Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-22 / 51. szám
Huszadik évfolyam 51 -ik szfim. Szatmár, 190^ december 22. m .IMI ■■ ............ . —■ ■—■■■■■ ■■ — ■■ i ■■ ■■■ ■ ■■ ■ .......... i ■ \ I !■■■ — ■ — / TÁ RSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Kölcsey emlékezete. A Kölcsey-kör legutóbb tartott közgyűlésének egyik kiemelkedő pontja volt a Csomay Győző indítványa, hogy a kör minden évben egy emléknapot szenteljen Kölcsey emlékezetének. Az eszme nem uj, mert hiszen a körnek van egy régi határozata, mely szerint Kölcsey emlékezete minden évben megünnepelendő, az utóbbi években azonban ez az ünneplés elmaradt, a felvetett indítvány tehát tulajdonképen nem céloz egyebet^ mint ezen régibb határozatnak újból való foganatba vételét. Az alábbiakban közöljük azt a hévvel és lelkesen tartott beszédet, a melylyel az indítványt az indítványozó megindokolta, és magát az indítványt, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott : M. t. Közgyűlési Kölcsey Ferencz, — akinek nevét körünk zászlajára irta s akinek szelleme kell hogy átlengje működésünket, — rendkívüli férfiú volt; rendkívüli, mint politikus, mint iró, mint költő, és rendkívüli, mintjämber. Lángelméje nagy. esz na óinak és nemes szíve tiszta érzéseinek végső tárgya mindig a haza volt. Csodálatos példányképe Kölcsey az ideális lelkületű köz- férfiunak. Azért tanult, azért dolgozott, azért küzdött és szenvedett, hogy hazájának és nemzetének használhasson. A nemzeti előhaladás úttörő vezére volt; felvilá- gosultan hirdette az üdvös eszméket. Olyan férfiakra van I nemzetnek elsősorban szüksége, mint Kölcsey Ferencz. Mert nemzetünk morális sülyedés utján van. Történelmi öntudata elhomályosodott és csak néha csillan fel; bz önzetlen, ideális hazaszeretet vész kifelé az emberek szivéből; a társadalmi és hitbeli élet is sok tekintetben romlott. Az erkölcsi züllést követi az anyagiakban való pusztulás. Ezért oda kell hatnunk minden téren, hogy az egész közgondolkodás megtisztit- tassék, megnemesittessék, a társad t lom betegségei gyógyittassanak. Szilárd erkölcsi alapot kell teremteni a továbbfejlődésre. Ez a közjóiét előfeltétele. Ideálisabb nemzedék, amely nem tűr a viszonyokkal gyáva megalkuvást, csak úgy léphet föl, ha utai elő vannak készítve. Minden közügyben való alkotásunkra nemzeti jellegünk pecsétjét üssük. Végczélokban sovinisztáknak kell lennünk, ha Írunk, ha beszélünk, ha cselekszünk; akár tetszik ez ellenségeinknek, akár nem, — megtelt a keserű pohár. Nem a modern haladástól zárkózunk mi el e magatartás által, hanem éppen ez által akarjuk magunkat a szellemi és anyagi fejlődés jogos nemzeti előfeltételeiben megerősíteni. Kijut e szép munkából, — amely fáradalmas kitartást, talán elszántságot is igénylő munka, — minden jó hazafinak, s kijut, minden tényezőnek, amely a haza üdve iránt érzékkel bir. így az iró eszméinek, gondolatainak erejével; a költő lantjának varázsával; a közügyek irányitója bölcs intézkedésekkel dolgozik céltudatosan arra, hogy egy erkölcsökben erős, öntudatos, egységes, gazdag nemzet legyen a magyar. És fényesebb mintakép nem lehet Kölcsey Ferencz- nél 1 Ha a közélet tisztaságát, áldásos munkásságát óhajtjuk, az ő kiváló pályafutását kell odaállítanunk, megtanulhatja belőle miudenki, hogy ő mily önzetlenül és forró szeretettel szolgálta a hazát, rendületlenül küzdött haláláig a közérdekekért és meggyőződését soha áruba nem bocsátotta. Ha azt akarjuk, hogy a társadalmi élet minden jó alkotásnak melegágya legyen, ott van mintaképül ismét az ő puritán élete; mélységes tisztelet és szeretet vette körül egész életében, mert oly sokat tett arra, hogy az emberek egymásközti érintkezésében a szeretet, po'gárisultság, jótékonyság, munkásság elveit tegye irányadókká. Az istenség tántoríthatatlan imá- dására vájjon ki oktat szebben, mint ö; kinek élete követte a hit tiszteletére alkotott Írásait igazabb hűséggel, mint az övé ? Kölcsey Ferenczkez hasonló férfiakat kell tehát nevelni. Ezért kell öt első sorban a neve alatt működő Kölcsey-körnek minél jobban megismerni és másokkal megismertetni; mert szomorú, kevesen ismerik őt közelebbről, mily kevesen lehetnek hát, akiknek ő példányképe. Erre szolgálhat egy emléknap tartása, amelyet Kölcsey Ferencz emlékezetére szenteljen a kör évenkint, állandóan. Ezen az emléknapon föl lesz lárva Kölcsey élete és annak irányelvei, kora és annak törekvései. A mély tisztelet a nagy férfiú iránt mindjobban meggyökeresedik s jeles pályafutásának és korának megismerése az ő alakjával való közelebbi foglalkozásra indít mindenkit. Műveit olvasni fogják. Művei- í bői benső ihlettséget, becses szellemi kincseket merít az, aki őket olvassa, s tanul belőlük lángoló hazaszeretetet, ideális.gondolkozást, emelkedett eszthétikai Ízlést, — amelyeket magával visz cselekedeteibe. Üdvös hatása lesz annak az emléknapnak. Tartása által igaz tisztelettel áldoz Kölcsey emlékének és nagyszerű hazafias kötelességet teljesít egyben a kör, amely, hiszem, mindenkoron követi Vezérszellemét, Kölcsey Ferenczet! Bátorkodom tehát a következő indítványt beterjeszteni, kérve annak elfogadását. Indítvány. Mondja ki a közgyűlés, hogy a kör, Vezérszelleme, Kölcsey Ferencz iránti tisz- tele'e s kegyelete jeléül, memkülönben jól felfogott hivatásából kifolyólag, — évenkint, állandóan, emléknapot szentel Kölcsey emlékezetének. Az emléknap közvetlen célja a Kö- csey-kultusz ébrentartása és fejlesztése. Az emléknap tartásának idejét a kör elnöke határozza meg, tetszés szerint. — A kitűzött napon délelőtt diszgyülés tar- tatik, amely kizárólag a nagy férfiú alakjával, működésével és illetőleg korszakával foglalkozik, mélyrehatóan, tömören és lehetőleg könnyed és élvezetes szellemben. A diszgyülést a Kölcsey-szobor megkoszorúzása követi, méltó keretben. Délben közebéd vagy este közvacsora illetőleg társasösszejövetel rendeztelik. A| emléknap tartása előzetesen széles körben teendő közhírré. Lefolyásáról pedig részletes közlemény adandó a kör évkönyvében. TARCZA. ■ ■ Ünnep előtt. Levelet hozott a pósta, a melyben egy rég nem látott nagyon kedves atyámfia tudósit, hogy a karácsonyi ünnepekre meg fog látogatni. — No anyjuk — mondom a feleségemnek — elő a szakács-tudománynyal, mert a Laci szereti a jó ennivalókat, azt akarom, hogy semmiben se legyen hiá- nyosssága. — Ne törődj te a konyhával — szól rá az asszony — te csak arra ügyelj, hogy bor, savanyu viz és füstölni való legyen elég, miután úgy tudom, hogy Laci ezeket is szereli. Ilyen módon tehát a dolog rendezve lévén, nyugodtabb kedélylyel lehet ti továbbiakat megállapítani. Mert hiába, az első és fő kellék, hogy a gyomor igényei minden irányban kielégítést találjanak, ha ez megvan, a többi magától eligazodik. Ez a központ, a mely körül a világegye tem forog s hasztalan minden okoskodás, amely arra irányul, hogy a gyomornak ezen nagy szerepe tagadásba vétessék, azt megdönteni soha S"m fog sikerülni. Az emberiség történetén végig tekintve mindenütt ki lehet mutatni a gyomor szerepét, a igazat kell adni annak az angol tudósnak, a ki azt mondta, hogy az emberiség csuk akkor lesz boldog, ha az éhsé get egyetlen ember sem fogja dsmerni. A ki jóllakott, az nem irigykedik, ellenben a kinek üres a gyomra, az ellenséges indulattal viseltetik mindazok iránt, a kik az éhséget nem ismerik. Ez az ütköző pont, a mely az embereket egymással szembe állítja'; ez volt az indító oka a nagy nép- vándorlásnak, a mikor a külömböző néptörzsek, megunva a koplalást Ázsia belsejében, megindultak uj hazát keresni és letelepedtek Európában, ahol azóta sem csinálnak egyebet, mint állandóan küzdenek, hogy a gyomor megkapja a magáét. Akkor csak fegyverrel folyt a küzdelem, most azonban már változtak a viszonyok, a fegyver is készen áll, de előbb a fortélyok ezerléle faja vívja a csatát, s csak ha már ezek nem bírják, szólal meg az öreg