Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-07 / 14. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKEa törvény szerint az iskolák nem he* lyesen zárattak be, az előadások mi- hamarábbi megkezdését lehetővé tenni I szíveskedjék, jövőre pedig minden ily ; esetben szigorúan a törvény szellemé- í ben járjon el, mert ha az iskolák ezután is a főorvos véleményére az eddigi módon oly hosszú időkig zárva tartatnak, egy egész generáczió fogja megsinyleni az elemi oktatás hiányos voltát.

A főorvos urat pedig arra kérjük, hogy a 2428—903. sz. a. kibocsátott polgármesteri rendelet szigorú végrehajtását ellenőrizze, mert ha ez ! megtörténik, egész biztosan mondhatjuk, hogy soha sem lesz szükség — rendkívüli esetet kivéve — az iskolák bezáratására.

, X.Y.Z.

Hirdetmény.*)

|

Ama körülménynél fogva, hogy városunk területén a kanyaró járványszerü- leg, a difteria és vörheny heveny fertőző betegség pedig szórványosan, de folytonosan és veszélyes alakban mutatkozik, városi tanács, az e tárgyban eddig tett óvintézkedések fentartásával újabban a következő intézkedések végrehajtását rendelte el:

1. Minden oly házhoz, hol orvosilag megállapított heveny fertőző bántalom (vörheny) lépett fel, a hatósági jelző-tábla a ház kapujára, a fertőzött lakást külön jelölendő vörös papirlapra Írott „heveny ragályos betegség“ jelző pedig a fertőzött lakás külső ajtajára függesztetik ki.

2. Azon családnak meglátogatása, hol vörheny heveny fertőző megbetegülés van, mindenki által, főként pedig a gyermekek által szigorúan kerülendő 1

3. Azon családból, hol ilyen betegülés van, az egészséges gyermekeknek, habár elkülönítés czéljából is, más oly családhoz való átvitele, hol gyermekek vannak, határozottan tiltatikl

4. Tilos a heveny fertőző betegségben megbetegedett, vagy abban elhalt gyermekek ruházatát; ágyneműjét, vagy játékszereit stb. elárusítani, vagy elajándékozni, — legczélszerüebb azokat teljesen megsemmisíteni, vagy legalább erős karbol- oldattal behatóan fertőtlenítve szellős pad lásra félre tenni.

5. A vörhenyben megbetegülteket az orvosokhoz vinni nem szabad, hanem az orvos hivandó el a beteghez.

6. A ragályos betegségben megbetegült tanulók sem testvérét, sem szobatársát, a beteg teljes felgyógyulta és a ruházat beható fertőtlenítése előtt a tanórákra engedni nem szabad.

7. Nehogy pedig, mindezen óvintézkedések daczára is, a beteglátogatás és úgy a ragályos betegség tovahurczolása megtörténjék, a fertőzött lakás elé egy őr

* Tessék figyelmesen átolvasni mindenkinek !

Szerk.

szett — nem boszantotta ez a kutya esztelen vonyitása, a fővárosban úgy sem . látott ilyen fehér falusi jószágot, csak olyan ölbe való kényes mopszlikat vagy zsinóron vezetett fényes nyaklánczu uszkárokat.

Már ezek az apró házacskák is, a mint váltakozva előbukkantak útjában, olyan gyönyörűséggel töltötték el egész valóját, olyan gyermekes játszi öröm lepte meg, mintha még az a régi Marsanne volna, aki mindenkor megtudja lelni a szépet, az igazat s gyönyörűségét tudja találni a legapróbb, legegyszerűbb dolgokban is.

Egy kis fehérre festett kerítés előtt állott meg — még csak egy kanyarulatot kell tenni a gruppirozott udvaron s azon a helyen van, a hová lelke régóta vágyódott. S milyen jó alkalom Merville barátja hívása arra, hogy Yanetta-t újból megláthassa és megszeresse. Úgy érzi, | hogy meg fogja tudni szeretni, hisz már is szereti. Nála a szerelem sólyom szárnyakon repül s hamar megleli a maga útját.

