Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-26 / 17. szám

A vasúti közlekedés szü­netelése. Köztudomású volt az a mozgalom, a melyet a m. kir. államvasut alkalmazottai fizetésük rendezése, illetőleg emelése iránt az utóbbi hetekben erőteljesen megindítot­tak. A közönség nagy részének rokonszenve kisérte őket. Időközben a kormány kidol­goztatta a fizetésemelésre vonatkozó terve­zetet, amelyet közre is adott. A vasutasok ezt sérelmesnek találták magukra nézve s nagyobb gyűléseiken erélyesen tiltakoztak u tervezet ellen. A fővárosban vetett a moz­galom legnagyobb hullámokat s a tiltakozás hangja itt volt a legerősebb. Ekkor a kor­mány szigorú intézkedéssel lépett közbe; gyűlésüket megakadályozta, két vezető em­bert felfüggesztett állásától, 8 még nyoma­tékosabban hangsúlyozta, hogy a tervezet lényegéből semmit nem enged. Az utóbbi fejlemények az elmúlt kedd délutánjára illetőleg esti óráira estek. Szer­dán reggel szaladt szét a fővárosi esemé­nyek hire a vasúti távirda drótjain s 8 óra­kor egyszerre megszűnt minden vasúti szol­gálat és munka: az ország összes államva- suti alkalmazottai sztrájkba léptek. A vo­natokat a legközelebbi állomásoknál, ahol a sztrájk kimondásának hire érte őket, a moz­donyvezetők megállitották. Nagyon megle­pett ezen nem várt fordulat mindenkit s ál­talános volt a nézet, hogy 12, legfölebb 24 óránál tovább nem fog .tartani. Azonban tovább tartott. Ot napig egyértelmüleg sztrájkolt minden vasúti al­kalmazott. Ez alatt az 5 nap alatt | leg­szenzációsabb dolgok történtek. A képvise­lőház izgatott hangulattal tárgyalta uz ügyet, a kormány u legerélyesebb eszközö­ket is kilátásba helyezte, ha a vasutasok nem engednek. A kormány mégis, látva, hogy folyton mérgesedi k a helyzet, kezdetben enged mény eket Ígért; de a vasutasok addig, mig felfüggesz­tett vezetőik vissza nem helyeztetnek, zak­latástól mentve, nem fogadták el az ajánla­tot. A tárgyalások intézésére közöttük és a kormány közt egy tizenhárom tagú sztrájk- bizottság alakíttatott, amely nyomban érint­kezésbe lépett a kormánynyal. Időközben a déli-vaspályatársaság alkalmazottai is sztrájk­ba léptek, hogy az áll. vasútiak sztrájkját erősítsék. Ekkor Nyíri miniszter a kormány megbízásából Bécsbe hujózott, hogy a ki­rálynak a sztrájkról jelentést tegyen. Nem sokára követte őt | miniszterelnök is. Most már a Kassa—oderbergi vasút alkalmazottai is felmondták a szolgálatot s az osztrák ál- lamvasutiuk is sztrájkkal fenyegetőztek. Ekkor volt a leglázusabb a hangulat. Hiába jöttek az üzlotvezetőségektől a felszó­lítások a sztrájkolókhoz, hogy álljanak mun­kába, válaszuk tagadó volt. Óráról-órára buzdító kiáltványokat intéztek egymáshoz; mert a vasúti távirda a kezükben volt. Miu­tán fönt látták, hogy a kérésnek és felszó­lításoknak a szolgálatba visszatérésre, fogó­ján mérlegeli; azt a demokratismust tar­tom jogosultnak, a melyben az egyenlő­ség és szabadság nem kiváltság, hanem követelmény és igazság. A keletieknek a nyárfáról van egy igen szép és tanulsá­gos legendájuk. E szerint a Krisztus ke­resztjét nyárfából faragták s azóta min­denféle nyárfa leveleinek örök rezgésével mutatja ki östársa fájdalmában való rész­vételét. Az igazi egyenlőség, solidaritás nagy törvényét alig lehet szebben kife­jezni, mint a hogy e legendában van. ,\;i- kor ennek szellemét a társadalom megérti, a sok megoldásra váró kérdés békés ki­egyenlítésének módja föl lesz fedezve, s akkor hiszem és