Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-27 / 26. szám

r SZATMÁR es vidéké. Zenevizsga és hangversenyek. Iskolánk második tanéve a növendékek sikeres játékának bemutatásával egy egész heti zeneünnepséggel végződött vasárnap. Mint szép akkordokkal egy hatalmas szira- fiónia. Kétszáz tanuló különféle hangszeren és az énekben olyan nagymérvű haladásá ról tett tanúságot e napok alatt, amely messze tulhuladju a legvérmesebb reménye­ket is. Diadallal végződött az ütközetünk, amit két év előtt kezdtünk; három hatalmas ellenséggel egyszerre: a közönnyel, a kétke­déssel és a rossz akarattal. Szilárd alapokon áll már most körünk ben a lelki műveltségnek egyik hatalmas váraként a zeneiskola, ahová szívesen vo­nultatják be gyermekeiket a zenei szép iránt immár teljes érzékkel bíró szülők. Minden szép és lelkes szónál, amit ez ügyben hosszú időn át hangoztattunk, erő' sebben hatott az elmúlt héten bemutatott eredmény az irányban, hogy közönségünket a zeneoktatás hatalmas értékéről meggyőzze. És most már természetes, hogy nem kell könyörögni n közönségnek, hogy zenét hallgasson. A tikkasztó hőség dúcára is alig fértünk el mindennap a kioszk termében. Ezentúl majd könnyebben fognak vállalkozni hivatásos művészek is arra, hogy Szutmá- ron hangversenyeket rendezzenek. Zeneisko' Iánk növendékei nem hagyják békében u szülőiket, ha alkalmuk nyílik művészi elő­adásban tiszta zenét hallani. Növendékeink sorából nem egy a mű­vészet lépcsőfokain halad. Játékukkal ezek valósággul elbűvölték a hallgatóságot. A túl­nyomó rész igen szép és jó játékot mutatott be, rosszul pedig egy sem játszik, még azok sem, akiknek alig van tehetségök. Az iskola érdeme ez. Nincsen szavunk a derék tanári kar páratlan buzgalmának és szaktudásának méltó jellemzésére. Hogy az iskolánk kitűnő, un­nak köszönhetjük, hogy tanárkurunk re­mek. Dicséret helyett u legforróbb köszö­nettel adózunk nekik. T. Felhívás. A magyar szabadságharc „tizenhárom“ hőse élni fog „mindörökké, mig az eszme ki nem hal a földön“ . . . s hogy éljen, hogy az eszme fenmarudjon, helyes hogy együtt és egyenként örökittesaenek meg emlékeik. Mindnek van már emléke, csak a mi­enknek nincs I Annak, kit elsőben Ítélnek el, kit kétszer ölnek meg . . . Mi is megépítjük szobrát itt, a hol élt, a honnan kiindult ama hősi útra, mely a magyar golgotához vezetett, itt, n hol dicső fegyvertények vannak nevéhez fűzve Itt épitjük meg Nagybecskerek város I közterén, hirdetőjéül a magyar hegemóniá­nak, a hősi vitézségnek, a lángoló honsze­retetnek s a népek szabadságaérti lelkese­désnek ... Itt épitjük meg, hogy min­denki, aki látja, okuljon, tanuljon, lelkesed­jen s hu kell, rettegjen tőle! . . -. Ennek u szobornak megépítéséhez ma­gunk szegények vagyunk t A magyar hazu lelkes polgáraihoz fordulunk azért, hogy bármily csekély adományukkal járuljanak hozzá. O nemcsak a miénk, az egész hazáé volt! Az a lángoló honszerelem az egész hazának, a hazu minden fiának szólt . . . Hozzátok fordulunk különösen magyar hölgyek, hozzátok, kiknek szent kötelesség- tek a huzaszeretet ápolása . . . hozzátok, kiknek van érző szivetek is, lelkesedni tudó véretek is, bírjátok u szó hatalmát s vun erélytek akarni . . . Segítsetek nekünk! Szépunyáink a perlaszi hires hőst ba­bérkoszorúval övezték . . ., mi utódok emel­jünk neki szobrot! Egy hős szobra, melyek filléreit, hon­leányok gyűjtik . . . Magyur nők segítsetek ! Hazafiaa tisztelettel kérünk mindenkit, miqden hatóságot, hogy nemes törekvésünk elérésében bennünket adományával támogas­son, ezen gyűjtő-ivet ismerősei