Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-09 / 6. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Fizetésemelés. A tegnapi közgyűlésnek egyik érdekes tárgya a városi tisztviselők fizetésemelésére előirányzott 20000 K kiosztására vonatkozólag a kiküldött bizottság által kidolgozott javaslat volt. Nehéz feladat olyan javaslatot készíteni, a melyikkel valamennyi érdekelt fél meglegyen elégedve, mert az ember mindenféle formájában az önzésnek hódol s az önzés nemcsak azt kíséri figyelemmel, mit kapok én, hanem arra is tekintettel van, hogy mit kap a másik, és sokszor jobban fáj nekem, a mi a másiknak jutott, mintha én kevesebbet kaptam volna atraáL a mihez igényem van. Hogy ez az eset itt is előfordul,, több mint bizonyos, s hogy e szerint a "közgyűlés által elfogadott tervezet is számtalan nyílt és titokban emésztő keserűségnek lesz okozója, ahhoz kétség nem férhet. Az első és főpanasz mindjárt az, hogy a bizottság sok esetben személyes benyomások hatása alatt volt, mikor az egyes tisztviselőknek a javítást megállapította. No hát ez a panasz teljesen alaptalan, mert a bizottság első sorban magát az állást vette figyer lembe s tekintettel csak arra volt, hogy magát az állást dotálja úgy, hogy ha az bármikor üresedésbe jönne, rnind- dig lehessen arra reménység, miszerint megfelelő erők fognak reá áspirálni. Különösen a polgármesteri és a főjegyzői állásoknál volt erre nagy figyelemmel, ez a magyarázata annak, miért éppen e két állásnál legnagyobb az emelkedés. Nagyon fontos a városra nézve, hogy a polgármesteri székbe mindig' kiváló ember kerüljön, már pedig megeshetik, .hogy ilyen kiváló ember a hivatali személyzetben nem akad, bár ez volna a kívánatos, másfelé kell tehát, azt keresni, de ez sikerre csak úgy vezet, ha a polgári- mesteri állás kellően lesz dotálva. Szatmár-Németi város polgármesterének pedig,_ hogy az állásához méltón léphessen fel, tegkevesebb annyi fizetésének kell lenni, a. mennyit a bizottság javaslatba hozott. Ez a minimum, s ezzel szemben mi sulylyal sem bírhat az, hogy hiszen eddig is kiváló polgármestereink voltak, daczára a jóval csekélyebb fizetésnek. A főjegyző pedig helyettesé lévén a polgármesternek, ez alapon kellett az ő javadalmát is nagyobb mértékben felemelni. A többi állásoknál a bizottság, részint a képesítettség magasabb fokát. részint a teendők nagyobb fontosságát mérlegelte, részint arra is ügyelt, hogy az illető állásból van-e kilátás emelkedésre avagy nincs. Mert pl. az I. aljegyző előtt nyitva áll .az ut egészen a polgármesterségig, mig a legtöbb állásból nincs előbbre haladás, vagy csak nagyon kis mértékben. A mostani fizetésjavitás a harmadik. Első ízben a javítás lakbér czimén történt; második ízben a fizetés emel tetett, ~s ugyanígy történt mostan is. Egyhamar alig hihető, hogy még egy javítás következnék, hacsak ilyen meg- lepetésszerüleg nem, mint a hogy a mostaninál tapasztaltuk. Mert bármiként vegyük is a dolgot, annyi bizonyos, hogy ez a kérdés meglepetés szerüleg került a szőnyegre, miután a legutolsó fizetésjavitás óta alig múlt el hat esztendő, s a közpénztár any- nyíra hangoztatott szomorú állapota mellett se a tisztviselői kar, se a város közönsége nem gondolkozott efféléről, s ha éppen gondolkozott is, legfeljebb a rendőrség és a szolgaszemélyzetre gondolhatott, a kiket azzal a biztatással csendesített le pár év előtt, hogy most ugyan nem adhatnak nekik fize- tésjavitást, de mihelyest a közpénztár helyzeté javulni fog, ők lesznek az elsők, a kik kapni fognak. S ime a közpénztár helyzete már javult annyira, hogy az évi