tudom, hogy minden ka- sinó az lesz, a minek lennie kell, a társa­dalom providentialis iskolája. Tisztelt közgyűlés! A midőn titkári jelentésemben ezen észrevételemet s ahoz fűzött pár megjegyzésemet előre bocsátom, távol áll tőlem minden célzás, minden utalás, akár a mi kasinónkra, akár a má­sokéra. Én tisztán elvi álláspontomat kí­vántam kifejezésre juttatni s azon kívánal­maimnak adni kifejezést, melyek ma köz­érdekűek, általánosak s igy nem egy, nem is több, de valamenyi kaszinóra vonatkoz­nak. A miénkre nézve — mielőbb tulaj- donképeni jelentésemhez kezdenék — le­gyen szabad egy őszinte óhajtást kifejez­nem. — Egy mohamedánus egykor azt kérdezte egy bizonyos angol festőtől, ki épen egy halnak hű képét fejezte be: „Hogyan számolsz Istennek az utolsó Íté­letkor, hogy csak testet adtál a halnak, de életet nem ?“ Szivemből óhajtom, hogy sem nekünk, sem az utánnunk jövőknek soha senki ilyen kérdést ne tehessen! Tisztelt közgyűlési Midőn a választ­mány nevében a Társas-kör éleiében az elmúlt év történetéről beszámolunk előre is jelzem, hogy nagyobb alkotások, s je­lentékenyebb . mozzanatok nem fordultak elő. Az 1902. év végével 70 éves zárókö­vét tettük le Társaskörünk fennállásának, SZATMÁB ÉS VIDÉKE. .hatja nincs, el lett rendelve, hogy u vasuta­sok az állomásról tiltussanak ki. így a tá­vírdái összeköttetésűk elveszett. Tisza őfelségétől a külön kihallgatá­son a legmesszebbmenő intézkedésekre nyert felhatalmazást; egyúttal a király parancsot adott ki a katonai kötelékbe tartozó tarta­lékos vasutasok behívására és szolgálatba beosztására. A behívó parancs mindenfelé szétküldetett s ké/.besittetett. Közben folyton érkeztek a fővárosban s az ország egyéb részeiu történt esemé­nyekről a hirek. A sztrájkolok és a kivezényelt kato­naság közt — Aradon — véres össze­ütközés volt. Sarlayt, a budapesti keleti pályaudvar ulfőaökét letartóztatták izgatá­sért. A vidéki vasutasoknak a fővárosból való bazatoloncolúsa elrendeltetett stb. Ezek a hirek még jobban növelték a sztrájkolok elkeseredettségét. A kormány aztán egy nagyobb lé­pésre szánta el magát: az összes sztrájkoló vasutasokat az állam szolgálatából elbocsá­totta, njugdijaikut elveszettnek nyilvánította, nekik u vasúti egyenruhák viselését meg­tiltotta s a hivatalos lakásokban lakókat kiutusitani rendelte, s kijelentette a kor­mány, bogy a jelentkezők küzzül is csak- azokat veszi vissza, akiket akar. Ugyancsak egyidejűleg úgy | fővá­rosból, mint a vidéki végső állomásoktól katonák által vezetett vonatok indíttattak. A vonalak őrzésére katonaság lett kiren­delve. A postai szállítás, amely eddig vagy sehogy sem vagy kocsik igénybevételével lassan és nehézségekkel küzdve bonyólitta- tott, a katonai vonatokra tétetett át. Eleinte nálunk sem hittek a katonai vonatok meg­indulásában. Végre aztán tegnup délután 2 éra 10 perckor berobogou Debrecen felől u katonai vonat a szatmári állomásra. A mozdonyt katonák, valószínűleg tartalékosok, vezették; két-három kupé fegyveres katonával volt tele, mig a többi kupék utazó közön- seggel voltak zsúfolva. Sok szatmári ember érkezett ekkor haza. akik időközben - itt-ott megrekedtek. A katonai vonatot az állomás­nál Púp Géza polgármester, Kiss Zsigmönd dandárparancsnok s Miindy Bertalan felü­gyelő-forgalmi főnök fogadtak. A kalauzok részint már szolgálatba állott vasutasok, részint katonák voltuk. A vonat pár perez múlva tovább robogott. A vonaton posta is jött; a megérkező fővárosi