Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-01 / 48. szám
Huszadik évfolyam 48-ik szám. Szatmár, 1903. december I. . >^ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Egész évre Fél évre . MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = 6 kor. 1 Negyedévre I kor. 50 fill. 3 » | Egyes szám ára 16 Községek, községi jegyzők éa néptanítók részére egéaz évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : ==.- Morva! lános iínyvnyomdija Eütvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TEXJSFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. KIRDETáBEK a lap kiadóhivatalikan a legolcsóbb árak mailett fSIvéteAaek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elöra fizetendők, «sas Visszapillantás. Múlt heti számunkban csak egyszerűen regisztráltuk a választáskor előfordult sajnálatos eseményeket, mert közvetlen hatása alatt nem akartunk azokról véleményt nyilvánítani. Most azonban, a mikor már egy hét elmúlt és igy módunkban van nekünk is, a közönségnek is higgadtan végig tekinteni az egészen, elmondjuk mi is arra vonalkozó nézeteinket. Sokszor lehet hallani, s valóságban az is volna a rendje, hogy mindenki tartozik tiszteletben tartani a más politikai meggyőződését. Ha ez a kölcsönös tisztelet meg van, akkor a mérkőzés végződjék bármiként is, oly fokú elkeseredés, mely egyik pártot a másik ellen nyílt erőszakra ragadhatná, nem származhatik. Hogy ez a kölcsönös tisztelet nálunk nem volt meg, egész határozottan merjük állítani s egyszersmind hozzá is tesszük, hogy a történteknek első és főoka ebben keresendő. És pedig annak a tiszteletnek hiánya egyedül a függetlenségi pártnál volt tapasztalható. Sajtójában más neve nem volt a szabadelvű pártnak, mint zsoldos had, talpnyalók, önérdekhajhá- szók, szóval pedig uton-utfélén csak1 ez hangzott: hazaárulók, gazemberek, osztrákpártiak. Ilyen szellemben szónokoltak a fővárosból lejött képviselőik is. Lehet aztán csodálkozni, ha heteken át azt olvassa és azt hallja a nép fülébe csengeni, hogy akkor, a midőn a választás napján reggeltől estig ott ácsorog a piacon, midőn végül azt látja, hogy az ő hite szerint dacára a TÁR CZ A. Az áldóját... Az áldóját e világnak ! De -sokat is prédikálnak Felőlem: Reám fogják erőszakkal, Hogy legtöbbször— a bor szaval Belőlem! Legalább csak igaz volna! De — fájdalom — ez gyakorta Nem esik, Mert. pénz ritkán van zsebembe’, Sokszor még egy — félliterre Sem telik 1 Sallay Lajos. legszentebb igazságnak mégis az erkölcstelenség posványába merült párt viszi el a győzelmet, haragja felébred, a győztes ellen tör és elkezd ítélkezni. Első sorban tehát nem a rablást vágy, hanem a mások meggyőződésé nek nem tisztelése vitte a tömeget a Pannónia elé, a hol köziudomás szerint a győztes párt emberei voltak összegyülekezve. Hogy ez eddig igy történt, azért egyedül és kizárólag a függetlenségi pártot terheli az erkölcsi felelősség, mint a mely szó nélkül nézte, hogy sajtójában az ellenpártot folyton becsmérelik, s a maga részéről a választás napján ugyancsak nem csinált semmit, hogy a kedélyeket lecsillapítsa, sőt azzal, hogy néma szemlélőjévé szegődött a mindig zajosabb és tömegesebb csoportosulásnak, magatartásával azt a hitet erősítette meg az emberekben, mintha egyáltalán nem törődnék vele, sőt már eleve helyeselné is, akármi fog is történni. A mi ezután következett, azért már nem a párt, hanem azok felelősek, a kik* a szemmel látható jelek dacára nem gondoskodtak a megfelelő eszközökről, hogy a személy- és vagyonbiztonság sérelmet ne szenvedjen. Kellő időben elég lett volna io ember, később 20, azután 30, hogy megakadályozza a rendetlenségeket, végül azon ban már nem volt elég a katonaság sem, mert a csőcselék, látva azt a vég hetetlen gyámoltalanságot, vérszemet kapott s vad szenvedéllyel merült bele a rombolásba. Hogy mi történt a választás napján és miként történt, azt részletezni Választás után. A választás reggelén ünneplőmet felőlivé érzékenyen búcsúztam el a feleségemtől, a ki .