Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-05 / 14. szám
SZATMlB ES VIDÉKE leg, de valóban csak at isteni szeretet képes azt foganatosítani. És ebben van a kereszténység csodás ereje, melylyel bámulatba és igy fogságba ejti az elmét, elbájolja és igy meghódítja a szivet. Mig szenvedő lesz a földön, mindig lesz, a ki megértse az Ur Krisztus áldozatát és az érte neki jutott dicsőséget is, a feltámadást. Tertullianus, az első századok e nagy hitvitázó bölcsésze, azt mondta, hogy az ember lelke természeténél fogva keresztény. Igen, mert az ember lelke részvétet keres a szenvedésben, és midőn ezt a részvétet az Isten nyújtja az embernek, érzi a lélek önbecsét, — mert az ember béketürése után boldogságot vár, és midőn az Ur Krisztus saját feltámadásában tünteti azt elő, a lélek érzi a remény biztosságát. Véssük tehát a két képet együttesen szivünk mélyébe Csak ez ad megnyugvást, hogy az élet bajain el ne csüggedjünk, mert a kereszt után jött a feltámadás. — A mi Golgotánk után is lesz husvét-vasárnap, mert Krisztus feltámadt, — mi is feltámadunk. Melles Emil. A foot-ball játéka. A foot-ball játék egyike azon, külföldön régen divó testedző sportoknak, melyek az utolsó években nálunk is nagyon meghonosodtak. Amint ismertté vált, mindjárt nagy tért hódi'ott magának a sportkedvelő magyar ifjúság körében. Rövid idő alatt több olv c'ub alakult, amely kizárólag a sport ezen egy ágának művelését tűzte ki céljáui. Eleinte persze nem nagy eredményt tudtak fölmutatni, mert hiányoztuk az egyének, kik ezen játékot alaposan ösme- rik és értik. Hanem később, főleg mikor más országokból, hol ezen sportot már régebben űzték, clubokat hívtak meg azon célból, hogy velük megmérkőzzenek és játékukból hasznos tapasztalatokat elsajátítsanak, a foot-ball sport föllendülésnek indult. Most, hogy a helybeli torna és vívó egylet a football jájék culiválását meg kezdette, szívességet teljesítünk a sportbarátoknak, ha ösmertetjük, hogy miből áll a foot-ball jálék. Előzetesen meg kell jegyeznünk, hogy a foot-ball játéknak két fajtája van, úgymint: az “Association^ foot-ball és a „Rugby“ foot-ball. Azon játék, melyet hazánkban kultiválnak, az „Association“ foot-ball A „Rugby“ foot-ballt főleg Amerikában és Angliában játszák, de azért Német és Franciaországban is akadnak hívei, (ismertetésünk csupán a nálunk divó „Association“ foot-ball ra szorítkozik. E foot-ball-hoz huszonkét játékos kell, akik két egyenlő számú csapatba vannak beosztva, úgy hogy a csapatok mindenikének 11 — 11 játékost kell számlálnia. A pálya, melyen játszanak, too m. hosszú és 50 m. széles. Ez a térség kéi egyenlő részre van osztva egy vonal által. Mindegyik rész végén egymással szemben I — 1 hat méter szélességű kapu van fölállítva. A 11 —11 játékos úgy van elhelyezve, hogy i —1 mind^nik oldalon beáll a kapuba, és ennek föladata a kaput megvédeni, t. i. megakadályozni, hogy az ellencsapat által az ő területükre átrugni szándékolt labda bejusson. Ha nem tudja kivédeni a labdát és ez berepül a kapuba, az egy jó pont (goal) az ellenfélnek. A kapu'ól bizonyos távolságra 2 hátvéd (back) van fölállítva, kiknek az a föladatuk, hogy megakadályozzák az ellenfél előrenyomulását a kapuk felé. Ezek elölt 3 fedezet (shalf back) van, akiknek körülbelül ugyanez a teendőjük. Ezek előtt még 5 csatár (forward) van elhelyezve, akik igyekeznek az ellenség kapuja elé vinni a labdát és azt ott lehetőleg berúgni. Ez a játék főcélja, mert az az oldal nyer, amelyik többször tudji berúgni a labdát ellenfelének kapujába. A játékuak főkelléke a helyes összjáték. Ez a fődolog, mert ezen fordul meg az egész. Ha nincs összjáték, akkor kétes az eredmény. A játékban kézzel a labdához nyúlni csak a kapuvédőnek (goal-keeper) szabad. A többi játékosok fejükkel, lábukkal és testük többi részével érinthetik a labdát, de ha valaki kézzel nyúl a labdához, akkor a versenybíró lefütyöli a versenyt, és a másik