Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-11 / 28. szám

■P' TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. . 3 » I Egyes szám ára 16 > Községek, községi jegyzők és néptanítók ré8zére egész évre 4 korona. Egész évre Fél évre . SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFOI^SZÁM ; 73­A Szerkesztő lakása: Eőt ős-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK _ e lap kiadihivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. Aratás előtt. (r.) Kaszapengés zaja nemsokára összeolvad a pacsirta nótájával. Vala­mikor az aratók nótája is, mint meg­elégedésnek imája szállt az égbe, a ki gazdag asztalt terített az embereknek és megengedte érni, hogy az emberek adományát learassák. De ma itt-ott a megelégedésnek ez a nótája átváltozott gyűlölködő, panaszos duzzogássá, felel­jenek érte azok, a kik egyrészt a mun­kásember igazait legátolták, másrészt azok, a kik a társadalmi békétlenség szellemét széthintették. Egy bizonyos: hogy az emberek nem lettek boldogab­bak, csak lelkűk lett sivárabb, üresebb. Te boldogságot hintő naiv, szűzi poe- zis, micsoda hamupipőkévé varázsol a kornak szelleme! Csakhogy siránkozással ezt a szel­lemet meg nem szüntetjük. Boldog bú­zatábla, a hol a nótás pacsirta dalra hevít, a hol a kék búza virágból bok­rétát kötnek, a hol az imára szólító harangszóra lekerül a fejről a kalap, a hol a tekintély tiszteletét le nem rombolták, a hol a békétlenkedés szel­leme még nem rombolt le mindent, a hol emberséges szív lakik a verejtékes munkás sorsa iránt, a hol a kölcsönös tisztelet bizalom megszülte és állandó­sította az emberi társadalom legna­gyobb erényét: a felebaráti szeretetet. A hol az aratópárokat nemcsak az aratási szerződések kötik, de az a pat­riarchális viszony, mely a régi udvar­házakban uralkodott és mely a kölcsö­nös megbecsülés, a gyöngének segítsé­gén épült föl. Hangoztatnunk kell en­nek a szellemnek uj térhódítását, szük­ségét a mostani napokban, midőn meg­csendül a kasza, mikor a legnehezebb, veritékes dologban lárad a munkás, ez a szívós népelem, melynek erejéből veszi erejét az ország. Elég sok boru- lat van társadalmi fejlődésünk egén : az internacionális társadalmi reformok­nak gyűlölködő szellemét ne engedjük tért hódítani sorainkban. Ezt pedig a munkásnéppel való jőakaratu törődés és legfőképen a munkaadók méltányos, szeretetteljes elbánása biztosíthatja. Ám nem siklott ki toliunk, midőn az aratás aktualitása velünk ezt elmon­datta. Jó ezt a kérdést szemünk előtt tartani és bárcsak még több szó es­nék róla. Szükségesnek mutatkozik sok szociális intézkedés is, de fájdalom ezekre a mai helyzetben nem számít­hatunk, annál nagyobb szükségünk van a társadalmi pacifikálásra és ennek munkája szükségét a sajtó csak han­goztathatja és jól teszi ha minél több­ször hangoztatja! — De a végrehajtás kölcsönös méltányoláson alapszik. Mily rettegett időjárás ez most. Szinte milliókban ki nem fejthető az a vesztesség, a mi a magyar gazdát a szerint, hogy a rekkenő vakmeleg nem szoritja-e össze a zsendülő buza- szemet, hajnali köd nem öleli-e át az áldásos kalászt, gyilkos módon elbánva minden reménnyel, melyben eltelve vagyunk És a rettegésnek ebben a nehéz napjaiban látjuk be, va-bank-ot játszunk a sorssal. Hiszen igaz, hogy a'mezei gazdálkodást üszők az időjárás esetlegességei ellen mindég kockázatos játékot űz. De váljon egy okszerű gaz­dálkodás nem kisebbitheti-e meg en­nek a kockázatnak mai rettenetes ará­nyait. Ma valóban úgy áll a helyzet, hogy egy jó kalászos termés elég jó gazdasági helyzetet teremt, mig ellen­ben a balsiker Ínségbe kergeti a népet. Váljon