körében terjessze. Kérjük u hazafias sajtót, vegye szin­tén kezébe az ügyet, közölje felhívásunkat s vállalják el uz áldozati fillérek gyűjtését és nyugtázását. Kérjük hazánk iQuságát, buzduljon fel a nagy hős emlékén a magasztos eszmeért s jöjjön segélyünkre. A begyült pénzt kérjük postautalvá­nyon alantirott pénztárnok nevére, mig a gyűjtő-ivet a .Kiss Ernő szobor-bizottság“ címére Nagybecskerekre még a/on esetben is visszaküldeni, hogy ha a gyűjtés eredmény­telen maradt. A gyűjtő-ivek beküldésének határideje 1905. évi október hó 15. Hazafias tisztelettel Nagy becskereken, 1905. évi március hó 15-én. Dr. Dellvmanics Lajosné főispánná, mint a szobor-bizottság elnöke végezte, mig a szentség körüli diszszolgála- tot honvéd katonák teljesítették. Kivezé­nyelték az ünnepélyre u honvédzenekart is. A körmenelben nagyszámú ájtatos közönsé­gen kívül részt vett az összes kath. tanin­tézet. Az ünnepélyre pompás idő kedvezett. £ bájos egyházi ÜDnep máskülönben a XIII. századbun jött szokásba. Egy Juliánná nevű apáca Lüttich városában mennyei jelentést látott, minek következtében arra kérte az ottani püspököt, hogy külön ünnepet ren­deljen az Oltáriszentség tiszteletére. VI. Orbán pápa ez ünneplést azután az egész kath. egyházra kiterjesztő s azóta Űrnapja a kath. világnak egyik legfényesebb ünnepe. — Főispán búcsúja. Kristóffy Jó­zsef volt főispán felkérte a polgármester helyettes főjegyzőt, hogy a mennyiben Buda­pestre való sürgős felutazása miatt a városba be nem jöhet — a tisztikarral lenne szives az állomáson megjelenni, hogy a tisztviselői- kartól búcsút vehessen. E felkérés folytán u polgármester helyettes főjegyző a város tisztviselői karával e hó 26-án d. e. fél 9 órakor megjelent az állomás I-ső oszt. váró­termében, a hol is a csakhamar megjelenő belügyminisztert — mint volt főispánunkat üdvözölte. Ki megköszönte az állomáson való megjelenést, s azon ígéretének adott kifeje­zést, hogy városunk ügyeit jelen állásában is szivén viselve — minden alkalommal, a mikor csak a törvényhatóság hozzá folya­modik, mindég a legmelegebb érdeklődéssel fog a város ügyeinek kedvező elintézésé kö­rül eljárni, végül kérte a tisztikart, hogy a miként ö teszi: úgy őt is jó emlékében tartsa meg. — Ezek után a főjegyző a tiszti­kar nevében meleg szavakkal búcsúzott el a minisztertől, ki barátságos kézszoritások után csakhamar felszállott szalon kocsijába, s az állomásról kirobogó vonatról kalap lenge- téssel mondott ismételt búcsút a tisztelgőknek. — Megbízatás. A m. kir. belügy­miniszter nz anyakönyvi intézmény hatályo­sabb ellenőrzésére Berzeviczy Gyula anya­könyvi felügyelőt nevezte ki és működési körét Békés, Bihar, Hajdú, Jász Nagy-Kun- Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Szabolcs, Szutmár és Szilágy vármegyékre, úgy szintén Deb récén, Nagyvárad és Szatmár-Németi törv. hat. jogú városokra jelölte ki, — Papszentelés. Az egyházmegye végzett papuövendékeit, Hudecz Rezsőt, Knauer Sándort, Láng Gyulát, Molnár Ká­rolyt és Szűcs Jánost Pemp kápt. helyuök kérésére és a hercegprímás intézkedéséből f. hó 29., 30. és julius 1 - 3-án szenteli áldozó- ptipokká Kohl Medárd dr. felszentelt püspök Budapesten. A nevezett növendékek holnap reggel utaznak Budupestre Wolkenberg Ala­jos dr. theol. tanár kíséretében.