Marsanne felszaladt a grádicson s benyitott a kis házba. Maga körül találta azokat az ócska bútordarabokat, a melyeken régen sokat hencsergett — aztán felkereste tekintetével a falon függő egyszerű képeket, a melyeknél akkoriban szebbet ő még elképzelni sem tudott. Ott volt az egész ház népe, Merville barátja, öreg szülei — csak Yanetta hiányzott.

Összeölelköztek Merville-el, kit már bizony idestova nyolcz éve hogy látott. Aztán jóságosán szorított kezet az öregekkel, a kiknek vállaira már az öreg kor napjainak terhei nehezedtek, de a régi jósággal szeretettel megaranyozva.

fog állíttatni, kinek kötelessége lesz arra szigorúan folyton felügyelni, hogy a lakásba az ápoló személyzeten, továbbá a lakásba tartozókon és orvoson kívül más be ne juthasson.

8. A beteg a lakásba teljesen elkülönített ápolás végett a járványkórházba szállittatik : úgyszintén azon beteg is, kinek környezete a 7. pont alatt körülirt óvintézkedést be nem tartva, a beteg lakásba idegen látogatást megenged, illetve a lakáshoz nem tartozó egyéneket bármi ok, vagy ürügy alatt is bebocsát.

9. A fertőzött lakásba tartozók a lakást csak szükség esetén hagyhaiják el és akkor is a nyilvános helyeket, összejöveteleket kerülni tartoznak.

10. Az orvos által megállapított ragályos betegség megszűntével az összes fehérnemüek, ruhák, ágybelik, bútorok és végre az egész lakás hatósági fertőtlenítő egyének által fognak fertőtlenitetni.

11. Mindazok, kik ezen óvintézkedések valamelyike ellen vétenek, yagy akik hasonló gyanús megbetegülések' alkalmával orvost hívni elmulasztanak, a törvény szigorával fognak sujtatni.

12. A heveny ragályos bántalommal netán elhalt egyének temetése lehető csendben és minden csoportosulás, de különösen gyermekek közbejötté mellőzésével, szigorú felügyelet mellett hajtandó végre.

Szatmárit, 1903. évi márczius hó 11 én tartott tanácsülésből.

Pap Géza polgármester.

Apróságok.

Az ács és kőműves sztrájk véget ért. A mesterek is, a legények is engedtek valamit, mig aztán teljes megegyezésre jutottak.

Szerencse, hogy a múlt héten azteső esett, egész nyugodtan lehetett tárgyalni.

*

Nagy vitába keveredett Bögre ur egy asszony ismerősével a felett, hogy vannak-e vagy nem mostanában is jó férjek.

— Régen voltak, de én nem hiszem, hogy manapság egyet is lehetne találni — mondja a nő.

— Pedig kell lenni többnek is — szól rá Bögre ur — mert én még nem olvastam olyan gyászjelentést, a melyik nem a legjobb férjet emlegetné. Hanem persze, maguk asszonyok erre csak akkor jönnek rá, a mikor már elvesztették.

•

A sziniidény is befejeződött. A szin- laposztótól érzékenyen elbúcsúztam. Melegen szorítottam vele kezet s ő könyes szemekkel zengte a hála szavait:

— Finis koronát opus! — a mi magyarul körülbelül annyit tesz; végtére egy korona is valami.

*

Nem régiben a világhírű arczjelész és gondolatolvasó B. József időzött városunkban, a ki a többi között azt is megtudta mondani, szerencsés-e az illető a szerelemben. X. urat is, a ki egy csinos

— Hát Yanetta, ez én kis barátnőm — kérdé önkéntelenül Marsanne.

— A kertben bujkál valahol a virágok közt, felhivatjuk mindjárt — szólt az öreg asszony.

— Nem, nem — folytató — nem kell zavarni e kedves szórakozásában.

Szóba került minden — röviden átsiklottak az elmúlt időkön. Mindenki tu dott mondani valami érdekest, amit éppen legjobban megőrzött a múlt emlékeiből. Az öreg ur is belevegyült jó bőbeszédűségével a társalgásba, ö is megtoldta a beszélgetést, miközben irigylésre méltó de- liciával bocsátotta barnuló |tajtékpipájából a bodor füstöket. Az öreg asszony ritkábban szólt bele, inkább csak hallgatta — közbe-közbe behunyta a szemeit. Egy kicsit szunyókált.

