Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-01 / 9. szám

büntetlenül, hanem törvények védő szárnyai alatt, a maguk önös céljaira

A mi időnk, az újkor, formaszerint a szabadság korszaka volna. Bele van Írva az alaptövényeinkbe, hogy minden ember szabad és egyenlő. Mindenki úgy érvénye- amint neki tetszik és ahogy bir. Ami jó sül, csak létezik, valamnnyiűnknek hozzáférhető, és ebben csak az egyén képessége meg a más jogos tulajdonának a tiszteletben tartása képezik a korlátokat.

Eszményi élet — a papiroson. Mert, hogy a valóságban miképeu alaktl ki ez a várolt eldorádói boldogság, nem kísérlem meg leírni, miután jdggal hiszem, hogy azt mindenki jól ismeri a saját tapasztalatából.

Ehelyett csak összegezem az elmondottakat, és megállapítom, hogy ősidők óta él az emberben a vágy a földi javakból lehető sokat kivenni a maga részére és hogy ez mint láttuk, mindig csak az embertársaink hasonló törekvésének a rovására történhetik.

Kérem szögezzük le ezt a tételt az elménkben, mert további fejtegetéseim ebből fognak, mint alapból, kiindúlni.

*

Még nem született meg az a bölcs, t. hallgatóim, aki meg tudná határozni mi az vagy mik azok, amik minden embert boldoggá tehetnek. Az a számtalan gondolat- búvár, akik az emberiségnek ezzel a kétségtelenül legnagyobb fontosságú kérdésével foglalkoztak, és mgndhatom tekintélyes sereget képeznének, kivétel nélkül hamis eredményre jutottak. Történt pedig ez azért, mert a dolog természeténél fogva mindenki csak önmagából indulhatván ki, a végső következtetése az kell, hogy legyen, hogy boldogító az, ami őt boldogítja.

Néhány példa talán meg fogja világítani ezt az állítást.

Ha valaki a veleszületett hajlamát követve választotta meg az életpályáit, minden tehetségét, buzgalmát, lelkesedését viszi belé a foglalkozásába, és éppen ezeknél az okoknál fogva szép sikereket ér el, ami neki lelki gyönyört és (rendesen) anyagi hasznot is hajt: ugyebár az ilyenről teljes okkal azt tartjuk, hogy boldog ember. Alig is lehet elképzelni; hogy nem volna az. Ha már most ez^másnak azt ajánlaná, amit ő tett a boldogulása érbekében, de ebben a másban hiányzanak azok a sajátságok, amiknek a birtokában a tanácsadó boldog, ember: egészen világos, hogy. az a más ilyen utón nem fogja föltalálni azt, amit keres.

Ismerünk embereket, akik egyházi vagy világi tanulmányoknak szentelvén életőket visszavonulnak, olvasnak, gondolkodnak, müveket imák, és nem véve tudomást a körülöttük nyüzsgő élet millió szenvedései- és kevés öröméről, zavartalan magányukban élvezik a tiszta szellemi élet boldogságát, De hány embertől függ, hogy igy tegyen ? mikor az ehez megkivántató anyagi függetlenségen kívül benső vágy 'kell, amit eltanulni lehetetlenség. És kell a hiánya számtalan erős vonzalomnak, ami az élethez fűzi a rendes embert, és amiket mind ki kellene elébb irtani magunkból, hogy a tiszta szemlélődés Senkiszigetére húzódjunk vissza.

Az igazi költő ábrándjai világában, a gyáros telepének szüntelen zajában, a hivő pap imazsámolyán térdepelve, a tudós könyves- a tőzsér pedig Wertheimszekrényei közt, a birtokos buzakalászos földjein, a szerelmes imádottja karjaiban találja a boldogságát. Próbáljunk képzeletben ezek közt helyzetet cserélni, és ültessük például a tő- zsért a tudós szobájába, a földbirtokost pedig a költő képzelt világába; azonnal nyilvánvaló lesz, hogy ami az egyiknek boldogság, az a másiknak semmi.

En abban a hiedelemben erősödtem meg, ,hogy hamarább rájönnek a léghajó kormányözhatóságára, az arany mesterséges előállítására, de még a kör négyszögesítésére is, mint arra a receptre amely után az általános boldogság készül.

