Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-24 / 12. szám
12-ik szám. Huszadik évfolyam. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eütvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TEXJSFOIsT-SZAJVT : 73. A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcza 19-ik szám.------- HIRDETÉSEK------- ^ e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér.------- Hirdetések díjjal előre fizetendők, mi ru.i A párbaj elleni küzdelemről. Egy éve múlt, hogy e lap hasábjain kifejtettem, hogyan lehetne a párbajok számát csökkenteni, vagyis minden olyan párvidalt, melyre ok- vetetlenül szükség nincsen, megakadályozni ? Azóta sok minden történt e téren. — Megalakult a nagyváradi párbajellenes liga, mely a szombat- helyi halálos párbaj hatása alatt felrázta az országot közönbösségéböl, úgy hogy a párbajellenes mozgalom még sohasem volt oly nagy nálunk, mint most. — S mit látunk mégis? Azt, hogy a párbajt külön-külön mindenki elitéli ugyan, a párbajellenes mozgalomtól mégis a legtöbben visz- szavonulnak s ha becsületbeli ügyök támad, kiállanak. Miben leli ez magyarázatát? Föltétlenül abban, mint a múlt évben kifejtettem — hogy addig, mig a párbaj kiváltságos voltát a társadalom többsége s maga a törvényhozás szentesiti, fa btk. 1878. t.-cz. XIX. fejezetében külön rendelkezik a párbajról s a büntetési tételek megállapításával is, egyébb bűnesetektől eltérőleg enyhébben bünteti,) a mig a katonatiszteket hagyományos felfogásuk s a képviselőket a szóllás szabadsága a fegyveres elégtétel vevés és adásra utalja, párbaj mindég lesz. Hiába akarja a párbajellenes liga a legszigorúbb törvényekkel sújtani a párbaj őzót-, czélt nem is ér, mert minden átmenet nélkül, csak egy ugrással, nem lehet a párbajt a fent felhozott okok miatt máról holnapra megszüntetni. Lépésről lépésre kell a párbajellenes liga eszméinek tért hódítani. Mit kell hát tenni? Erre nézve megadtam tavaly az eszmét: tessék minden városban párbaj bíróságot alakítani. Ez az egyetlen üdvös eszme, melyet a társadalom minden osztálya elfogadhat. Ez ellen sem a katonatiszteknek, sein a képviselőknek nincs s nem is lehet kifogása. A tiszteknek különben is be kell jelenteni fellebbvaló parancsnokságuknak, ha párbajozni akarnak, s a parancsnok szava igen sokszor döntő befolyással van az elégtételadás módjára. Szükség van a pár baj bíróságra már csak azért is, mert sokan nem helyesen választják meg megbízottaikat, már pedig ezeknek olyanoknak kell lenni, kik ismerik felük testi és lelki tehetségeit, vérmérsékletét, lélekjelenlétét, már pedig ezen tulajdonságok igen sokszor döntő befolyással vannak a párbaj kimenetelére. Ha tehát valaki azt akarja, hogy ügye korrektül legyen elintézve, akkor korrekt urakra bizza ügyét, olyanokra, kik párbajügyekben tapasztalat.nl bírnak, kik rendkívüli körülmények között, a pillanat hatása alatt is rendkívüli mentő eszközöket képesek találni, használni. Ha pedig ilyen megbízottakat nem találnak, s nincs megegyezés, úgy a párbajbiróságokba olyan urakat kérjenek fel, kikben fenti tulajdonságok megvannak 1 a kik járatosak a lovagias ügyek elintézésében. Természetes, hogy a párbajbiró- ság verdiktje ellen nincs fóllebbezés; az előtt úgy a megbízottaknak, mint feleknek föltétlenül meg kell hajolni. Van azonban még egy mód a párbaj számainak kevesbitésére, s szerintem ez a legradikálisabb eszköz: a pisztolypárbaj végleges eltörlése. Vannak ugyanis emberek, kiket vad természetök kitöréseitől, jogtalan támadásaitól a mai viszonyok mellett egyedül a kard hegye tart vissza. Az ilyen emberek csak pisztolyra mennek, hogy aztán egy sértetlenül