óva' intett, hogy ügyeljek masamra, nehogy valami bántódás érjen, mert a mészárszékben olyan formát beszél lek, miniha verekedésre is volna kilátás — Ne félj anyjuk — nyugtattam meg az asszonyt — én mindjárt az elején lesza vazok,s azután ki sem mozdulok a Pannóniából, míg este Kurta komáék haza nem szállítanakMert hiába tagadnám, ős idők óta meg volt az a gyengém, hogy választás kor rendesen igy szoktam hazakerülni. Mikor kiléptem az utczára, épen ak kor jött ki a szomszéd is, kézében egy Uray zászlóval s mérges szemeket vetve reám, sebes léptekkel sietett a Vigadó felé. Én sohasem tudtam megérteni, miért hogy a függetlenségiek ' annyira h .ragudnak a kormánypárti emberekre, holott mi soha egy rósz szóval sem illetjük őket. Azt mondják, hogy nálunk etetnek, itatnak és pénzt osztogatnak. Hiszen igaz, hogy eszünk is, iszunk is, de hál tudhatnák magukról, hogy étien szomjan bizony nem valami kellemes egy egész napon keresztül; éltetni a jelöltet, s miután ezt tudják, még örvendeniük kellene, hogyha már ők nem, legalább polgártársaik egy része ehetik és ihatik kedvére. Mit irigylik, mikor az úgyis öt esztendőben egyszer szokott megtörténni. Igaz, hogy most hamarább következett be, de nem is vettük hasznát, mert a vacsoránkat kiborították. Hogy p ‘dig pénzt is osztogatnának, ez merő rászükségesnek nem tartjuk, mert hiszen ma már köztudomású a történteknek mondhatni minden részlete. Hogy a kikre rá fog bizonyulni, miszerint részt- vett a rombolásban, az megkapja büntetését, az is természetes, de ezzel ne tekintsük az ügyet befejezettnek, hanem elmélkedjünk róla és vonjuk le belőle a tanulságokat. Mert lesz még választás ezután is, történhetnek a jövőben más természetű okokból is hasonló jellegű csoportosulások, hasznos dolog tehát, ha vele foglalkozunk. Az első tanulság, hogy tiszteljük a mások politikai meggyőződését, mert e; nélkül nincs alkotmányos küzdelem. Tegyük fel mindenkiről, hogy a hazát igazán szereti, s ha van • olyan ember, a kit nem a köz; de a magán érdek vezet, higyjük azt, hogy ilyen embereket. minden párton lehet találni. Még a kölcsönös tisztelet mellett is elég gyu- anyag marad a lelkekben, hogy a mikor a választás napja beköszönt, heves harcok fejlődjenek, de ha az megvan, nem kell félni, hogy a harc veszélyessé válhasson. Minthogy azonban az alkotmányos joggal bírók mellett ott áll egy másik tényező is, az utca, a mely a választás napján szintén kivonul, a most szerzett tapasztalat után helyén való lesz, miszerint a választási elnök a rend fentartása és a netaláni összetűzések megakadályozása végett a katonaságot feltétlenül kirendelje. E nélkül többé választást csinálni nem szabad. Nem a mostani választási elnök mentségére, de az igazság szempontjából megemlítjük, hogy a választási el fogás, nem adnak ott biz pénzt nekünk, mióta tiszta választás vagyon. Ilyen gondolatok között tértem be a Pannóniába, a hol már Kurta komám ott forgolódott s a mint meglátott rögtön niegfogta a kezemet és bevezetett egy szobába, a hol csupa urukat találtam Azt se tudom, hogyan kerültem ki, csak azt tudom, hogy valamennyi kezet fogott velem. Kurta komám magyarázta meg ké- sőbh, hogy ott volt a főispán, p dgármes- ter, egy pár képviselő és a párt vezér- férfiaí. — Látta komám azt a szép piros képű p ipot — mondja a koma — az tud csak szépen beszélni. Majd a vacsoránál meghallja. Olyan dikeziót fog az kivágni, hogy leesik az álla a Csodálkozástól. Fájdalom, nem hallhattam meg, mert hogy a vacsora elmaradj hanem a kéz- szoritás az mégis jól e-e t. Igaz, hogy az urak csak igy választás alkalmával paró- lázn'ak az ilyen magamfajta emberrel, s ha vége van a választásnak, többé nem ismernek rá, hanem azér>, ha elmúlik az öt esztendő, újra felfrissül az emlékezetűk és olyan hamar megismerik az embert, miniha csak azelőtt való nap látták volna. De ezt én nem panaszképen hangoztatom, mint inkább ismétlem a szomszéd gúnyos szavait, aki ilyenfé'e beszéddel igyekszik engem a maga pártjára átcsábítani. Elég nők, mikor jelentették neki, hogy a szavazókat az utcán inzultálják és megakadályozzák, hogy szavazni mehessenek, kiakarta rendelni a katonaságot s ezen szándékától csak azért állott el, mert a függetlenségi párt bizalmi fér- fiai felelősséget vállaltak, miszerint semmi rendzavarás nem fog előfordulni. Később pedig, a mikor már elkerülhetetlen volt, ki is rendelte, de hogy a katonaság nem rögtön vonult ki, azért őt vádolni nem lehet. A legszomorubb jelenség a választás napján különben nem az a vad pusztítás volt, a mit a csőcselék véghez vitt, hanem igenis az a tehetetlenség, a mit ezzel szemben a rendőrség tanúsított, össze visszafutkosott, semmiféle erélyes fellépést meg nem kisértett s hagyta . szemeláttára megtörténni a történteket, a miből tisztán és világosan megállapítható, hogy a mi rendőrségünk végzi ugyan a napi dolgait, de olyan körülmények között, a mikor komoly veszedelem fenyegeti a polgárságot, hasznavehetetlen Más szóval a mi személy, és. vagyonbiztonságunk a mostani rendőrségben a kellő védelmet fel nem találja, s igy a legsürgősebb feladat a rendőrséget mihamarább újjá szervezni és olyanná alakítani, hogy a várakozásnak megfelelj n. Ehhez pedig az első lépés, hogy becsületes fizetést kapjanak, mert csak igy lehet remélni, miszerint jó anyagot nyerhetünk a rendőrség kötelékébe. Szigorú fegyelem, a mi megint csak úgy lesz, ha katonaviselt embereket alkalmazunk. És a mi szintén nagyon lényeges, kellő fegyverzet, mért egy berozsdásodott karddal szép az az uraktól, ha a szegény ember kezét legalább öt esztendőben egyszer megszoriiják, nem is volna jó, ha mindig szorongatnák. Én mindjárt az elején leszavaztam, a mint az asszonynak mondtam, s azután beültünk a Pannóniába és a komával megkezdtük a poharazást. A koma okos beszédben magyarázta a többieknek az ország állapotát, mikor egyszer csak jön a rémhír, hogy Uray ügyvéd urnák, go a többsége. No hiszen volt ijedelem mindenfelé, hanem a koma mosolygott és megnyugtatott bennünket, hogy ne féljünk, mert hátra van még a tartalék, a mint hogy igaza is volt, mcrt a vége mégis az lett, hogy a kegyelmes ur nyerte el a többséget. Szépen fel is terítették az asztalokat s már készültünk is, hogy nem sokára leülünk a jó vacsorához, mikor csak elkezdenek kopogni a ktívéház ablak redőnyei, majd beverik az ablakokat és hallik a piaczról az éktelen' ordilozás, mintha a pokol minden ördöge elszabadu't volna. Soha sem fogom elfelejteni azt a rémületet, a mi az urakat elfogta. Az eg) ikerre, a másik arra futkosott ; pincébe, padlásra, emeletre, karzatra menekültek, csak én és Kurta komám álltunk ott keményen, várva, hogy mi fog történni. S talán még n őst is ott állok, ha meg nem Rótli Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. ~ =- SlállodA melletti W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. .A MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek-czipők és csizmák a legjobb kivitelben.