-— Te Deum. A szatmári püspöki rom. kath. finépiskolában az ünnepélyes Te Deum e hó 25-én vasárnap reggel 9 órakor volt. — A gyermekek reggel 8 órakor a Kálvária templomban szent misét hallgat­tak, majd ennek végeztével a növendékek a III. oszt. tanteremben gyűltek össze, a hol a szülők közzül is számosán jelentek meg. Az egybegyült növendékeknek Jankovice János igazgató tnnitó tartott beszédet, mely- után a jutalmakat osztotta ki. Ennek végez­tével a növendékek az illető osztályukba vonultak, a hol az értesítőket osztották ki a tanítók. — Érett iQak. E hó 24 én szomba­ton délután értek végett úgy a róm. kath., mint az ev. ref. főgymnásiumban az érett­ségi vizsgálatok, a következő eredménnyel. A kir. kath. főgymnásiumban jelesen éret­tek: Knoll Károly, Kovács Mihály, Markó Viktor, Melegé Miklós, Schönpflug Ernő, Vinkler János. Jól érettek: Bakkay Béla, Borgida Lajos, Borody Dezső, Déry Károly, Heidenhofler István, Kerner Pál, Nátolya Dezső, Pirkler Zoltán, Vlazáts Vincze, Weisz Hermina. Egyszerűen érettek: Almásy Pé­ter, Biró Béla, Farkas András, Frankó Já­nos, Grósz Majer, Gyene Zoltán, Kakuk Jenő, Komka László, Kormos Gyula, Mark­scheid Dezső, Márkusz Lajos, Nagy Márton, Reiter Sándor, Rosenfeld Dezső, Szentiványi József, Szilvássy Miklós, Blum Mihály, Pn- raghy Barna. Az ev. ref. főgymnásiumban az érettségi vizsgára jelentkezett 23 tanuló, melyek mindannyian érettnek nyilváníttatott. Jelesen érettek: Borús Ferenc, Csűry Bá­lint, Tar Zoltán. Jól érettek: Babicsák Jó­zsef, Barazsu Pál, Gödé József, Király Zsigmond, Nagy Béla. Egyszerűen érett: Boros Jenő, Kiss Jenő, Kiss Eudre, Krausz József, Kürthy Károly, Magoss Gedeon, Murkovics Sámuel, Nagy Gyula, Reiter Li- pót, Rózner Jenő, Szabó Elemér, Szász La­jos, Szentgyörgyi Kálmán, Szerdahelyi László, Tomcsa Ernő, Tóth Gábor. — Miniszteri jóváhagyás. A vá­rosi törvényhatósági közgyűlés, még a múlt év november 14-én elhatározta, hogy a többi tisztviselőkéhez képest, Südy Károly III. oszt. számt.iszt fizetését évi 1200 koro­náról 1600 koronára emeli föl. A törvény- hatóság eme intézkedését a belügyminiszter is jóváhagyta. — A szatmárnémeti Kölosey-kör múzeuma f. hó 28-an uz alapszabályok értelmében egy időre bezárul és csak f. évi Apróságok. Egy koalíciós úri ember erősen szidja az uj kormányt, a mely szerinte a hazát éladta. — Igaz, igaz — mondja rá valaki — de lássa, minden roszban van valami jó is. Milyen szerencse, hogy épen most adta el, u mikor a földbirtoknak olyan kitűnő ára van. * A volt főispánunk tegnap reggel bú­csúzott el a városi tisztikartól a vasúti indó- háznál. Nem jött be a városba, bizonyosan úgy gondolkozván, ha már a makóiak is olyan furcsát üzentek, ki tudja, mi történ hetnék vele itt SzatmároD, azért úgy ren dezte a dolgot, hogyha valami non puta- rem adná elő magát, rögtön felugorhassék az induló vonatra. * Beszélgettem egy függetlenségi kép­viselővel nz országházbun történt események­ről, s különösen a Pozsgay féle köpésekről. — No tudod, ezt nem lehet az ellen­zék terhére irni, mert a párt maga is elítélte. — Csodálom, hogy elitélte, hiszeD a koalició maga sem tesz egyebbet, mint le­köp mindenkit, u ki hozzá nem tartozik. * Hogy a nép milyen fogékony a jelsza­vuk iránt, fényes példáju egy falusi atyafi, a ki a napokban peres ügyében megbizott egy ügyvédet, s mikor ez a bélyegköltségre előleget kért, egész komolyan azt felelte : — Hiszen kérem, csakis azért perelek, mert most nem kell bélyeget ragasztani. * A kaszinóban is élénk eszmecsere folyt mostani politikai helyzetről, s valaki azt jósolta, hogy uz abszolutizmus következik. — Tessék elhinni — szólt rá Bögre ur — szinte kívánatos, hogy abszolutizmus legyen, mert a magyarnak az esze csak ak­kor tisztul mcg, ha bajba van. Aztán akkor kitudódnék az is, hogy ki az igazi hazafi, s ki az, a kinek csak a szája jár.