Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-23 / 8. szám
Huszan-egyedik évfolyam. 8-ik szám. Szatmár, 1904. február 23. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELÉN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Égisz évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 filL Pél évre .... 3 * | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : =.- Morvái Jánoa könyvnyomdája Eütvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK *1 e lap kkdéhivatalában a legolcsóbb árak mellett filvéte.lnok. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. ——■j lehessen. Ezt a tudatot a városi rendőrség aligha képes ébren tartani, akár minő rendszer szerint fognák is szervezni. Ide nagyobb erő kell, ezt az erőt pedig országszerte csak a csendőrség képviseli. Ki van próbálva, benne van a tudat a nép lelkében, s a hol jelenleg működik, ott a közrendészet mondhatni kifogástalan. És úgy látszik, nemcsak minálunk vannak meg a tapasztalt rendőrségi mizériák, hanem megvannak azok az ország más önkormányzati joggal biró városaiban is. Erre mutat, hogy legközelebb két nagy alföldi város, Hódmezővásárhely és Baja már alkuba is lépett a belügyminiszterrel a város közrendészetének a csendőrség által leendő ellátása iránt, sőt már odáig jutottak, hogy a belügyminiszter már jóvá is hagyta az idevonatkozó közgyűlési határozatokat. Ha tehát valamit tenni akarunk, előttünk a példa, követhetjük, s miután sürgős a dolog, az; ideje elérkezett, hogy foglalkozzunk a 'felvetett eszmével. Igaz, hogy a polgármester kijelentette, miszerint rövid idő alatt előterjesztést fog tenni e tárgyban a közgyűlésnek, a mikor módjában lesz ahhoz hozzá szólani, hanem azért nem fog ártani, ha már addig is elmélkedünk felette, mert jó lesz tisztába jönni a kérdéssel különösen a tekintetben, hogy az ismert kétféle irányI zat illetve megoldási módozat közül, melyik volna a czélravezetőbb. Kaszár- I nya rendszer mellett városi rendőrség, vagy pedig csendőrség. A mi nézetünk az, hogy a legfőbb kérdés, melyik nyújt biztosabb védelmet, ha aztán ez csakugyan a csendőrség volna, önkormányzat ide, önkormányzat oda, adjuk át a közrendészetet az államnak, s bízzuk azt a csendőrségre! B. D. Színház. SZENTES JÁNOS JUTALOMJÁTÉKA. Csütörtökön Szentes Jánosnak, társulatunk kitűnő tagjának jutalomjáté- kául Zihrer bájos zenéjü operettjét a Svihákokat adták. A közönség kedvenczét ez estén elárasztotta elismsrésének szám - tálán jeleivel s sokféle ajándékkal árasztotta el. A szereplők valamennyien jó kedvvel játszottak. Szentes a herczeg szerepét alakította s a közönség számtalanszor hivta lámpák elé. Komái Margit kedves és szép svihák volt, élénken játszott és szépen énekelt. A többi szereplők is tőlük telhetöleg igyekeztek megfelelni feladatuknak. KÁPRÁZAT. TÉPETT LÁNCZOK. Szombaton újra bemutató volt színházunkban. Gróf Teleky Sándornénak két kis darabját láttuk, egy a kezdés nehézségeivel küzdő színműírói talentumnak első szárnybontását. Darabjában azok rajzát festi, kik a felső tízezrek világában szerepelnek, merészen vág neki témájának, az irói rutinnak azonbun még nem érte el tökéletességét, sokat küzd a színpadi technikával s az első föllépés nehézségeivel. Csendőrség, mint rendőrség A fizetésemelés kérdésénél nagy vita volt a legközelebbi városi közgyűlésen, s a vita tárgyát különösen az képezte, hogy a felszólalók legnagyobb része azt kívánta, miszerint a költség- vetésbe fizetésemelés czimén felvett 20 ezer koronából a mostohán fizetett rendőrszemélyzet is részesüljön. Erre nézve már több ízben elmondtuk véleményünket, s igy e tekintetben nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni és újból bővebben fejtegetni, hogy igenis a rendőrszemélyzet fizetése nagyon csekély, azt tehát javítani kell annál inkább, mert egyrészt a közgyűlés meg is ígérte, másrészt