Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-13 / 2. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Cselédügyünk. Nincs talán az országban, a cseléd- ügyet tekintve nyomorúságosabb állapot, mint Szatmáron. Amennyi jó tanács, ké­relem és intelem csak a sajtó részé­ről ez irányban már elhangzott, az sok, de javulást e téren mégis alig észlelünk. Elismerjük, hogy a rendőrség a maga ré­széről és hatáskörében sokat tesz, de még mindig többet tehetne, hogy az állapotok javulnának. Hetek óta figyelem a cselédkeritők lakását, sőt személyesen is érintkeztem velük, mert cselédre volt szükségen. Tiz( i5, sőt több cseléd üldögélt a ronda, szűk helyiségben, napokon át, de azért cselédet még sem leheteti kapni, mert mint a köz­vetítők mondják, csak olyanok vannak, kivételnélkü), akiknek szeretőjük van. Hát ez szomorú jelenség, ha igaz, s ezen minden áron segíteni kell, mert a szeretőt tartó cselédek, sok bajt és beteg­séget hurczolnak be a családokba, melyek kimondhatatlan kárára vannak különösen a gyermekes szaládoknak. A kibocsájtott, s házankint elhordott főkapitányi rendelet világosan megmondja, hogy olyan cselédet a kinek bejárója van, nem szabad megfo­gadni, de mit tegyünk, ha ezen szükséges rósz és pénzen fogadott ellenség nélkül nem lehetünk el. Ideig, óráig tehát meg kell fogadni az ilyet is, mert vannak olyan dolgok, — csak egyet említek, a viz hordás — melyet a háziasszony nem vé­gezhet. Addig változtatjuk tehát, mig a sok rósz között egy tűrhető akad. De az ilyen is, csak i — 2 hónapra áll be. Arról, hogy fél- vagy egy évre álljon be a cse­léd, a mesék országába való jámbor óhaj­tás. De még ha akad is egy olyan, aki azt a merényletet követi el, hogy hosszabb időre áll be, — mondjuk fél — vagy egy év — no van ennek mit hallgatni, a pi- aczon, kúton, vagy mészárszékben, össze­jött konyhahölgyek hadi tanácskozmányain. Egy-két nap múlva az eddig tűrhető cseléd, tűrhetetlen viselkedést tanúsít, s hetykén vágja oda, „ha nem tetszik a nagyságának, tessék mást fogadni I“ Ezen állapoton pe­dig változtatni nincs hatalmunkban, s uj cselédről kell gondoskodnunk, melyet 1—2 hét múlva ismét kitanit a haditanács, na meg hallottam már, a cselédszerzők is, mert nekik csak úgy s akkor van jöve­delmük, ha a cseléd mentői többet változ­tatja a helyét. Azért ezen a tűrhetetlen állapoton 1 segíteni kell. Szerény véleményem szerint az volna a leghelyesebb, ha a városi be­jelentő hivatal venné kezébe a cselédek elhelyezését. Azon díjból, melyet a gazdák és cselédek fizetnek a közvetítőknek, bát­ran lehetne tartani még egy hivatalnokot s egy hajdút. így aztán a kéteshirü és faczércselédeket is könnyebben nyilván­tarthatja a rendőrség. Ajánljuk ezen fontos ügyet, agilis helyettes főkapitányunk szives figyelmébe, a ki már eddig is, sok megszívlelni való intézkedéssel tette maradandóvá eddigi működését. E. Ferencznek hatásos jelenetekben gazdag s gyönyörű nyelvezettel irt történelmi szín­müvét adták. A nézőtér zsuffolásig telve volt közönséggel, sőt százával tértek visz- sza a színházi pénztártól, kik jegyet már nem kaphattak, mely körülmény színhá­zunknál minden esetre szokatlan jelenség. Dicséretes ambiczióval láttak feladatuk megoldásához a szereplők valamennyien. A czimszerepben Bátossy bnzgólkodott s kétségtelen, hogy sikereinek számát ez esti szereplésével is gazdagította. Holéczy Tisza Ilona szerepében hatásos játékával nagyban hozzájárult az előadás sikeréhez. Krémer Piber vikáriusát, Egri kitűnő ku- ruczkapitányát szintén