- Demeter. őket. Most már képzelje, hogy egy csil­lagra reászakadna az izzó gömb, aztán örökkön-örökké árnyékban tartaná fényé­vel és aztán hiába sóhajtozná: én is itt vagyok és senki sem vesz észre soha. Édes Istenem, bolondokat beszélek, de szeretném oda kiáltani a világnak : asszony vagyok első sorban, asszony, semmi más, lássatok meg már mint ilyet, és engedjé­tek bennem a nőt érvényesülni. Sokáig hallgatott, mig én magamban gondolkoz­tam beszédén, ő újra elkezdé. A dolog fácitja, hogy a nőknek nem való az ilyesmi. A véletlen szeszélye ad nekik néha tehetséget, s ezt természetesen elnyomni, vagy megsemmisíteni nem lehet. Ám az asszony szászor jobban érzi a ki­válóság súlyát, mint a férfi. Lássa, nekünk nőknek csak szeretni kellene mindég; ez is nagy művészet, melyhez a teljes szív és egész lélek kell. A férfiaknál a szerelem csak mulatság vagy élvezet, nálunk élet­misszió. Azért tud a férfi dolgozni, tenni, alkotni szenvedélye mellett. A nőnek vá­lasztani kell. Azaz nem választhat, mert születik az ember mindenre. Nálam a mű­vészet meríti ki az erőt, szivemből, lel- kemből; de a vágy, asszonynak lenni, mint a többiek, megmaradt bennem. Mentői elérhetetlenebb a dolog, annál erősebb, intenzivebb az epekedés. Érti most már, hogy nem a dicsőséget unom, hanem a szerelem után vágyakozom. Erről nem te­hetek, ez nem hibám; asszony vagyok, s ezzel a vágygyal születtem. Nem fogom elérni soha, mert a csillag mindig homály­ban marad, mig a i ap fent lángol. Ha pedig letűnik ? Ah, erről ne beszéljünk, mert hiszen az a mi tragédiánk, hogy a fényes nap 'után nem csillagos, enyhe holdfényes este, hanem örökös sötét éjszaka következik. Hát lá«sa, mégis csak jobb igy az izzó napsugárban vágyakozni a szelíd csillagfény után, mint a sötét, hideg éjszakában hangtalanul, vágyatlanul, fe­ledve az örömet, a bánatot, a csüggedést, a lelkesülést, mindent-mindent, mi e sokat szidott, mégis oly szép, szines élethez kö­tött bennünket. HÍREINK.- Lapunk jelen számához egy negyed iv melléklet van csatolva. — Űrnapját városunk lakossága az idén is szokott kegyelettel ünnepelte meg. A körmenet szertartását Hehelein Károly kunonok-plébános tartotta fényes segédlettel. A négy helyen felállított sátorokban tartott szertartás közben pedig a szokásos diszlö- véseket a helybeli közöshadsereg diszszázada szeptember 1-én nyilik meg újra. Az alap­szabályok szerint ugyanis a muzeura julius és augusztus hónapok alatt zárva van. — Halestély. Az „Ezres“ pénteken este a Honvéd sörcsarnokban jól sikerült halestélyt rendezett, a mely egyszersmiud közgyűlési jelleggel is bírt, a mennyiben határozott azon kérdésben is, hggy a fő-; kapitány szigorú meghagyására, mely szerint utasítva lett alups/ubályuit 30 nap alatt bemutatni, mit feleljen. A közgyűlés ki­mondta, hogy többé tagsági dijat szedni nem fog, s miután tagsági díj nem lesz, nem is tartozik semmiféle alapszabályokat bemutatni, u miről a főkapitányt értesíti. A halestélyen az „Ezres“ tagjai szép számban voltak jelen, s az elnöki megnyitó beszéd után, mely az­zal végződött, hogy sose halunk meg, vig hangulatban tárgyalták a napi eseményeket. — Alapítvány a Lórántffy-egye- SÜletnek. Kótay Lajosné a Szatmármegyei Lorántffy-Egyesületnél '50 korona alapít­ványt tett. — Nyilvános köszönet. Szegények, > elhagyatott árvák és nyomorban sinlődők segélyzésére alakult Szatmári Jótékony Nő­egylet magasztos hivatásának a közönség támogatása és tagjainak buzgó tevékenysége által felelhet meg. A legközelebb f. hó 18- án a mi szegényeink érdekében rendezett mulatságon, a közönség érdeklődését, a