lapokat, amelyek közt már a szombati számok is ott voltak, hamar szétkupkodták, u levél-posta szétbor- dása is megindult, igaz, hogy nem’.sok le- vél érkezett. A hangulat élénk .v;olt>:;ji8 ál* loraásnál nagy néptömeg nyüzsgött A |talyl?eli állomás alkalmazottai, akiket magokkal ragadott az ár, de akik csöndeset), minden nagyobb zaj nélkül vettek részt a sztrájk­ban, látva, hogy a forgalom újra megindult s a sztrájk amúgy is hiába való, nagyrészt újra szolgálatra jelentkeztek. Igen helyesen cselekedtek; hiába való volna magokat s családjaikat a pusztulásnak célra nem ve­zető makacsságból kitenni. Szolgálattételre való beosztásuk kérdése is valószioüleg még ma rendezve lesz. Tegnap este 9 óra után, 2 órai késés­sel, Kőrösmező-felől újra katonák által ve­zetett személy vonat érkezett- állomásunkra. A forgalom már rendesnek mondható. Mint értesülünk, a sztrájk az ország több helyén szünőfélben van. Mindenesetre az a nagy szolidáritás és erkölcsi kapocs, amelyet a közös érdek, ed­dig nem tapasztalt módon, teremtett a sztráj­kolok közt, még sok helyütt meg van ; eh­hez járul még az elkeseredettség elszánt­sága. Bár roppant káros volt anyagilag és erkölcsileg ez a sztrájk, b egyáltalában min­den tekintetben szomorú eredményeket idé­zett elő, mégis a kormánynak leghelyesebb, a kormányzat méltóságához illő tapintattal s körültekintéssel eljárni. Apróságok. Az elmúlt héten egyébről sem volt szó, mint a vasúti sztrájkról. Minden em­ber ezzel foglalkozott, s nagy keletje volt a helyi lapok külön kiadásainak. Bögre úrral találkozván, kiváncsi voltam az ő nézetére. — Sajnálom azokat — mondja az öreg — a kiket félrevezettek, de a lelket­len izgatók megérdemlik, hogy megkap- ják jutalmukat. Lesz is majd sirás bőven, mikor hangzani fog az ismert vasúti jel­szó : M e h e t! * Tegnap a téglagyári munkások, Fá­raó ivadékai is kimondták a sztrájkot s nagy csoportban vonultak a városon ke­resztül. — Tessék — jegyezte meg valaki — már ezek is a vasutasok példáját követik. — Igen ám — szólt rá egy másik — csakhogy, ezeknek igazuk van. * Két munkás olvas egy külön kiadást és bötüzik nagy nehezen, hogy a vasuta­sok szol id tartásban (szolidáritásban) vannak. — Hát akkor mi az ördögöt akar­nak ? — kérdi az egyik. — Azt már magam is szeretném tudni — mondja rá a másik nagy ko­molyan. * Sokan kérdezték tőlem is, hogy mi­kor lesz hát vége a sztrájknak. És én megnyugtattam mindenkit; hogy keddre okvetlenül befejeződik. — De miért épen Ifeddre.? ^ „ — Mert lapunk akkor jelenvén meg, nem szabad, hogy szétküldésében akadály legyen. Megkezdeni is úgy kezdték, hogy előbb a lapunkat elszállították. * Két úri ember találkozik szerdán reg­gel az indóháznál, s a beszélgetés során kisül, hogy az egyik az anyósát kisérte ki a Q órás vonathoz, mig a másik az ugyan­ezen vonattal érkező anyósát várja. s a múlt évi közgyűlés utasításához képest e nagy fordulópontot a választmány 1903. május 23-án egy nagyobbszabásu társus- vacsora rendezésével ünnepelte meg, me­lyen városunk előkelősége s a tagok te­kintélyes számmal vettek részt. Az épít­kezések teljes befejeztével s a helyiségek­nek — egyelőre vagyoni helyzetünknek megfelelő berendezésével — szükségessé válván vagyoni heLzetünk kimutatása, a választmány leltári értékelés alapján gon­doskodott arról, hogy a közgyűlés teljes tájékozódást nyerhessen ezekről. E^ybe állította a vagyoni mérleget, mely szerint: 1. Pénztári muradv. 