Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-31 / 22. szám

Huszanegyedik évfolyam. 22-ik szám. Szatmár, 1904. május 31. SZATMAR VIDÉKÉ. ÍÍ0411 2 c% TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 filL Fél évre .... 3 . | Egyes szám ára 16 > Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = tsuefon-szAm : 78­A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK IP s lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők, sa* A Széchenyi-társulat. ASzéchenyi-Társulat ez évi rendes közgyűlését f. hó 25 én tartotta meg. Hogy az elmúlt évi működés miből állott, arról beszámol az igazgatói je­lentés, melyet alább egész terjedelmé­ben közéteszünk. A Társulat csende­sen dolgozik és igyekszik kitűzött czél- ját elérni, s ha a jelentést figyelem­mel végig olvassuk, láthatjuk belőle, hogy működése meglehetős eredményt tud felmutatni. Igaz, hogy e működés sokkal nagyobb eredményt érne el, ha többen volnának lelkes férfiak, a kik a Társulat _ és annak kitűzött czélja iránt érdeklődnének, de annál nagyobb a dicsősége azon pár ember­nek, a ki az általános közöny köze­pette szívvel és lélekkel szolgálja az eszmét, végzi a_ hazafias munkát és nem engedi elaludni a tüzet, a me­lyet egykor a kezdeményezők meg- gyujtottak. Azok egyike Nagy Béla igazgató, kinek jelentését ajánljuk <ÉÉ vasóink figyelmébe. Tekintetes Közgyűlés! Az elmúlt 1903. év hazánk történel­mében a nagy szenvedélylyel vívott poli- kai harczok esztendeje volt. E harcz leg­jobbjaink erejét, idejét teljesen lekötötte, az egész közvéleménynek nyugalmát fel­zavarta­S ha igaz a latin közmondás: „Inter arma silent musae,“ bizony megbocsát­ható volna, ha mostani kijelentésem annak' TÁHCZA —~ «gteCKM»-* ­Gyalog — Csengerbe. Pénteken reggel érkezett meg. a levél, amelyben Csengerben lakó K. barátom in­vitált magához a közelebbi vasárnapra. Még el sem olvastam jóformán sorait, már is elhatároztam, hogy kérésének eleget teszek. Mert úgy gondoltam, mig egyrészt örömet szerzek neki látogatásommal, más­részt magamnak is használni fogok vele, ha a hosszas iithol ülés után ezt a kedvező alkalmat fejhasználom. A közbeeső két nap hamarosan telt el s én azon vettem észre magam, hogy elér­kezett az indulásra szánt idő. Gyorsan hozzá fogtam tehát az úti készületekhez, mialatt pedig én ezekkel babráltam, átküld- tem utitársamat a szomszédban lakó fiake- reshez, k|nek bérkocsiját már jó előre le- felpénzeltem. Hadd jöjjön mentői hamarább. Alig várakozhattam rövid pár perczet, utitársam hamarosan visszatért és legna­gyobb bosszúságomra adta tudomásul, hogy a fiakeres szombaton este valamivel jobban beletalált nézni a pálinkás üvegbe, ' mint kellett volna s most kábult fővel, elterülve lakásának padlóján — mély álomba merülve ábrándozik a Sosoj czigány kopott gitárjá­nak recsegő accordjainál tánczoló teli fiaskók seregéről. Nem is lehet reá számítani a nap folyamán ' Mit tehettem voina tehát egyebet, más fiakeres után néztem. .Szerencsétlenségemre beismerésével kezdődnék s belőle az a kép domborodnék ki a mélyen tisztelt Közgyűlés előtt, hogy 'Társulatunk törté­netében az 1903-ik év, mint a bizonyos fokú lankadtság, mozdulatlanság, sőt ta­lán visszafejlődés éve van feljegyezve. A csendes, zajtalan munka jellemezte Társulatunk működését mindig. így mun­kálkodtunk az elmúlt évben is. Anyagi erőnkhöz képest igyekeztünk az alapszabályainkban lefektetett összes czélokat hiven szolgálni; ha egyben más­ban hiányosság tapasztalható, nem más­ban, mint anyagi erőnk korlátoltságában keresendő. S ez igy lesz mindaddig, mig az ál­lam az 1801. évi kisdedóvási törvény végrehajtásával — szintén anyagi okok miatt — késlelkedik, vagy Társulatunk uj erőforrásokhoz nem jut. Mert mig ez be nem következik, bevételeinknek legna­gyobb részét a kisdedovási intézmények, a gyermekmenhelyek fentartása veszi igénybe s kötözi le. Megkíséreltük az újabb időkben év- ről-évre, megkíséreljük a jelen évben is, hogy Társulatunk igy lekötött anyagi ere­jét felszabadítsuk. Kértük és kérni fogjuk a nagymél- tóságu vallás és közoktatásügyi m. kir. Kormánytól Társulatunknak a menhelyek fentartása