Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-04 / 27. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Érettségi vizsga. Régi bevett szokás, hogy a lap- irodalom úgy az iskola év megnyitása küszöbén, mint a tanév végén foglalkozik az iskolák ügyével. Megadja az év elején a kellő utasításokat, különösen a pályaválasztás kérdésében, — a minek nagyon sajnos legtöbbnyire any- nyi az eredménye, mint a falra hányt borsónak, — vagyis lehull anélkül, hogy üdvös eredménye lenne. A tanév végén pedig leszűri egy évnek az eredményét, a minek leginkább statisztikai jellege van. De benne neveléstani elvek, eszmék fejtegetését minél gyérebb mérvben lehet találni; mert hát a lap- irók úgy fogják fel a dolgot, hogy ez inkább a neveléssel foglalkozó szakemberekre tartozik. Tagadhatatlan igaz, hogy azzal foglalkoznak is a szakerők; de talán azok sem úgy, hogy minden egyes kényes tételére rámutatnának olyan irányban, hogy annak aztán meg is lenne a kívánt üdvös eredménye. Ilyen kényes kérdésnek tekintem én az érettségi vizsga ügyét. Nem vagyok ugyan szakember, — de e kérdéshez a magam felfogása -— s ebből eddigi okulásom szerint hozzá kívánok szólani, —- kikérvén előre annyi figyelmet a magam számára, hogy e tettemet senki se vegye feltolakodásnak. — Szabadságom van hozzá, tehát csak e szabadságommal kívánok élni. Én az érettségi vizsgát abban az általános alkalmazásában, a mint gyakorlatba van véve, nem tartom célszerűnek; sőt határozottan, azt állítom, hogy az nem egyéb, mint a középiskolát végzett ifjaknak meggyötrője, kínzója — sőt soknak valóságos meggyil- kolója. Tehát kérlelhetlen szigorúságában tovább fenn nem tartható. Hiszen a kik figyelemmel kisérték az érettségi vizsgák kimenetelét, évről- évre olvashattak azokról a gyászos eseményekről, hogy a buktatásig ment kérlelhetlen szigorúság most itt, majd amott egyik-másik fiatal embert öngyilkossá tett; mert önérzete nem engedte meg, hogy 8 évi küzdelme után a buktatással rásütött bélyeget viselje. Most legközelebb olvashattuk azt a megdöbbentő hirt, hogy Szabadkán egy olyan fiatal ember lett öngyilkossá, a ki egész gimnáziumi életén jeles eredménynyel végezte iskolai pályáját, sőt mint jeles tanuló városi stipendiumban is részesült; s ezenkivül, hogy önmagát fenntarthassa, sőt szegény szüleinek is gyámolitására lehessen, gyengébb növendékek tanításával is foglalkozott. A többiek után ez alkalomból bátorkodom kérdeni, nem a laikusoktól, hanem a nevelés szakembereitől, hogy lelkiismeretükkel . összeegyeztethetőnek tartják-e az ilyen gyászos eseményt?! Nem hiszem, hogy összeegyezhetőnek tartanák- És ha igent mondanának, akkor azoknak az embereknek gondolkozásmódját helyeselni nem tudtam, és nem tudná senki a ki józanul és emberileg is gondolkozik. Megvan mindennek a határa: zsarnokságba, őrültségbe menni épeszű embernek nem lehet, de nem is szabad. Nem szabad különösen a nevelésterén, hol nem meglett emberekkel: de olyan ifjúsággal kell számolnunk, a mely hivatva van az elődök nyomdokába lépni, s átvenni azt az örökséget, a mi egy haladni törekvő nemzet örökségét képezi. Kérem e tekintetben nem lehet szem elől téveszteni egy nagy elődünknek azt a kijelentését, hogy az apagyilkosnak is megkellene bocsátani, mert kevesen vagyunk. Ez ugyan nem a nevelésre vonatkozott; hanem a társadalmi életre. De ebben mégis nagyon megszívlelendő kérdésnek lett az alapja megvetve. Tehát ne gyilkoljunk, mig erre elengedhetlen okunk nincs; mert ez ellenkezik nemcsak a humanizmus efvével, hanem a józan