1903. december 31 én i482 K 32 f 2. Házastelek értéke 46758 K 22 f 3. Felszerelés és ingó 10705 K 93 f 4. Tagságidij követelés 1377 K 38 f 5. Bérlő Tartozása 633 K 36 f Összesen 60857 K 21 f Ezzel szemben teher: 1. Belvárosi takarékpénz­tárnál jelzálog kölcsön 39079 K 44 f 2. A helybeli takarckpénzt. 7600 K — f Összesen 46679 K 44 f Tiszta vagyon mint egyenleg tehát 14177 K 77 f. Ebben az összegben nincs benne a könyvtár valódi értéke, melyre nézve a választmány egy külön intézke­dést tett, s erről jelentésem további fo­lyamán lesz szere hcsém beszámolni. A tagok száma ma 254 rendes (múlt évben 257) 27 fcldijao (25), 38 vidéki (35), összesen 319. — Összehasonlítva két évi kimutatást, 1901. és 1902-ik évit a maive.1, a rendes tagok száma 22-vel apadott, a féldijasoké 2-vel, a vidékieké t-gyel nö­vekedett. A választmány tartott az év folya­mán összesen 5 ülést s elintézett 32 ügyet. Gondoskodott a könyvtár hiányzó müvei- pótlásáról s újabb művek beszerzéséről, összesen 199 mű 239 kötetben, 431 K 80 f értékkel szereztetett be. Ezzel kap­csolatosan kiküldött egy bizottságot, hogy az a könyvtárt újólag rendezze, leltárilag értékelje, s használatára nézve javaslatot készítsen. így nemsokára a rendezés foly­tán a könyvtár állapota is tisztán fog ál­lam s a kezelhetés, valamint a hozzáférhe- tés és ellenőrzés is meg lesz könyitve. A múlt évben a könyvtárt 123 tag használta s kivettek összesen 4214 kötetet (múlt év­iben 141 tag 7644 -köt.) A tagdíj hátralékok rendezése végett utasította az ügyészt, hogy a Társas-kör követeléseit per utján is hajtsa be. Ilyen módon mintegy 366 K 70 f jött be, de még mindig elég nagy az az összeg, mely a pénztári kimutatásban, mint tagdij hátra­lék szerepel. (Az 1903. év végén 1377 K 38 f, múlt évben 1187 K 08 f.) Minthogy pedig a hátralékok között olyanok is vol­tak, melyek részint elévülés, részint halá­lozás, vagy más okok miatt behajthatatla­nok voltak, ezeket a választmány törölte. Ily címen törölt összesen 217 K (múlt évben i44 K.) A helyiségeket a lefolyt évben hat esetben engedte át idegen egyesületeknek estélytartás céljából. A szomszédos Bardóly-féle ház ala­pozási munkálatainak végzésével a Társas­kör épületén rongálások támadván, intéz­kedett, hogy azok a tulajdonos által ki- javitassanak. A tagok óhajtásának engedve — az udvaron lévő kétosziop ívlámpáját inga­szerkezettel szerelte fel. A telek végén egy elavult istálló el­bontásával kerítés nélkül maradt mesgye vonalnak — megfelelő kerítéssel való el­látásával a felügyelőt megbízta. Tárgyalás alá vette a pénztáros be­terjesztett számadását, folyó évi költség­előirányzatát, s a számvizsgálók jelenté­sét, s beható tárgyalás után elfogadva, hasonló czélból, valamint a pénztárosnak az 1903. évi számadás terhe alul való fel­mentés végett, a közgyűléshez terjeszti. E számadás főbb tételei a következők : be­vétel volt az 1903. évben 8039 K 85 fill., — Szerencsés ember vagy! — só­hajtja az utóbbi. Egy fél óra múlva aztán bizonyossá válik, hogy a sztrájk kiütött s a 9 órás vonat Királyházán maradt, tovább utazás­ról pedig szó sem lehet. — Te vagy a szerencsés! — sóhajt a másik, mikor anyósával karján, vissza­indulva a városba, elhalad vidámképü társa mellett. * — Hát önök miért nem adnak külön kiadást ? — Mert nem fizeti ki magát. A hi­teles hir ugyanis meglehetős pénzbe kerül, drótnélküli sürgönyökre pedig nem va­gyunk berendezkedve. * Sokan nem értik, hogy a sztrájk mi­ért tört ki és miért tartott olyan sokáig. Saját külön kiküldött tudósítónknak volt alkalma betekinteni a vasutasok memo­randumába, a melyben kívánságaikat 150 pontban foglalták össze, s abban a követ­kező 3 pont az, a melyik a bajt csinálta: 1. Duppla fizetés az egész vonalon. 