dicsérettel említhet­jük föl. Az előadás általába kielégítő volt, hibát csak külsőségekbe leltünk, többek közt az egyes jelenetek nem voltak eléggé mozgalmasak, s az a toldott-foldott füg­göny, mely a fejedelem előszobájában volt látható, csak növelte bosszúságunkat. Vagy cseréljék ki ujjal, vagy hasonló folttal toldják ki, mert ez a hatást nagyban csökkenti. Szombaton Souppé Ferencznek egy ujabb operettjét a „Modellt“ adták először színházunkban szép számú közönség. A darab sem jobb, sem rosszabb az ujabb ope­rett termékeknél s Souppének szebbnél- szebb zeneszámokban bővelkedő operettjei­nek jóval mögötte marad. Meséje vajmi kevés rossz viccek s valószínűtlen helyzetek egész halmaza. A zeneszámok közül mész- sze kiemelkedik a dallamos zenéjü Csiri­biri dal, melyet bájos soubrettünk adott elő rendkívüli nagy hatással, kitűnő a Cocetta, Stella s Silvia terczettje. A többi számok hatás nélkül hangzottak el. Az előadásról csak elismerőleg nyilatkozha­tunk, meglátszott, hogy arra színészeink nagy igyekezettel s gondosan készül­tek. Lónyay Piroska sok kedvességgel s természetes bájjal játszotta különben is hálás szerepét, a második felvonásbeli szobor jelenet pedig a diákságot lelkesí­tette. Ferenczi Niccolo rikkancsot jóizü humorral játszotta, Juhász Hona gyönyörű hangjával szintén kellemes estét szerzett a közönségnek. Szentes, mint mindig, most is kitünően játszott, nem különben szép sikere volt Tordai Adélnak. Az ének és zenekar praeciz működését nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Vasárnap ugyan ezt ismételték nagyobb számú kö­zönség előtt, mint a minő szombaton gyűlt össze a nézőtéren. HÍREINK. Lapunk jelen számához egy fél- iv melléklet van csatolva. — Dandárparanosnok változás. Nagyváradi Baranyai Imre m. kir. hon­védezredes, volt dandárparancsnok tegnap elutazott uj állomáshelyére, Szegedre, hogy a honvédkerületi parancsnokságnál tábornoki helyét elfoglalja. Távozását sajnáljuk, mivel itt időzése alatt mindnyájunk szeretetét és tiszteletét bírta. — Kiss Zsigmond m. kir. honvédezredes, az uj dandárparancsnok, már megérkezett Pozsonybó,! régi állomáshelyé­ről s állását már el is foglalta. —■ A hadtestparancsnok szem­léje. Báró Mertens Károly cs. s kir. al­tábornagy a kassai hadtest parancsnoka f. hó 9-én városunkban időzött s szemlét tar­tott a közös helyőrség fölött. Délben láto­gatást tett Meszlényi Gyula püspöknél s a délutáni gyorsvonattal Márainarosszigetre utazott a zászlóalj megszemlélése végett. Innen Bécsbe utazik, hogy őfelségének tit­kos tanácsosi kinevezéséért köszönetét mond­jon s a hivatalos esküt letegye. — Eljegyzés. Berenczei Kováts Miklós földbirtokos eljegyezte Streicher Berta kisasszonyt, Szentiványi Gyula ors/.- gyülési képviselő gyámleányát. — Fényes esküvő volt f. hó 10-én Budapesten a kálvintéri ref. templomban. Komjáthy Komjáthy Pál dr. miniszteri fo­galmazó, Komjáthy Béla orsz. képviselő, a Kossuth-párt alelnökének fia esküdött örök hűséget bulyi és jókéi Jékey Bellának, bulyi és jékei Jékey Zsigmond orszgyülési képvi­selő és szentkátolnai Cseh Anna úrasszony leányának. Az egyházi szertartást fél 12 órakor zsuffolásig megtelt templomban Papp Károly ev. ref. esperes végezte. A templom­ban díszes vendégsereg volt jelen. Esküvő után igen előkelő és nagyszámú társaság a Hungária szállóban gyűlt össze öröm- lakomára. — Kinevezés. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja Bay Károly tisza- kereszturi lakost Felső-Bánya város rendőr- kapitányának nevezte ki. Apróságok. Színház. Január 8-án „A páholy“ került szín­re. E három felvonásos bohózat előadása nyújtott alkalmat eddig a legmulattatóbb estére. A darab nem érinti egy szóval sem a szabadkőművesség lényegét vagy a páholyok működését, csupán azokat a ferde helyzeteket mutatja be, melyekbe az olyan urak sodortatnak, kik páholyláto­gatás ürügye alatt mulatóhelyeket látó gatnak. A két urat (Lipóczy Jómás,) Kré­mer s (Hidas Bálint) Bátossy játszotta, ál­landó kaczagásban tartva a néző közönsé­get. Nagy sikere volt e darabban Baró- tynak, ki Csíz Pepit személyesítette, s úgy ügyes maszkirozásán, mint alakításán jól mulatott a közönség-. Van még két jó alakja a darabnak a Paludai örmény bir­tokos s a tolakodó művész. Előbbit Szen­tes, utóbbit Ligeti játszotta, mindketten lelkiismeretesen aknázták ki szerepeiket. Étsy és Jávor mint mindig kifogástalanul játszottak, ki vidám estét óhajt magának szerezni, el ne mulassza „ A páholyt“ meg­nézni, mely ma este kerül másodszor színre színpadunkon. Csütörtökön Milöcker bájos, kelle­mes operettjében a Szegény Jonathánban gyönyörködtünk. A rég’ ismert bájos me­lódiák mit sem vesztettek üdeségükből, a szebbnél-szebb énekszámokat élvezettel hallgattuk. Lónyai Piroska sikere ez estén is teljes volt. A közönségnek már is dé­delgetett kedvencze s rokom-zenvét vele szemben minden szereplése alkalmával ki- i mutatja. Juhász Ilona gyönyörű hangjával imponált, Szentes énekszámait többször megismételtették. Ferenczi a cnmszerep ben egyikét nyújtotta legjobb alakításainak. A zónaelőadások között leglátoga­tottabb volt a péntek esti, mikor Herczeg A múltkor Nagykárolyban voltam s egy társaságban megint a két városról folyt a szó, a mikor nagyon természetesen én a Szatmár elsősége mellett kardoskodtam. — Hát uztán nálatok furtak-e már ki Wertheim szekrényt? — kérdi tőlem az egyik lelkes károlypárti nagy diadallal. Szégyenkezve kellett beismernem, hogy ezen a téren még hátra vagyunk. * — Vigye ki a kutyaütőt, nincs itt kutya! — mordul a biró az alperesként beidézett parasztra. Az atyafi szétnéz s meglátva a fel­perest, mialatt a botját kiviszi, magában mormogja : — Dehogy nincsen! Interpellálnak több oldalról, a miért a nőegyleti bálon oly hűségesen kitartottam. — Talán bizony a Pannóniát akartad kipróbálni ? — Nem én, de hát hivatalos minő­ségben szerepeltem, azért kellett végig ott maradni. — Ugyan miféle minőségben ? — Barátom, én voltam a bálapa. ♦ Bögre ur is ott volt, mig a progra­mot előadták. Nagyon tetszett neki különö­sen u 12 hónap. — No kérem — mondja szomszédjá­nak — eddig mindig az októbert szerettem, de most igazán nem tudnám megmondani, melyik u legkedvesebb hónap az esztendőben. Se Kapaczitálnak a tegnapi közgyűlésen, hogy ne Lénártra, de a kis Szepessyre szavazzak. — Derék fiú mindukettő — mondom én — de már én csak Lénártra szavazok. Olyan katonás alakja van. — Hát még arra is tekintenek ? — Hja, kérem, mi, a kik a huszárság- nál szolgáltunk, azt is meglimitáljuk. a magyar megtartása Somogyvármegye átiratát, főidnek a magyar kézben való iránt, a közgyűlés is magáévá tette.