pártnak szabad rúgást (hands free kick) ad. Meg kell még jegyeznünk, hogy ht valaki az egyik csapat játszói közül a másik csapd kapujával egyvonalban levő határon át kirúgja a pályáról a labdát, akkor annak a félnek, melynek oldalán ez történt, szabad rúgása (b-hind free kick) van. Ha pedig valaki a saját oldalán teszi ugyanazt, akkor az ellenfélnek van szabad rúgása (corner free kick), melyet a kapuval egyvonalban levő sarkok egyikéből kell intéznie. Ha egyik játékos a pálya szélességét határoló vonalon át rúgja ki a labdát, akkor egyik játékos a másik csapatból azon helyről, hol ez történt (out), azt kézzel ismét bedobja. Egy játék időtartama 90 perc, melyet 10 percnyi megszakítással 45 percnyi részletekben (chalf time) játszanak le. Ez a foot-ball játék legfőbb vonásaiban. Vannak még más szabályok is, melyek azonban egy laikus embert nem nagyon érdekelhetnek és melyeknek leírása nagyon hosszúra terjeene és különben csak I játékosokra nézve bírnak fontossággal. E'en dióhéjba szorított vázlatos ös- mereietésből már összefüggő képet alkothatunk ezen játékról, mely valósággal lázban tartja a sportkedvelő ifjúságot. Különösen az utolsó időben, mikor több külföldi labdarugó csapat fordult meg fővárosunkban, nyit alkalmunk tapisztalni, hogy mily lázas érdeklődést tanúsít Budapest közönsépe, apraja-nagyja egyaránt a foot-ball játék iránt. Tapasztalhattuk egyéb iráni azt is, hogy a külföldi, főleg pedig az angol csapatok nagy fölénynyel ját- szan, k a mieink fölött, és hogy jó sok idő fog még elmúlni, mig velük egy színvonalra kerülhetünk. Ennek oka abban ke- réshető, hogy mig a külföldön már régen ősmerik és kultiválják a foot-ball-t, addig nálunk alig egy néhány éve űzik. Az angol nép egész valójába bele van oltva a sportüzés szenvedélye. Az angol többnyire már kora gyermekéveiben minden szabad idejét a sportoknak szenteli, és egy-egy foot-ball, cricket vagy lawn- tennis-match oly élvezetet nyújt neki, mint a spmyolnak egy bikaviadal. Ez a sportszenvedély nálunk az ifjabb nemze délinél mar szintén észlelhetővé kezd lenni, és remé'jük, hogy ifjaink kitartással és előszeretettel a sportok művelését nagy tökélyre fogják vinni. Esdő szó. A kiknek kebelében él a hit s a kik a magyar haza érdekét szivükön hordják : hallgassátok meg esdő szavunkat; segítsétek diadalra juttatni szent .ügyünket! Nagy-Somkuton, Kővárvidék egykori székhelyén, távol mindazon vidéktől, a hol nagyobb tömegben lakik a magyarság, körül fodrozva a románság erős hullámai által, kik velünk, nem éreznek, nyelvünket nem beszélik, itt a hol a nemzetiségek gaz- dag egyházak kebelében, fényes templomokban imádják az Istent, mi pedig közel 400 magyar kálvinista, mint a régi keresztyének, csak egy szívességből átengedett szobában gyűlhetünk össze isten tiszteletre : évek óta sóvárgunk, reménykedünk, hogy őseinktől örökölt hitünk szerint — és a hogy megértjük : édes magyar nyelvünkön, mely még itt zengzetesebb, bűbájosabb nekünk, saját temp omunkban imádhassuk Istenünket. Páratlan buzgalommal, lelkesedéssel és áldozatkészséggel, erőnkön felül megadóztattuk magunkat, csakhogy szent ezé- lunk kiviteléhez mind közelebb érhessünk. A legszegényebbek között sincsen egyetlen egy is, a ki meg ne hozta volna a maga áldozatját a szent czélra. Minden erőnket kifejtettük s mégis távol vagyunk czélunktól: mert erőtlenek, gyengék vagyunk egy magunkban. Támogatásra van szükségünk, hogy reményünk megvalósulhasson. Ugyanazért alázatos tisztelettel és kéréssel fordulunk a magyar társadalomhoz, hogy szent czélunk elérését kegyes adako zásával elősegíteni kegyeskedjék. Bizalommal reméljük, hogy a magyar társadalom megérti esdő szavunkat s nem engedi, hogy az kiálltó. szó legyen a pusztában I Nyissátok meg erszényeiteket és segítsétek felépíteni templomunkat, melyben hirdethessük nemzeti s a krisztusi eszmények ápolását s a Szeretet evangéliumot. A kegyes adományokat Szappanyos