Pedig keresik örökidőktől, fogva; keressük ma is szakadatlanul. És mert célhoz nem fognak jutni soha, nem is halnak ki sohasem a boldogság kincskeresői.

De annyira és annyian, mint napjainkban, talán még sohasem dolgoztak ezen a téren.

Nagy lehet a betegség, mikor olyan ■ szokatlan buzgalommal keresik rá az or: vosságot!

Valóban nagy a baj. Az élet a szabadság és egyenlőség korszakában iszonyú nehéz hajsza. Kinos: kálvária, hol folyton bukdácsolnak a szenvedők keresztjük - súlya alatt. Kergetik, öklelik és (ha, lehet) öldö- sik a társaikat az emberek. Érdekcsoportokba összeverődve harcolnak egymás ellen azok, akiknek együtt kellene működni közös célok felé: gazdák, kereskedők, iparosok, tőke, munka, szociálisták és kivándorló földönfutók. Nincsen nyugta senkinek, mert aki valahogy tud élni, annak az oldalánál ott settenkedik egész serege az irigyeknek, akik azt kiáltják feléje : kelj föl a nyughelyedről, hadd pihenjek le én.

A legtöbb foglalkozás csak néhány kiválónak vagy szerencsésnek igér jó tx :g- cö

Melléklet az 1904. évi 9. számhoz.

SZATMÁB ÉS VIDÉKE.

élhetésr, a nagy sokadalom pedig nemcsak nehéz munkával, hanem az ennek a védelmében folytatott harcban alig képes létezni. Úgy élünk, mint az a földmives, aki félkezével az ekét tartja, a másikban pedig a fegyverét, hogy támadó ellensége ellen védekezzék.

Mindenhez nagy, alapos és ezért sok időt és erőt igénylő készültség kell, aminek a megszerzése előre kimeríti a gyermek és ifjú erejét, úgy, hogy mikor az ember tulajdonképen az élet munkájához önállóan hozzákezdene, már el van gyöngülve.

Ezt a kimerültséget fokozza a kezdődő életharc nehézségének és kilátásta- lanságának helyes ismerete. Duzzadó tetterő helyett azért a lélek bágyadtsága, a bizonytalanság félelme tölti el az ember kebelét és az a lehangoló megadás, amely a remény legcsekélyebb foka mellett beletörődik minden rosszba, ami bekövetkezhetik.

Nem festem tovább a képet. Elég sötét az igy is, és mutatja, hogy tényleg van ok, keresni gyógyirt e szörnyű bajára az emberiségnek.

Önök ól tudják, t. hallgatóim, hogy az orvos, mielőtt a gyógyításhoz fogna, első sorban a betegség mibenlétét, a kór ismét, állapítja meg, minthogy a segítség csak akkor lehet sikeres, ha tudódik, min kell segíteni.

Tegyünk tehát mi is úgy. Próbáljuk fölfejteni az életbajok okait, s aztán elmélkedjünk afölött, vájjon miként lehetne azokat eltávolítani. Csapjunk föl mi is boldogság-alkimistáknak.'

Térjünk vissza ahoz a megállapított tételhez, hogy minden lényben él és dolgozik a vágy, a lehető legjobban élni; és hogy ez a törekvés a tetőpontjára hág az emberben, mint aki értelmi fejlettségénél fogva ennek a vágynak az összes lények közt a legnagyobb mértékben képes hódolni.

Tényleg azt tapasztaljuk, hogy talán kivétel nélkül úgy vagyunk alkotva, miszerint életünket szünetlenül olyan rugók tartják működésben, amelyeknek célja nem- csupán a test fentartása, hanem számtalan olyan benső kívánság teljesítése is, amelyeknek végcélja az, hogy minél több jót érjünk el; magunk és a hozzánk tartozók a jóban terjeszkedjünk, emelkedjünk, vagyis (a szokott szóval élve) minél sikeresebben boldoguljunk.

