Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-14 / 15. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

kedvezőtlensége következtében legtöbbet szenved. Mivel önállóan nem tudnak cselekedni, rá vannak utalva másoknak jóakaratára és gondozására, s a gondviselők gyakran magok a szülök is a kellő szeretet hiányában vagy könnyelműségből, legtöbbnyire pedig tudatlanságból a legnagyobb hibákat követik el az emberiségnek fejlődésben lévő része ellen.

E hanyagságnak legkárosabb következményei a táplálkozás terén tapasztalhatók. Erre különös figyelmet kell szentelni, ha a gyermeket megakarjuk erősíteni, hogy különösen a gyenge korban gyakran mutatkozó betegségeknek ellenálljon s mihelyt felnőtt, a rohamosan haladó modern élet nehéz követelményeinek eleget tegyen. Már a csecsemők táplálásánál is sokféle hibát lehet észrevenni. A kis honpolgárnak legjobb tápláléka két* ségkivül az anyatej. De kevés asszony nyújtja gyermekének ezt a legtermészetesebb táplálékot. Némelyek nem tudják, sokan nem akarják ezt tenni s mindkét dolgot lehet úgy vagyonosabb, mint a vagyontalan anyákról mondani. Azok között, a kik nem képesek gyermeküknek az anyatejet adni, igen sokan vannak olyanok, a kiket gyermekkorukban helytelenül tápláltak, a kik ennélfogva kénytelenek gyermekeiktől megtagadni a táplálék legtermészetesebb forrását. Ennek oka némelyeknél a szülök szűkös anyagi viszonyaiban van, a nagyobb résznél azonban nem az anyagi viszonyok játszanak szerepet, hanem a hanyagság és a nemtörődömség, mert éppen a jóbb- módu körökben találunk nagyszámú anyát, a kik gyermekeiket nem tudják kielégíteni, sőt tegyük hozzá, nem is akarják; mert a látszólagos kényelmetlenség, a megkivántató folytonps figyelem sokakat riaszt ettől vissza,) mig másoknak egyáltalában hiányzik ehhez a jóakarat. Mindenesetre sokan vannak olyanok is, a kiknek élethivatása tnem engedi, hogy gyermeküket maguk táplálják. A jó, egészséges dajka a legjobb kárpótlást nyújtja az anyatejért, de jó dajkát gyakran a legnagyobb utánjárással sem lehet kapni, eltekintve attól, hogy sok szülőnek anyagi viszonyai nem is engedik, hogy dajkát tartson.

így aztán a tehéntejhez kell * folyamodni, a mely pedig a legjobb minőségben sem oly első rangú táplálóanyag, mint az anyatej s hány eset van reá, hogy a tehéntej, a melyet a kicsinyek táplálékul kapnak, oly minőségű, hogy minden egyébre való, csak ily czélra nem. A következmények aztán gyakran beláthatatlanok s az egész életre s az egészségre döntő.

A rosszul táplált gyermeknek nincs ereje, hogy az esetleges betegségeknek kellően ellent tudjon állani s vagy belehal vagy ha kiheveri is, életerejében annyira meggyöngül, hogy gyakran csekélyke ok is elegengő arra, hogy a legrosszabb bekövetkezzék. S néha a csecsemő minden lehető gondozásban részesül, viszont gyakran megtörténik, hogy a gyermek, mikor már kinőtt a pólyából, ezt a gondozást jóval csekélyebb mértékben élvezi, holott annak e korban is épen olyan nagynak kellene lenni. Ritkán esik meg, hogy a gyermek különös, gondosan megválogatott, épen neki alkalmas táplálékot kapjon. A legtöbbször azt

akarja, amit a felnőttek esznek, a kik a gyermeknek is ezt adják s meg nem gondolják, hogy a gyönge testnek csont- és izom-képzés czéljából egészen más tápláló anyagra van szüksége, mint a nagyoknak, a kiknél ez a képződés már be van fejezve. Különösen meg nem felelők e tekintetben a nehéz emésztésű hüvelyes vetemények, a melyek a gyermek gyomrára legyőzhetetlen munkát rónak. Hátha még akkor kell a gyermeknek ilyen emésztési feladatokkal megküzdenie, h i beteg vagy lábbadozó I