2. Kü­lön hálókupé a mozdonyvezetők és kala­uzok részére. 3. Külön helyettes minden tisztviselő mellé. A kormány ezt a 3 kívánságot nem akarta teljesíteni. Abba már belement, hogy a vasúti tisztviselő minden évben előlépjen; hogy a szolgálatát tetszése sze­rint felmondhassa és teljes fizetéssel nyug­díjba mehessen, fentmaradván részére az előlépés joga ez esetben is; hogy a ma­gyar államvasutak jövedelméből külön ju­talomban részesüljön; s végül, hogy 10 évi szolgálat után minden vasúti a III. oszt. vaskoronarendet megkapja és ez a rend jövőre csakis a,vasutasok részére adományoz t a ssék. * Tegnap végre a megegyezés létre­jött olyformán, hogy a fenti 3 pont egye­lőre függőben marad, azonban a kormány a sztrájk idejére kárpótolja a vasutasokat és a végleges rendezésig felmenti őket nemcsak az éjjeli szolgálat alól, de már most kimondja, hogy nappal is csak az esetben kötelesek helyt állani, ha az ne­kik jól esik. Demeter. HÍREINK. — A Társaskör közgyűlése va­sárnap d. e. 11 órakor tartatott meg saját hslyiségébea..- Veréc?.iAntal. .elnök. az. ülést megnyitván, olvastatott a titkári jelentés, mely a kör múlt évi működéséről ad szá­mot, egyszersmind hű képét nyújtja a kör vagyoni helyzetének is. A gondosan kidől- gőzölt, szép jelentésért, amelyet különben lapunk inai számában egész terjedelmében hozunk, Osváth Elemér titkárt a közgyűlés lelkesen megéljenezte. A jelentést közgyűlés tudomásul vette, a múlt évi számadást elfo­gadta és pénztárnok részére a felmentvényt (múlt évben 8027 K 83 f) kiadás 6557 K 53 f (m. é. 1158 K 57 f) egyenleg mint pénztári maradvány 1482 K 32 f (m é. 1158 K 26 f). Ezen eredményt ha össze­hasonlítjuk a múlt évi költségelőirányzat­tal, a következő eredményt találjuk: be­vételül elő volt irányozva az 1903. évre 8000 K 26 f (tényleg befolyt 8027 K 8$f) kiadásul 7861 K 69 f (tényleges kiadás volt 6557 K 32 f) előirányzott pénztári maradvány 138 K 57 f. (A tényleges pénz­tári maradvány ezzel szemben 1482 K 32 fill.) Ä vagyon mérleg főösszegei a kö­vetkezők : összes vagyon 60857 K 21 f, összes teher 46679 K 44 f, tiszta vagyon mint egyenleg 14177 K 77 fill. Az 1904-ik évre előirányzott bevétel 8415 K 64 f, kiadás 7154 K 72 f, remél­hető pénztári maradvány 1260 K 92 f. Végül tisztelettel bejelentem azok névsorát, kik részint eltávozás,~ részint ki­lépés, részint halálozás miatt megszűntek a kör tagjai lenni. Eltávoztak: Beznák Aladár, Bolyos János, Gillyén József, Gózner Elek, Joó Károly, Konkoly Aladár, Lakos Adolf, Makay Kálmán, Schick Elemér, Székely József, Szepesy Károly, Surgoth Aladár, Stoll Tibor, Bálint Jenő, Hajdú Miklós, Pap Dezső és Kovács Sándor. Kiléptek : Ádám Albert, Bagothay .Sámuel, Bakcsy Gergely, Frankó János, Scheiber Ferencz, Szathmári Adolf, Zsiga Miklós, Bodnár Alajos. Meghaltak : Berghofer István, Günt­her János, Makay Lajos, Sáfár János, To- perczer Kálmán, Vásárhelyi Barna és Szeőke Ödön. Virasszon az elhunytak sírja felett a hálás kegyelet és emlékezési Tisztelt Közgyűlés! Ezekben volt sze­rencsém jelentésemet tisztelettel megtenni s legyen szabad annak tudomásul vételét kérnem. Istennek áldása legyen a Társaskö­rön s annak minden tagján I

Next

/
Thumbnails
Contents