gondolkozással is. Annyival dicsekedhetünk, hogy az érettségi vizsga nem magyar találmány. De már azzal nem dicsekedhetünk, hogy olyan formában lett átültetve, a milyen fórmában az sok — nagyreményekre jogosító fiatalembert tett öngyilkossá. Ennek az öngyilkosságnak pedig kik az okozói ? I Azok a kik kérlelhetlen drákói szigorral járván el, az öngyilkosságokat előidézték. Minden egyes eset után olvashattuk az illetők védekezését — szóval igyekeztek magukat a vád alul tisztázni. De ez mind nem elég; mert a meggyilkolt fiatal életet többé vissza nem adhatják. Nekünk olyan rendszer kell minden téren, a mi minden ilyen gyászos eseményt kizárjon, különösen annál az ifjúságnál, a mely a nemzet érdekében közművelődésre törekszik azért, hogy e művelődéssel nemzetének hasznos szolgálatot tehessen. Az érettségi vizsga jelenlegi ■ gyakorlatát én erre vonatkozólag célravezetőnek nem találom, sőt azt állítom, hogy ez valóságos gyilkos rendszer; gyilkos rendszer pedig, mert mint az eddigi példákból meggyőződhettünk, a főigazgatónak olyan teljhatalom van a kezébe adva, a mit a tanárikar legjobb akarata sem dönthet meg, de még mérsékelni is vajmikevéssé képes. Itt a szabadkai eset. Olvassák, ha még nem olvasták, aztán okuljanak belőle. Ebben az esetben sem vádlóul, sem védőül nem lépek fel, csak felhoztam, hogy a közérdeklődési figyelmet felhívjam azért, hogy a kik tehetnek valamit nemcsak ebben, hanem a hozzá hasonló ügyekben is, ne restelkedjenek megtenni, a mi az ilyenféle szerencsétlen állapoton segítsen. Meggyőződésem szerint ezen a veszedelmes állapoton, ha már ezt mint idegenből importált nyavalyát''egészen ki nem küszöbölhetnék is, ennek sokkal szükebb korlátok közé szorításával lehetne segíteni legalább egy időre, mig teljesen beláthatják, hogy ennek józan értelme nincs olyan —formán, hogy csak épen azokat köteleznék az érettségi vizsga tételére, kik a tudományos élet magasabb szakára akarják magukat kiképezni, mig ellenben mindazoktól nem követelnék, a kik vagy hivatalnoki, vagy katonai stb., szóval TÁHCZA. A magyarok eredetéről. Irta: Vámbéry Ármin. Arra, hogy mikópen szándékozom megfelelni e még manap in nyílt kérdésre, utaltam már egyes korábban megjelent tudományos értekezéseimben is, amennyiben hangsúlyoztam, hogy Árpád és hadi népe, mely a kilenczedik század utóján megalapította a mostani Magyarországot, határozottan török vándornép volt, mely jobbára a török néplánczolatnak észak-nyugat felé szorított lánczszemét alkotva, az Ural folyó mellékéről a Volgán át Európába, illetőleg Pannóniába nyomult és államot alkotott a mostani Magyarországon. Ami pedig a magyarok ethnoszát és nyelvét illeti, az nem egyéb a legtarkább nyelvkeveréknél, amennyiben a török nomádok, részben vándorlásuk közben, temérdek, velők törzsrokonságban álló finnugor elemet vontak magukhoz, de Magyar- ország sik földein is találtak rokon népmaradványokat, velők lassankint elvegyültek s ily módon keletkezett Pannóniában a mostani magyar nép és mostani magyar nyelv. Tekintve az eredetnek ezt a talány- szerűségét és figyelemmel a nyelvészeti hozzávetések rugékonyságára, könnyű megérteni, hogy Magyarországon már régtől fogva és sokat vitáztak és Írtak a nemzet eredetéről. A nézetek több ízben megváltoztak s midőn én a vitába beleszóltam, a túlnyomó részben finn ugor eredet elmélete volt felül. Munkámmal e szerint az utóbbi ellen fordultam, amennyiben a török nomádok életét és vándorlásait általánosságban illető személyes tapasztalataim alapján, de nem kevésbbé támaszkodva a