Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-29 / 48. szám

Huszanegyedik évfolyam. 48-ik szám. Szatmár, 1904. november/39.Ä> V* TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. erejét. S mégis dacára a szakadatlan lázas tevékenységnek, mely a szellemi és testi munkásnak egyaránt egész nap­palát igénybe veszi, ez erők mégsem merülnek ki, sem az agy nem veszti el munkaképességét, sem a karok izmai idő előtt el nem petyhüdnek. Ezt az előnyös eredményt az erők­kel való helyes gazdálkodás fejti meg. Az amerikai rendkívül intenzív munkát végez, viszont a legnagyobb gondossá­got fejti ki abban, hogy a szervezetet okos pihentetés által megóvja az elko­pástól. Eléri ezt részben a vasárnapon való abszolút munkaszünet által, de főképpen a lakásviszonyok helyes el­rendezése által. Az amerikai városok azon negyedé­ben, — a város közepén — ahol az üzleti élet honol, húsz és harminc eme­letes . házak tornyosulnak ég felé, fölül­múlva a bibliai Babylon minden me­részségét. Azonban ezekben az égig- nyuló óriás alkotmányokban egyetlen ember sem lakik. Kizárólag áruházak és irodák céljaira szolgálnak ezek az épületkolosszusok. Az amerikai mind az üzleti városrészen kívül lakik csend­ben, keskeny i—2 emeletes házacskák­ban, melyeket csinos kert övez, olyan szép zöld .pázsittal, hogy lelkünk felde­rül, midőn szemünket rajta legeltetjük. Mihelyt a napi munka végződik, az áruházak és irodák százezrei meg­ürülnek, a szellemi és testi munkások óriási tömege a vakmerő gyorsasággal repülő villamos vasúti kocsikat lepi el és 20—30 percnyi száguldás után kiér kies, szép csendes otthonába s ott üde levegőben, családja körében kedves otthonban, egészséges szórakozással tölti el az esti órákat, majd üditő éjjeli álomba merül s amidőn reggel újból kenyérkereső munkájára indul, lelki és testi erői teljes egyensúlyában, pihen­ten, frissen, vidáman hagyja el övéit, hogy fáradalmai kipihenésé're az esti órákban ismét hozzájok térjen vissza. Az amerikai igazán elmondhatja, hogy az ő háza az ő vára. Minden család külön lakik, a maga kis házában, csak kivételesen lakik két, három család egy házban. Ez a külön lakás biztosítja a kényelmet és feszélyezetlenséget, növeli a családi élet bensőségét, nyugalmat üdülést biztosit a munkából fáradtan hazatérőnek. Mit mutat ezzel szemben Budapest, Bécs s általában az európai kontinens nagy városainak példája? Az üzleti élet szintere nincs külön választva a ma­gánlakásoktól. Lent a város közepén, rossz levegőben, összezsufoltan, kénye­lem nélkül nagy bérkaszárnyákban la­kik egy-egy olyan embertömeg, mely­nek népessége egy nagyobbacska falué­val felér. Fűnek, fának, virágnak nyoma sincs. Tiszta üditő levegő, mely a munkától elfáradt testet frissítené, s a nyári hőségben enyhet nyújtana, telje­sen hiányzik. Ugyanabban a/, emésztő, zajos, levegőtlen, kényelmetlen kertben, amelyben az intenzív nappali munkát kell elvégezni, őrlődnek le a pihenésre, szórakozásra, uj erőgyűjtésre rendelt napszakok. Ezért emésztő nálunk a városi munka, innen az idegbajok nagy tö­mege, ezért merül ki szellemi és testi erő idő előtt. Az én házam az én váram. Irta: Lukács György. Hazánkban a városi élet ellen mindenkor szokás felhozni, hogy a vá­rosban lakás egészségtelen s hogy a közegészségügyi viszonyok aránylagosan fejlettebb volta dacára is a városi nép egészsége sokkal silányabb, mint a fa­lusié. Ennek a tételnek igazságába bele is szoktunk nyugodni. Meri hiszen sok embernek tömeges együttlakása az egész­ségre ártalmas hatások egész sorozatát fejleszti ki, Nem állítom, hogy nem igy van. Azonban az is kétségtelen, hogy a vá­rosi életnek a tömeges