Mellékesen rámutatok egy sajátságos tüneményre, amely szinte meglepő. Arra t. i. hogy ez a boldogságra való törekvés az emberben nem tudatos, és azért határozott célja majdnem soha sincsen. A ténykedéseit látva mások rámondják ugyan valakire, hogy ez vagy az akar lenni. Valójában azonban alig akad ember, aki a gyermek- vagy még ifjúkorában is elszánta volna magát arra, hogy a képességei és a munkája felhasználásával erre vagy arra a polcra fog vagy akar emelkedni. Utólag ráfoghatták ugyan Napóleonra, hogy már mint gyermek császári koronát szánt a maga fejére. De ez éppen olyan igaz, mint ha el akarnák velünk hitetni, hogy a csizmadia Horváthnak Boldizsár fia iskolás korában eltökélte magában, hogy egykoron Magyarországnak igazságügyminisztere és egyik kimagasló eszü és jellemű vezérfér- fia lesz.

Ez határozottan nem áll. Hanem igenis tény az, hogy a fejlődés, tökéletésedé« és az ezek utján való emelkedés tudatlanul, ösztönszerüleg történnek az emberben, aki a boldogságra való törekvésében csak olyan vakon enged a természet hajtó erejének, akár az erdők madara, vagy a primula veris. A különbség egyedül abban rejlik, hogy nála az eszközök mások, és igy az elért eredmények is óriási mértékben nagvobbak.

Az a hajtóerő tehát, amelynek élethivatásunk betöltésénél mondhatni csak engedelmes eszközei vagyunk, ellenállhatatlan mozgásban tartja a lelkünket ismeretlen, de mindenesetre nehezen elérhető célok felé7

És ennek az erőnek ősi természete lehetetlenné teszi, hogy vele sikeresen megbirkózhassunk. Erre egyébiránt nincs is szükség, mert mint minden létezőnek, az emberiségnek is haladni, fejlődni és tökéletesednie kell — amig le nem éli magát. A kérdés csak az, milyen irányban haladunk, fejlődünk és tökéletesedőnk ?

Hát bizony a felelet az, hogy rossz irányban.

Méltóztatnak igen jól tudni, hogy ma- tériálizmus, realizmus, verizmus és sok más cifra név alatt korunk szelleme az anyagi javak keresésében fejti ki minden erejét. Meg van rögzítve a tétel, hogy a gazdasági jólét az alapja úgy az egyes, mint a nemzetek boldogságának. Olyan erős és átalános a hit ebben az igazságban, hogy szinte badarságnak látszik ellene valamit felhozni. Hát nem szinigazság-é, hogy köztünk csak annak van jó sorsa akinek sok a pénze, és hogy a nemzetek t i k >c * az erősek, akik gazdagok?

Ebből pedig annak kellett következnie, következett is, hogy vagyont kell keresni, mint egyedül boldogító eszközt.

Csakhogy itt meg az a bökkenő, hogy ami az enyém, az nem lehet a másé, és megfordítva (ami még nagyobb baj) ami a másé, az nem az enyém.

Az anyagi jónak ugyanis az az átkozott természete, hogy meg nem osztható veszteség nélkül. És, mivelhogy mindig úgy volt és van felosztva, hogy az egyiknek sok, a másiknak pedig kevés vagy semmisem jut belőle: hadilábra áll az egész emberi fajzat, és dulakodik a késhegyig a kizárólagos földi üdvösség, a kincs miatt.

Mint a tűzhányó kitörése előtt a föld mélységeiben tompa moraj vonul végig, úgy hangzik az emberiség bensejében a vagyon után való vágyakozás zaja. Megmagyarázták a szegénységben dolgozó millióknak, hogy hiszen az övék is, sőt egyedül az övék a világ, vagyis a gazdagság, és a szociálizmps lobogója alatt szervezkednek a beláthatatlan tömegek, kogy megostromolják a gazdagokat, és hogy visszahódítsák tőlük a földi boldogságot.

Azt hiszik, akkor ők ülnek bele a paradicsomba.

Ha valamikor kitör az a gyilkoló háború, pedig elébb-utóbb ki kell törnie, olyan pusztítást fog végbevinni, amelyekhez képest a vízözön csak jótékony májusi eső volt.

