Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-12 / 28. szám

Huszanegyedik évfolyam. 28-ik szám. Szatmár, 1904. julius 12, TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 filL Pél évre ..... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,------HIRDETÉSEK--------- V hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, a lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fflvóu&iek. továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : ==-- Morvái János könyvnyomdája Eütvös-utcza 6-ik sz. alatt. = Nyilttér garmond sora 20 fillér. TVTT.kfoN-SZAM ; 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. =•■ Hirdetések díjjal előre fiaetemdfik. —----­A liajháló készítés mint háziipar meghonosítása városunkban. Miután hivatalból feladatommá té­tetett, hogy a hajháló készítés megho­nosítása és terjesztése körül mindenben legyek segítségére a vállalatnak, mely ezen házi ipari foglalkozás városunkba való bevezetésére a kormánytól meg­bízást nyért, alkalmam nyílt ezen házi­iparral közelebbről megismerkedni s miután meggyőződtem annak a szegé­nyebb sorsú népesség anyagi jólétére gyakorolt jótékony behatásáról, a hu­manizmus nevében vélek kötelességet teljesíteni, midőn tapasztala.aimat ér­tékesítem s igen t sztelt olvasóimat is megismertetem a hajháló készítés gaz­dasági és szociális fontosságával. Ne méltóztassanak tehát unalmas­nak ígérkező közlésemet olvasatlanul hagyni, ígérem, hogy tárgyamat élén- kebb modorban fogom kezelni, s ha elolvasták, fogadják a szóban forgó háziipart meleg szeretetökbé s hivják fel arra. mások figyelmét is. Később megfogják tudni, mily hasznos szolgá­latot tettek a közjó s különösen szegé­nyebb embertársaink érdekében, midőn ezen intézmény fejlődését jóakarólag előmozdították. * * * Az a kicsinylés, melylyel a hajháló készítés első említésre itt-ott találkozott, a dolog nemismerésének tulajdonítható. Maga ez az elnevezés- hajháló, nem sokatmondó s nem a legszeren­j csésebben választották meg a megfe­lelő fogalom kifejezésére, ami a fordító { bűne. Dehát mondjon jobbat, aki tud. Semmi esetre sem szabad kevésre becsülni ezt a háziipari. Könnyen meg­történhetik, hogy ennek meghonosítá­sával Szatmár-Németi városa kiváló nevezetességre tesz szert, mert tudni­való, hogy hajháló készítéssel Magyar- országon még senki sem foglalkozott s igy városunk az első, hol ezzel kí­sérletet tesznek. A dolog történeti előzményeiről elég annyit mondanom, hogy a keres­kedelmi miniszter egy bécsi útja alkal­mával az osztrák kormány valamelyik tagjánál megismerkedett Grossmann S. pécsi nagykereskedővel, ki ezen haj­hálókat készítteti s hivatalos adatok alapján meggyőződvén róla, hogy Ausztriában 2o.oco-nél is több mun­kás folytatja ezt a háziipart s hogy a vállalat naponként 18^-20 ezer koro­nát fizet munkabérben, a miniszter bizonyos megállapodások s a kormány támogatásának kilátásba helyezése mel­lett elküldötte Grossmant városunkba, mint választó kerületébe, hogy vezesse be ezt a rendkívül könnyű és amel­lett hasznothajtó háziipart. A kormány és Grossmann közt létrejött megálla­podások nem igen érdeklik igen tisz­telt olvasóimat, tehát csak épen meg­érintem, hogy ezek azon kedvezményt biztosítják a vállalatnak, hogy attól kezdve, amint 1000 munkást foglal­koztat s évi 600.000 korona bért oszt ki munkásai közt, az állam a kifizetett munkabér 5 százalékát megtéríti neki államsegélyképen. Ha mégis egy kissé megállapo­dunk e gondolatnál, föltétlenül meg kell hogy ragadja figyelmünket, mikép 1000 munkás éven kint legalább is 600.000 koronát megkereshet, vagyis egy munkás 600 koronát. Tessék csak elképzelni, hogyha városunk maga ki­állítja ezt az 1000 munkást, — amit egy kis jóakarat és érdeklődés mellett bátran megtehet, — mennyi áldás fa­kadhat e háziipari foglalkozás nyomá­ban, mely