igy van-e az más országokban, melyeknek szintén indusztriája a nép legfőbb foglalkozása? Nem igy van. Más országokban belterjesebb, az ok­szerűbb gazdálkodással nincs minden remény egy-két hét abnormitásaihoz kötve; Ha egyik remény nem sikerül van más, és számba veszik a mező- gazdálkodásnak mellék terményeit is. Ipari és kereskedelmi növények terme­lésével sokban lehet enyhíteni a bajt. Kétségtelen, hogy nálunk ebben az irányban is van javulás, de a javu­lás nem olyan mértékű, hogy még tliindég ne kellene aratás idején, a szorongatás és félelem e napjaiban fi­gyelmeztetni a gazdát, hogy a régi nyo­mású gazdálkodással, a kalászosok egyoldalú termelésével magának gaz­dasági jólétét nem szolgálja. Ne adja Isten, hogy a zsendülő búzatáblákat tönkre tegye a nyári hő és a forrasztó köd. Ne adja Isten, hogy e jóakaratu intelemnek szomorú aktu­alitása legyen. Városi közgyűlés. Két közgyűlés is volt a tegnapi na­pon, egy rendkívüli, melyen 56 szóval 6 ellen a közgyűlés kimondta, hogy a különböző alapok készpénzein, mintegy 190 ezer koronán állampapírt és pedig magyar korona járadékot vásárol; a másik közgyűlés pedig u rendes, a melyre nagy­ban készültek mindenfelől, miután köztudo­mású dolog volt. hogy a kormánynak bizal­matlanság lesz iuditványozva, a tisztikarnak pedig meglesz tiltva, hogy u kormánynak bármi tekintetben segítségére legyen. Nem is volt érdeklődés a tárgysorozat más pontja iránt, a mint bogy a tárgysorozatban nem is volt egyéb érdekes. Ez is simán ment keresztül, összecsapás nem történt, a ke­délyek nyugodtak voltak, s a vége az lett, hogy a tanács és a dr. Kelemen Samu és társai által beadott indítvány közül, ez utóbbi fogadtatott el -egyhangúlag, de azzal az el­téréssel, hogy a kormány ellenőrzése és a tisztviselők támogatására indítványozott 15 tagú intéző bizottság, a melytől különben uz indítványozók is elállottuk, elhagyatott. — Elfogadta közgyűlés a magyar jelzálog hitelbank ajánlatát a r ndőr laktanya épí­tésére szükséges kölcsönre vonatkozólag, mely szeriut 4.85 százalék törlesztés és 96 árfo­lyam mellett u kölcsönt megadja, s az adós­levél aláírásával a polgármestert megbízta. Ugyancsak hozzájárult a laktanya tervén tett változásokhoz is, s az ennek folytán felmerült költségtöbbletet megszavazta. A hivatalszolgák pótlék iránti, s u kézbesítők ruhapénz iránti felebbezését bizottsági tár­gyalásra utasította. Végül több tisztviselőnek kért 5—6 heti szubadságot engedélyezte, mire elnöklő polgármester d. u. 5 órakor a közgyűlést berekesztette. TA&CZA. József főherceg KisjenŐn. i. Jauner és a Fáta. Valamikor a hetvenes években tör­tént. Egyébként nem lényeges a mikor. Történhetett volna biz az a nyolcvanas években is. Jauner, bécsi égett director, vendége volt a fenségnek KisjenŐn. Csú­nya, márciusi idő volt akkor. Esett fur- tom-furt. Egyre hangzott a cup cup-cap nóta. Csókolódzott a felhő a földdel. Ak­kor pedig szörnyű fáradság nehezedik a pillákra. Jaunert is élnyomta a buzgóság egy bársony kereveten. Édesden aludt. Álmodott. Azt álmodta, jegyet vál­tott Blahánéval. (Blaháné akkoriban „el­adó“ volt.) Ő Fenségeik kedélyes tréfára vágya­koztak. Mindketten vidéki román mezbe bújtak. Ó Fensége zsirós opincsot fűzött lábaira, kavávát csatolt derekára, darócot borított vállaira. A fenséges asszonyon fenségesen állott a ráncos rágyva, a tuli- virágos szuramu, a bogra kötött marima, mely alól fekete fürtök kandikáltak. Pa­tyolat arcához még szerecsika sem kellett, a román nép ez egyedüli toilett-szere. E különös jelmezben aztán látogatást tettek a horkoló Jaunernél. Utjokban vég­telen zajt insceniroztak, akár