történelmi forrásanyagra is, igyekeztem igazolni Árpád török nemzetiségét illető állításomat. Megengedtem, hogy keverék nyelv a magyar, de hozzátettem, hogy a vegyü- lékben nem a finn-ugor, hanem a töröktatár elem uralkodik. E nézetemmel szemben a nyelvészek, de különösen a legbuzgóbb és egyúttal minden bizonyára legképzettebb a német születésű Budenz, a szófejtegetö nyelvbuvár minden szenvedelmével a magyar nyelv kiválóan ugor jellege mellett szállt sikra. Az ellenpárt érvei jobbára az összehasonlító nyelvészet általunk szentnek és érinthetetlennek tartott főszabályaira támaszkodtak, de engem soha más belátásra nem bírhattak és még kevésbbé győzhettek meg arról, hogy tévedek. A küzdelem, melyet fanatikus ellenfeleim sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó sokáig, de ezúttal is bevált a régi diák közmondás: Philologi certant, tarnen sub judice lis. Az ellenséges iskola bukfenczei és grammatikus erőszakossága, az általuk reméltnél egészen más hatással voltak reám, a mennyiben megrendítették hitemet az összehasonlító nyelvtudomány egész fegyvertárában. Beláttam, hogy ugyanilyen kézzelfogható módon bármely tetszés szerinti ural-altáji nyelvről be lehet bizonyítani, hogy a legközvetlenebb rokonságban áll a magyarral. A „nyelv“ és „köldök“ etimologikus összekapcsolása csak azért, mert hosszú, lecsüngő tárgynak látszik mind a kettő, és a képzett gyökszók felhasználása az érthetetlen dolgok igazolására, a mivel tudós ellenfelem elfogadhatóvá igyekezett tenni elméletét, mindenesetre nagyon is ábrándos és nagyon is gyönge volt szellemem gyakorlatias iránya számára. Ennélfogva felhagytam a vitatkozással és beértem azzal az eredménynyel, hogy a honalapító magyarokat nem nyilvánították most már, mint annak előtte, kizárólag finn-ugor eredetűnek, hanem csak nyelvüket mondották annak és hogy még legádázabb ellenfelem is megengedte, hogy Árpád és hadi népe származásra nézve török is lehetett. A külföldi tudományosság természetesen nagyon csekély mértékben vett részt e kizárólag magyar vitatkozásban és annál jobban esett pártomon látnom Ranket, ! a német történelmi kutatás nesztorát, ki utalva egy Ibn Daszta és egy Porphy- rogenitus történelmi tanuságtételére, a kilenczedik század vége felé Magyarországba beözönlött magyarokat törököknek tartotta. Itthon a közönség nagy többsége az én nézetemhez csatlakozott és könyvemnek 700 példányból álló első kiadását három nap alatt elkapkodták. E jelenség oka minden esetre inkább a nemzeti és politikai, mint a tisztán tudományos érdeklődésnek tulajdonitható, mert az ázsiai eredetére büszke nemzetnek sehogy sem tetszett, Sőt egyenesen sértőnek látszott, hogy őseit vérrokohságba keverték a magas északvidék halászatból és vadászatból élő nyomorúságos osztják, vogul népével és Szibéria más népfoszlá- nyatval. A harci erényeire, vitézségére és függetlenségére sokat tartó magyarságnak inkább megfelelt a hunokkal és az avarokkal való rokonság, kiket csak a középkor kereszténysége rajzolt borzalmat keltő hadi népnek ; s a nemzeti hagyománynak tökéletesen igaza is van, midőn ezt a nézetet vallja, mert, mint buvárla- taim későbbi folyásában meggyőződtem és mint ily cimü munkámban, ki is fejtettem. a valóságnak ez a felfogás felel meg teljesen. Róth rülöp kárlsbádi czipöraktárát a t. vevő közönségnek mixt a KÖITttieB ft PftlUMMÜft ■ legolcsóbb bevásárlási bwást S9S " geállnáa. i szálloda, melletti legnagyobb czipőraktára. 0 Szatmár és Figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul islieszerezhetők