— Később, mikor már az öregek látszólag beteltek a beszélgetéssel, Merville megszólalt:

— Gyerünk le a kertbe, olyan kellemes ilyen meleg délutánra elrejtőzni a gesztenyés árnyékában.

Marsanne bocsánatot kért az öregektől s eltávoztak ketten Merville barátjával, Most kell hát bekövetkeznie a boldogító pereznek, hogy láthassa Yanetta-t, az ő szerelme mindenségét. Alig hogy lehaladtak a lépcsőn, a mely a kert felé vezetett, ott jött a távolból eléjük Yanetta, kötényében rózsákat hozva. Úgy látta Marsanne, mintha félénk pir öntötte volna el arczát, a mely olyan színben játzsott, mint a szőke haja mellé tűzött rózsaszínű nifetos... De e perezben szörnyű zuhanást érzett Marsanne, mintha legalább is azon a kis falépcsőn gurult volna fejjel lefelé. Az Oszvald érczes hangja felébresztette.

M.

képű színésznőnek udvarolt, biztatták barátai, hogy keresse fel.

— No már olyan bolondot nem teszek — mondta a biztatóknak — ebben a tekintetben nem praktikus dolog kiváncsinak lenni.

*

Az országgyűlés az ünnnepek alkalmából szétoszlott, Széli Kálmán hazaeresztette a híveket. Hogy a szabadelvű pártiakról a bucsuzáskor mit gondolt, az épen nem bizonyos, de mérget lehet rá venni, hogy az ellenzékről olyan formát gondolhatott :

. — Bár akkor látnálak ismét benneteket, mikor a hátam közepéi 1

Tiemeter.

HÍREINK.

Lapunk jelen számához egy egész iv melléklet van csatolva.

— Nagyheti és húsvéti ájtatos- ságok rendje a rom. kath. székesegyházban. Nagyszerdán d. u. 4 órakor Jeremiás próféta siralmai. — Nagycsütörtököu reggel 8 órakor ünnepi mise. A harangok elnémulnak. Az oltárok ékeinek elbontása. Olajszentelés. Apostoli lábmosás. Délután 4 órakor Jeremiás próféta siralmai. — Nagypénteken d. e. 9 órakor ünnepi csonka mise. Jézus sirbatétele. Szt. beszéd. Szép idő esetén d. u. 3 órakor Jeremiás próféta siralmai s ezeket követőleg körmenetben a szent sírok látogatása. — Nagyszombaton reggel 7 órakor plébániai mise. Tűz- és kutszen- telés. Reggel 9 órakor ünnepi mise. A harangok megszóllalnak. Délután 3 órakor feltámadási ünnep az irgalmas rendnél; 4 órakor a zárdában; 5 órakor a kálváriában és 6 órakor a székesegyházban. — Husvét vasárnapján reggel 7 órakor plébániai mise, melynek végeztével az eledeleket megáldják. Szent beszéd. Reggel 9 órakor ünnepi szent mise és beszéd, mondja Meszlényi Gyula megyés püspök. D. e. 11 órakor plébániai mise. D. u. 3 órakor vecsernye. — Husvét hétfőjén reggel 7 órakor plébániai mise és beszéd. Reggel 9 órakor püspöki és káptalani ünuepi szent mise és beszéd. Délelőtt 11 órakor plébániai mise. Délután 3 órakor vecsernye.

— Ünnepnapok. Az elmúlt Virágvasárnap egyik legkedvesebb s legöröm- teljesebb ünnepe volt a keresztény világnak azon fényes és lelkes „Hozsánnák“ kíséretében történt bevonulása emlékéül a világ Megváltójának Jeruzsálembe, a mely fény pontja volt az ő messiási működésének, melyet azonban csakhamar követett a Nagypéntek gyászos emlékű napja a nagyhét folyamán, melyet ismét aFeltámadás, aHus- v é t dicső, magasztos ünnepe kisér, midőn az Ur dicsőségesen, feltámadott a halálból s bebizonyította, hogy az igaz, a jó nem veszhet el u sírban, hanem kitör a sírból, feltámad és folytatja a hóditó útját a világon, mig azt egészen hatalma alá nem hajtja. Lelkes, felemelő ünnepnapok ezek : élvezzen minden keresztény hivő igazi lelki örömmel és megelégedett boldog szívvel!