És ezt az irtó hadjáratot éppenugy, mint az előfutárját. a mai élet sanyarusá- gát, nem okozta egyéb, mint az a szerencsétlen ferde fejlődés, amely elhitette az emberekkel, hogy az anyagi jóléten kívül nem létezik ezen a világon semmi, ami őket boldogíthatná.

Hát ez a haladás, t. hallgatóim, már nem is az, hanem valóságos rohanás nem a boldogság felé, hanem el tőle a testi és lelki szenvedés, az elégeletlenség idegkimerültség és a bojondok háza felé. Mert kétségtelen dolog, az anyagiság minden erős elmélete daczára is kétségtelen, hogy az ember élethivatását a testi élvezetek egyedül nem tölthetik be egészen.

Lakozik bennünk egy egész serege a telki szükségleteknek, amiket erőszakosan elnyomva egy időre elhallgatathatunk ugyan, de amelyeket kiirtani nem lehet megunkból. Akármilyen felfogással az életről nézzünk is körül a világon, lehetetlen észre nem venni, hogy az anyagi álvezetek kizárólagos vagy szertelen keresése és igénybevétele csak múló gyönyört szerez, amelynek aránytalan nagy árát később keservesen meg kell bánnunk.

Es mivel az emberiség mégis ilyen életrendszerhez jutott, az életet pedig hirtelen visszacsinálni lehetetlenség: nincs

egyéb hátra, mint az adott körülmények közt is a legczélszerübben berendezni az életet.

Nekünk akik a kenyerünk javát megettük, már ezt is bajos tenni. Mi már úgy fogunk végig járni a földön, mint a zsidók a sivatagban, azzal a reménytelenséggel, hogy a szebb idők igéretföldjét nem fogjuk megtalálni.

Oda csak a jövő nemzedék fog eljutni. És hogy ez lehessen, óhajtandó, hogy az ifjúság előkészüljön reá.

vegye azért intő például a mi életünket, és ne fusson az anyag élvezete után. Keresse meg az elődeinkről rája maradt eszményeket. Igyekezzék a szellemi kincsek értékét mígis'merni; a gondolatok és érzemények kiapadhatatlan tárházából merített erővel a jellem, becsületes munka, nemes cselekedetek és a nyugodt okos életmód segélyével oda emelkedni, ahonnan nézve az idegingerek kielégítését elég korán silány életfeladatnak fogja látni. A tudomány, a költészet és művészetek elhagyott berkei most is végtelen gyönyörrel hívogatják az onnan messze elbolyongott embert. Temérdek szép van még az élet-- ben, amit nem használunk ki, mert vakságunkban a cifra ruházat, a pezsgő és a mulatságok megszámlálhatatlan céljai miatt tülekedünk egymással.

Hallgatóim fiatal tagjai, ne kövessék ezt a példát. Önökre nézve még nem késő. Szedjék össze a lelkök minden enerzsiáját és — ha boldogulni akarnak — térjenek

vissza az eszményekhez I I $

Arait én most ötletszerűen elmondottam, jól tudom, hogy száraz és kemény valami, mint amilyen az igazság rendesen lenni szokott. Úgy hiszem, a benyomás amit a felolvasásom tett, hideg és komor, mert nyomában az a meggyőződés kél, hogy nincs is boldogság többé a mai korban.

Hát én azt nem állítom ; mert tudom, hogy nem igy van.

Hiszen az élet hangulat. A hangulat pedig a legtöbb embernél nem állandó, hanem folyton és könnyen változik. Azért megesik^ nogy az ember nagyon is boldog — néha.

Meg vagyok győződve, hogy az én rideg elmélkedésem alatt is akadhatot

valaki, akit egy szép szempárnak a fénylő sugara boldoggá tett.

És, nem tagadom, ebben a percben magam is boldognak érzem magamat, hogy szerény és gyönge előadásomat teljes figyelmökkel végighallgatni kegyesek voltak.

Apróságok.

A napokban Budapesten járván több irányadó férfiúval volt érintkezésem. Maga a miniszterelnök is megkérdezte véleményemet, miként gondolnám én az obstruk- ciót leszerelhetni.