A legnagyobb bűnöket mindenesetre ez utóbbi esetben követik el a szülők. Mert habár a beteg gyermekre a táplálék tekintetében vannak is némi figyelemmel, a lábbadozó gyermeknek azon érthető szándékból, hogy erőhöz juttassák, gyakran oly eledeleket adnak, a melyeknek nagy ugyan a táplálóerejük, azonban gyakran igen nehéz emésztésüek s a gyomortól oly munkát követelnek, a melylyel ez egyszerűen nem tud megbirkózni. Pedig annak a kérdésnek megoldása, hogy mi ez esetben a teendő, igen könnyű volna s alább utalunk is erre.

Az iskolás gyermektől a tanulási anyagnak, a melylyel meg kell birkóznia, nagy terjedelménél fogva igen sokat követelnek s mint mindenütt, úgy itt is nagy szerepet játszik a gyomorkérdés. A rosszul táplált és gyenge gyermek a tanulásban nem tarthat lépést az olyannal, a kit észszerűen gondoztak s korántse higy- jük, hogy az ilyen rosszul táplált gyermekek talán csak a vagyontaíanbbb osztályokból valók. Gyakrabban, mint a hogy az ember gondolná, lehet találni gyenge és tulérzékeny gyermekeket a jobbmódu családokban, s ezekre gyakran nagyobb terheket raknak a magasabb rendű tanulmányok, mint a szegények gyermekeire. De mindenesetben, akár szellemi, akár kézimunkát követel meg tőlök a későbbi gyakorlati élet, mindnyájoknak rendelkezniük kell azzal a szükséges munkaerővel, a melynek hiányában a többiekkel való versenyben elbukhatnak s ennélfogva érzékeny kárt szenvednének. Hogy tehát nekik a szükséges munkaerőt megadjuk, már a korai gyermekévekben kell erről helyes táplálási módszerrel gondoskodni.

És ezzel érkeztünk el mindeme fölvetett kérdésnek fennt jelzett megoldásához. Nem czéloztunk azzal semmi egyébre, mint egy kitűnő tápláló és erösitőszernek a somatose-nak alkalmazására. A Csecsemő, a ki nem kap anyatejet, hanem olyan tehéntejet, a mely rendszerint nem valami kiváló minőségű, csakhamar láthatók lesznek a rossz táplálkozás jelei, gyenge lesz, alig tud a lábán megállni s a testsúlya sem igen fog növekedni. — Hogy mentül többet adjanak neki az afféle táplálékból, azzal a szándékkal, természetesen, hogy a gyermeket erősítsék, ez oly tévedés, a mely súlyos következményeket von maga után, mivel a gyomra azt a táplálékot nem bírja el. A soma tose nak már kis arányokban is rendkívül nagy tápláló értékük van, úgy, hogy abból igen kevés mennyiség is tejben feloldva s a gyermeknek rendszeresen beadva már elégséges, hogy annak az elvesztegeiett erőket visszaadja. — A somatose mindjárt megemésziődik, a gyomrot nem terheli meg s igy a gyerMindkét véglet nagy tévedés. Az igazság létezik, ha mi meg sem ismerhetjük. A nup világit, ha nálunk éjjel van is. Azt az igazságot, melyet mi keresünk, de magunk meg nem találhattunk, hozta nekünk Jézus az ég-böl. Ez a kinyilatkoztatott, pozitiv vallás, mely nem emberi, tévedésnek alávetett tekintélyen, hanem az igazság kútfejének, az Istennek igazmondásán épült fel.