költségvetést 20 ezer K-val lehet állandóan megterhelni, még pedig olyan ügyesen, hogy az apró emberek tányérja üresen marad. Utólag most már nincs praktikus értelme ez eljárás felett bővebb eszmecserébe bocsátkozni, egy azonban kétségtelen, hogy a városi közgyűlés erkölcsi reputácziója parancsolja, hogy gondoskodás történjék és pedig mihamarább arról is, miszerint az az ígéret, a mit annak idején a közgyűlés a segítségért kopogtató apró embereknek tett, beváltassék, mert ha ez nem, akkor egy csúnya hazugságnak fog kinézni az a biztatás, a mivel a múltban meglettek nyugtatva. Most már nem lehet, tartani attól, hogy tisztviselőink egyhamar fizetésjavitást kérjenek, miután most már a fizetés megfelelőnek mondható, és igy nincs többé akadálya annak, hogy a kis emberek sorsával is foglalkozzunk, a kik rövid idő alatt két Ízben voltak szemtanúi, hogy ő velük se a felettük álló tisztikar, sem pedig a város közönsége nem törődik. B. T ÁH CZ A. 111> BOT—in Az én első kalandom. Furcsa egy valami az a kaland ! Hát még az elsői De miért is épen csak az első érdekes mindenből? Az első szerelem, äz első bál, az első hó, az első csók. Hát az én kalandom is az első osztályból való volt és pedig annál nevezetesebb, mert jó sokáig váratott magára. Az igaz, hogy magam egy lépéssel sem siettettem, mert szentül hittem, hogy magától kell jönnie annak, miként az első fognak, vagy az el ő hajszálnak. Van is valami szoros re'aiió e három között: fog, haj és kaland, mert hi a kaland nem sikerül, az ember fogát vicsorítja és a haját tépi. Innen van azután, hogy az, a ki sok kalandot él át, az kopaszszá lesz egyhamar. Ámde fogaim már mind helyén voltak, a hajszállak is kellő számba összegyülekeztek és az első káland még mindig nem jelentkezett. . Én persze rögtön fején találtam a szeget. A középiskolát hibáztattam, mint a mely nem tanít meg mindenre. Szép közoktatás! Végig böngészhetni száz meg száz könyvet a nélkül, hogy csak egy kis útmutatás is található volna arra nézve, a mi pedig oly gyakran fordul elő az életben. Csak Pesten világosítottak fel a barátaim, hogy a kaland, a mint én azt a könyveim mellett elképzeltem, tényleg magától jön ugyan, de egy kissé elébe kell menni, a mi úgy történik, hogy a könyvek helyett a. társaságot kell felkeresni. Én a könyv-moly, mint társiidalmi férfiul Nem is hangzik rosszul; csak a módját tudnám. Sikkesen hajlongani, tetszetős szavakat mondogatni, szellemes megjegyzéseket tenni, de úgy hogy mégis megértsék, mindez tehetségemet jóval felül haladó feladat. De ha nem megy máskép, hát Isten neki. Egyik barátom bevezetett egy közép osztályhoz tartozó házhoz, a hol közép számmal voltak a házileányok. Csak négy volt, de mind eladó. Zongora, hála az égnek kevesebb, csak egy. De azért sokszor elgondoltam, hogy helyesebb beosztás szerint négy eladó zongorának és csuk egy leánynak kellenne lennie. Megkezdődtek a jourok és esiélyek. Ekkor meg kitűnt, hogy nevelésem nem volt mindenre kiterjeszkedő. A zongora, ének és tánc/, ugyanis itt olyan tőkének bizonyultak, a mit naponként és pedjg nagyhaszonnal megforgathattam volna. Eri azonban ezekhez nem értettem, hanem.e helyett hosszukat néztem és nagyokat hallgattam úgy, hogy az általános vélemény az volt rólam, hogy »vagy előkelő, vagy buta“. A kérdés még ma is eldöntetlen. A helyzet tarthatatlan, de a háziasszony kedves volt. Minden leányainál kedvesebb és különösen én hozzám igen kedves. A legbájosabb mosolyát, a leg- igézőbb tekintetét az én számomra tartotta fenn. Végre tehát feltűnt az én csillagom is. Itt a várva várt kalandomnak