czitnén fokozottabb anyagi se­gélyezését, hogy igy felszabaduló erőnket más téren, hol oly sok volna a tennivaló s oly szép feladatot . lehetne igen. szép eredménnyel végeznünk, érvényesíthessük. Az 1903. évben 108 nyári menhe- lyünk volt működésben, ezek közül 28 teljesen a községek által tartatott fent, segélyeztünk 80 menbelyet, összesen 10696 kor. 74 fillérrel, egy menhely segélyezése átlag 133 koronába került. azonban hiába kutattam fel a Deák-térrel együtt környékét az egész, piacznak, pauzáló fiakerest aranyén sem tudtam volna kapni. Elhatároztam tehát magam egy nagy lé­pésre. Úgy gondoltam, üsse a kő, még j sokkal jobb, hogy igy ütött ki a dolog, meg­tesszük az utat gyalog s kirándulásunk an­nál élvezetesebb lesz. Amilyen köhnyen ment az elhatáro­lás, éppen úgy, nem sokat teketóriázva, uíiiársam kíséretében neki is vágtunk az útnak. Fél kilencz óra .volt reggel, mikor a majorokat elhagyva, felléptünk a hidontuli védtöltésre. Az idő nem volt kedvező, meglehető­sen fújt a szél és permetezve esett az eső, s mi mindezek daczára, erős lépésekkel ha- ládtunk előre. Egy órai gyaloglás után már elmosó­dott előttünk Szatmár tájképe s lassanként kezdtek feltünedezni a látóhatáron Vetés községnek szalnoafedeles házai. Jól hatott reánk a látvány, mert mint az ut távolsá­gát nem ismerők, már közel véltük látni kirándulásunk megállóhelyét, Csengert. Vetést megelőzve mintegy félórányi távolban, csendesen ódalgó paraszt ember tűnt fel szemünk előtt, nemsokára össze­találkoztunk vele. Rövid szóváltás után megkérdeztük tőle utunk távolságát. — Nem messze van már ide, kérem alásson — felelt lekötelező szívességgel emberünk — nézzék csak instállom, ott a ! torony irányában van Vetés, ahhoz egy jó lövésnyi távolságban Óvári s ahhoz egy jó hajtásnyira van Csenger. Mindössze egy órai járás még. A menhelyek költségvetéseinek, a j község teherbírási képességének szigorú elbírálásával az 1902. évi állapothoz képest a segélyben nem részesült ménhelyek száma 7 el emelkedett, a társulati segély végösszege pedig .600 koronával csökkent. Ez ■ eljárást 'fokozatosan, évröl-évre alkalmazzuk, mert czélunk az, hogy leg­alább a tehetősebb községek, kik úgyis csekély mértben szorulnak Társulatunk anyagi támogatására, menhelyeiket saját erejűkből tartsák fent. Hogy e czélt mi­nél fokozódottabb mérvben érhessük el, inkább az állandó elhelyezésnél, alkalmas helyiség építésénél részesítsük e közsé­geket némi segélyben. A menhelyek fentartása ez évben összesen 39032 koronába került, melyből Társulatuhk fedezett a fentiek szerint 10696 koronát, a községek 26349 korouát, 1987 korona pedig részint mérsékelt óvási dijakból, részint más forrásokból fedeztetett. Látogatta a menhelyeket 8829 gyer­mek, kiknek vallási és nemzetiségi' meg­oszlása a következő: róm. kath. 1598, gör. kath. 2388, ev. ref. 4171, izr, 67i, magyar 6744, német 397, román 1688. Egy gyermek gondozása átlag 44 koronába, Társulatunknak' 1.2 koronába került. Ez oly csekély áldozat, hogy ezt a gyt-rmekóvás ügye megérdemli még ak­kor is, ha tisztán csak a gyermeknek veszélytől mentességét biztosítja is" a men­hely fentartása „Legyen e hazának minden polgára a magyar állameszmének' hive és tudjon magyarul“ Ezen jelmondatban van kitűzve Tár­sulatunk csélja, melyet minden intézmé­nyeinkkel szolgálni tartozunk. E czélt kellene szolgálnunk men­Egy portorikó szivarom bánta meg az útbaigazítást, de nagyon szívesen adtam, mert szavai enyhítették fáradságunkat. Meg­vallva az igazat, már ekkor elvoltunk fá­radva s. ha ez az ember csak egyszóval is másképpen megyarázza utunk távolságát, bizony, talán még elég idejekorán, vissza fordultunk volna. Későbben valamivel túl Vetésen, ko­pott vándorral jöttünk össze. Kíváncsiság­ból ettől is megkérdeztük utunk távolságát. Ennek a válassza azonban nem volt ked­vező. Fele útját jósolta találkozásunk he­lyén Gsengernek. Minthogy pedig most már a kétféle útbaigazítás után éppen nem tudtunk sem­mit sem, mit se adtunk az elhangzott sza­vakra, hanem kétszeres erővel ismét nya­kunkba vettük az utat. Hanem különös egy puskája lehetett annak ami első emberünknek, másfél órai erős gyaloglás után értük el az.t a lövésnyi utat, amit ő Vetés és Óvári közzé illesz­tett, még pedig milyen fogadtatással, vagy három jól megtermett házőrző majd lesze­dett a fáradságtól anélkül is elzsibbasz­tott lábunkról s ilyen taktusban kisértek keresztül a falun, mig végre Óvári legutolsó nádfedeles házikójának gazdája, elkergette mellőlünk a szemtelen dögöket. Ennek az alkalmatlan jelenetnek a ha­tása alatt folytattuk egy jó darabig utunkat. Végre ........... Ho sszú, nagyon hosszú gyaloglás után, kellemesen csengő harangs/.