egy veterán közgyűlésen. A fenséges asszony kartag-ot zörge­tett kezében, a fenséges ur még egy ha- talmasv fütykössel döngette az ajtókat. Jauner tovább álmodozott, Most meg azt álmodta, hogy a Stanleyexpeditióval jár valahol Közép-Afrikában. A korsótól, melyet a fenséges asszony csörgetett, azt hitte : csörgő kígyó. Az is volt. Mert mikor felpislogott félálmosan, agyába szállt minden vére. Szemre való fáta, annyi igaz. Formás asz- szony. Aztán mit keres mellette a pityóka móc ? Furcsa vakmerőség! Abba a nyomba beletemette szurtos termetét egy bíboros fotelbe. Amit egyrészről bölcsen is tett, — cikázott a director agyán a gondolat. Nem csinál galyibát. Most már övé a helyzet. Mert az a furfangos kacsintás ígér vala­mit . , . És hogy ezek után egy hirtelen for­dulattal átölelne a fátát, megered az eddig jól őrzött ajakon az ezüst csengésű kacaj, mire Jaunert előveszi az összes shakes- peare-i tragikum, amit egyetlen szinésze sem produkált soha: felismeri a helyzetet. Makogva rebegi: — Fen ... sé... ges asszonyom. Fel­ocsúdik erre a becsodálkozott rumuny is és duettban nevetik a megzavarodott ven­déget. II. Jauner és a kis malac. Sztruka ur, a hires szarvasi borbély elhalálozott. De van szakasztott mása Kis­jenŐn. Gyártja a módis szavakat és borot­válja az embereket. De nemcsak az embereket. Egyszerre csak azt a különös meghí­vást kapja, hogy borotváljon le egy sül­dő malacot. Különös megbízás, nem tudja raire- vélni. Rosszul érezte magát. Derogált neki nagyon. A ki eddig embereket csinosított, most malacnak álljon neki, ronda malac­nak, mi még — mivel anynyira gyűlöli a tisztaságot — azon csinosan neki fekszik valami piszkos pocsolyának. Jó pénzért mégis megteszi. A kis ko- pasztott malac tréfára volt szánva. Fel- pólyázták szépen, mint kis gyermeket s elhelyezték a Jauner ágyába. Tetszett a kölyök-malacnak az úri pompa, a tiszta selyemben. Nyöszörgött úgy néha. Az időből még nagyon kifutotta. A társaság fent az emeleten ölte az időt. Tarokkoztak. Jauner urnák sokszor elfogták már a pagátját, ráunt a dologra. Álom ne­hezült pilláira. Elkéredzett tehát fel a szobájába. Engedték jó szívvel, még jó­éjszakát kívántak neki, s nesztelenül kö­vette le az egész egész társaság. ... A mint a takarót felemeli, sze­mébe ötlik a pólyás baba. Mellette nyil­ván a gyermek származása helye: egy levél. Mohón kapott utánna. Csak ez volt rajta : „Tied, neveld fel.“ Ez bizony édes rövid, de érthető. Hamar felnyalábolta a kis nebulót s vitte a világhoz. Kiváncsi volt tudni, milyen a cifferblait ? Ámultán kiáltott fel: — És rám ütött a gazember! Egyet csipet a pupák orrán. Egyet vikkantott rá a pólyás valami. Jauner telve volt lelkesedéssel. — Hisz ez pompás, nagyszerű. íme a talentum, a zseni. Kinevelem, kitanitom. Virtuóz lesz belőle. Micsoda fenomenális hang. A jövő primadonnája. Az előteremben leskelődő társaság nem tudta már tovább állani: kitört a homéri kacaj. A director ur ijedten ejté el a kis babát. Annak ineg volt a szerencséje, hogy szálltában valahogy kifúrta magát a pólyá­ból a vickándozó s rémülten szaladta kö- rül-körül a termet. . . . Kelletlenül bár, de Jauner is ott nevetett a többiekkel. III. A gyámoltalan Körös. Van egy rakoncátlan gyermeke Kis- jenő-Erdöhegy testvér községnek: a Kőrös. Nem bírnak vele. Becsukják magas v'éd­Róth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen, a Pannónia ' szálloda mellett I ajánljuk a t. vevő közönségnek sünt a bevásárlási forrást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. rigyelmeztetéii!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők.

Next

/
Thumbnails
Contents