Az embernek igen is van joga, hogy kételylyel tekintsen saját müvére, de nincs joga, hogy kétely között birálgassa az Isten müvét. A kereszténység Isten müve. Az Ur Jézus feltámadása | nagy mü isteni eredetének legfenségesebb bizonyítéka. És e törléneti tény oly minden helyesen gondolkozó elmét kielégítő módon és kétségbevonhatlun érvekkel van bizonyítva, hogy bitran mondhatjuk, miszerint a világtörténelem egyetlen tényét sem támogatják a bizonyítékok oly megdönthetien következetes- séggel, mint az Ur Jézus feltámadását.

Ne zavarja tehát semmi e szent ünnepek békéjét, fenséges hangulatát. Feltámadt Krisztusi Mondjuk rá tör- hetlen, rendületlen meggyőződéssel: Igen, valóban feltámadt. Hirdessük ezt a templomban, midőn Isten házát felkeresve lélekben az Ur trónja elé emelkedünk. Valljuk meg ezen igazságot társadalmi érintkezésünkben, hogy a ridegséget az együttérzés melege váltsa fel. E tanítás derűje lebegjen családunk, otthonunk kis körén és szentelje meg a természet és vallás törvényei szerint legbecsesebb kötelékeinket. De érezze azt a lélek benső élete is. A megsemmisülés fekete kétségbeesésétől fölszabadult léleknek kötelessége van. Kötelessége, hogy az Ur Jézus példáját követve, az isteni remény által megerősítve viselje az élet keresztjét, zúgolódás és elhizakodás nélkül töltse el életének napjait és készítsen magának boldog lelki husvétot, boldog örök feltámadást.

E kötelesség teljesítésére merítsünk erőt e szent ünnepekből. Ha mi erős elhatározással elindulunk ezen az utón, az Ur Jézus elénk jön, hozzánk csatlakozik és mi legyőzünk minden akadályt, mert fel támadt Krisztus.

Melles ühnil.

Egészséges és beteg gyermekek.

Bátran ki lehet mondani, hogy nem csoda, ha a gyermekek az emberiségnek azon részét teszik, a mely a viszonyok

beszélgetnek együtt, nem is törődve a társaság többi tagjaival, kiknek vidám csengő kaczogása szinte tosszul esik füleiknek. Egymást nézik, egymást figyelik a szavak között is. Fiatal lelkek hamar megértik egymást, fiatal szivek hamar fognak tüzet.

Oszlik a társaság, jókedvvel vesznek egymástól búcsút.

Hát miért vagytok ti, szép Józsi és Jenő oly szomorúak, hát nem örvendtek egymásnak, hát mi bánt benneteket, mosolyogjatok, nevessetek, ne legyetek oly szörnyen komolyak. Jenő baátom mi bajod, mi, talán, oh nem, az nem lehet, bolondság, egy pár óra, az első leány, ki bájos, szép, okos, szerelem, vágy, kin, édes izgatottság, Jenő véged van I — S ez estén Jenő nem találta oly ridegnek, barátságtalannak szobáját, örömmel gondolt vissza az eltöltött estére, mig szemeire le nem szállt a jótékony álom.

S a ki s hunezut Ámor most még jobban csiklandozta s még bolondosabb szerelmi históriákat sugdosott fülébe.

*

* *

Október 16.

. . . Józsikával nagyon rég nem találkoztam, elfoglal ismét a sok gond, pedig tudom megtépássza hajamat kicsi kézéivel. Eltűröm, hisz oly jól esik. — Az anyámtól ma kaptam levelet, melyben hiv haza; megkérdem Józsikától, mit tegyek . .

• . Október 18.

. . . Nem enged Józsika haza menni s útikor kérdeztem tőle — imrt egyenesen

megtiltotta, hogy a haza menésre csak gondoljak is, — minő jogon tilt vagy parancsol nekem, nevetve mondá, hogy a szerelem jogán, de rögtön utána elkomolyodott; én is nagyon komoly lettem. Vájjon miért?