évente 600.000 korona, vagy még több parázs pénzt is hozhat be városunkba s az mind az alsóbb tár­sadalmi rétegek közt oszlik szét? Ezen foglalkozás gazdasági kiha­tásaira még rátérek, előbb azonban a hajhálót kívánom röviden ismertetni. A hajháló Kínából importált em­beri hajból készül. A hölgyek bizo­nyára ismerik, mert nálunk is használ­ják. Miután mindenféle szinü hajból készítik, a megfelelő szinü hajhálót észre sem lehet venni a hajon, mely­ének állandóan megőrzi a fodrász mű­vészi ujjai által kölcsönzött alakját. Te­hát nem tévesztendő össze a hajháló az úgynevezett „necz“-czel, mely vala­mikor divatban volt. Nálunk a hajháló nem nagyon keresett divatczikk. A vállalat sem he­lyez semmi súlyt Magyarország és Ausztria fogyasztására. Annál nagyobb a kelendősége kül­földön elannyira, hogy a vállalkozó legjobb igyekezettel sem képes a kül­földi piaczok szükségletét kielégíteni. Ausztriában daczára, hogy több mint 20 000 munkás foglalkozik a haj­háló előállításával, mégis kevés a nagy kereslethez képest. Megkérdeztem tehát a vállalat fő­nökét, hogyan van az, hogy Ausztriá­ban, ahol már népszerűvé tették ezt a háziipart, — nem bírnak annyi mun­kást összehozni, amennyi a kereslet­nek megfelelő mennyiségű hajhálót előállítani képes? Erre azt felelte, hogy lehetne bizony ott is terjeszteni a haj­háló készítést. A munkásokon nem is múlik, hanem a nagybirtokosok álla­nak útjában, akik mindent elkövetnek ezen háziipar elnyomására, mert az nagyon felszöktette a mezőgazdasági munka árát. Az osztrák kormányt is megnyerték akciójuknak s olyan kivi­teli vámot szabott e czikkre, hogy az aránylag nagy produkczió mellett is kevés haszna van a vállalatnak. Azt mondja továbbá a vállalkozó, hogy Ausztria iparüző állam s csakis ott van tere ezen háziiparnak, ahol kevesebb a gyár. Legvirágzóbbak az alsó­ausztriai és morvaországi telepek. Galíciá­ban is folytatják a hajháló készítést, de ott kevésbbé alkalmas a munkás anyag. A vállalkozó Morvaországból hozta két tanítónőjét is, kiknek közreműkö­désével f. hó 5*ikén a tanfolyamot vá­rosunkban megnyitotta. Természetesen a hölgyek megin- terjuvolásán kezdtem el a hajháló ké­szítés körüli tanulmányaimat. TÁECZA. Fürdői levél a Büdössárról. Tekinfetes Szerkeztei Uv I Örömteljes üdvözletét küldök e görbe világból, hol most vagyok először életem­ben, nemcsak a t. Szerkesztő Urnák, ha­nem az olvasó közönségnek is — innen, hol a nagy természet a maga megveszte­gethetetlen nagyszerű fenségében pompá­zik ; innen, hol az emberi kézmü még nem igen zavarta meg a 'ermészet össz­hangját ; innen, hová még a gőznek és villamosságnak talán hire se jutott el, nemhogy itt tanyát üthetett volna fel magának; innen, hol oly annyira friss még a természet élete, mintha csak most kelt volna még ki bölcsőjéből; innen, hol oly üde, annyira éltető a levegő, a milyen az csak egy egészséges erdős világban le­het; innen, hol minden ellentmond „Bü­dössár“ nevének ; mert még az a gyógy­forrás is, melyről igy keresztelték el — Istenludja mikor — a sem igazolja az elne­vezés helyességét; innen, hol. a természet nagyszerűsége kimondhatatlan gyönyörrel tölti el az ember lelkét, egészséges leve­gője pedig életet önt a kifáradt testbe is, szivét meg az élet s?eretetével tölti meg; innen, hol még a megfásult szív is hálás érzelmekkel borul le a természet fenségre előtt, s mintegy elragadtatva az ihlet szárnyjain emelkedik önkéntelenül is a te­remtő Istenség magasztos fogalmához, di­csőítve annak határtalan bölcsességét, mely­lyel a világot átalában véva annyira pa­zaron elhalmozta; innen, hova még nem jutott el az emberi gonoszság ezerféle faj­tájának egyike sem; innen, hol még a fá­sult szív is felmelegszik s csupa szeretetté válik; innen, hol a már félig meghalt élet is újra fölt’ámad, s igy mintegy a hal­hatatlanság káprázatos ideáját is megva­lósítja. Hát még aztán, ha mindezekhez ho- záveszük ennek a gyógyforrásnak megbe- csülhetlen értékét, áldásos hatását, mely­től oly sokan nyerték már vissza egészsé­güket vagy legalább jó hosszú időre vált tűr- hetöbbé szenvedésük azoknak, kik bajaikra itt kerestek orvoslást — lehetetlen, hogy e helyet édes Magyar hazánk egyik leg- hasznossabb, legáldásosabb és egyik igen gyönyörű helyének ne tekintsük. Csak azt sajnálom, hogy nem vagyok szakértő; igy ha érzelmeimoen értékelni tudom is e gyógyfürdőt, és ennek igazán gyönyörű vidékét; de nem vagyok képes azt úgy az olvasó közönség elé állítani, rpint kellene. Hanem azért nem rettenek vissza attól, hogy mint laikus elmondjak egyet s mást e helynek ismertetésére az én gyarló tehetségem szerint; mert igy is hi­szem, hogy nem fogok egészen felesleges és értéktelen munkát végezni nemcsak e gyógyfürdőre, hanem az olvasó közön­ségre nézve sem, még ha e helynek némi fogyatékosságáról lesz is szó soraimban. Sokat olvastam már egykor s más- kor gyógyfürdőkről ; de alig bírok rá visszaemlékezni, hogy e fürdőről valamit olvashattam volna. E tekintetben nem mulaszthatom el, hogy a tulajdonost mu­lasztással ne vádoljam, mert e vádam nem annyira kárára, mint inkább hasznára le­het, ha ugyan felhasználja. Nemcsak a gyógyforrás érdemelne több szakértői meg­vizsgálását, de ennek gyönyörű vidéke is megérdemelne egy kis ismertetést mert ez ugyan kifizetné magát. De hát úgy lát­szik, hogy a tulajdonos azért nem fordít rá több gondot, mert igy is felkeresik a gyógyulást keresők. Igen de, ha én meg igazat akarok mondani, zsákba nem dug­hatom azon észlelésemet, hogy e drága forrásnak nagyon kevés vize van, a min pedig aligha nem lehelne segíteni szakér­tői megvizsgálással. Négy pavilion van a gyógytelepen, és csak egy pavilon alatt van gyógyvíz. Ebből az a megdönthetetlen igazság, hogy a viz forrása vándorlásban van, s hol itt, hol ott ü i ki magát, s kérdés, hogy szakszerűtlen kezelés mellett vájjon nem vesz-e egyszer oly irányt, mi a meglevő telepről eltereli ? a mi pedig nagy veszélyt illetve a gyógyforrás elvesz­tését vonhatná maga után. Ebbep két nagy vesztesfél szerepelne: a tulajdonos és a gyógyirt kereső közönség. Észleleteim alapján ennek kijelentésé­vel azt hiszem nem is vádat emeltem: de erkölcsi kötelességet teljesítettem úgy a tulajdonossal, mint a gyógyulást kereső közönséggel szemben. Most már áttérek a fürdőtelep is­mertetésére. A„ Büdössár“ gyógyfürdő Szatmár vármegyének északkeletén a vámfalui határban van, nem nagy távolságban a „Mária völgyi“ máskép „Turvékonyai“ és a világhírű „Bikszádí* gyógyfürdőtől. A gyógyfürdő egy minden oldalról gyönyörű szép egészséges gyertyánfa és bükkfa erdőségekkel fedett hegyektől zárolt völgy katlanban fekszik, szép fák lombjaitól övezve. Az egész telep nem igen több 1000 négyszög öl területnél, melyet egy patak választ ketté; ezen a patakon át a köz­lekedést egy nyirfakarzattal ellátott gya- leg átjáró hid tartja fenn. A patak nyu­gati oldalán két régi épületben van mintegy 12 vendégszoba s ezek mögött egy gazdasági épület; a keleti oldalán pedig egy 3 vendégszobából álló ujabb- koru, — de az egyszerűséget épen nem negligáló épület, melyet julius 3-ától fogva egész családommal együttartunk megszállva. Ennek háta mögött van aztán egy meglehetősen szellös konyha, úgy hogy épen nincs híjával a rendkívüli természetes­ségnek. De azért vigabb világot élünk itt, mint otthon a jó kényelmes lakásban. Róth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a ~Vl Közvetlen SL Pannoniá legolcsóbb bevásárlási forrást. mm*.. — szálloda* mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.-Figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő szines nyári áruk gyári áron alul is beszerezl&etők.

Next

/
Thumbnails
Contents