- Nagyon szép — jegyzi meg rá egy városatya — de a módját kellene kitatálni. — Hiszen — szól rá a szomszédja — azért imák fel az országgyűléshez, hogy ott nagyon sok az okos ember, hátha ki­találják. Demeter. — Kinevezés. A kir. péuzügyminisz* tér Fliesz Henrik rendelkezési állapotba he­lyezett vármegyei tisztviselőt a marosujvári bányaiguzgatóság számvevőségéhez gyakor­noknak nevezte ki. — A hadsereg* köréből cs. és kir. hadügyminiszter reudelete folytán Spur Károly 5. gyalogezredbeli százados február 1-ével Bécsbe a helyőrségi parancsnoksághoz próbaszolgálatra osztatott be. — Áthelyezések. A helybeli 2-ik számú felügyelőség tisztikarában a következő változások történtek: Áthelyeztettek a 2-ik számú felügyelőséghez: Tiefenthaler Rezső mérnök a pécsi 11. sz. leim. felügye­lőségtől, Is tó ka Dávid mérnök ki váro­sunkban már állomásozott, a zágrábi 13-ik, Péchy Tibor mérnöksegéd a debreczeni 12., E r d ő s s László mérnöksegéd a nyitrai 7., s Bodnár Béla felmérési dijnok az egri 3-ik felügyelőségtől. A munkácsi kirendelt­séghez Malatinszky László inérnökse- géd a pozsonyi 5., M u n z g e r Ödön s B e k e Gyula mérnöksegédek a pozsonyi 6. számú felügyelőségtől. Áthelyeztettek Szatmárról Produnovics Tihamér s Ander Ion Ferencz inérnöksegédek, előbbi a zágrábi 13., utóbbi Szombathelyen újonnan felállított 15. számú felmérési felügyylőséghez, valameny- nyien hasonló minőségben. A nem rég tör­tént kinevezésekről s áthelyezésekről már előző számunkban megemlékeztünk. A hely­beli felmérési felügyelőség tisztikara a mun­kácsi kirendeltséggel egyetemben jelenleg 53 tagból áll.-— Áthelyezés. A pénzügyminiszter Szappanos Kálmán dézsi pénzügyi számvizs- gá’ót hasonló minőségben a nagyváradi pánzügyiguzgatóság mellé rendelt számvevő­séghez helyezte át. — Uj műszaki tanácsos. Ö felsége a király Péchy Lászlót az eceediláp le­csapoló és a számos balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat igazgató főmérnö­két ezen állásban hifejtett buzgó és köz­hasznú működése elismeréséül műszaki ta­nácsossá nevezte ki. — Miniszter köszöneté. A vallás és közöktatásügyi miniszter Gróf Tele ky Pál és gróf. Teleky Jenőnek s Soltész Imre káhnándi róni. kuth. lelkésznek a szat­mári kir. kath. íőgymnasium részére tett nemes lelkű alapítványaikért köszönetét nyil­vánította. — A nőegylet tánczestélye. A jótékony mulatságoknak mind Junus feje van. Az egyik arcza nevetve mulat, a má­sik arczára az öröm könnyei peregnek alá, hogy a fájdalom könnyei megapadnak. A szombati mulatságon gyönyörködhettünk a nevető fejen. Általános a vélemény, hogy Folytatás a melékleten. ilyen szép és — a mint a számadások Ígé­rik — ilyen jó mulatsága nem volt még a nőegyletnek. A kitűnő siker elismerésében Jékei Károlyné és Neuwirt Nándorné ur- hölgyek osztoznak, mint olyanok, a kik a munkából az oroszlán részt vették ki. Sajnos, hogy az előbbi csak a munka fárad­ságából vehette részét.; a sikert nem élvez­hette már közbejött családi gyásza miatt. Az erédmény azonban oly kiváló volt, hogy az összes többi rendezőknek és háziasszo­nyoknak is halommal önthetjük a dicséretet. Jékei Károlyné és Neuwirt Nándorné mellett, kik heteken át fáradságot nem ki­méivé az egész várost feljárva, megmozdítva, hívogatva rendeztek, aggódtak, reméltek s a szent ügyet páratlan lelkiismeretességgel és emberszeretettel szolgálták, a terveket teremtették s minden nehézség leküzdésével megvalósították, a jövedelem fokozásában a leleményességnek művészi érzékét mutatták és fényes győzelmet arattak a szegények javára, ki kell emelnünk Bnkcsy Do­mokosáé, Günther Jánosné, dr. Biró Elemérné, Unger Istvánné, Tankóczy Gyuláné, Tombory Virgilné, dr. Fejes Istvánné úrnőket és Paládi Erzsiké kis­asszonyt, kik ritka önfeláldozással buzgól- kodtak a fényes eredmény létrehozásában. W o d i á n e r Margit és M a d z s a r Bella k. a. buzgó virágos lányok voltak. — A műsor változatos volt; de minden szám vál­tozatlanul