Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-07 / 23. szám
Huszanegyedik évfolyam. 234k szám. Szatmár, 1904. junius 7. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:== Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 OU. Pél évre .... 3 > I Egyes szám ára IS » Községek, községi jegyxők és néptanítók részére egész érre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : ==.- Morvái János könyvnyomdái« EütvSs-utcza 6>tk sz. alatt. = TELEFON-Ská M : TO. A Szerkesztő lakása: Eőtvös-utcza 13-ik szám. HIRDETÉSEK in • lap kledshivatalában a legolcsóbb árak mellett (üvékhik. Nyiittér garmond sora 20 fillér. ■ Hirdetések díjjal elére flaeteadék. —^srKedvező alkalom. A mi szegény országunkat úgy táplálja a gondviselés, mint annak ide- j jén a zsidókat a pusztában. Felülről hull minden, mint az égi manna. Alulról nem terem semmi. A tőke elbújik, nem mer vállalkozni; a társadalom nem mer szövetkezni, a munkásnak nincs mit dolgoznia. Csak a föld adja le a szokásos évi hozadékot, az is csak úgy conservativizmusból, a megszokásnak hódolva. A mi kevés jön, azt mind a kormány hullatja. A kormány épit vasutat és ha nem épit, akkor nincsj vasút..A kormány állít, vagy állíttat! gyárat, és ha nem állít, akkor nincsj gyár. Még fogyasztót is javarészt az' állam ad, mert tanítót, birót, katonát, fizet és ezek teszik ki a fogyasztók! nagy százalékát. Nem lehetne úgy egyszerre meg ! mondani, egészséges e vagy nem, ez aj központi reservoirrendszer. Hogy előbbi az állam teleszivja magát adóval és! aztán számtalan hajszálcsövön vissza-; ereszti az erőket a nemzet testébe. Bi-1 zony sok elpárolog abból útközben, menet is, jövet is; és sok tapad oda a vezetőcsövekhez. És milyen mohón lesi a nemzetnek minden sejtje, hogy a központi medencéből hová jut egy kis táplálék? Mert hiába, egyre szaporodik az eszkimó, és egyre fogy a fóka: Kevesebb van, mint a mennyi kellene, mert mindig tAecza —V < Avek mester. Avek mester, a tanító, igen feledékeny ember volt. Az egész falu ismerte ezt a tulajdonságát . s maguk az iskolás gyerekek gyakran ki is fogtak rajta. Egy alkalommal azonban mindennél érdekesebb eset: volt a tanító mesternek, a mit a falusi krónika hagyományosan fel is jegyzett. A száraz krónika csak hézagosán mesélné el a történetet, azért én Avek mester történetének részleteit sem fogom elmellőzni, amellett bár, hogy a hiteles krónikán csorbát ejtenék. Avek mester boszusan érkezett visz- sza a tanitógyülésröl. Bosszúságának okát pediglen az képezte, hogy becsületes, vén jószágát, anyai örökségét, a kék páráplüjét elhagyta maga ,mellől. A mester igen komoly és fontoskodó arczot vágott, midőn a szekér megáliott a háza előtt, A felesége az öreg de fiatal kedélyű és~ bőbeszédű Sára asszony künt várta az utczaajtóban s a mester komoly arczárói jó előre leolvasta aggodalmas gondolatait. A mester alighogy átesett a viszontlátás örömein, hamarosan elpanaszolta aggodalmának okát. — Képzeld, képzeld — szólt a mester feleségéhez — Rusznyákfalván hagytam a páráplüj-met. Sára asszony nagyot sopánkodott erre tt menten mé;r is eredt a nyelve: több kell, mint a mennyi van. Egy kaszárnyára húsz város pályázik, ugyanannyi egy méntelepre, egy pénzügy- igazgatóságra és egy folyammérnöki hivatalra. És mindegyiknek igaza van, hogy neki az szükséges. Ez azonban nem változtat azon. hogy mégis egyszer egyszer csak egy kaszárnya van, a húsz éhes város pedig mindig létezik. A kereskedelmi miniszter például most a vasúti üzletvezetőségek szaporítását tervezi. Fogadni Fhet reá, hogy a melyik városnak eddig üzletvezetősége nem volt, az mind igényt tart egy üzletvezetőségre. A mint nálunk most az lesz a jelszó, hogy „Üzletvezetöséget Szatmár- nak“, úgy