— Papolczy Károly ünneplése. A nagybányai rét egyházmegye tavaszi gyűlését f. hó 2-án Nagybányán tartotta meg. A gyűlésnek Papolczy Károly szat- márhegyi ev. ref. lelkész 50 éves szolgálati örömünnepe kölcsönözött nagyobb jelentőséget. A vendégek többnyire másodikén reggel érkeztek. Délelőtt 10 órakor volt az istentisztelet, hol a „Jövel Szentlélek Ur Isten“ eléneklése után a galambősz, de erőteljes Papolczy Károly lépett a szószékre s meghatott hangon mondotta el imáját. 50 év nagy idő egy ember életében s a tisztességben megőszült 79 éves lelkész áhitatos imája valóban nagy hatást tett a jelenvoltakra. Majd Soltész János ombodi lelkész, tanácsbiró tartott tartalmas beszédet, melyben először u lelkészekhez, azután a presby- terekhez, 3-szor az újonnan megválasztott egyházmegyei tisztviselőkhöz szólott, végül Papolczyról az 50 éves papról emlékezett meg meleg hangon. Ezután következett az ünnepélynek jubiláns része az Urasztala előtt, Bencsik István főesperes az ünnepeknek életrajzát felölelő beszédben üdvözölte őt s átnyújtotta a lelkészek ajándékát, egy diszbibliát, melybe a következő szavak vannak arany betűkkel bevésve: „Nagytiszteletü Papolczy Károly szatmárhegyi ev. ref. lelkésznek, 50 éves lelkészsége emlékére adja a nagybányai egyházmegye lelkészi kara.“ Bencsik István nagyhatású beszédét így kezdte meg:

Mélyen tisztéit ünneplő Gyülekezet!

A hála ünnepe ez. Egy 79 éves életpályának örömeit, fájdalmait átélt, megéle- medett férfiú egy félszázad óta az Ur szolgálatában álló lelkipásztor régmúlt idők hervadt virágait, örömkönnyeinek mintegy harmatjával ime felfrissítve, azokból koszorút fűzött s hálája jeléül buzgó imájában letette azt Urának, az örök Istennek trónja elé. És én egyházmegyém megbízásából meghatott lélekkel azért állok itt, hogy annak a férfiúnak, ki 50 év óta buzgósággal, önmegtagadással működik a kétségtelenül szép, de- bizony nagyon terhes lelkészi pályán, Nagytiszteletes Papolczy Károly szatmárhegyi lelkész urnák átadjam ez egyházmegye egyházi és világi tagjainak nevében igaz tiszteletünk és elismerésünk szerény koszorúját. Jól tudom, hogy a hosszú, n magas életkor önmagában még nem érdem, de ha a hosszú életpályának munkabíró korszaka az emberiség javára a közboldogság terjesztésére lett szentelve, ha a hosszú pályát u futó visszanézve, háta megett nem sivár pusztaságot, de virulatot s léptein nyomról-nyomra áldást lát fakadni, az ilyen pályafutó megérdemli, hogy még életébeu elvegye kor- és pályatársaitól, ha egyebet nem, legalább az elismerés s helybenhagyás jutalmát. Egy ilyen hosszú, egy ilyen közhasznú pályát futott meg Isten kedvező kegyelméből a mi ünnepeltünk Papolczy Károly. Itt ez Istentől szépen felékesitett kies völgyben, e nemes város falai között látta meg először a jótékony nap világát, itt a messze néző kereszthegy lábainál szaggatta boldog gyermekkorának tavaszvirágait. Itta madárliget berkeinek árnyai alatt szőtte ifjú korának ábrándjait s tanulmányainak bevégzése után itt öltötte ifjú vállára a szent jelvényt, azt a palástot, melyhez egy, hosszú félszázad alatt az erkölcsi tisztátalan- ságnak, a salaknak csak egy porszemje sem tapadt. — Végül beszédét igy fejezte be: Itt vagyunk mi szeretett egyházmegyénk világi és egyházi togjai közül többen, kik mind annyian méltányolni tudjuk a te hosszú időkön át híven teljesitett közhasznú munkálkodásodat s elismerésünk jeléül adjuk neked a könyvek könyvét, azt a szent könyvet, melyet félszázadou át oly sokszor forgattál, melyből annyiszor merítettél saját és hallgatóid számára vigasztalást. — Olvasd ezt életednek hátra levő idejében, mert mint Chrysostomus mondja: az orvosság a beteg testet, Isten igéje a beteg lelket gyógyítja. Az eső öntözi a földet, hogy gyümölcsözzék, az Isfen beszéde öntözi a lelket, hogy igazságot teremjen. Áld meg óh Isten, áldd meg a te öreg szolgádat!