November 10.

. . . Ma és minden harmadnap együtt vagyunk, és nagyon jól mulatunk. Olyan szépen tud kérni, hogy lehetetlen megtagadni tőle bármit is. Ma például arra kért, hogy Írjak egy verset hozzá Én ? verset ? Hiába szabadkoztam, hogy nem tudok, sohasem írtam, nem használt, parancsolta meg kell lenni. Most töröm a fejemet. Is ten, adj egy kis költői ihlettséget!

November 16.

. . . Örömem leírhatatlan ; a versike nagyon tetszett. Egyedül volt otthon, mikor olvasta, én^kezét akartam megcsókolni, ő édes arczát nyújtotta. Szerelmes vagyok tehát. Most éreztem, mikor megcsókoltam égő, rózsás arczát. Meg is vallottam s túláradó örömben fénylettek kék szemei, mikor átkaroltam és csak súgta lehelte fülembe, mintha attól tartott volna, hogy a vén falak meghallják hogy „én is szeretlek Jenői“

Szeptember 12.

. . . Egy éve ma, hogy megismertem, egy éve hogy szeretjük egymást, egy éve, hogy jól érzem magam a fővárosban. Végtelenség a kínban, elmosódó semmi a boldogságban. — Egy év alatt mennyi változási — Józsika nagyon komoly mostanában, valamit titkol előttem, nem kérdem csak szemeim rejték magukba a kérdést . .

Szeptember 18.

. . . Otthon voltam két napig édes anyám látogatására ; ma érkeztem vissza. A vasútnál Kálmán barátom várt reám. Egy levéllel, amit Józsika irt. Megijedtem, Kálmán olyan komoly volt, mintha valami szerencsétlenség történt volna. Hiába kérdeztem, nem felelt, csak arra kért, hogy a levelet otthon olvassam el. Sietve értünk haza. Beteg Józsika, kérdém Kálmánt. „Nem, feleli végig vágva magát a kere- veten, nem beteg, sőt“ — s egy kissé gúnyos, de azért fájdalmas mosoly jelent meg ajkain — „olvasd már a levelet“ mondá nyersen. Izgatottan bontottam ki. Egy pár sor, minden megszólítás nélkül. „Ne kérdezze miért tettem, de menyasszony lettem; menyasszonya egy olyan embernek, kit csak pár napja ismerek. Szerettem magát és csak magát, mindig. Ne átkozzon, inkább szánjon 1“ — Torkom összeszorult, nem birtam szólni, Kálmán is hallgatott. Sokáig ültünk gondolatainkba merülve; végre felocsúdtunk kábultságunkból s lementünk az utczára. Czudar kedvem volt.

Szeptember 19.

Bánatomat a borba folytottam. Egész éjjel mulattam keservesen. Kálmán velem busult és nótázott. Nem emlékszem mindenre, de még józanul küldtem egy képes lapot a szép menyaszszonynak. „Igaza van a nótának : Nagy a fi je, búsuljon a ló, egy kis leányért, búsulni nem jól Különben szívből gratulálok I“ — Reggel felé

mek könnyen elbírja. Ha ez már különben egészséges csecsemőnél is igy áll, még nagyobb jelentőségű a beteg gyermeknél, a kinek gyenge gyomra a rendes táplálékot egyáltalában nem birja el. Ilyeneknél a somatose valóságos mentőeszköz és már egészen elgyengült gyermekek kaptak erőre ennek használatától. Ugyanaz az eset áll az idősebb gyermekekre is, a kik a felnőttek táplálékát nam bírják el, vagy egyébképen gyengék. A jó és kielégítő táplálék értékéről az iskolázás idején már szólottunk, ilyenkor van a gyermeknek leginkább erősítő táplálkozásra szüksége s ezt szolgáltatja a somatose, a mely a gyengécske gyermeket erőben tartja és arra képesiti, hogy a vele szemben támasztott követeléseknek eleget tegyen. Betegség esetén meg épen nélkülözhetetlen szer ez. A somatose lehetővé teszi a beteg gyermek táplálkozását és belső erősítő hatásával megrövidíti a lábbadozás idejét. S végül következetesen használva a magasabb körben is megvan az a hatása, hogy felnőtt gyermek teljes munkaerővel mehet bele a létért való küzdelembe.

