Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-21 / 25. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI- HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: =

Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 *

Községek, községi jegyzők éa néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Monti János könyvnyomdája Eotvös-otcza 6-ik sz. alatt. =

XEXJETFOJKT-SZCAlrf: : 78A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett főivé le,inak. Nyüttér garmond sora 20 fillér.

= ■ Hirdetések díjjal elére fizetendők. ==as=

Ipari szakiskola

Egyik legközelebbi számunkban már emlitettük; s a múlt héten megtartott városi közgyűlésen a polgármester részletesen is beszámolt róla, hogy a kereskedelmi kormány egy ipari szakiskolát óhajt felállítani városunkban, s erre nézve már a kiküldöttje is itt volt és tárgyalt a polgármesterrel. A polgármesteri jelentés ezen részét egyik bizottsági tag nagyon kicsinylő kritikában részesítette, olybá tüntetvén fel, mint a mely lelkes hangon hozsánnát zeng egy intézménynek, a mely többe fog kerülni a városnak, mint a mennyi hasznot abból várhatnánk.

Hát annyi bizonyos, hogyha abból a szempontból tekintjük a kérdést, miként a felszólaló felfogta, hogy t. i. lesz annyi és annyi tanárja az iskolának, a kik elköltnek majd annyi és annyi összeget, akkor csakugyan az eredmény nem felelne meg annak az áldozatnak, a mit a városnak okvetlenül hozni kell. Mert fájdalom, a dolog nemcsak az ipari iskolánál, de mindenféle intézménynél, a mit az állam létesít, úgy szokott lenni, hogy a városnak hozzá kell járulnia valamivel, ha azt akarja, hogy megkapja, és igy itt is nemcsak telket kell majd adni. hanem évenként bizonyos összeget is fizetni kell, de hozzá tehetjük, hogy ugyanígy van ez nemcsak minálunk, de az ország minden városánál, s épen

TÁHCZA

Japáni levelek.

— Saját külön kiküldött harctéri tudósítónktól. —

Y. ■

Tek. Szerkesztő Ur! Győzelem mindén vonalon, a muszka hadsereget úgy verjük, hogy. a nagy portól sokszor alig tudunk tájékozódni Két hatalmas csatánk volt legutóbbi levelem óta, a kincsaui és váfankui, a melyekben valósággal tönkre vertük az ellenséget. A mellett naponkint van kisebb nagyobb ütközet, a mely rendszerint a mi győzelmünkkel végződik. Most már, hogy mind a három japán hadsereg a- harcztéren van, együttesen haladunk előre. Oku tábornak Kincsaunál, NodZu tábornok Vafankuál, én pedig az I. hadsereggel Eön-vang-csöngnél állok. Természetes, hogy — habár mind a három hadsereg önállóan is operál — a vezetés az én kezembe van letéve, és nagy megelégedéssel mondhatom, hogy még ez ideig nem vettem észre egy legkisebb jelt sem, mely azt mutatná, hogy tábornok társaim a vezetésemmel nem volnának megelégedve, sőt igazán állíthatom, hogy valóságos imádattal' vesznek körül és sehol semmi nyoma az irigykedésnek vágy az alattomos roszakaratnak. Volt alkalmam véletlenül kihallgatni Oku és Nodzu tá bornokok egy beszélgetését, a mely meggyőzött róla, hogy katonai 'udományomaz a nagy verseny teszi, a mit a városok kifejtenek, csakhogy valamihez jussanak, hogy az állam igényei nem szoktak ily esetekben nagyon szerények lenni.

Most azonban egy olyan intézmény létesítéséről van szó, a melyet egészen más szempont szerint kell megítélni, mint a mikor pl kaszárnya építését tervezzük. Iparunk fog ebben nyerni egy olyan tényezőt, melynek áldásos voltát az iparosok fogják megérezni. Nincs talán egyetlen olyan város, a hol az iparosokra oly keveset ügyelnének, mint minálunk. Megtanulja az iparos tanoncz- a mesterséget, elvégzi úgy a hogy az iparos tanoncz- jskolát, s ezzel befejezte tanulmányait, tovább haladásáról többé itt nálunk gondoskodva nincs. Pedig a miként más foglalkozásnál itt is szükséges volna, hogy úgy a segéd, mint a mester is tovább képezze magát, s hogy legyen alkalma megismerkedni az újabb eljárási módokkal, elsajátítani az . újabb műszerekkel való bánásmódot, s ezáltal^ nemcsak gyakorlati ismereteit gyarapítani, de fejleszteni Ízlését is, a mi egy iparosnál a boldoguláshoz nagyon szükséges A felállítandó szakiskola eb ben az irányban akar segíteni az iparosokon, ily módon akar javítani helyzetükön, hozzá férhetővé tévén nekik a modern technika vívmányait, a melyeket különben nem volna módjukban megismerhetni.

„A tervbe vett iskola mellett — mondja a polgármesteri jelentés — tanműhely és internátus is lesz felállítva. Maga az intézet pedig egyáltalán nem lesz olyan alpokra fektetve, hogy a helyi iparnak konkurencziát csináljon, sőt arra törekszik, hogy fokozza iparosaink versenyképességét. Ennélfogva kiköthető az intézettel szemben, hogy helybeli megrendeléseket el ne fogadhasson, hanem csakis idegen helyről, továbbá, hogy helybeli iparosoknak dolgozzon, vagy azzal legyen segítségükre, hogy az iskolai műhelyben a gépek igénybevételét eagedje meg.

Az intézet jótékony hatása természetesen csak idővel fog meglátszani, de nem kell látnoki szem ahhoz, hogy már most felismerjük annak rendkívül hasznos és szükséges voltát.“

Konstatáljuk különben, hogy az eszme általánosan kedvező megítélésben részesül, annak rendkívül hasznos és szükséges voltát belátja mindenki, s általános az óhaj, hogy mihamarább létesüljön, bár igaz, hogy kívánatos az is, hogy a városnak ne kerüljön még sem túlságos nagy áldozatába, mert a város is szegény, s ha szaporodik a teher, az ismét az iparosokat is nyomja, tehát azokat, a kiken a felállítandó szakiskolával első sorban segíteni akarnánk., B. D.

adni, de habár sok embert vesztettünk is, a győzelem a miénk volt. Oku és Nodzu esküsznek reá, hogyha én akkor meg nem érkezem, aligha sikerűit volna az ő tervük szerint abból a veszedelmes poziczió- ból az ellenséget kiverni. Mondanom sem kell, hogy az ő kérelmüknek engedve magam vezettem az ütközetet.

Nagyou természetes, hogy a kincsaui fényes győzelem után, melynek minden dicsőségét Okúnak engedtem át, Nodzu addig kért, hogy most már az előőrsök által jelzett orosz hadsereggel szemben az ő haditerveit is igazítsam ki és vegyem át az ütközet vezetését, hogy e kérésnek engedve, a vafankui nagy győzelem kivívását előmozdítani ugyancsak kötelességemnek ismertem. Este 7 órakor jelentette Ha- rangicsi tábornok, az előcsapat parancsnoka, hogy Kuropatkin két hadtestet indított útnak azzal a szigorú utasítással, ha törik, ha szakad, be kell vonulniok Port-Arthurba, mert a czár igy parancsolta. A két hadtest parancsnoka pedig Slackelberg tábornok, az orosz hadsereg egyik legvitézebb katonája.

E jelentésre elővettük a térképet, s miután hajszálnyi pontossággal megállapítottuk, hogy reggel 5 óra lesz épen, mikor az orosz hadsereg zöme Vafanku alá megérkezik, azonnal kiadtam a rendeletet, hogy a tüzérség gyors tempóban vonuljon fel a Vafanku északnyugoti oldalán lévő lejtőre, a lovasság északkeleti irány ban támadásra kész állásba helyezkedjék, mig a- gyalogság hármas oszlopokban az

Egy derék könyvecskéről.*)

E lapok múlt heti számának egyikében olvastam, hogy a szorgalmas és nagy műgonddal dolgozó Wolkenberg Alajos dr. szatmári tunár újabban (csak nem rég jelent meg egy másik könyve) magyarra átdolgozottan kiadta Isten tiszteletreméltó szolgájának, Colombiére Kolos Jézustársa- sági atyának, Jézus legszentebb szive tisztelete apostolának élete és Lelki Naplóját.

Meghozattam tehát. Én nem bánom, hogy meghozattam. Mert nemcsak azért volt érdemes elolvasni, mert maga az életrajz aktuális — . hiszen Cqlombiére boldoggá avattatása csak napok kérdése, hanem azért is érdemes a naponkint való olvasgatásra és elmélkedésre, mert igaza van az átdolgozónak. „Ez a napló a Szemlélek Úristen iskolájába vezet bennünket, ahol tökéletes, nagy lelkek nevekednek és ez a napló Colombiére .Szivének története.“

Nem csodálkozom, hogy e napló franczia nyelven számtalan kiadást ért. Mintája ez az önismeret nagy művészetének, meg annak, mint lehet-és kell az elmélkedések elvont dolgait gyakorlatiakká tenni Önmagunk számára.

Az átdolgozó rendkívüli gondot fordított arra, hogy a fentebb jelzett czélt -olvasójával elégethesse. Nem elégedett meg avval, hogy a Rönyv írójának, Hattler- nek munkáját a naplóval együtt csupán lefordítsa. Hanem átnézte az egész Colom- biére-irodalmat, a boldoggá avatási apostoli eljárásnak közzétett dekrétumait. Mondhatjuk tehát, hogy ezért a magyar átdolgozás terjedelmesebb, mint az eredeti mű.

Kiválók a feljegyzések közt az első

*) A fővárosi lapokban is szívesen méltatott Írónak könyvéről érdekesnek tartjuk e közleményt olvasóinkkal megismertetni.

északi oldalon foglaljon állást, s mikor a főhadiszállásról elhangzik az ütközet kezdetét jelző ágyulövés, valamennyien rögtön akczióba lépjenek.

Sok kemény csatát végig éltem, de ahhoz foghatót még magam sem láttam, mint mikor a közrefogott orosz hadseregre három oldalról egyszerre lecsapott a veszedelem. Százával hullott az ellenség, s valósággal térdig jártak vérben a japá nők, úgy hogy mikor az orosz megfuta- modott, a japán gyalogság úgy nézett ki, mintha minden embernek piros harisnyája lett volna. Stackelberg tábornok alig tudott megmenekülni s csak egy hajszálon múlt, hogy foglyul nem esett. A harcz hevében, a mint észrevettem, magam rohantam rá s épen a kardommal suhantani akartam fejének, mikor kegyelemért esedezett, s már a kardját is átadta, de éppen e pillanatban egy ellenséges ágyúgolyó kivitte a lovat alólam, s mire egy másikra felpattantam, már akkorára megugrott. Hanem a kardja, az nálam maradt. Finom damaskusi aczél, az egyik oldalán ezzel a felirattal: „Vitéz tábornokának a czár.“ — mig a másikon ez áll: „Halál a sárga ördögökre.“ — Nodzu barátom oda volt az örömtől, mikor neki ajándékoztam.

Ez a két véres ütközetnek rövid leírása. Hogy az öröm a japánok körében felette nagy, azt nem kell bővebben ecsetelnem. A mikádó sürgönyileg jelezte, hogy megérkezik, s a mikor tényleg megjött és referáltam neki a történtekről, némán kezet szorított velem, majd keblemre

Róth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát

ajánljuk a t. vevő közönségnek Hunt a legolcsóbb bevásárlási forrást, r—rr-f

Közvetlen a Pannónia szálloda melletti

Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Megérkeztek!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri,női és gyermekczipők. Valódi Schervaux bőrből készült czipök a legdivatosabb kivitelben

ban feltétlenül bíznak és az én vezetésemtől várják minden sikerüket. Ez akkor történt, hogy váratlanul megjelentem Kin- csauban, épen az ütközet előtti napon és beléptem az Oku tábornok sátorába. Egy asztal mellett ültek Nodzuval és elvoltak merülve a másnapi ütközeti terv megbeszélésébe annyira, hogy észre sem vették a beléptemet. Én nem akartam zavarni őket, hát csendesen állva maradtam.

— Ezzel a részével a tervnek — szólt égyszer Oku — nem vagyok megelégedve, érzem, hogy ez nem megfelelő.

— Igazad lehet — válaszolt rá Nodzu — nekem is úgy tetszik. Ba kár, hogy már nincs idő Kuroki véleményét kikérni. A mit ö mond, az már olyan, a mihez a kétségnek még csak árnyéka sem férhet.

— Óh barátom I —t vette át a szót Oku .— sohasem hálálhatjuk meg a hatalmas Buddhának, hogy nekünk ezt a kincset adta.

Nem akartam tovább a beszédet hallgatni, azért észrevétlen kiléptem a sátorból, s odakint, mintha akkor érkeztem volna, nagy hangon kérdeztem az őrtől : „Bjnt van a tábornok ur?“ — mire a boldogságtól ragyogó arczczal rohan.tak ki Oku és Nodzu a sátorból, s a hol csak hozzám férhettek csókolták a ruhámat és jó időbe került, mig végre lecsendesültek és elóvehettük a másnapi csataterveket, a melyeket aztán én a gyengébb helyeken kiigazitottam. Hogy az eredmény mi volt,

■ azt hiszem, ivem szükséges részletesen elő-