bizonyára Kárpátoktól Adriáig minden városban ugyanez visszhangzik, csak épen a helynevet változtatják meg. Mert nagy sor az, egy üzletvezetőség. Egy egész kis vasúti kormány. Több százer korona fizetést hoz be a személyzete és mint az ügyek külképviseletére hivatott gócpont, nap-nap mellett emeli az idegen forgalmat. De akármennyit’ jelent is, nincs olyan kevés, a mi fel nem férne. És nem csak pénzben, de culturában is. Százötven, az értelmiséghez tartozó család hathatós adag a polgárosodás anyagából Nekünk pedig evvel kellene főként élnünk, mint a sápkóros' hajado- noknak a vascseppekkel. Az üzletvezetőség létének — vagy — Kellett ez.neked. .így úgy. Erre- arra. Elég az hozz?, hogy a mesteri alaposan lehordta. ■, Az öreg bünbánólag le- horgasztotl fővel hallgatta, amint ostorozta az asszony bűnös feledékenységéért. Mikor aztán Sára asszony feliindulása alá szállott, a mester Ígérte, hogy megke riti a hűtlen vén jószágot s még ma ir a rusznyákfalvi tanító kollegájának az öreg Tabák mesternek. Mert Avek mesternek még volt az a tulajdonsága, hogy a legkétségesebb körülmények közt is megtalálta a kivezető utat. Jó politikus lett volna az öregből, szerencsés végzete azonban a legszebb és legmagasztosabb hivatást rendelte számára. A mester valóban, mint mondva volt tnegirta a levelet elejét vevén mindennemű feledékenységnek. A mester hazaérkezése után múltak a napok s mintha a nagy természet is ellenük szegült volna örökösen esett az eső s a tanitó mester naponként bőrig ázva érkezett a lakására, ahol természetesen a jó Sára ssszony ellátta az öreget, újra meg újra' ostorozván őt bűnös feledékenységéért. Avek mester egy alkalommal, amikor is újra elázva érkezett haza, elhatározta, hogy újólag, de ezúttal egy goromba levelet fog irni Tabák mesternek. De amint igy asztalához ült a mester, elgondolkodott, elgondolkodott azon, .hogy miért is Írjon ö goromba levelet Tabák mesternek, hiszen elintézheti vele a dolgát simán anélkül, hogy magára haragítaná öreg kollegáját a kedélyes és lelenem létének nagy kérdése a kereskedelmi miniszter úrtól függ. Ha van másnak is beleszólása, az a más is csak olyat szól bele, amilyet a kereskedelmi miniszter ur akar. És miután abban a kellemes véletlen helyzetben vagyunk, hogy ő excellentiája a mi képviselőnk, nem is olyan tulköve- telődzés és tulvérmes stréberkedés, ha igényt tartunk az uj üzletvezetőségek valamelyikére A pályázó városok versengésében mindjárt van egy erős érvünk: — a képviselőnk. Mert egy képviselő a nem igaz ügyhöz is elég nyomós érv. Hát még az igaz ügyhöz. Az ugyan, hogy „északkelet emporiuma“ vagyunk, szép tiszteletbeli állás, de még nem indok. Nyilván hazánk minden égtáján vannak'ilyen emporiumok. Ilyen ön-empo- riumok, a melyeknek addig magyarázták a banketteken, hogy ők egy-egy kis Athént képeznek, mig végre bele élték magukat. Hanem érv igenis az, hogy hallatlan üres kézzel jövünk el mindig onnan, a hol az ország javáif alamizsnakép vissza- osztogatják az országnak Pedig ott állunk egyre, levett kalappal, koldulásra tárt marokkal, és mint va lami énekes vásári koldusok egyre zengjük a dicséneket oda, a honnan azt üzenik vissza, hogy: „Jól van fiaim csak énekeljetek.“ 'V- A kereskedők élelmes szimatja mindjárt felfedezte az üzletvezetőség mén^es Tabák mestert. Úgy is volt, a mester simán és röviden intézte el az ügyet. A levelet ily módon Írván meg: ‘ „Kedves komám! Másodszor szólít lak fel, hogy a kék páráplüj-met a költ ségemén, postafordultával küld el. Mióta haza jövék a véges gyülekezetből fúrt szakad az áldás. Kérlek utóljára, küldjed a holmimat, úgy ahogy van.