Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-03 / 1. szám
SZATMÁR ÉS V[IDEKE. csérni ugyan már nagyon köznapi dolog, de pompás alakító tehetségén kívül ki kell emelnünk azt a hamisítatlan jó kedvet, a fesztelen, otthonos viselkedést a színpadon, mely még a legbiztosabb fellépésű szinész- nek sem mindig tulajdona. Teljes tudatában van annak, hogy otthon van, a saját birodalmában; soha ki nem jön szerepéből, sőt ő egyenlíti ki a darab mások okozta döcögéseit. 0 az előadások lelke, úgy is mint szereplő, úgy is mint rendező. S hogy nem csak mi előttünk áll a közkedveltség s a szeretet jegyében, bizonyiija az az ünnepeltetés, melyet az elmúlt nyár folyamán a föv. nyári színházban, pályatársai s a fővárosi sajtó képviselői rendeztek a tiszteletére abból az alkalomból, hogy színi működésének 25 éves fordulóját ünnepelte. Vegye a mi elismerésünket is. Csütörtökön, — szatmári publikum, én téged bámuel I — nagy közönség nézte végig „Romeo és Juliá“-t. Tehát mégis 1 Nem csak a csinnadrattás operetteket és kétes existenciáju vígjátékokat nézi meg a közönség. Hozsánna néki, mert íme Sekszpirt is méltatta annyira, mint a fess, trikós Pesti nőket. Az előadás méltó interpretációja volt a darabnak. Krasznai Ernő, ez a tehetséges fiatal művész sok hatással és benső erővel játszotta Rómeót. Egyes jelenetei, igy a sírbolt jelenet, semmi kifogásolni valót sem hagyott maga után. Azonban meggyőződésünk, hogy nagyobb szerep-tanulmány után még ennél is jobbat, tökéletesebbet produkálhatott volna Krasznai, amire — különösen ilyen nagy szerepeknél — jóakaratulag figyelmeztetjük is. Pataki Riza, Szőke Sándor osztoztak vele a sikerben. Pénteken a „Mikádó“ került színre zónaelőadásban. Igaz elismerést érdemel a karszemélyzet, mely a sikernek — főleg operetteknél — főtényezöje. Osszevágóan, szépen énekeltek s a temperamentumos kitűnő karmester is kiérdemli a tökéletes megelégedést, az énekes darabok betanítása körüli precziz és buzgó munkájáért. Jum-Jumot Révész Ilonka énekelte, Nanki- Poót Kornai^játszotta s kedvesen szerették egymást. Szombaton délután népelöadásban a „Gyimesi vadvirág“ ment. Vasárnap, uj év napján, a Király- szinház nagy sikerű darabjának „Én, te, ő“-nek volt a bemutatója. Cailavet és Flers librettóját Heltai Jenő fordította le, zenét az operetthez Claude Ferrane csinált. Sovány mese, melynek — mint aggszüzuél a vatta — a kövér pikantéria ad telt idomot. E tekintetben erősen ki van a darab tanul meg — büszkeségből; ők azonban, az asszonyok, a közép osztályban is mind olyan nevelést kapnak, a melyben két-há- rom európai nyelv okvetlenül bent szerepel. — De mit is csinálnának kérdezték tőlem, a rengeteg hosszú téli sötétség alatt? Mikor elkedvetlenedve mondtam, hogy nálunk a leányok manapság magyarul sem tudnak hibátlanul beszélni és írni s hogy annyira sem érdekli őket a betű, mikép a fiirt magasabb művészetét is gyakorlatilag sajátították el; a társaságban pedig lehetetlen modorban unatkoznak s csak a blúzért öltözködésért pezsdül meg egyébbként elrestült vérük : lovagiat- lan és illetlen kijelentéseimet már késő volt vissza vonogatni. Nagyon csodálkoztak s egyszerűen az iránt kezdtek érdeklődni, hogy ugyan mennyire is fekszik szép hazánktól — török ország. Cigarettáztak; — reggeltől, estig —elegánsan, fesztelenül, discréten; a beteg is csak azon jajgatott folyton, hogy nem dohányozhat. — A cigarettáikat maguk töltötték vékony hosszúkás hüvelyekbe valami pirosas elég közön-éges zamatu dohányból. — Mikor egyszer feltűnt, hogy én nem dohányozom, megütödve bámultak meg, mint valami érthetetlen nyugati hitványságot s előbb azt hitték, hogy nálunk egy férfi sem dohányozik, —| ám azután megnyugtattam őket, hogy e tekintetben magyar testvéreim nálamnál, — mind férfiasabbak 1 A Semmering a merre