ót vert fülünkbe a szél. A közelben harangozták a déli ti­zenkettőt. Nemsokára feltűnt előttünk Csen­ger látképe s mi nagy döczögve, türelmet­helyeinkkel is. Úgy hogy Társulatunknak tulajdonképeni feladata az volna, hogy a menhelyek, ifjúsági egyesületek, felnőttek részére esti tanfolyamok szervezése, a ma­gyar beszéd tanítása és hazafias szellem­ben működés terén érdemeket szerzett tanítók jutalmazása által egy egy részben vagy egészen nemzetiségű község kultu­rális ügyét kezébe vegye, s ott lábát megvetve, a jelmondatunkban kitűzött ma­gasztos czélt elérni és megvalósítani igye­kezzék. Ha a fenti adatokat a gondozott gyermekek anyanyelvi megoszlását illetőd leg figyelemre méltatjuk, be kell ismer­nünk, hogy menhelyeinkkel e czélt nem kellő mértékben szolgáljuk, mert azok tekintélyes részben még -mindig magyar vidékeken vannak elhelyezve. Ez állapot megváltoztatására követ­kezetesen törekszünk, de részint anyagi erőnk korlátoltsága miatt, mely a szegény nemzetiségi községben a menhely szerve­zésével járó nagyobb költségeket nem engedi, részint azért, mert egy-egy évti­zedes menhelyet egyszerűen be nem szün­tethetünk, e czél elérése csak hoszszabb idő tervszerű munkájával lesz elérhető. Különben a jelen állapot sem va­lami kedvezőtlen, mert a 108 menhelynek fele nemzetiségi, vegyes ajkú, vagy nem­zetiségi községek által környezett magyar községekben, melyek a nyelvhatár vég­pontjait képezik, vannak elhelyezve és egy nehány, már magát magyarnak valló sváb községben, melyekben annak, hogy az ifjabb nemzedék tökéletesen beszél magyarul, menhelyeinknek igen nagy érdeme van. A menhelyek vezetésénél, felügye­leténél rendetlenség nem fordult elő. A vezető nőket kinevezésük alkalmával év­lenül lestük végét az útnak, mig egyszerre csak egész véletlenül Csengernek a piaczán vettük észre magunkat. Ebéd után volt már az idő,- a házak előtti padokon ültek, ünnepi disztöltve a jó csengenek, néhol pedig csoportokba ve­rődve az utcza közepén diskuráltak az él- tesebb atyafiak. Mi pedig városiakhoz-illően, fáradsá­got elnyomva, kirúgott lépésekkel halad­tunk el mellettük, kíváncsiságuknak széles pallóján. Csakhamar felkerestük ismerőseinket s kevés pihenés után megnéztük Csenger nevezetességeit, ami bizony nem sokból ál­lott s mi mégis, milyen furcsa, daczára ennek, egyszerre csak világlátott embe­rekké lettünk itt. Ott időzött ugyanis egy Panoráma s miután minden látványosságból hamarosan kifogytunk, megtekintettük azt is. Végig­néztük ott a belgrádi király-gyilkosságot, a port-arthuri ütközetet, a párizsi világkiállí­tást, szinházégést, láttuk ravatalán az el­hunyt pápát és még nagyon sok mindent, tiz krajczáros belépő-dij mellett. Három és fél órai ott időzés után az­tán búcsút mondtunk Csengernek, délután fél négy órakor pedig már ismét a Szamos védtöltésen egyengettük lépéseinket. Az idő sokkal kedvezőbb volt mint délelőtt. Az eső elállott, a szél is meglehe­tősen elgyengült. Hanem fel is használtuk az alkalmat, gyors egymásutánban vágtat­tunk végig a kilométereket jelző czölöpökön. Lépéseinket ekkor nem zavarta semmi, mert mondani az egész táj kihalt volt, nagy nagy közökben találkoztunk egy-egy haza­Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát 0 ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlóéi forrást. mk» ■■■■■■ szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a Megérkeztek!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipók. Valódi Sohervaux bőrből készült czipök a legdivatosabb kivitelben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents