Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-15 / 11. szám
SZATMlR BIS VIDÉKE talpra állott, magyar ifjúság, polgárság, a magyar nemzet riadó lelkesedésének, egetvarő, sziveket megdöbbentő, viharos fenséges rnenydörgése volt. Es villámok módjára ‘gyújtották lángra a kihirdetett pontok a hazafiui szivekben évszázadok óta égő vágyak füzeit — lángtengert idézve elő a nemzetnek kigyulladt, lobogó lelkesedéséből Az országgyűlés a nyomásnak engedve nehány nap alatt több alapvető törvényt hozott, mint az előtt évtizedeken át; ezek tömegesen szinte özönölve kerültek a remegő bécsi udvar elé, a hol a törvények szentesítését már csak rövid napokig halogathatták. Es akkor, a mikor a nemzetnek lángoló és ellenállhatatlan erejű vágyai, kívánalmai, követeiméivel teljesültek, a mikor márc. lő-én kihirdetett, pontoknak a tar.'alma április 11-éu törvényerőre emelkedett: akkor megszületett az uj Magyarország. Ebben van tehát márc. 15-ének a jelentősége: abban van a nagyszerűsége, hogy lelkes ifjak voltak a magyar nép megihletett táltosai, a kik a közönséges halandókénál élesebb tekintettel figyelték meg az időknek vajúdó méhét és inspirált lelkűk szemeivel meglátták a biztató jövőt, — a kik a kellő időben voltak lelkes és lelkesítő prófétái a megújhodásra váró magyar nemzetnek. Maguknak az ifiju.-ági vezetőknek egyike Irinyi igy szolt: „Akármi szabadsága fog is lenni egykor a magyarnak, az a dicsősége mindig megmarad, hogy a legneveze- tessebbet a sajtószabadságot magunk vívtuk ki“ — pedig ez nem volt üres hivalkodás — a vár tüzérei ágyúik mellett égő kanóccal várták a parancsot. Ma már teljes élvezetében vagyunk az akkori lelkesedés nagy eszméit megvalósító alkotmányunknak, ma már nem politikai tüntetés hanem a hála és hazafias érzelem higgadt ténye, ha a hazának minden igaz fia hálás kegyelettel emlékezik vissza az 1848. márc. 15. napjának örökbecsű lelkesedésére és az alkotásokra, a melyek a lelkesedés nyomán keletkeztek. Nyújtsuk tehát mi is a dicsőségnek hervadhatatlan és megszentelt pálma ágát azon férfiak emlékének, a kik a márc. lő-ének ideáljait hirdették. K. L. lapja a „Pesti Hirlap“ már márc. 20-án, miután a király a törvények megalkotásához hozzájárult, ezt irta: „Ki van Írva számunkra a népek történetében hallatlan diadal, állapotainknak teljes átalakítása egy csöpp vérontás nélkül.“ vagy, ugy-e bár vőfélyem leszesz? Felelj legulább Elemér s nézz rám! kéré öt Ella aggodalmas arccal, és kezével megragadta a fiatal ember karját. Elemér nem szólt semmit, hanem gépiesen levett minket Ella lábairól. Elemér felkelt halálsápadt lön és ajkai görcsösen rángatóztak. — Semmi Ella, semmi, ne aggódjál miattam, heves főfájásom van. Feled el azt, mit mondtam — feledj el engem is — és légy boldog. Mily szomorú, mily csengés nélküli volt a hangja. — Ah, csakhogy már itt vagytok, kiáltá Leontine, hát nem korcsolyáztok Ella ? Mi bajod van Elemér, rosszul vagy talán? És Leontine hangja oly mély aggodalmat árult el, hogy Elemér meghatva pillantott rá, e pillantás egy titkot fedezett fel lelkében, melyről még eddig nem volt sejtelme. Mély sóhaj tört elő kebléből és re- begé: — Még ez is. Oh, nem elég, hogy a másik boldogtalan lesz, talán Leontine is ? — Elemér másnap elutazott. Ikertestvéremet bőröndjébe pakolta, mig engem az íróasztalon feledtek. Elemér néhány szóval bocsánatot kért hirtelen elutazása miatt, mert mint irá, sürgős táviratot kapott, melynek következtében haladéktalanúl távoznia kell. Máskép történt! A kaján irigység útját állta boldogságunknak, erőszakkal vonták vissza a király által szentesített törvényeket, gúnyt- és jáJ tékot űzve egy örömmámorban úszó nemzettel. Szomorú napok következtek be nem sokára. A nemzet veszélyeztetett közkincseinek megvédelmezése végett felvette a véres, fegyveres, hősies küzdelmet. Könyeinkkel megszenteljük most is a hősök vérét, a melylyel uj dicsőséget árasztottak a magyar névre, a melylyel megtermékenyítették a szabadságától djét. Vigasztalódjunk a Megváltónak hasonlithatatlan drámájával, a mely lényegében azért végződött az isteni hősnek a kereszten történt elvérzésével. mert arra merte oktatni a népeket, hogy „mindnyájan egy Atyának gyermekei, azaz egyenlők, szabadok és testvérek vagyunk.“ Aztán elkövetkezett az a korszak, midőn : „Sokra sir, sokra vak börtön borul, Kik élünk, járunk busán, szótlanul Van, a ki fölkel és sírván megyen Uj hont keresni, túl a tengeren.“ De a nagy átalakulásnak, melynek áldásait 1867. óta élvezi a nemzet, végbe kellett menni, mert a mint a haza bölcse mondotta, „e nélkül a korszak igényei és a fejlődő eszmék hatalma rég’ elsöpörték volna alkotmányunkat“ és tovább: „dacára a bekövetkezett szerencsétlen eseményeknek, K. L. müvének ez a része fennmaradt és fenn fog maradni, mig nemzetünk él és országunk áll, s ahoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva.“ Mi e város polgárai bizonyára örökké ápoljuk a hála és kegyelet érzelmeit a nemzet közkincseinek prófétái, apostolai, hősei és vértanúi számára, hisz örök igazság, hogy mindenkor a városok voltak azok a tne- legágyak, a melyekben a polgárság őrizte és ápolta a nemzetre, az egész emberiségre nézve annyira üdvös, szent eszméknek áldásthozó csiráit. Szeressük hazánkat, s nyíljék meg .ajkunk a költővel: Tied vagyok, tied hazám E szív, e lélek, Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek ? Szentegyház keblem belseje Oltára képed, Te állj, s ha kell a templomot Ledöntöm érted. S az ösezeroskadó kebel Végső imája Áldás a honra Istenem, Áldásod ráju ! F—a. Mint később megtudtam, csak napok múlva ment haza, onnan pedig messze vidékre utazott anélkül, hogy azt tudatta volna. Elemér hirtelen elutazása a két testvérre különböző benyomással volt. Ella hangosan duzzogott és boszan- kodott Elemér neveletlenségén, hogy még búcsúi se vett tőle és napokig éreztette környezetével rósz kedélyét. Azonban mihelyt Medgyesy báró megérkezéséről vett hirt. Ella ismét a gondtalan, vidám, repkedő lepke volt, tele élénkséggel és jókedvvel. A szülők látva e változást, azt hitték, hogy Medgyesy bárót nagyon szereti, megülték az eljegyzési ünnepet. Leontine másnap, Elemér elutazása előtti napon, szobájába zárkózott, most egyedül lehetett, kisírhatta magát. Nehéz harcot vívott önmagával, a legnehezebbet és legfájdalmasabbat, mert nem mondhatta el fájdalmát, ajkainak némának kellett maradni. Egy óráig ülhetett igy Íróasztala mellett, midőn felkelt, vonásai nyugodtak leltek. Még egy pillantást vetett az Íróasztalra, ekkor észre vett engem, kezébe vett és fiókjába zárt, elővett és hosszasan, fájdalmasan szemlélt, miközben szeme könnyekkel telt meg. Majd ikertestvéremre gondolt, mely most urával bizonyosan idegen földön van, hol a szívfájdalom enyhiihető és a feledés oly könnyű. Apróságok. Nagy volt az öröm mindenfelé, hogy a/, obstrukeziónak vége lett. A kaszinóban is élénken tárgyalták az esetet, s az egyik igy, a másik meg úgy nyilatkozott. — No én csuk azt mondom — szólt közbe Bögre ur — hogy azért a másfél évi semmittevésért pártkülömbeég nélkül minden képviselő megérdemelné a 25-öt. Az a 13 pedig, a melyik legtovább húzta, 50-etl jf Micsoda ribillió volt, mikor arról esett szó, hogy a házszabályokat módosítsák. Vége a szólásszabudságnak, oda az alkotmány ' — harsogta az ellenzék. S micsoda öröm volt, mikor Tisza az indítványt visszavonta. A hazafiak könyeztek, s egymás keblére borultak az ellenfelek. Mert hát csak úgy boldog a magyar, I hu esztendő számra beszélhet. * A szomszédom nugy függetlenségi ember, igaz hazafi, a ki csak úgy nyelte a szót, mikor a nagyságos képviselő urak a Vigadó erkélyéről* hirdették u népnek, hogy nem kell adót fizetni. Nem is fizetett eddig egy fillért sem, hanem most olvasta, hogy jön az idő, a mikor fizetni kell, s tájékozódni akarván, tőlem is megkérdezte, hogy aztán ez a