— Kegyelmes uram — válaszoltam én — már obstrukció régen nincs, ha a főispáni állásokra nem a te embereidet, hanem azokat nevezted volna ki, a kik obstruálnak.

— Nagyszerű gondolat! — kiáltott feLlelkesen — ezt megpróbálom!

*

Nagy megelégedéssel hallgattuk a főispán igazán remek székfoglaló beszédjét. Csupa finom csemegéből állott az egész, csak a legfinomabb hiányzott belőle, hogy t. i. a megye székhelyét is idehozza.

— Ördög vigye a székhelyet — dör- mögi Bögre ur — én megelégszem, ha csak annyit fog csinálni, a mennyit megígért. Sőt 50 percentet még abból is elengedek.

*

Elénk megbeszélés tárgya volt, hogy miért kellett tulajdonképen Kelemennek beszélni.

— Miért? miért? —> mondja rá valaki — hát azért, hogy beszéljen I

*

A banketten a hangulat kitűnő volt, csak a szónokok voltak szomorúak, mert a sok fényes gondolatot senki se hallotta.

— Bukott ember vagyok — sóhajtott a helybeli vezérszónok — ez a terem tönkretett. Még egy bankett itt, és a hírnevem oda van!

*

Panaszkodik egyik polgártárs, a ki jó étvágyáról ismeretes, hogy 6 korona sok volt a bankettért.

— No, no, — ingerkedik a szomszédja — ón úgy látom, hogy nem károsodott.

*

Korán mentem haza az ebédről, s az asszony e szokatlan erényemért nyájas arccal fogadott, s már épen kezdeni akarta, hogy megdicsérjen.

— Ne hamarkodj — figyelmeztettem szerényen — mert csak az történt, hogy tartom az erőmet estére.

Demeter.

HÍREINK.

Lapunk jelen száma a főispáni beiktatás miatt egy nappal később jelenik meg.

— Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva.

— Protestáns ünnep. A protestáns egyházuk az egész világon március 6-án emlékünnepélyt fognak tartani. Ekkor lesz ugyanis 100 éves fordulója az angol bibliai társulat megalapításának. Ez évforduló alkalmából városunk ref. lakossága is ünnepid. Szombaton este a főgymn. tornacsarnokában emlékünnep lesz, a melyen a dalárda kezdő és záró énekkel, Rác István ev. ref. lelkész felolvasással s Gachal János s.-lel- kész szavalattal fog közreműködni. Vasárnap délelőtt ünnepélyes istenitisztelet lesz mindkét ev. ref. templomban, melynek végeztével az angol biblia társulat részére gyűjtéseket rendeznek.

— Müvószetpártolás. A zeneiskola javára Helmeczy József ügyvéd ur negyven koronát adományozott. Tette ezt minden felszólítás és kérelem nélkül, a zeneiskola által 'szolgált ügy becsüléséből és szeretőiéből. Szép érzéket tanúsító nemes cselekedete nem szorul köszönő szavakra, de buzdító például szolgálhat mindazoknak, akik a művelődést elősegítő uj intézet hivatását ismervén, annak biztosítására adakozásukkal hozzájárulhatnának. A zeneiskola' nemsokára kibővíti immár szűknek bizonyuló helyiségeit; az érre való költséget pedig a közönség pártolásából reméli fedezhetni.

— A Kölcsey-kör a következő ismeretterjesztő előadását f. hó 3-ikán tartja . a szokott időben és helyen vagyis d. u. fél 6 kor a városháza nagytermében. Nemrégiben a fővárosi lapokban hazafias feljajdulás- sal irt cikkelyeket lehetett olvasni, amelyek arról szólották, hogy a máramarosi ruthén hazánkfiai között felütötte a fejét a skizma; itt a magunk városában is bizonyos mozgolódás mutatkozik, hogy az egyik görög-katho- likus egyház híveinek egyrésze a görögkeleti vallásra akar áttérni. Soktól lehetett és lehet hallani e kérdéseket, mi az a skizma; mi különbség van a görög-katholi- kus és a görög-keleti vallás, továbbá ezen vallások és a római katholikus vallás kö-