megvívott pisztolypárbaj révén bejussanak a lovagiasság fényes csarnokába. De jaj nekik, ha karddal kell elégtételt ad- riiok; akkor igen hamar beadják derekukat és sietnek bocsánatot kérni. Mert kérdem nem-e komédia Ifi golyó nélkül megvívott, vagy levegőbe lövöldözött pisztolypárbaj ? Pedig a pisztolypárbajok 99 százaléka mind ilyen. Hát nem nevetséges az ilyen eljárás? Természetes, hogy félnek a szabályszerűen megtöltött pisztolyoktól, melyeknek lövedéke nagyon valószínűleg rombol, roncsol, pusztít, gyilkol. — Már pedig erre nincsen semmi szükség. — Úgy hiszem, hogy még az a boldogságától megrabolt férj, apa vagy fivér, kinek vérző sebére a földi bird legszigorúbb Ítélete nem gyógyír — sem kívánja életét annak, ki őt porig lealázta, vérig sértette ? Töröljük el hát az igazság- tálán pis 11 oly pár baj t, mely vagy gyilkol, vagy pedig nevetséges játékká alacsonyul. Ott. van a kard. Ez a legalkalmasabb fegyver a párviadalra, a melyben bizhatunk s melylyel kérdőre vonhatjuk ellenfelünket támadásáért. Vagy kérdem, nem-e nyugodtabb a kéz, tisztább a szem, hogy ha van mivel védeni? (a golyó ellen nem lehet védekezni.) Itt. férfi férfi ellen küzd, támad, véd. Az ilyen párbajnál a személyes bátorság, az ügyesség, a lé- lekéberség, gyors elhatározási képesség — a kard hű társai — bizonyára ott vannak a küzdők oldalán. Igaz, hogy kadpárbaj sebesülés nélkül aligha végződik, de halálos sem lesz. Van a piszsolypárbaj eltörlésének még egy előnye, — az, hogy általa a kettős párbajok is lekerülnek a szinröl. Tcttlegesség esetén ugyanis sokszor alkalmazták mindkét párbaj- nemet Ez nagyon helytelen dolog; vagy egyik vagy másik, de mind a kettő egymásután abszurdum. Elég a kard, mert hiszen ha a pisztolypárbajnál nem volt sebesülés csak kardra bocsátották őket. Tessék a pisztolypárbajt eltörölni, a becsületbeli ügyeket párbaj (esetleg becsület) bíróság elé vinni, úgy idővel a törvényhozás is feltétlenül szigorítani fogja a becsületsértést bűnT Á E C 2 A. Mese—mese. Az unokák, a kastély kényeztetett gyermekei a nagyapához húzódtak. Az egyik a lába előtt levő zsámolyhoz kuporodott, s onnan nézett fel az öregre nagy istenesen, — a másik, a legnagyobbik, a karos-székhez támaszkodva ősz hajszálait szedte rendbe, a harmadik, a kicsi, a legédesebb helyre vágyakozott. Az ölébe. A nagyapja fel is vette s megcsókolta ott a szája szélénél. Azután mikor mindegyik elhelyezkedett, mesélt nekik a régi jó időkből valami szomorú bájos történetet. — Tudjátok gyermekek, mikor én még kicsi voltam, olyan kicsi mint ti, csak arra vágytam, hogy huszár lehessek. Ti már láttatok huszárt, —- olyan csákós, prémes mentéjü, kifent bajuszu legényeket, a kik csak úgy röpülnek a sik rét- ségen, a mezőn, a háborúban, akár mint a nyúl. a melyik a vadász puska-golyóját hallja süvölteni a füle mellett. Olyan huszár voltam én is, — nekem is volt szép ruhám, vixos csizmám, pej lovam. Csakhogy akkor nem olyan világ volt ám mint most. Akkor nem volt ilyen csend, béke. Mindenki munkában volt, akinek csak csöpp erő is volt a karjában kardott vett a kezébe s ment a csatába, ment szembe szállni az ellenséggel, ment győzni vagy meghalni. Engemet is elvittek. Nem voltam több mint *16 éves, de azért jól bírtam a kardot; a harcz mezőn sem esett ki a kezemből, de annál több vér csordult a pengéjére, még a markolatja is vérbe ázott, ha jó nap virradót! reánk. . . . S virradt is, a Teremtő is úgy akarta, hogy viriadjon. Győztünk is. Annak a győzelmes napnak az emléke még mindig előttem van. Verőfényes volt előttünk minden. A dombos vidéken, — a melyet a döntő küzdelemre rendelt ki a végzet, — a harmatos