múltra is vonatkozik. — Bizony szomszéd, a mi felgyűlt, azt most egyszerre követelik. — Az nem lehet, hisz a nagyságos képviselő urak azt nem mondták. * Márczius 15-öt ünnepeljük. Ha Kossuth Lajos édesapánk lenéz reánk az egekből, bizonyára keserűséggel fordítja el tekintetét és szomorúan sóhajtja magában: — No hiszen ezekért sem volt érdemes az 1848-at megcsinálni 1 ’ _____ _____________ Demeter. HÍ REINK. — Lapunk jelen számához egy negyed iv melléklet van csatolva. — Személyi hírek. K r i s t ó f f y József főispán tegnap városunkban időzött. Elnökölt a közigazgatási ülésen s a közgyűlésen. örvendetes hírül szolgál, hogy főispánunk ideiglenesen négy hónapon át városunkba teszi át lakását, inig a vármegyei székház javítása befejezést nyer. — S z i e b e r Ede kir. tanácsos, kassai tankerületi főigazgató csütörtökön este városunkba érkezett, hogy a két főgyimnásiumban a szokásos évi hivatalos látogatását megtegye. — A közigazgatási bizottság tegnap d. e. 10 órakor tartotta e havi ülését, a melyen a főispán elnökölt. Jelenvoltuk meg: Pap Géza polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, dr. Vajay Károly tiszti főügyész, dr. Jéger Kálmán főorvos, Békéssy Géza árvaszéki tanácsos, Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató, Dénes Lajos kir. ügyész, Kacsó Károly kir. főmérnök, Kovács Béla kir. tanfelügyelő és Korányi János, Antal Dániel, Uray Gáspár, dr. Ke- resztszeghy Lajos, dr. Tanódy Márton, dr. Farkas Antal, dr. Kelemen Samu, Jákó Sándor, dr. Kölcsey Ferenc, dr. Fejes István bizottsági tugok. A tőispán üdvözölte a megjelent tagokat s tekintettel arra, hogy első alkalommal elnököl, rövid szavakban ecsetelte azon fontos feladatokat, a melyeket a törvény a bizottság hatáskörébe utalt, maga részéről Ígérvén, hogy arra fog törekedni, miszerint a közös működés a város javára szolgáljon. A tárgysorozatból, mely Négy év múlt el. Ella már régen báróné s még mindig repkedő lepkének nevezik és a szalonok kedvence. Vájjon boldog-e ? Talán. Hisz egyik élvezetből a másikba repked, él gondtalanul. A két nagynéni ismét összejön és fontos arccal rebesgeti, hogy vájjon Medgyesy báró nem fogja-e megunni nejének folytonos pajzánságát és vig kedvét. Leontine nem változott. Még mindig barátságos, jó és szelíd, még mindig oly csendes. Csak én, egyedüli meghittje, én ismerem baját. Ezelőtt egy héttel egész izgatottan vett kezébe Leontine és suttogá: Oh, 8 ismét itt, visszatért, hosszas utazásából és oly jó hozzám, oly kedves. Oh, mily boldognak érzem magamat ma. Ez időtől fogva szép szemébe nem gyűltek könyek többé, s midőn neki „jó éjt“ kívánt, boldog mosoly honolt ajakán. És ma, ma Leontine fényes nappal jött hozzám ; szép szemei ismét könyek kel teltek meg, de ezek örömkönyek valának. Aztán igy szólt hozzám : —■ Égyetlen meghitt barátom, fájdalmam néma tanúja te, neked mondom el először is boldogságomat. Elemér szeret és most lettem szeretett menyasszonyává. a rendes előterjesztésekből állott, kiemeljük a főorvos jelentését, mely szerint az egészségügyi viszonyok az elmúlt hóban nagyot javultak, iniatán összesen csak 13 hevenyfertőző betegségi eset fordult elő. Az ülés 11 órakor véget ért. — Városi közgyűlés. A tegnapi városi közgyűlés rövid három negyed óra alatt véget ért. Az uj főispán, a ki először elnökölt, bizonyára azt gondolhatja, hogy ez máskor is igy szokott lenni, pedig ez az első eset, mert még ilyen eddig nálunk meg nem esett. Kevés volt a tárgy, s a mi volt is vitát nem idézett elő. Á polgármesteri jelentés tudomásul vétetett, azt a részét pedig, mely KertészfFy Gábor pénztárnok 30 éves szolgálatát méltatta és indítványozta, hogy részére elismerés szavaztassák és érdemei jegyzőkönyvbe vétessenek, lelkes éljenzéssel fogadta el a közgyűlés,; ugyancsak egyhangúlag hozzájárult ahhoz is, hogy néhai Markovits Benő,' volt tiszteletbeli főügyész halála alkalmából a közgyűlés részvétét fejezze ki, e az