csalhatatlan előjele. Mi mást is jelentene a háziasszony buzdító szavai: — De édes Uram, igyekezzél^ egy kissé felmelegedni! No persze, azt akarta, hogy tüzbe jöjjek, hogy azután addig üsse a vasat, a mig tüzes. O hó! Ezt a szerepet neki szántam, csak melegedjék ö fel, majd ütöm azután én a vasat. Őnagyságának férje is volt, de ez kevés vizet zavart, egyrészt azért, mert a háznál víz egyáltalán nem volt látható, a bort pedig nem illik zavarni, másrészt pedig,. mert a foglalkozása állandó távollétben tartotta. Egy ilyen férjmentes ünnepnapon azzal Ippett meg őnugysága, hogy kezembe nyom két darab színházi jegyet. — Itt van barátom, két jegy a mai délutáni előadásra. Elmegyünk együtt. Tehát mégis igaz! Kétségtelen! Eu- gem szeret a szép háziasszony. Kürtölhe- tik már az irigyeim, hogy lehetetlen ilyen külsővel, mint az enyém! Mit külső!? Ó nagysága nem csak szép, hanem okos is. Megismerte benső jó tulajdonságaimat és most az ö szeméiben én vagyok az ideális szépség. Miért szemelt volna ki máskülönben épen engem? Egy kissé ugyan magam is meg voltam lepetve e hirtelen fordulaton és csak annyit szóltam. — Magától értetődik, hogy nagyságos asszony, az én vendégem. — Majd elszámolunk! Értem. Megtapogattam pénztárcámat. Telik ebből akár éjfélütánig is. A színházban valami francia vígjátékot adtak. Az első felvonás nem volt Ínyemre, mert abban megérkezett váratlanul a távol levő férj és az asszonyt zavarba hozta. A felvonás köz alatt mintha . csak összeesküdtek volna ellenem. Elkezdte a fél színház önagyságát fixirozni. Eleinte hizelgett a hiúságomnak, hogy ilyen feltűnő szépséggel, van kalandom, de utóbb már kifakadtam. — A mi sok, az már sok, mondom hölgyemnek, ez nem járja, én fellépek. Önagysága alig birt lecsilapitani. — De kérem nagyságos asszonyom, hogy mernek ezek igy ide bámészkodni ? Mit tudják, hogy nem-e' férj és feleség vagyunk mi?! önagysága mosolygott. — Hisz épen azt hiszik, hogy ön a férjem, mert ha a gavalléromat sejtenék önben, úgy biztosítom, eszütebe se jutna, mert nem volna bátorságuk engem ekként szemügyre venni. Ezeknek az uraknak meg van a maguk logikájuk és ez köny- nyen érthető. Tudják, hogy a férj, kit a házassági kötelék egy egész élettartamra köt a feleségéhez, sokkal higgadtabb, nyu- godtabb, mintsem, hogy ilyen ártatlan fixirozást csak észre is venne, de a gavallér, az ég a vágytól, lobbanékony és örvend az alkalomnak, ha a hölgyéért valakibe beleköthet. Volt már fordítva is, hogy a férjemet gavalléromnak gondolták és ekkor ép ezek az urak reám se néztek. — De ha szabad kérdenem, honnan veszi mégis nagyságos asszonyom azt az erős hiedelmét, hogy ezek itt engem a férjnek tartanak, hisz fiatal koromat tekintve ép az ellenkezőjét kellene gondolniok. — Hát ez még egyszerűbb, mondja felkacagva önagysága, csak reá néznek önre és kész a véleményük, hogy ön csakis a férj lehet, miután gavallérjának önt, ilyen külsővel senkisem választanáEgyszerre világos lett előttem minden. Most már tudom, miért esett őnagyságának épen reám a választása. Olyan emberre volt szüksége, a kiben a férjet sejtsék, de a férj azért ne sejtsen semmit, Ez ugyan szép kaland, csakhogy nem az én kalandom, hanem őnagyságáé és talán nem is az első. Bosszúm az volt, hogy önagyságát egész a kapuig hazakisértem. Baro. Bóth rülöp kárlsbádi czipöraktárát a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlóéi forrást. a Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktára. Qi FIGYELMEZTETÉSI!! Előre haladt téli idény miatt, az összes raktáron levő téli áruk eredeti gyári árakon, sót azon alól is eladatnak.
