Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-19 / 16. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Leszrrek-é csakugyan vasutaink?

Ezelőtt két héttel arra igyekeztem e helyen az illetékes tényezők figyelmét felhívni, hogy városunk gazdasági érdekében, amely most a legfontosabb, kövessenek el mindent a tőlünk kiinduló vicinális vasutak, különösen a bikszádi vasút kiépítéséért.

Rá kellett utalni, hogy a beruházási törvény megalkotása idejében, mikor a kormány részéről valahára komoly törekvés nyilvánul az ország vidékei javára valamit tenni, ne hallgassunk, várva a sült galambot, hanem mozgassunk meg minden követ, hogy eddig soha nem méltatott igazainknak legalább egy része teljesedésbe menjen.

Igaz, hogy az említett törvény (most még csak törvényjavaslat) megjelöli azokat a célokat,' amikre a megszavazandó összegeket fordítani szándékozik.

Tény az is, hogy a kereskedelmi miniszternek, a mi érdekeink országos -képv4se-Iejénekrnem lehetett volna nehéz feladat, Szatmár városa és nyo- morusá g-ban sinylő egy nagy vidékének a jóvoltára a több száz millió koronából néhány morzsát juttatni.

De amellett is, hogy ez nem történt és annak ellenére, hogy mint mindig, úgy ezúttal is elfelejtette a hatalom, hogy a vidéki gócpontot képező városok között Szatmár nem áll utolsó he t lyen, sőt éppen ezért látjuk elérkezettnek az időt, hogy számot vetve a j helyzettel hangosan és erélyesen védelmezzük meg az érdekeinket.

Nálunk eddigelé az volt a szokás, hogy az ügyeinkben eljáró egyéneket üres ígéretekkel kilehetett elégíteni. Nem j volt, vagy alig volt olyan közérdekű ! dolgunk, amelyre nézve, ha felmerült és amig szőnyegen volt, a legjobb jóindulat ne nyilvánult volna meg a kormány részéről — szóval.

És, a sok csalódás dacára, ami bennünket ezen a téren ért, mindig nyugodtan, nem egyszer lelkes örömmel is fogadtuk a biztatást, mig a dön tések nem következtek be, amik a reményeink és várakozásaink megdöntését jelentették rendszerint.

Maga az a szerencsétlen bikszádi vasút is közel tiz évi vajúdása folyamán mindig olyan kedvezően állott, hogy a jámborabb hívük szinte a vonatok füttyét is hallották már. Persze, nem lett belőle semmi, jóllehet a beruházási törvénybe felvett ungvölgyi vasút semmivel -etn, a nagyon szükséges székely vasutak pedig alig múlják felül ezt a vicinálist gazdasági jelentőség tekintetében

Pedig a most említett vasutak ötven milliót igényelnek, amely összegnek a századrésze sem szükséges, hogy a bikszádi és mátészalkai vasutak kiépülhessenek, minthogy, ezekre az érdekelt vidékek és városunk is erejök legszélsőbb határáig áldozni hajlandók.

Ahelyett, hogy a megkivántató államsegély a rég húzódó kérdést dűlőre juttatná, anyagi támogatás helyett erkölcsi segélyt nyújt a kormány és jó tanácsot, amelynek követése mellett az érdekeltek biztosan kiépíthetik a bikszádi vasutat a — saját erejökböl.

Arról van ugyanis szó, hogy az a vasi bérei erdők faanyagának az értékesítésére szövetkezet alakuljon, amely harminc évre biztosítván a vasútnak a szükséges teherforgalmát, az könnyen lesz kiépíthető.

Ez az eszme bárhonnan indúlt is légyen ki, egyetlen előnynyel bir. Nagyon tetszős, és mint ilyen, fölötte alkalmas elhallgattatni azokat, akik a vasút kiépítését sürgetni akarják, de nem képesek a szövetkezet lényegét, és a vasútépítésre való hatását tisztán megérteni.

Hát hiszen az ellen senkinek sem lehet kifogása, ha egy érdekcsoport áll Össze, amely harminc évre képes az erdeje árát olyformán lekötni, .hogy erriTyi időn át éven kint egy bizonyos résztörlesztést kap annak a tőkének az értékéből, amit az erdeje most képvisel, vagy a tervezett vasút kiépítése utján képviselne.

