüvek központja táján egy kis téren meg vannak még a bazárok, de készletök alig ér pár garast. A régi fényből és játékból tehát nem maradt meg semmi sem. Egy maradt meg csupán: az ősi valláshoz és szokáshoz való törhetlen ragaszkodás és ezzel önmegálló belenyugvás Allah akaratába. Ez a keleti fatalizmus megóvja ugyan e szigetlakókat a kétségbeeséstől, türhetóvé teszi ugyan rájok nézve a nélkülözésteljes életet, de egyúttal el is öli bennük az élet igazi kovácsát; munkásságot és iparkodást, melylyel egyedül küzdhetnének még ki magoknak némi jólétet. Van köztük egy-két ember, akik megfordulnak a nagyvilágban, spekulálnak, szereznek s ezek jómódúak is, de csak ritka kivételek. A többi ott gugol naphosszat a primitiv kávéházban, a mig tart azon pár franknyi segélyből, melyet nekik éven- kint a szultán nagylelkűsége juttat. A nők ma is lefátyolozott arczczal rohannak tova, mint árnyak a férfi szem elől — vigasztalan hajlékukba. Csak itt-ott kandikál ki egy-egy üvegből egy-egy üde török gyermek arcz, hasonlitva a síron fakadt virághoz. A Duna mindkét partján nagyot változott világ, átalakult minden: a török — legkisebb átalakulás nélkül — megmaradt Adakaléhn is töröknek, mohamedánnak és fatalistának. Kellős-közepén a Dunának, mely annyi kincset és vagyont Róth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia I z—... szálloda melletti ajánljuk a t. Tevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlóéi forrást. 0 Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetésül Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő ezines nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők.