fűszálakat nem tapodta le senki emberfia. Nem voltak láthatók házak semerre, csak egy kis kunyhó mutatkozott, a messze fekvő bérez tövénél. Az bizony nem volt téglából, vájogból építve, zsindely sem fedte a tetejét, — rőzse kúszott fel jobbról is balról is, a tetején is rőzse ölelkezett össze. Mi az éjét a szabadban töltöttük, harmatos fü volt a párnánk, takaró nem kellett. Azt a lovainknak hagytuk, ne hogy megfázzanak. A katona, a huszár ember többre becsüli a lovát magánál, s inkább tűr szükséget, csakhogy a lovának ] ne legyen bántódása. Én is úgy szerettem az én lovaimat. ! A „Solymárit pedig valósággal imádtam. ; 0 volt az én legjobb, leghűségesebb ba- rátom. Olyan okos szemei voltak, tele jó- ! sággal, szeretettel, ragaszkodó odaadással. 1 Ha szomorkodtam ő velem szenvedett, ha öröm volt velünk, együtt örvendeztünk. Érzelemben mindig egyek voltunk. | De „Solymár“ nagyon szerencsétlen volt I a harezban. Ha csak ellenséges golyó férkőzött sorainkba, abból neki kijárt. Hol a jobb, hol a bal lábán sebesült meg. De szívós jószág volt. Mintha ö is érezte volna azt a nagy gondolatot, hogy hol van és miért cselekszik. Ha megsebesült meg is gyógyult, hogy tovább küzdjön egyik diadalról a másik diadalra. S vitt is engem diadalról diadalra, száguldott velem a szent czél felé ; zöld rónáról — kalászteli rónára. . . . Akkor nap is velem volt, azon a verőfényos napon, mikor kenyértörésre került a sor, — győzni kellett, vagy meghalni. Azon az éjjelen nem aludtam egy csöppet sem, került az álom sok bajtársammal egyetemben. Valami különös boldogító érzés foglalkoztatta egész lelki világomat. Úgy éreztem, hogy ez a harcz győzelmes lesz — és ez a győzelem áldozatot, vért is kíván. És én ott leszek a megváltók közt, az én vérem is ott fog folyni a harezmezőn, s az én véremből is egy szebb jövendő üdvössége fog fakadni. . . . Pirkadni kezdett, a trombiták harsány hangja felverte a tábort pihenéséből. A következő pillanatban már talpon volt mindenki. A mi huszárjaink nyeregbe ültek, a lovak az éhségtől toporzékoltak, várták a jelt az indulásra. A trombita viszhangja meg is adta a jelt s nemsokára már elő is tűntek az ellentábor csillogó, sisakos vitézei, amint nyomultak előre, győzni, vagy meghalni. A mi táborunkból a huszárság vezetett, nyomában jöttek a többiek, mig a társzekerek az élelemmel, s a sebesültekkel messze hátra maradtak. Aztán megkezdődött a harcz, a mérkőzés, az öldöklödés. A lelkesedés fokozta a küzdelem hevét. Az ellenség sürü tömött sorain nehéz volt barázdát törni. A kard pengék csak úgy villogtak, füröd- tek a napsugarakban, a vérben. Nem csüggedtünk, — hátunk megett is őssze- csapódtak a kardok, oldalról az ellenség ágyú golyói sivitottak a levegőben, pusztítva, rombolva amit utjokban találtak. „Solymár“ büszkén száguldott velem, bár erősen szenvedett: egy golyó horzsolta a szügye tájánál. Sebéből patakzott a vér. De azért lelkesen küzdött tovább s én oszlottam a halált, szúrtam, vágtam, a merre csak ellenség fejet láttam. De nem sokáig tartott az isteni küzdelem, „Solymár“-t egy golyó végkép a földre terítette. A nemes állat fájdalmában a földre rogjott s tehetetlenül engem is a véres gyepre vonszolt. S mi történt aztán gyermekek I Egy kaján képű zsoldos közelembe lopózott s kardjával oldalba szúrt, a nélkül, hogy bosszút állhattam volna azért a mély sebért, a mit rajtam ejtett. . . . Aztán csak halványan emlékszem ami körülöttem történt. A vér engem Róth Fülöp ^ kárlisbá4i czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. . ■== © Közvetlen a Pannónia száUoda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára,