Ugyancsak az Urasztala előtt Soltész Elemér nagybányai lelkész rövid, de annál magvasabb és valóban szép beszéd kíséretében a nagybányaiak ajándékát nyújtotta át Papolczynak. Az ajándék igen szép veretű ezüstpohár, belül aranyozva, kivül e felirattal: „Papolczy Károly szatmárhegyi lelkésznek 50 éves lelkészi jubileumára, a nagybányai ev. ref. egyház közönsége 1903.“ A jubiláns lelkész szivből jövő őszinte szavakkal köszönte meg a kitüntető figyelmet s áldást mondott az egész gyülekezetre, a városra és az egyházmegyére. A jubiláns öreg lelkésznek mi is tiszta szivből kívánunk boldogságot jubileuma alkalmából.

— Emlékünnep. Hérmán Mihály emlékének áldozott Szatmár város közönsége, annak a kegyeletes emlékünnepélynek rendezésével, mely vasárnup délelőtt tartatott az ev. ref. főgymn. tornacsarnokában. Az ünnepély az iparos dalegyesület énekével vette kezdetét, majd Uray Géza főgondnok mondott szép megnyitó beszédet, s azután Biki Károly esperes méltatta nagy hatású emlékbeszéd keretében az elhunyt Hérmán Mihály érdemeit. A szépen sikerült ünnepélyt az iparos dalegylet éneke fejezte be. Az ünnepélyen nagy számú, diszes közönség volt jelen.

— Vendégszereplés. A múlt hét folyamán Török Irma a Nemzeti Sziuház ifjú művésznője vendégszerepeit színházunkban. A közönség nem nagy érdeklődést mutatott az előadások iránt, mert úgy a pénteken szinrekerült „Egér“, mint a szombaton szinrekerült „Proletárok“ csak nem üres ház előtt adatott s a közönség részvétlensége miatt a művésznő a vasárnapi „Komédiásokban“ hirdetett vendégszereplését lemondotta s még vasárnap déjután a gyors vonattal elhagyta városunkat. Minden esetre szomorú jelenség, hogy ily kiváló művésznő szereplése közönséget nem tudott vonzani, ha hibáról beszélünk, az csak az igazgatót illeti,' ki nagyon jól tudta, hogy a vendégszereplés sikerrel nem járhatott. így történt ez már egy ízben Komáromi Mariskával néhány év előtt. Annyi bizonyos, hogy úgy Komáromy Mariska, mint a legutóbb vendégszerepeit Török Irma városunkat többé föl nem ke* resi. Török Irma, mint említettük, két estén vendégszerepeit, pénteken a jól ismert „Egér“-ben s szombaton Gsiky „Proletárok* ez. színművében s különösen az utóbbi szerepében mutatta be kiváló tudását s pompás művészetét. Vasárnap este a „Goldstein Számit“ adták, természetesen csekély érdeklődés mellett a műélvezetre váró kis számú közönség nagy bosszúságára. Hétfőn a karszemélyzet javára a „Czigányt“ adták szép számú közönség előtt. Ezzel be is fejezték színészeink az előadások sorozatát. A működő tagok nagy részben szétoszlottak. Krómer pedig újonnan szervezett társulatával Eperjesre utazott.

Folytatás a mellékleten.