pedig, ha nem is ígérte volna, akkor is javi tani kellene, miután az oly csekély, hogy a legminimálisabb alapot véve nem elegendő a megélhetésre. A polgármester e felszólalásokra hangsúlyozta, hogy a rendőrség a mai szervezetében tarthatatlan, mert sem a személy, sem a vagyonbiztonság te kintetében nem nyújt kellő védelmet, a mint azt a képviselőválasztás alkalmával lezajlott események beigazolták, komolyan szemébe kell tehát nézni annak, hogy a mai állapoton változtassunk. Meg is jelölte az irányt, a melyben a változást keresztül vinni gondolja. Katonailag fegyelmezett erőkre van szükség, az u. n kaszárnya rendszer szerint, a mint pl. a fővárosi rendőrség van szervezve, vagy pedig a belügyminiszterrel kell egyezségre lépni a város közrendészetének a csendőrség által leendő ellátása iránt. Ez ellen nincs mit szólani, mert abban a tekintetben egyező a vélemény, hogy a rendőrség mai szervezete fent nem tartható, hacsak újból nem akarjuk magunkat kitenni hasonló esélyeknek, mint a választás alkalmával történtek, A kérdés tehát csak az lehet, városi rendőrség legyen-e továbbra is, de az u. n. kaszárnyarendszer szerint, vagy pedig lemondjunk a jogról, hogy kőz- rendészeti ügyünket magunk intézzük és átadjuk ezen jogunkat az államnak. Önkormányzati szempontból az első tetszetősebb, de közbiztonsági szempontból a másik határozottan többet ér. Az a mi a választáskor történt, nem egy esetleges véletlen műve volt, hanem bizonyos irányzat érvényesülésének első megnyilvánulása, melynek • fékentartásához és az újabb kitörés megakadályozásához szükséges, hogy a turbulens elemek tudatával bírjanak annak, miszerint szemben találják magukkal az erőt, a mely nemcsak útját állja a rombolási törekvéseknek, de a ki a törvényt sérti, azt a biró elé is állítja, ki van tehát zárva a zavartalan munka és a lehetősége is annak, hogy a törvényt büntetlenül sérteni Egy alkalommal a Magda szülői és családja meghívtak egy kirándulásra, a közeli hegyekre, hol nekik szőlőjük és gyümölcsösük volt. Gondolhatjátok, hogy nUly örömmel engedtem a hívásnak, hogyne, mikor Magda is ott lesz!... Az idő kedvező volt, gyönyörű augusztusi nap. Az előző napi eső lehü tötte, kellemessé tette a levegőt, a mezőn pompázott, illatozott minden növény és az ég oly kék, hogy még az olaszhoni égnek is dicséretére vált volna... Elindultunk. Milyen naiv lányka volt az a Magda még akkor!, Mennyire megharagudott rám-, mikor egy, az utszélen magánosán álló őszi barackfára azt mondta: „ni milyen szép szomorú fűz!“ és én kinevettem: ugyan Magda, már hogy volna ez szomorufüz, mikor őszi baracknak a fájal... Nagyon elpirult és szörnyen neheztelni látszott rám. Hogy kiengeszteljem, közelebb léptem a fához s erős vizsgálódást színlelve kijelentettem, hogy mégis neki van igaza, mert ez a fa egy őszi ba- vackba oltott szomorufüz ; s ünnepélyesen bocsánatot kértem tőle. Micsoda öröme volt! Hanem addig meg nem bocsátott, mig ki nem jelentettem, hogy, ha ezentúl még egy igazi, barackfára mondaná is, hogy szomorú fűz, sőt, ha még azt állítaná is, hogy de turkesztáni dinnye terem rajta, azt is ráhagynám, elhinném neki. Erre aztán már megbocsátott.... Ilyen és más efféle kedves-édes aprólékossággal nagyon hamar telt az idő, rövid és kellemes volt az ut. Megérkeztünk, meguzsonnáztunk]; uzsonna után ki lett mondva a jelszó: a szabadba! Magdával előlmentem, a szülök s a család többi tagjai utánunk. Minket a fiatalságnak s még talán valami egyébbnek a tüze gyorsan vitt, úgy, hogy egy kanyarulatnál teljesen eltűntünk a szülők vigyázó szemei elöl. Végre csaknem fél évi ismeretség után először lehettem egyedül Magdával. Egyedül és oly kép tárult elénk fiuk, milyen, ha akárki emberfia elé tárul, ha csak van benne szív, mellette meg olyan nő, mint Réthy Magda, lehetetlen, hogy meg ne nyilatkozzék. A nap épen lemenőben volt, bíborra festette a láthatár peremét. Körös-körül sötét fenyvesek suttogtak érthetetlen dolgokat ; távolról pedig esti harangszót hozott felénk a langyos esti szellő... Lábaink alatt meg mélyen, lent a völgyben ezernyi gulya kolompolt pásztorok furulyája mellett... Ilyen kép tárult elénk fiuk s az ilyen valahogy úgy beletud markolni az ember szivébe! — Bennem szív volt, mellettem meg maga Réthy Magda és én megnyilatkoztam... Ránéztem hosszan, melegen s ő ugyanilyen tekintettel viszonozta az enyimet. — Magda I Ha én most kitudnám fejezni érzelmeimet, úgy valami nagyon szépet, nagyon gyönyörűt tudnék magának mondani, de mert érzem, hogy nem volnék képes: egyszerű és rövid leszek. Szeretem magát Magda szivem minden mélegével, kérem könyörgöm, mondja meg nekem, lehet-e reményem, hogy magát valaha bírhassam ? !... (Folyt, és vége köv.) I Róth Fíilöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönség'nek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. ... pp- Q g«á.11nila. mellett I *. ° Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. FIGYELMEZTETÉS!!! Előre haladt téli idény miatt, az összes raktáron levő téli áruk eredeti gyári árakon, sót azon alól is eladatnak. A harmadik az öreg Boros Feri csak hallgatta maga elé bámulva azok mondásait, mosolygott rajtuk egyet-egyet. Végre már megunta őket hallgatni, hosszú, mély sóhaj tört elő kebléből, felegyenesedett. — Fiuk, mondanék nektek egyet: töltsétek, igyunk. Aztán, ha gondoljátok, hogy nem leszek unalmatokra, elmondok nektek egy történetet, az én történetemet, tanulni fogtok belőle, megtanuljátok, hogy a szerelem nem csak puszta phrázis, mint a hogy ti gondoljátok. A fiuk töltöttek és ittak mindnyájan, aztán félretolták maguk elől a poharakat — ne hogy kisértetbe jöjjenek — jeléül annak, hogy hallgatni kívánják az öreg Boros Ferit. Az öreg Boros Feri pedig beszélni kezdett... Réthy Magda szép volt, nagyon szép volt, én meg diurnista voltam ... Nem akarnék ugyan chablonszerü lenni, de a történeti igazság kedvéért mégis élnem kell"6 kifejezéssel: „Meglátni és megszeretni pillanat műve volt“... Kerestem az alkalmat, hogy megismerked- hessem vele... És az ó-testamentum nagyon bölcsen jegyzi meg valahol: „Ha kerestek, találni fogtok“... Megismerkedtünk. Hogy, hol és mikor, ezeknek részleteivel nem untatlak benneteket. Sokszor, nagyon sokszor, mondhatom talán mindennap találkoztunk mi aztán Magdával, de érzelmeimet nem igen mertem neki megvallani; egyrészt, mert kedvező alkalom nem is volt, másrészt meg olyan törpének éreztem magamat a Réthy Magda nagyságához képest!... TAUCZA. Diurnista szerelme. Irta: Borgida Sándor. Minden közvitéz bornyujában hordja a marsall botot és minden diurnista zsebében — ha nem ott, hát szivében — hordja Schakespeare Romeo és Júliájának ■ történetét... De pszt! Nagyon magas hangon kezdettem és a más szárnyait csattogtatom ; kezdjük alább s beszéljünk a magunk emberségéből, hisz csak egyszerű diurnistákról, diurnista szerelméről lesz szó... Annyi’ azo.nban szent és igaz, hogy a diurnistánál kedvesebb, kellemesebb ember nine«, vagy alig van széles e világon: — nó már értem úgy, hogy „Extra Hungáriám non est vita“ — szellem, ötlet, phrazis mind, mind a diurnista agyá-ban fogamzik, az ő ajkin születik... Hárman valának együtt bor mellett. A pohárral szaporán bántak mindannyian, a szóval csak ketten, a két fiatalabbik. Szokásukhoz híven s mint diurnistákhoz illik beszéltek a szerelemről; szokásuk ellenére elcsépelt dolgokat: az egyik sötét veremnek, másik megfordított hideglelésnek declarálta a szereimet, majd az ekevashoz, majd pedig forgópisztolyhoz hasonlították azt» A forgópisztolyról meg eszébe jutott mindkettőnek, hogy dejszen eltudnának ők avval — a pisztolylyal — bánni, de meg avval is, aki előttük a nőiséget gyatra színben merné előtüntetni ___