ágyú s pusztítják egymást az emberek. Ha jön a karácsony, az emberiségnek ez a szép ünnepe, szegény és gazdag egyformán töri magát, hogy minél többféle jó kerüljön az asztalra. Hangzatos cikkek jelennek meg minden újságban, a melyek a karácsony ünnepének nagy jelentőségét méltatják, de a melyeket az Írókon kivül, a kik a cikkeket meglehetős fáradtsággal kicirkalmozták, alig szokott valaki elolvasni, s még az irók is munka- közben arra gondolnak, váljon nem felejtettek el valamit beszerezni, a mi nélkül csorba esnék az ünnep méltóságán. Sürgés, forgás mindenfelé az ünnepet megelőző napokon; apraja, nagyja már előre örül, hogy milyen pompás lesz a karácsony, s mikor végre teritve az asztal és letelepednek köréje. a boldogság ragyog minden arcon, hogy a kis Jézus megszületett. És a gyomor, ez a hatalmas bálvány, mosolyog magában és szedi a neki nyújtott áldozatot, mert a valóság az, hogy az , emberek magokat ámítják, mikor azt hirdetik, hogy egy magasabb eszmét ünnepelnek. A vallás tényleg ünnepeket rendel, almikor a léleknek legyen alkalma lerázni magáról a földi salakot és felemelkedni egy fenségesebb régióba, de az amber csak külsőleg emelkedik, valóságban pedig az ünnepeket azzal különbözteti meg a többi napoktól, hogy akkor nagyobb gondot fordít a gyomorra. Vasár és más ünnepeken többef és jobbat főznek, mint hétköznapokon, u sátoros ünnepeken aztán minden megvan, a mi jót a prózai elme eddig kigondolt, hogy az ember magát agyon élvezze. A kicsiny gyermek ezzel lép az életbe s az öreg ember azon sajnálkozik, hogy már neki nem lehet úgy ünnepelni, mint hajdanában. Meggyengült aigyomor, csak a szemével élvez és gyönyörködik a fiatalabb nemzedékben, a mely az ő helyére lépett. Az éhség mindig nagy kin, de sohasem olyan nagy, mintha valakinek akkor kell éhezni, mikor az egész világ lakomát ül. Ahhoz a keserűséghez, a mit a& érez, a kinek karácsonykor nincs mit ennie, hasonlót még csak képzelni sem lehet. S gonoszabb embert, ' mint a ki ilyenkor elűzi a szegényt küszöbéről, nem ismerek. Régen volt, nagyon régen, idestova 3<A esztendeje, mikor az én atyámfiával együtt koplaltunk az egyetemen. Neki sem volt mit enni, nekem sem, de testvériesen megosztottuk egymással. Fütetlen szobában, üres gyomorral feküdtünk le egy szent karácsony estéjén, s a miket akkor beszélgettünk, azok jutnak most eszembe, hogy ünnepi látogatását bejelentette. Azóta az élet neki is, nekem is szebb napokat hozott, de felejteni soha sem tudtam azt az egy estét, a mely mindkettőnknek olyan keserves volt. Gondolkozom, hogy miféle szórakozásokat kellene kiokoskodni, a mig nálam ünnepel, de minden okoskodásnak csak az a vége, hogy nem tudok semmiféle programmot összeállitani, s végtére is igazat kell adni az asszonynak, a ki azt mondja, hogy sose törjem a fejemet, van minden, a mi kell, ha majd Laci itt lesz, ráérünk programmot csinálni. Az igaz, hogy ráérünk. Három nap egyfolytában nem tréfa dolog, lesz munkája a gyomornak. A melyik ezt kiállja úgy, hogy utána nem fog orvosra szorulni, az prémiumot érdemel. Én azonban bizom az enyémben is, a Laciéban is, hogy sértetlenül fogunk keresztül esni a három napi küzdelmen s még azonfelül kipótoljuk azt is, a mit annak idején elmulasztottunk. A feleségem levélben válaszolt neki, hogy nagyon szivesen látjuk és okvetlenül elvárjuk, én pedig készen tartom a kővetkező sürgönyt, a melyet holnap fogok feladni: A vasútnál várlak, valahogy le ne maradj, mert az nagy baj volna 1 Bayamér. Csodaszép karácsonyi ajándékok érkeztek WEISZ ALBERT helybeli ----- ■■■ ■1 ------ Deáktéri üvegkereskedésébe. . .. " ----Hi ótli Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a ^1 KÖZVOtlSü SL PAHH01IÍA legolcsóbb bevásárlási forrást. ■ úfri ■ ■" 1 ■ SlállodA mellett! mg* i Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ©"^Pl MEGÉRKEZTEK! M az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek-czipők és csizmák a legjobb kivitelben.