József gondnok úrhoz kérjük juttatni. , A nagysomkuti kálvinisták nevében és megbízásából. Szappanyos József, Pap István, ! kir. jtfnisbird, gondnok. beszolgálá lelkész. A iegujjabb zsebmetszés. Valahányszor átolvassuk a fővárosi lapokat, mindig találunk henne valami különöset. Természetesen nem érintve itt az újság szövegét, mert hiszen csak a reklám- czégekről van szó, ezeknek pedig a hirdetések között a helye. Itt tűnnek fel — a mi bizony elég sajnos, a tisztességes ezégek szolid ajánlatainak társaságában — a fővárosi és a külföldi reklám-czégek legveszedelmesebb alakjai, kik hegyesen bigy- gyeszkedő fekete betűkkel szorgalmazzák ezen a téren üzleti menetüket, és bámulatot felkeltő hirdetésükben ígérnek mindent, a mit csak ajánlatuk ellenében teljesíteni lehetetlenség. Férfi öltönyöket — negyed árért; lábbeliket, vaggon számra, — csaknem ingyen ; órát, lánczot, aranygyűrűt— pár fotintért; albumokat és diszkönyveket pedig — teljesen ingyen, csupán csak a csomagolásért Jiivánnak — néhány hatost. És az ilyen ájánlatokkal közvetlen és — daczára az életbe léptetett vigécz-iörvényeknek — házalók révén, addig bizgatják a nagy közönséget, mig végre a hosszas rábeszélés után, teljesitik az általuk annyira hangoztatott — próbarendelést; ami tulajdonképen a ezégek részéről az egyedüli óhajtás. Mikor aztán végre megérkezik az utánvételezett posta-csomag s a kíváncsiság bicskája alatt egy-kettőre napfényre hozza rejtett kincseit: uramfia, mekkora a csalódás! — A kitűnő szövetből készült férfi öltöny vásári kelmét, sőt még annál is sokkal rosszabb hitványságot képvisel. A drága topánok — egyszerű papucsok! Óra, láncz — pléh, az értékes aranygyűrű — réz. A feldicsért diszkönyvek pedig egyszerre csak a ponyvairodalom legutolsó salakjaivá változnak át. Tudomásunk szerint csak nem régen, néhány héttel ezelőtt, egy igen tiszteletreméltó testüjetet csaptak be ilyen módon városunkban. Ok ugyanis, házaló közvetítés folytán, olyan hatalmas megrendelést tettek czi- pőkben, amelylyel bármelyik czipőkereskedő felszerelhetett vo'na egy üzletet. A küldemény meg is érkezett, de nem is vette hasznát senki sem, mert csakhamar a szemetes láda zárta kebelébe a nagy vásárfiát. Nem ok nélküli tehát a közönség panaszsza s az az óriási felháborodás, amelylyel a közvélemény e tisztességtelen üzérkedést kiséri. Száz meg száz, sőt ezrekre megy azoknak száma, a kiket ilyen módon becsapnak, s ezek legnagyobb része szónél- kül vágja zsebre, vagy dobja egyenesen a tüzbe azokat az óriásul felmagasztalt reklám-tárgyakat, amiket ezek a fővárosi ezé- geknek csúfolt zsebmetsző-banda tulajdonosok— törvényt nem respektáló arczát- lansággal küldenek nyakára az általuk félrevezetett közönségnek. Persze ők nem törődnek semmivel! Fő az, hogy a vásár sikerüljön, s ha az sikerült, akkor aztán rendben van minden, hamarosan nem is reflektálnak újabb megtiszteltetésre Várnak egy ideig türelmesen. Egyszerre csak fordítanak egyet az élet szekerén. Szakképzett .svindlereknél igen könnyen megy ez: régi firmájukat eldobják, uj neveket pingáltatnak fejük felé s az uj ezég uj reklám-czikkekke! ismét megkezdi üzérkedését. S a seftnek ismét sikerülnie kell! Így folytatják aztán szennyes munkájukat mindaddig, mig c-ak le nem leplezik őket, a mi pedig nagyon sok esetben nem is történik meg soha. Figyelmeztetjük tehát teljes jóakarattal a nagy közönséget, ne keressék ezeknek a ezégeknek látszólagos előnyeit, mert ezzel csalt magukat játszák ki. Helybeli iparosaink és kereskedőink a leghivatottabbak arra, hogy megrendeléseinkkel őket keressük fel, ezek méltányos ajánlataikkal szemben mindig helyt állanak magukért. És még egyet. Azok a hires ezégek, a kik itt érintve vannak, ellehetnek reá készülve, ha üzérkedésüket továbbra is a régi mederben folytatják — legközelebb leszünk bátrak megnevezni és teljes erőnkből üldözni őket. Vigyázzanak tehát! És kétszeresen vigyázzunk mi! Ne adjunk