együttlakásból származó hátrányait nagy mérvben le­het csökkenteni, sőt majdnem egészen hatálytalanná tenni a magán lakás- viszonyok okos berendezése által. Nagy tanulságot szolgáltat erre az uj világ, a praktikus berendezkedései­ben oly méltán csodált Amerika. Már Londonban is összehasonlit- hatlanul egészségesebben laknak az em­berek," mint Bécsben és Budapesten, valamint a nagyobb vidéki városokban. Az angolszász fajnak a lakásberende­zésben megnyilvánuló okosság még jelentékenyebben fejlesztették az ame­rikaiak. Az amerikai üzleti élet arányai olyan rengetegek, hogy alig is képzel­heti el a méretek óriás voltát, aki szín­ről színre nem látta azokat. Az üzleti élet rengeteg méretei és a nagy világ- verseny iparban, kereskedelemben ter­mészetesen igen nagy mérvben veszi igénybe az amerikai nemzet munka­A cigány. Faluvégi szalmaviskó a háza, Rossz födelét egy gyönge szél lerázza, Hó és eső szakad rajta keresztül, Vakolata néha-néha be is dűl. Az udvarán gyereksereg rikoltoz, — Ruházatuk nincsen szokva a folthoz. — Az asszony az eresz alatt pipázik, S füstöt fuj a tenyerébe ha fázik. Egy a család. A gazda meg ez alatt Vályogot vet az alvégi kert alatt, — Térdig tapos a polyvába a sárba, Mely nem egyszer belefecscsen arcába Meg se mossa, le se törli s estére, Úgy megyen el a legények elébe! S mig vonója a hegedűn sir, szalad, Lecsókolják az arcáról a sarat. Bállá Miklós. A rozmaringról. Irta: Verner Liszli. Nincs a magyar népnek kedvesebb virága ennél. A leányok rozmaringgal mennek a templomba, öreg asszony könyör­gésre, menyasszony esküvőre nem megy rozmaring nélkül. Hanusz István érdekes etnográfiái szokásokat ir a „Virágokról“ való könyvében : A Jászságban piros almába tűzve a menyasszony maga adja a rozma­ringot a hivogató vőlegény kezébe. Hogy ez legyen a lakodalomba terelgető. Pest­megyében ha' a rozmaringot kiteszik az ab­lakba, az annak a jele, hogy ott eladó leány van. A Mátra mentén a rozmaring csak leányzót illet meg, mert az a szüzesség jelképe. Somogybán nem régiben minden . lakodalomban tizenkét bokor rozmaringot állítottak, hogy minden meghívott vendég, egy szálat vigyen haza a lakodalom em­lékéül. A Csallóközben nemcsak a vőfélyek kezében van rozmaring, hanem piros vagy kék szalaggal ékesítve minden vendég Kap belőle. Az ardélyi magyarságnak nem oly kedvelt virága, mint a magyarországi ma­gyar népnek. Azt mondják, hogy a rozmaringot az avarok legyőzetése után honosították meg Magyarországban. De ez nem egészen bizonyos. Mert azt is mondják, hogy a Spa’nyolországig elkalandozott magyar vi­tézek hozták onnan magukkal. Sőt azt is állítják, hogy II. András keresztes serege­inek tetszett meg ez a virág annyira a szent földön, hogy nélküle nem akartak haza jönni. Mondják végül azt, hogy Nagy Lajos hozta Olaszországból. Ez a legvaló­színűbb. Kevésbé lehet annak az állításnak hinni, hogy a törökök ültettek volna ná­lunk legelőbb rozmaringot. Torda-Aranyos vármegyében azt me­sélik, Szent László süvegéről (mikor a tor- dai hasadékon átugratott) leesett a rozma­ringszál és a sziklában gyökeret vert. Mennyi szép nóta van a rozmaring­ról. íme néhány mutatóba: Fölszántottam kertem alatt a mesgyét. Bekerítem rózsafával a szélét Közepébe rozmaringot helyezek, Melléje meg nefelejtset ültetek. Szagos a rozmaring Lehajlik az ága, Gyere kis angyalom Üljünk árnyékába. Nem megyek, nem megyek Rozmaring árnyékba. Összetörik ruhám, Szoknyám kerek alja. Más kissé szomorúbb nóta a rozma­ringról ez: Megüzentem az édes anyámnak, Rozmaringot kössön a lányának, Két szélére két szép rozmaringot, Közepébe bokros bubánatot. Bezárhatod rácsos kis kapudat, Nem taposom többé udvarodat. Vethetsz belé rozmaringot, rózsát, ' Nem szedem le többé gyenge ágát. Csintalan kis nótácska ez is: Fölszántottam kukorica-földemet, Vetek bele rozmaringot eleget, Rozmaringot leszedik a szagáért, Ezt á kislányt elveszik a^jussáért. Ez még csintalanabb: Rozmaringos a kötöm, Van már nékem szeretőm, Rozmaringos a szoknyám, Hogy a babám nézzen rám. Szép érzelmes nóta, apáink talán a kótáját is tudják : Rozmaringnak olyan a szokása, Télen-nyáron zöldellik az ága, Leszakasztják, kóróvá változik. Az én szivem hozzád kívánkozik, Az egészség a legnagyobb kincs. És forrása minden haladásnak. Tanuljuk meg az uj világiól, mi­kép kell megbecsülni ezt a legnagyobb kincset! Vármegyénk hölgyei a tüdő­betegekért. A József Főherczeg Szanatórium Egyesület védnöke József főherczeg me­leghangú felhívással fordul vármegyénk hölgyeihez, hogy segítsék a népszanatóriu- mok létesítését, s e végből jótékony czélu sorsjáték sikere érdekében alakuljanak meg Szatmár megyében is a hölgybizotiságok. Értesülésünk, szerint az egyesülettől azok, a kik nemes czélját pártolni siet­nek, a főherczeg védnök aláírásával mű­vésziesen kiállított oklevelet kapnak, ezen kívül az egyesület úgy rója le háláját, hogy azon hölgyeknek, kik a legkiválóbb tevékenységet fejtik ki, nevét a népsza­natórium márványtábláján örökíti meg. Mint sajnosán értesülünk Szatmáron nem alakult meg a hölgybizottság, a Csen­ged, Erdődi, Szinérváraljai és a Mátészal­kai járásokban most mennek széjjel az egyesület felhívásai a fehérgyarmati, nagy­bányai, nagykárolyi, nagysomkuti és a szatmári járásokban a legközelebbi napok­ban fog megtörténni. Megjegyezzük, hogy a szanatóriumi hölgybizottsági tagság anyagi kötelezett­séggel nem jár, hanem azzal az erkölcsi kötelezettséggel, hogy az egyesület ember­baráti akciója sikert lásson, hogy a tagok a maguk állomásán lelkes harczosai legye­nek a tuberkulózis elleni küzdelemnek. Csenged járásban: Angyaloson: Domahidy Viktomé Csengerben, Szuhányi Ferenczné, Böszörményi Endréné, Németh Ignáczné, Mikolai Aladárné, Dr. Dióssy Adolfné, Dr. S2endy Károlyné. Pátyo- d o n : Madarassy Dezsőné. Porosaimén: Péchy Lászlóné, Gyene Zsigmondné, özv. A rozmaringot nemcsak a nép énekli dalaiban. Költőink közül Czuczor, Bajza, Tompa, Arany, Tóth Kálmán szép költe­ményeket írtak róla. Arany a„ Méh zo- máncza“ czimü versében a méhecske a rozmaring bokrán pusztul el. — Ennek a növénynek hazája Spanyol- ország. Kasztiliában egész erdőség van belőle. De el van terjedve sokfelé. Egy magyar zarándok a szentföldön is dús tenyészetben látta. Még Ausztráliában sem ismeretlen. Nagyon gyakori Görögországban, Olasz­országban. Francziaországban hajdan fű­szerül használták a rozmaringot és már Nagy Károlynak kiváló gondja volt arra, hogy termesszék. Az angoloknál szokás karácsonyestén rozmaringgal szórni tele a szobát. Trieszt táján meg újévkor almába szúrják és úgy járnak vele házról házra köszönteni. — Csehországban ifjú lányok temetésén van nagy alkalmazása. Stájerországban pedig a lelépő bíró ad rozmaringszálat az utódjának, mely bi­zonynyal azt példázza, hogy minden hata­lomnak vége szokott lenni. A rozmaringgal bűbájos ostoba asz- szonyok kurozsulni szoktak. Ma csak illatos víznek gyártására használják. A méhek felette szeretik, azért a mé­hesek körül ültetni igen alkalmas. Hálásak vagyunk a rozmaring iránt, kedvelt virága a magyar népnek : a fia­talságot ékesíti és hej 1 de sokszor róla szólott bánatos, vagy vigabb nótája. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVIZ az eg'jred.-ü.l elismert kel­lemes iznä. természetes - >«><» lxa.slxa,j tószer.

Next

/
Thumbnails
Contents