Mindjárt Szatmár városa, amelynek az erdejét a törvény értelmében csakis hosszú időre terjedő részletekben szabad értékesítenie, abban a helyzetben van, hogy a szövetkezetbe beléphet. Hasonló viszonyban volnának a hitbizományok, községek, gazdag mágnások és földbirtokosok, akik a va- ;yonuknak csak a jövedelmére szorultak és a tőkéhez nyúlni nem kényszerülnek.

Ámde kérdésen felül áll, hogy ilyen tulajdonosok a szükséges tizenötezer hold erdővel a szövetkezetbe alig léphetnek be. Még pedig abból az egyszerű okból, mert — nincsenek.

Az a vasi erdőbirtokosok elenyészően csekély kivétellel azért várják a vasutat, hogy a fái pénzzé tegyék, amivel szabadon akarnak rendelkezni, hogy vele a gazdaságukba friss életnedveket ömlesszenek be.

Hiszen annak, hogy a bikszádi vasút kiépítése annyira kívánatos, egyik fő támogató érve éppen az, hogy az avasi erdőségek birtokosainak a lekötött tőkéje felszabaduljon. Nem az a cél, hogy az erdőtermékek szállításával jól jövedelmező vasút épüljön, hanem hogy ez legyen eszköze a fatermékek kihasználásának, amiben aztán a vasút eoipso megtalálná a megélhetése föltételeit.

A mondottaknál fogva mi nem hisszük, hogy a szövetkezet létrejöjjön.

Föltéve azonban, hogy ez mégis megtörténnék, már eleve óvást emelünk az ellen, hogy a szövetkezet által megteremtett vasút monopólium legyen a tizenötezer hold birtokosai keTÁR CZ A.

Japáni levelek.

— Saját kUlön kiküldött harctéri tudósitónktól. —

Hí.

Tek. Szerkesztő Ur! Nagy tengeri győzelmet jelenthetek. A Pelropavlovszk páncélos hajó Makarov orosz tengernagy- gyal és vezérkarával együtt megsemmisült. Hogyan történt, a/, alábbiakban fogom előadni, s bár szükségét nem látom, mert hiszen amúgy is tudja mindenki, mégis megjegyzem, hogy az utolsó betűig csak az igazságot fogom mondani, elvem lévén, semmi mást, mint az igazat beszélni.

Nagy haditanács volt a mikádó elnöklete alatt, a melyen Togo tengernagy is részt vett és referált az eddigi eseményekről. A mikádó ráncolt homlokkal hallgatta előadását, miközben éles szemekkel arezomat figyelte, váljon nem Iái-e rajta valami1, a mi nemtetszésemet jelentené. Tényleg a dolog úgy áll, hogy én elejétől kezdve nem helyeseltem Togo barátom taktikáját, s mikor előadásában odáig ért, hogy a jövőben is az eddigi eljárást tartot'a követendőnek, önkénytelenül összehúztam szemöldökömet, mire a imikádó felugróit helyéről, hozzám jött és igy szólott: •

— Kedves barátom Ripp, én arezod- lól látom, hogy neked más a nézeted, azért nagyon kérlek ismertesd meg azt velünk is.

.— Felség! — szóltam én szerényen — fogadást tettem ugyan, hogy csak a szárazföldi harezot fogom irányítani, de miután azt látom, hogy a tengeri műveletekre is ráfér egy kis irányítás, határo zott nézetem az, hogy az eddigi taktikán változtatni kell, s e tekintetben indokaim a következők : Az orosz bevonult a kikö tőbe és a bejárást tengeralatti aknákkal elzárta, oda bemenni tehát veszedelmes, a czél e szerint most az volna, hogy valami módon ki kellene csalni a muszkát odújából. Makarov tengernagy vakmerő és vállalkozó ember, de miután Togo barátom mindig az egész hajóhaddal szokott megjelenni, nem bolond, hogy a túlerővel szembeszálljon, ellenben, ha csak egy pár hajóval fog támadást intézni Port- Arthur elles, egész biztosra vehetni, hogy azonnal szembe száll vele és kijön a nyilt tengerre.