kifogástalan. A férfi négyes; me­lyet Mondik Endre, Márton Lázár, Orosz Alajos és Glükk Ferencz urak adták elő, mint a jeles műsor méltó megnyitója, nagy ha­tást keltett. Bankos Jozefine k. a. ki Szabados Ede „Szevilla csillaga“ ez. igen szép költemé­nyét szavlta, hangos elismerésben részesült, mire gondos, kifejező előadásával kiválóan rászolgált. Nálunk csaknem szokatlan szín­vonalon állott Markó Kálmánná őnagysága magánéneke. Nem annyira tökéletes, terje­delmes hangját dicsérjük, a mi szintén kifo­gástalan nála. Elvégre is az a természet ajándéka. De nem győzünk eléggé hódolni kiváló tudásának és főképen kitűnő íz­lésének, a mely minden uffektatiot kerülve, a zene egyszerűségével akar és tud hatni. Az ilyen szereplés, mint az ő nagyságáé, nem műkedvelői debut, hanem valóságos kultur feladatnak a nemes betöltése a mi rendkívül hátramaradt Ízlésünk fejlesztése körül. Viharos taps jutalmazta gyönyörű elő­adását mit, Markóné ő nagysága egy szép magyar dallal honorált. — Huvas Miklós temperamentumos és művészi hegedüjá- téka kellemesen illeszkedett bele a szép mű­sorba. Végül a rendezőségnek egy szellemes ötlete következett: az élő nap’ár. Csomay Imre ur, a ki az ősz jövendőtnondó szerppét kitünően töltötte be, valósággal irigylés tár­gyát képezte, a mint a tizenkét gyönyörű hónap közt elfoglalta jósszékét. Be szép is lenne az élet, ha csakugyan igy néznének ki a hónapok! Januárt Wodiáner Mar­git, februárt Berta Piroska, márcziust Biki Kornélia, áprilist Nagy Adél, má­just Lengyel Angela, júniust. Gödé Erzsiké, júliust Leitner Margit, augusz­tust M a d z s a r Bella, szeptembert K ó t ay Mariska, októbert Asztalos Esztike, no­vembert Ny árád y Margit, deczeinbert Litte'czky Erzsiké urleányok személyesí­tették. Mindnyájan gyönyörű jelmezekben pompáztak, ragyogtak, s oly bájosak vol­tak, hogy a nézők a legnagyobb gyönyörű­séggel és elragadtatással tapsolták e kis virágos, édesen csicsergő, hóditóan előadó mosolygó tündéreket. Az eszme eredeti, sze­rencsés volt, a ki pedig látta a gyönyörű leány jelenségeket, soha el nem feledi őket. Azt halljuk, hogy fényképben akarják meg­örökíteni a feledhetetlenül szép estér. He­lyesen cselekednek, mert nem mindennap látunk ily bájos képet A részint humoros, részint hangulatos szövegek: Tóth József, Dr. Fodor Gyula, Dr. Schönpflug Jenő, Dr. Böszörményi Emil, Dr. Dávid István, Schick Elemér, Tanódy Endre, Málray Lajos és dr. Fechtel János uraktól származnak, kiket az öt­letes és formás versekért méltán elismerés illett. Méder Mihály ésBenkő Miksa zenetanár urak zongoru kíséreteikkel moz­dították elő a magánzeueszáinok sikerét. Az egész dolog veleje persze a reggelig tartó táncz volt. Erről azonban nincs mit tudósí­tani, azt végig kell lejteni, mint a hogy jelen esetben is szorgalmasan keringtek a zsúfolt tánezterem vidám párjai. Az elszá­molás még nincs még. Az előleges boz/á- vetés azonban sejteti, hogy inig a finom urak, asszonyságok vígan mulatoztak, addig szám­talan szegény ember hálás sóhaja, áldó imája fakadt a nyomorultak hajlékában. — Lorántffy estély. A szatmárvar- rnegyei Lorántffy egyesület legközelebbi fel­olvasó estélyt f. hó 15-én csütörtökön tartja a ref. főgyimnasiuin torna termében a követ­kező műsorral: 1. Ének, előudja az ev. ref. főgimn. énekkara. 2. Megnyitó beszéd, tartja Hudady Lajos. 3. Trió, előadják Lukácsi László Mátyás, Saja Viktor és Veres La­jos. 4. Felolvasás, tartja Bőd Sándor, ev. ref. főgyimnasiumi tanár. 5. Fuvolajáték,

Next

/
Thumbnails
Contents