“ Az öreg miután párszor elolvasta levelét, — amelynek könnyedsége csodálatba ejtette egész valóját — egy poros koverlbe helyezte el s gondosan leragasz tóttá. Ezek után is eltelt egy pár hosszú esős nap, mig végre Avek mester czimére egy nagy terjedelmű ferslóg érkezett. A mester eleinte igen-igen elcsodálkozott az eseten, később aztán megértett mindent mikor Tabák mester mellékelt levelét ki böngészte. Ugyanis Tabák mester pontosan és szigorúan teljesítette kollegája Avek mester kérését, úgy adván postára a kék páráplüjét, amint „van“ t. i. kinyitva. A paraplüj ugyanis épen az Avek mester levelének ér.keztekor kinyitva terpeszkedett a tornácon, hogy száradjon, s ez okból igen nagy ferslogra volt szükség, hogy bele férjen úgy a hogy van. A mester, miután dühe némileg alá szállott, kezdte a tréfát megérteni. De az mégis bántotta s különösen a f-leségét az öreg, becsületes Sára asszonyt, hogy 2 forint posta szállítási költséget kellett a nagy ferslógért fizetniük. Az öreg asszony egész nap sopánkodott és sajnálta a kiiérdésének fontosságát és a helybeli tereskedelmi társulat küldöttségileg je- entette be a polgármesternek, hogy emlékiratot fog a kereskedelmi miniszter elé terjeszteni. A polgármester támogatását ígérte, sőt azt is mondta, hogy ő excellentiájával már „tárgyalt“ e kérdésben. Reméljük a legjobbat és kérjük minél kitartóbban a protectiót. Hanem aztán a szokottnál nagyobb eredménynyel, mert úgy leszünk nem sokára, mint az öreg Becsky kántora, aki udvari* bolondja volt az olygárchá- nak. El volt nagyon kényeztetve és bizalmaskodott az urakkal. Az egyik ur aztán nyakon ütötte egyszer. Megharagudott az öreg Becsky, oda ment a kántorral a barátjához. „Szeretném látni, hogy ki meri még- egyszer pofon ütni az én kántoromat?“ „Akár én is“ — szólt a másik ur, és a másik oldalról is megpofozta a kántort. „Tyüh, az ámenitl“ dühöngött Becsky „még egyszer lássam meg, hogy . . . .“ Erre aztán elcsattant a harmadik pofon, a mire a kántor azt mondta Becskynek, hogy: „Nagyságos uram, hanem most már aztán ne tessék többet protegálni.“ Még eddig Szatmár is többnyire igy járt a protekctiójával. Nem szeret- nők, ha űzletvezetőaég nélkül maradna, nekünk is azt kellene mondani, hogy: „kegyelmes uraml hanem most már aztán ne tessék többet protegálni.“ dr. t. e. Róth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségének mint a KÖZVOtlOXI «1* FahHOILÜI legolcsóbb bevásárlási forrást. "-r?:r?=: > ;=== szálloda mellett! W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipök. Valódi Sohervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. dobott pénzt, az öreg, a mester gondolkodóit, igen elgondolkodott valami felet', azonban nem árulván el senkinek sem mélységes gondolatait. Másnap reggel korán kelt a mester, korábban mint a felesége. Kiment az ut- czára s egy nagy követ hengergetett befelé az udvaron. Az asszony, amint kite- . kintett álmos szemeivel az ablakon, nem tudta mire vélni férje cselekedetét. De az öreg Avek mester menten elmesélte, hogy mi lészen a szándéka a nevezett kődarabbal. — Lelkem asszony úgy nézz erre a kődarabra, hogy ez esett le a szivemről tegnap, mikor visszakaptam a pá- ráplüj-met. — Eregyj, te vén bolond — nevetett az asszony — hát aztán mit akarsz véle ? •-— Hogy mit? Elküldöm Tabák uramnak, ebbe a nagy ferslógban — folytatta az öreg nagy önérzettel, — hogy tudja meg, hogy ez. a kődarab esett le a szivemről, mikor megkaptam a páráp- lüj-met. A történetünkre nézve a továbbiak annyiban érdekesek, hogy a ferslóg vételekor Tabák uramat majd a guta ütötte meg. Egyébként a paráplüj eset után szelíd napsugaras napok jártak. Én pedig úgy tapasztalom, hogy ez a szárazság nemcsak az időjárásban és e feljegyzett krónikában, de egyúttal krónikás magyarázatomban is megvolt. Jf. J.