A csodálkozás moraja zúgott végig a haditanácsban, a mikádó ismét felállott helyéről és egészen mellém állott, hogy egyetlen szavam figyelmét el ne kerülje, s a többi tábornagyok bámulva néztek reám és szánakozással Togora, hogy erre magától nem tudott rájönni.

— Már most — folytattam én tovább —- ha Makarov kijön, nincs más leendő, mint futást színlelve minél távolabb csalni a nyilt tengerre, a mikor az tán a hajóhadnak előzőleg két oldalt felállított oszlopa közé kerül és múlhatatlanul vagy elpusztul vagy pedig foglyul esik. Hogy pedig azon esetre, ha észre venné a cselt és hirtelen visszafordulva menekülni akarna, ez a menekülés ne sikerüljön, a mint kivonult a kikötőből két tengeralatti hajónk azonnal odamegy és az általuk lerakott tengeralatti aknákból egyet a visszavonulási vonalába helyez el, a mely esetben ez az akna fogja semmivé tenni.

Néma csend követte szavaimat. Any- nyira tiszta és világos volt, a miket mondtam, hogy szinte a szemeik előtt látták a történendöket. Togo tengernagy lehajtott fővel közeledett felém s kezembe erőszakolta a lengernagyi pálezár, én azonban visszaadtam neki, mondván:

— Nem, kedves barátom, csak tartsd meg továbbra is, jó kézben van az, s ha a kifejlett tervet végrehajtod, a dicsőség is legyen a tied. a minthogy az téged meg is illett, mert ha nagyobb szabású gondolatokkal szolgálni tudok is, a hadihajók fortélyait te minden esetre jobban ismered.

A mikádó helyeselte szavaimat és Togo hálás pillantásokkal jutalmazta eljárásomat. Rögtön pipirra tettük a kidolgozott tervet s a hajóhadat három részre osztva azonnal indultunk Port-Arthur ellen. Én a két tengeralatti hajó vezetését és az akna elhelyezését vállaltam magamra. Mikor az oroszok meglátták a két czirkáló- val megjelent japán admirális hajót, Makarov gyorsan riadót fuvatott s az orosz flottával üldözőbe vette a mieinket, n kik is menekülve mindinkább csalták őket kijebb a tengerre, ezalatt pedig én a két tengeralatti hajóval a legnagyobb aknát odahelyeztem a visszavonulási vonalba, mely művelet befejezése után nyilsebesen elrohantunk az ellenkező irányba.

Hajszálra úgy történt minden, a hogy megmondtam. Makarov hirtelen észrevette a két oldalt megjelenő japán hajókat s nehogy bekerítsék, menekült vissza a kikötőbe, és........ a többit már azóta megírták az újságok. Hogy a lapok tudósításaiban erről, t. i. az én közreműködésemről egy szó emlités sincsen, sőt az egészet úgy tüntetik fel, mintha itt valami ismeretlen ok szerepelne, annak magyarázata abban rejlik, hogy az összes európai lapok tudósítói ellenségeim, mióta a mikádó elrendelte, hogy a tudósítók uniformist hordjanak és engem bízott meg, hogy a megfelelő uniformist megállapítsam. Nagyon természetes, hogy a magyar ruhát választottam, s most a szűk nadrág és a hosszú szárú csizma miatt, ha lehetne megölnének. Azonkívül fáj nekiek az is, hogy én állandóan a mikádóval vagyok, de ti mi legjobban bántja őket, az a „Szatmár és Vidéke“ kitüntetése. Az összes európai lapok közül ez az egyedüli, a melyik a mikádó asztalán feltalálható, s a melyet nem csak maga olvas cd, illetve tolmácsokat az utolsó betűig, de japán nyelvre lefordítva szétosztatja az egész országban. A legutolsó hareztéri tudósításom különösen megnyerte tetszését, csupán az ellen volt némi kifogása, hogy sok oly hőstettel elhallgattam, a melyei szerinte el kellett volna mondani.

Róth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát

ajánljuk a t. verő közönségnek mint a ^ SŐSTVÜMI a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. 1,1 ■*■** MállAáa. mellattl W

Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Megérkeztek!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipók. Valódi Sohervaux bőrből készült czipök a legdivatosabb kivitelben