nő­egyleti választmányi tagok odaadó munkás- - ságának oly nagy mérvben nyilvánulását tapasztaltam, mely szives kötelességemmé teszi, hogy köszönetemet fejezem ki azon . hölgyeknek, kik szívesek voltak, mint asz- talfőnöknők az asztalok, sátrak, lacikonyha, cukrázdn, borcsarnok, tőzsde, virágposta, szerencsekeréknél stb a melléjek vett leány- '< kákkal együtt a fárasztó de sikeres munkát j végezni; továbbá Zelinger Adolf tánctanitó úrnak, ki tanitványui által az élőszinpadon bemutatott többrendü, a közönséget sZórakoz- „i tató táncokat adatott elő s köszönetemet fe- • jezem ki azon szülőknek, akik a jótékony intézmény iránti jóakaratból, gyermekeiknek ' közreműködését megengedték s az által a '< mulatság iránti érdeklődést fokozták. Hálás . köszönet városunk közönségének, melynek támogatása mellett lehetett a szegények ja- ■ vára sikeres nyári mulutságot rendezni. J Megköszönöm mindazoknak kik u szegények 1 érdekében anyagi vagy erkölcsi támogatás- 1 ban részesítették a nőegylet munkásságát és ez által ennek a tevékenységét sikerre ve­zették. Minden fillér, melyet a közönség érdeklődése összehozott, egy egy könycsep- pet töröl le s/.ükölködők szemeiből. A nő­egylet nevében hálásun köszönöm meg, a humánus intézményünk iránti rokonszenvnek ily nagymérvben tett megnyilvánulását. -— Szutmár, 1905. junius 24. Üray Gézáné nő­egyleti elnök. — Nagyecsed a debreceni egye­temért! A nagyecsedi ev. ref. egyház pün­kösd ünnepét megörökítette azzal, hogy a debreceni egyetem felállítására 2000 koro­nát szavuzott meg, melyet még ez óv folyu- mán be is fizet. Egyesektől is remélhetőleg több alapítvány fog tétetni ugyanazon célra. , Ha az egyházak hasonló módon járnak el, hamar lesz Debrecenben egyetem. — Függetlenségi pártkör Vál­lajon. Folyó hó 8-án Yállaj községében megalakították u függetlenségi pártkört. El­nök lett Schek Pál, alelnök Hevner István, jegyző Marosi Győző tanító, pénz tárnok Nők Ferenc, ellenőr Schvegler Keresztély. Vá­lasztmányi tagok lettek: Matlatkovszky Miklós plébános, Sóvári János kán tortán i tó, \ Schrepler János, Horn János, Reich János, Mayer András, ifj. Schvegler Pál, ifj. Szei- bel Pál és Reich Adám. — A szatmári könyvnyomdá­szok táncmulatsága julius hő 16-án lesz megtartva a Kossut h-kerti kioszkban. A tiszta jövedelem a magyarországi könyv­nyomdászok által Budapesten feláUitandó Gutenberg-ssobor javára fog fordittatni. A táncmulatságot rövid műsor fogja megelőzni. A meghívók a napokban lesznek szétküldve. — Angol kirándulók Márama- rosban. Amint halljuk, Londonból egy hat­van tagú angol társuság érkezik augusztus hóban Márainarosba, bogy a sóbányákat megtekintse, egy tutajpartiebun részt vegyen \ s a vidék nevezetességeit megismerje. A társaság Schuberk vezetése alatt érkezik Má- ramarosszigetre és pedig augusztus 28-án. Ifj. báró Perényi Zsigmond főispán, ki per- fektül beszél angolul, ünnepies magyaros vendégséget rendez a társaság tiszteletére « innen a turisták a fővárosba mennek. Meg­előzőleg — mert augusztus 16 án indulnak el.Londonból az angolok — egy napot Ber­linben töltenek, azután Oderbergen keresz­tül a Csorba tóhoz rándulnak. Aug. 19-én Tátrafiireden időznek s ott maradnak Szent- Istvánnap utánig, majd a dobsinai jégbar­langot tekintik meg, Barlangligetre kocsin rándulnak ki s a bétái .csepkő barlangot is megnézik. Innen Eperjesre, Kassára, Tokaj­ba, a .Hegyaljára, majd Debrecenbe folytat­ják utjokat. A Hortobágyon egy népünne­pélyben is részt vesznek, melyet tiszteletűkre rendeznek s úgy érkeznek Máramarosba.

Next

/
Thumbnails
Contents