özvegyével Írásban is közöltessék. — Kiküldte közgyűlés az esküdtek lajstromát össz-iró bizottságot. — A szatmárhegyi ev. ref. egyházat azon kérelmével, hogy részére 800 K segédlelkészi segély adassák, elutasította. — Jóváhagyta a főispáni ünnepélylyel felmerült költségeket. — Tudomásul vette az erdei unyag számadás, továbbá a városgazda számadásának megvizsgálását, a január havi elő- és leírást és a nyári legeltetési dijjuk megállapítását. — Elfogadta a f. évben végrehajtandó bel- kövezési munkálatokra beterjesztett mérnöki tervezetet. — Hozzájárult, hogy a város 200 K díjjal a Szőlősgazdák orsz. egyesületébe, mint alapitó tag belépjen. — A zeneiskola kérelmét, hogy részére a városi óvoda azon helyiségei is átadassanak, a melyeket még ez idő szerint a volt óvós használ, megszavazta. — Elfogadta a Szilágyi örökösök ajánlatát, hogy uz atyjuk által hagyományozott 400 K helyett csak 200 K-t fizessenek. -=— Péchy Antal alkapitány részére 6 heti szabadságot engedélyezett. — Ö/.v. Kincses Lajosné bábaoklevelét és dr. Fodor Ferenc orvosi oklevelét kihirdette. Sternberg Béla kérelmét, hogy kirakat állványát a beterjesztett terv szerint készíthesse, teljesítette. — Végül Schönbech Ignácnak kilátásba helyezte, hogy a községi kötelékbe felvétetik. Más tárgy nem lévén, főispán a közgyűlést herekesztette. — Dankó szobrára. A legszebben író tolinál, a legékesebbén szóló szájnál is szebben beszél a cselekedet. Ritku, fölemelő példája a közönség hálás kegyeletének, hogy a nemzet nagyjai mellett, a kik a haza sorsát intézték, nem feledkezik meg állandó áldozatkészségében arról az egyszerű nótás cigányról sem, a ki mig élt, egyebet se csinált, csak pengetgetett hegedüjéuek húrjain. Negyedfél hónap leforgása alatt hétezer koronán felül adott össze kedvelt dalköltőjének Szegeden felállítandó szobrára. S adakozó kedve nem csak hogy nem csappan, de sőt egyre nő, növekszik, nyntha az életében sokat szenvedett dalost kárpótolni akarná halálában a halhatatlanság örök jutalmával. Mint már említettük, városunkban Bunkó Vince rendez zenekarával Dankó- estélyt. Egy Ízben már elmaradt közbe jött akadályokmiatt, f. hó 19-én azonban megfogja tartani a Pannónia szálló éttermében. Szat- máron sok tisztelője van nótás Dankó Pís-' tának, azért hisszük, hogy tisztelői nagy számbau vesznek részt az estélyen s adományaikkal áldozni fognak a dalköltő emlékének. — Március 15. Ötvenhatodszor tért vissza március Idusa azóta, hogy a hazaszeretet mámorában az elszánt magyar ifjúság először adta ki a nagy jelszót, hogy Szabadság! Megzendült a „Talpra magyar“! s a merre eljutott, fékezhetetlen tűz kapott a szivekbe s öregek és ifjak seregestül tó- i dúltak a kibontott zászló alá küzdeni és győzni, vagy meghalni a hazáért. Mennyi nagyság, mennyi áldozat készség. Ami java a nemzetnek emberben, vugyonban mind oda adták a dicsők, csak hogy a haza szabad I legyen ............Van-e s ha kellene volna-e ma i lyen magyar ifjúság? Hisszük, hogy van, csak nem látjuk tisztán, mert a mi márciusi ünnepeink csupán halvány visszfénye a nagy Idusnak. De azért csak ünnepeljünk, hiszen az emlékezés, ha ignz szívből jön, félcselekedetet s akik ünnepük a szabadság napját, bizonyára szeretik is a szabadságot . . . Ünnepeljünk hát e nagy napon, merítsünk a halhatatlan márciusi ifjúság példájából erőt és lelkesedést, hogy élni tudjunk a hazáért, vagy ha kell, meghalni. Városunk hazafias közönsége hagyó-, mányos lelkesedéssel ünnepel e napon. Az első ünnepséget tegnap d. u. 5 órakor a kir. kath. főgymnasium Kazinczy önképző köre rendezte, egy minden pontjában kitünően sikerült ünnepség keretében áldozott a nagy nap emlékének. Az intézeti tornaterem zsúfolásig telve volt közönséggel, mely a műsor sikerült számait élvezettel hallgatta s nagy jegáns női model kalapok megérkeztek és nagy választékban már kaphatók—— ....... --■— Va j da M ihály divatáruházában, Szatmár, Deáktér 10.