hitelt nagyhangú reklámjaiknak, mert ez csak eszköz arra nézve, hogy drága pénzünkért minél jobban becsapjanak. Apróságok. A Bandi gyerek nagypénteken rósz fát tett I tűzre, 11 miért uztán az apja elkezdte ütlegelni. Az édes anya ijedten kiált ki a szobából: 4 — Mit csinálsz azzal a gyerekkel ? — A mit a holló szokott csinálni a fiával nagypénteken. * — Miért olyan szomorú Pumpfi ur? Talán ez olyan nagyheti hangulat? —- Öh dehogy! Boszant, hogy a pénzintézetek leszállítják a betéti kamatot. — De h iszen önnek nincsenek betétjei. — Épen azért. * Mélyen elgondolkozva halad Bögre ur az utczán, mikor megszólítom, s kérdem tőle, hogy mi lehet az, a mi annyira elfoglalja. — Az ünnep, édes öcséin ! Két atyámfia lesz vendégem, s az egyik savanyú vízzel, a másik pedig csak tisztán szereti a bort. És most azon gondolkozom, miért kell ezeknek egyszerre jönni, mikor külön-külön, milyen pompásan megfeleltem volna. * Találkozom az egyik apostoliul, a ki rendesen részt szokott venni a nagycsütörtöki lábmosáson. Csendesen tipegett hazafelé, s mikor mondom neki, hogy az idén elmarad a lábmosás, szomorúan felelte: — Bizony el az instáloin, s ki tudja, váljon jövőre élünk-e még. * Nagy a mozgudaloin az ünnepekre mindenfelé. Valamennyi kémény mind füstöl, s napokon át készítik a konyhán a jobbnál jobb ennivalókat. A gazduszony ilyenkor lázas munkában leledzik, s izgatottan mustrálja a produktumokat, sikerült-e úgy minden, a hogy óhajtotta. Az egész ház érzi, hogy nagy események vannak készülőben, s mikor beköszönt az ünnep és felteritve az asztal, sok ember szeretné, ha két gyomra volna. * A szomszédommal' szóba ereszkedvén, természetes, hogy csuk ti közelgő húsvéti ünnepekről folyt az eszmecsere, a mely is az ő részéről ezzel az ünnepélyes kijelentéssel nyert befejezést: — Nem mondotfi, hogy ellensége volnék az iinnepekuek, bár az is igaz, hogy a sátoros ünnepeket rendszerint megfekszem. * Sok szép czikket Írnak ilyenkor az újságok, sok szép áhitatos beszéd hangzik el a templomokban, hanem azért mégis úgy vau, hogy nagyobb szerepe van a gyomornak, mint a léleknek. A mit különben a gyermek igy fejez ki: — Ugy-e, apuka, a/, a husvét, a mikor szentelt sonkát eszünk?! Demeter. HÍREINK. — T. munkatársainknak és olvasóinknak boldog ünneplést kívánunk! — lapunk jelen számát a közbeeső ünnepek miatt két nappal előbb bocsátottuk ki. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — A király köszöneté. Meszlényi Gyula megyés püspök v. b. t. t. az egyházmegye jubileuma alkuimából tudvalevőleg hódoló feliratot intézett őfelségéhez. Őfelsége válasza a napokban érkezett le a főpásztorhoz melyben a hódoló felirutért a kabinet iroda utján fejezte ki köszönetét. — A szatmári egyházmegye százados ünnepe. Meszlényi Gyula, szatmári megyés püspök bőkezűségéből emlékkönyv jelent meg Szatmaron, mely a szatmári egyházmegye történetét tárgyalja a megalapítás évétől, 1804-től: máig. öt vármegye yóm. hath, hitéletének százados történetét tartalmazza e könyv. A- 100 éves egyház kezdetben az erdélyi püspökség, ti 15. században az esztergomi érsek, majd 1687-től az egri püspök joghatósága alá tartozott, I. Ferenc idejében 1804. március 22-án történt, hogy uz egri püspök érseki méltóságra emeltetett s területéből a szatmári és kassai püspöki megyék kiszakittattak. Az előbbi területről Szatmár, Bereg, Máramo- ros, Ugocsa és Ung vármegye lön kijelölve. A királyi alapító-levelet VII. Pius pápa erősítette meg, Az elmúlt században az egyházmegye élén a következő püspökök állottak: Fischer István báró (1804—1807), ki a püspöki lakot építette és szeminái’iumot szervezett, Klőbusiczky Péter (1807 — 1821), Folytatás a mellékleten. legáns női model kalapok megérkeztek és nagy választékban már kaphatók-- —— - - - -■ - - j Vaj da Mihály divatáruházában, Szatmár, Deáktér 10. Női díszített kalapok Ízléses kivitelben nagy választékban 2 forinttól 15 forintig kaphatók.