csattogva vágtatott a vonalunk csodás nagyszerűségével — őket nem nagyon lepte meg. Szibérián át a hires trans sibéria vasút még bámulatosabb alkotása a modern technikának. Mig a Bureja, Bajkál, Ural hegységeken át jöttek olt is láthatták, hogy hegy csúcsokat áthidalások kőinek össze s a vattázva; sőt nem is történik más benne, mint hogy elejétől végig Csalja a feleség és a jóbarát közösen éé együtt a világ leghülyébb férjét s a jókedvű felszarvazott Vergy (Szentes) nem tud el lenni az „önzetlen“ jó barát, a nöhóditó Coucy (Ál- dori) nélkül. És szeretik egymást hárman, mint a vén szamár Vergy mondja : én, te, ő; s dacára minden vaskos beszédnek, mulatunk rajta : mi, ti, ők ; az egész közönség mulat, kacag a sok bolondságon, a Szentes mókáin, az ál-foglyokon (Ernyei és Tisztái), akik mindent elkövetnek, hogy megkacagtassák a közönségei. — Ha nagy, vacsorát ettél, menj el s nézdd meg ezt az emésztést elősegítő operettet! — Szentes és Papir, mint a megcsoniosodott hülyeség személyesitöi folytonos nevetésben tartották á publikumot. .Révész Ilonka szerepéhez illően pajkos, csél-csap kis teremtés volt s táncaival és exotikus énekszámával sok tapsot tarolt le. Komái Vergy nejét élethűen alakította. Áldori és Hu- gonnai jól illeszkedtek be az . ensemble-ba. Hétfőn este „Hajdúk hadnagya“ ment zónában telt ház előtt. Bay szép hangjával megérdemelte a sok tapsot és a többszöri megismételtetést. Kornai ma nagyon fess kadét volt s jó kedvvel rugdalt. Hugonnai énekszámai szépen sikerültek. Kőszegi túl jó kedvben volt — mint mindig — s nagy temperamentumában majd széthajigálta magát. A karmester hol ült, hol állt, buzgalommal dirigált. N. V. Heti műsor. Ma kedden, újdonság másodszor: „Én, te, Ö“ operette. Szerdán: „Utazás az özvegység felé“, újdonság. Csütörtökön: „Niobe“ operette, másodszor. Pénteken zónuelöadásban félhelyárakkal: „Ocskay brigadéros“ történelmi színmű. Szombaton: „Fecske-fészek* operette újdonság, először. Apróságok. Uj-év napján találkozom egy képviselő ismerősömmel és a szokásos jó kívánsággal üdvözlöm. — Kívánd kívánd — mondja ő komoran — nagyon rám fér, mert ez az uj esztendő csakugyan rosszul kezdődik. * Miután egy előző számban jeleztem, hogy a gazdasági titkár úrtól nyertem 25 virzsinát, s hogy e szerint karácsonyra nem kell virzsiniáról gondoskodnom, tartunelek és átvágások szakadatlan sora ott sem hiányzott. Ám utjok legnagyobb részét lakatlan, szomorú pusztaságokon száguldták át a hol rá voltak utalva, hogy a napokig csak erőt gyűjteni megálló vonaton többi utastársaikkal társadalmi életet kezdjenek a hol harmad negyed nap már pletykáltak egymásra, kasztok fejlődtek, cupék lakosai cupék lakosait gyűlölni kezdték, toilelt kérdések felett torzsalkodtak, s nem volt első eset, hogy egy házasságot is sikerült össze boronálniok. Majd napokig rettegtek népes rabló törzsek portyázó csapataitól. A közbiztonsági állapotok indokolják, hogy a vasutak rendes katonai fedezettel utaznak s hogy ennélfogva ott sem hiányzik a társadalmi életből a nem kevésbbé kedvelt katonaság. Ha azonban nem érdekelték orosz asszonyaimat a technikai nagyszerűségek annál inkább bámulták az országok óriási népességét, lakottságát, az ezernyi apró- lékosságot a mi a népesség nagy inteli-, gencziájára, műveltségére vall. — Úgy mentünk ott reggeltől estig házak, kertek, villák, hotelek, pensiok, üdülő helyek, végtelen sorai közt mintha a világ nagy utczáján át vezetett vón utunk. Ezt bámulhatták is. Az ipar, kereskedelem, őstermelés, fejlett öntudatos állami élet, polgári jólét, praktikus egyszerűségek, mutatkoznak be gyönyörűséges szép keretben : zord, bájos, vadregényes, bűbájos, tájszépságektöl körülvéve. Az ember csak bámul, csodáikozik, következtet s csak estefelé a fáradsággal jönnek a rosszmájú gondolatok : hogy fránya németje mindenét kihordta ide’ az útra, hogy csodálatra ragadja vele a világ csavargóját. A mesés szép sziklák közét földdel hordták tele s kertet varázsoltak a kietlen kőre. Szédületes magasról várszerü kastélyok, nyaralók néznek alá s az ortozó kötelességem azt is köztudomásra hozni, hogy karácsony estére ppntosan megkaptam. Konstatálom, hogy ilyen jó virzsiniá- kat már régen nem szívtam! # A függetlenségi párt egy kört akarván alakítani, a tagokhoz a következő felhívást intézték : Tisztelt polgártársam I Nehéz időket élünk 1 A haza alkotmánya, a mely szabadságunknak, létünknek alapja, veszélyben forog! Alkotmányunk és igy szabadságunk védelmére tömörüljünk! Egyesüljünk! Alkossunk kört, a mely hivatva legyen városunkban az egyesült ellenzéket alkotmány védő nagy munkájában támogatni ! stb. stb. — Mi a fránya — mondja Bögre ur, amint elolvasta — csak nem akarják a Pannóniát még egyszer megostromolni. A „Magyarország“ egyik legközelebbi számában a többi közölt ez is benne volt: „az ellenzék - december 13-iki férfias fellépésével,“ s ugyanakkor közölték az ösz- szes fővárosi lapok egy olasz újság leírását a december 13-iki ülésről, a melyben a rombolás hősei csirkefogóknak vannak elnevezve. Már most legyen okos az ember, hogy melyiknek van igaza?! — Hol a pokolban lehet ez az X ? — már egy hete nem láttam. — Barátom, én karácsony másodnapján találkoztam vele, s akkor azzal vált el tőlem, hogy addig ki nem mozdul, mig „Az Újság“ karácsonyi számát végig nem olvasta. — No akkor az ó esztendőben aligha fogjuk láthatni! * A szomszédom beállít hozzám a napokban, s szapora köhögés között aziránt kérdezősködik, hogy hát csakugyan igaz volna az, mintha ebben a hónapban választás lenne. Mondom neki, hogy az bizonyos. — Tessék elhinni — okoskodik a szomszéd — nagyon helyén van. Én már régen mondom, miszerint nem istenes dolog az, hogy csak 5 évben válasszanak, mikor minden esztendőben ránk férne egy választás. * szágutnak erkélyt építettek a fal meredek hegyoldalra. Á vasút az országút rohanó vizű patak, folyó mentén kanyarog s a rohanó ár lépten nyomon malmot, gépet, kereket hajt, majd szabályos négyszögletű tavak sorára duzzadnak, hol halat tenyésztenek a messze országok Ínyenceinek. Minden csinos tiszta simetrikus, még a nyársra húzott boglyák is hires havasi kaszálókon s a mi bántó csúnya vagy nem oda illő: eldekorálták sürü, buja cserjével. Aztán óra hosszat vágtattunk égy nagy tengerszem csipkézett partján. Ott fürdők, nyaraló telepek, üdülők sorakoztak egymás után — s most hogy tél volt és minden hajó, bárka, jármű be volt vontatva telelőre, azok sokasága csak a nyár rendkívüli mozgalmas voltát ta- nuskodta. A gyönyörű kép tele változatosságával el ragadta az orosz asszonyokat — lelkesen dicsértek, csodáltak minden érdemest s náluk hálásabb publikum, alig járt még Bécstől a Semmeringen Stájeren Tyrolon át. — Hogy a nyelvük az első csodálkozás után megoldódott Japánról kezdtek beszélni. — Elmondták, hogy az az ország ott a messze keleten a honnan ők jöttek, minden tekintetben elöl jár a többi országok előtt. Ok minden évben 6 hónapot a télből Japánban töltöttek s a hosszú sziget országot tetőtől talpig bejárták már, ismerik a népet,- tisztelettel említett' hazafi- s.águkat, fejlett iparuka1, kereskedelmüket és a törekvésüket — keleti türelemmel párosulva. A táj szépségei emlékükbe idézték Japán minden szépségét, a melynek különlegességre párját nem lehet látni sehol a világon. Az egész ország egy nagy park egész különös japáni stylus szerint Elolvastam ,a fővárosban végbe ment újévi gratulációkat, s különösen a Polónyi Géza és* gróf Apponyi beszédjét, a melyet külön külön Kossuth Ferenczhez intéztek. Mindkét beszéd hemzseg a magasztalástól, hanem azért én mégis azt hiszem, hogy nem mondtak el mindent, a mit ők Kossuth Ferenczről gondolnak. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — 1905. Uj számot Írunk megint. Elmúlt egy esztendő a maga örömeivel és keserveivel együtt s neve letűnt a jelen színpadáról. Csuk az emlékezés s a múlttal foglalkozó történelem fog ezután foglalkozni vele. Mi emberek pedig az új esztendő küszöbén elfelejtjük egy pillanatra az elmúlt év keserűségeit s egymásnak boldog aj évet kívánva magunk is jobb reménynyel Vn- tünk az elkövetkező esztendő elé. Szt. s jobbnak gondoljuk és várjuk ezt A? a multinál, hogy majd egy esztendő reményeinkben csalatkozva hasorló szidhassuk az elmúltat s köszöntsük kezdődőt. Szóval meghamisítjuk a közmondást: „keltével dicsérjük a napot.“ — Uj évi istenitiszteletek. O év estéjén 6 órakor volt a székesegyházban hálaadó istenitisztelet, melyen a szentbeszédet Tóth József segédlelkész mondotta. Uj év napján reggel 7 őrakor a plébánia, 9-kor a káptalan tartott ünnepies istenitiszteletet, mindkettőt szent beszéddel. — A .szatmári ev. ref. templomban uj óv napján d Károly esperes d. u. Lovass Aludt.. kész prédikált. A németi ev. ref. templomban d. e. és d. u. Inczédy Márton s. lelkész tartotta a prédikácziót. — Papi jubileum. Egy érdemes, agg gör. kath. pap, Melles Demeter ungdaróczi gör. szert. kath. lelkész, a munkács-egy- házmegyei székeskáptalan tiszteletbeli kano- nokja, ungvári kerületi esperes a múlt hóban tartotta Ungdaróczon aranymiséjét. Az érdemes esperest széles körben ismerik és szeretik. Mint egyházi szónok is kiváló. Beszédeit fia, Melles Emil gyűjtötte össze, és adta ki két kötetben. Megható látvány volt, a midőn a tiszteletben és közbecsülés- ben megőszült egyházi férfiú ezen alkalomból az Ur oltáránál mutatta be Jakovits János pápai prelátus, káptalani nagyprépost vezetése és két fia: Melles Emil szatmárvár- megyei főesperes és Melles Endre nagyberozkarban tartva. — Ott mindenki legesle gelöször kertész s azután: ki, micsoda. Kert, virág, kert, virág váltakozik örökké az utas előtt s a szem sohaáe telik be: nem un el, kaczagva bámulni, mert az egyformaság ismeretlen a japáni előtt. De olyan ott minden egyébb is, az a nemzeti sajátság, a melylyel kertet, szépet, kellemest varázsolnak maguk körül : rajta hordja bélyegét minden intézményükön alkotásukon. — Ok a kelet németjei nem abban az ellenséges megvetéssel vegyes /értelemben a melyet a mi magyar lelkünk diktál, hanem úgy és abban: a melyet az elfogulatlan idegen alkotott magának a világ legerősebb, legéletrevalóbb fajtájáról. A hegyek, völgyek, folyók ismeretlen idegen tájak pedig jöttek sebesen. Azután a nap elhanyatlott valamelyik hegyóriás mellé s a szürkület lomhán borult hegyre völgyre. Elhallgattunk. A csenddel, a pihenés után való vágy- gyal, az estével, — akár otthon — egymással szemben, mindent más szemmel is néztünk. — A három fáradt asszony immár önző tartózkodással készítette magának az éjjeli nyugvó helyet s hogy mondtam, mikép én Pontebbán a határon, kiszállok, hogy ott meghálva ismét nappal utazzam tovább a csuda látni valók közt: megint szívélyesek lettek hozzám. Később is csendben maradtuuk s ezután már a lelkűnkkel néztünk csak, — ők is én is. Ok véghetetlen pusztaságot láttak, hol széllel verset vágtat a vad ménes beljebb . . . beljebb, hová nem hallatázik a mindent átforgató kultúra diadalmas zaja... s füleikbe a vonat taktusos kerék csattogására egyhangú bus melódiák esengtek, mit guzliczások hordanak ott úrtól — űrig .............rabtól — rabig. Dr . Shik Elemér. Róth Fiilöp kárlsbáái czápöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. ........ yy- tfgállnJa. mnllftfl.l W Sz atmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. G£KKEZT£K!!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