Apróságok.

Országszerte nagy feltűnést fog kelteni, hogy Széli Kálmánnak Ugocsa vármegye bizalmat szavazott és törhetlen ragaszkodásáról biztosította. Hanem erre aligha mondja a kegyelmes ur, hogy a hol legnagyobb a veszély, ott legközelebb az isteni segély, sőt lehet, hogy ilyenformán sóhajt fel:

— Múljék el tőlem e keserű pohár I

*

Beszélgetik a kaszinóban az ugocsaiak felbuzdulását, s itt is, ott is mosolyogva emlegetik a szálló igévé vált mondást, hogy Ugocsa non koronát.

— No most már hozzá tehetik azt is, hogy et non numerát 1 — szól közbe Bögre ur.

*

Alig múlt el az ácsok és kőművesek sztrájkja s már ismét kiütött a háború, csakhogy most nem arról van szó, hogy többet fizessenek, hanem hogy hol lehet olcsóbban sört kapni.

Az ünnepek alatt a közönségnek módjában lesz eldönteni, hogy a hadakozó felek közül, melyiknek van igaza.

. * .

Zsörtölődik az asszony, hogy az ura nem akar kedvére való kalapot venni s majdnem sírva fakad, hogy a barátnői valamennyien uj kalapban díszelegnek. Az ura hallgatja egy darabig a panaszokat, de végre megunja a dolgot és igy szól:

— No hallod, én megyek a templomba a Jeremiás siralmait hallgatni, ott legalább szépen énekelik.

*

Nagy-péntek délután épen a Pannónia előtt sétál Bögre ur, mikor a székes- egyházban elkezdenek kelepelni. Megáll és felnéz a toronyra, miközben egy ismerőse megszólítja és kérdi tőle, hogy mivel foglalkozik.

— A feleségemet keresem — válaszol az öreg — úgy tetszik, mintha a szavát hallottam volna.

*

tértünk haza, kábullságom már eloszlott, csak a keserű bánat maradt meg lelkemben. Lefeküdtem, Kálmán a kerevetre s mig mély lélegzését hallgattam, szinte irigyeltem nyugalmát. Az én szemeimet kerülte az álom, egyre fülembe csengett a nóta; „Felednélek, felednélek.“

November 20.

. . . Egész nap nyugtalan vagyok, gondolataim szerte kalandoznak eltűnt napokról édes boldogságról. Lehunyt szemekkel ébren álmodom. Most indul a hosszú kocsisor . . . megérkeznek a templomba, Kálmán vezeti a szép menyasszonyt. Miért szomorú ? Engem sajnál talán ? Vagy még mindig hazudja, hogy csak engem szeret, azért olyan komoly ? 1 Légy boldog, oly boldog, aminő boldogtalan én vagyok. Holnap már asszony leszel, édes kis asz- szonyka, nem az enyém, a másé, idegené. Vájjon nem fogsz e annak a férfinak ölelésétől összeborzadni, nem fog-e hidegség végigfutni angyali arezodon, ha majd az megcsókol ? Oh Józsika, miért nem lehettél az enyém ? Miért is szeretlek oly forrón, amint te mondád azt egykor nekem! Légy azért ezerszer áldva, legyen uj életed útja rózsákkal teli; engem nagy fájdalmamban felejts el, törüld ki alakomat, énemet lelkedből örökre, én is megpróbálok feledni . . . Még ma irok anyámnak, haza megyek, itt hagyom e gyűlölt fővárost, melyben oly rövid ideig lehettem csak boldog . . .

Folytatás a mellékleten.